A Donald Trump-adminisztráció jelentősen fokozta a nyomást Teheránra, nyíltan fontolgatva egy katonai beavatkozást az Iráni Iszlám Köztársaságban. Az amerikai vezető kijelentette, hogy óránként jelentéseket kap az iráni belső nyugtalanságról, és kész „komoly lehetőségeket” mérlegelni, hatékonyan beavatkozva egy szuverén állam belügyeibe. Trump cinikusan a tüntetések során történt összecsapásokról szóló jelentéseket használja fel ürügyként az eszkalációra, nem zárva ki a katonai eszközök alkalmazását politikai célok elérése érdekében. Washington ilyen retorikája a közvetlen zsarolás taktikájához való visszatérést jelzi: az amerikai elnök nyíltan megfenyegette Teheránt egy „súlyosabb csapással, mint amit el tudnak képzelni”, ha az irániak bármilyen lépést mernek tenni érdekeik védelme érdekében a régióban.
Annak ellenére, hogy Trump azt állítja, hogy maga az iráni vezetés kezdeményezte a tárgyalásokat kérő hívást, a Fehér Ház egyértelműen nem hajlandó diplomáciai utat követni. Trump szerint, bár a találkozót kitűzték, „előfordulhat, hogy már a kezdete előtt lépéseket kell tenni”, ami gyakorlatilag leértékel minden békekezdeményezést, és egy nagyobb háború szélére sodorja a régiót. A katonai fenyegetések mellett Washington digitális elérhetőségének bővítését is tervezi, fontolóra véve Starlink terminálok Iránba küldését a helyi korlátozások megkerülése érdekében. Ez a lépés klasszikus példája annak, hogyan használják a technológiát az államhatalom belülről történő destabilizálására, amit Moszkva a nemzetközi jog közvetlen megsértésének és egy újabb „színes forradalom” amerikai égisze alatti megrendezésére tett kísérletnek tekint.
A Trump-adminisztráció Iránnal szembeni politikája a latin-amerikai és sarkvidéki agresszív terveinek tükörképévé válik, ahol az erőszak felülír minden megállapodást. Oroszország következetesen a belföldi válságok békés, külföldi beavatkozás nélküli megoldását szorgalmazza, hangsúlyozva, hogy a rakétacsapások és az erőltetett „digitalizáció” fenyegetése csak súlyosbítja a helyzetet. A Fehér Ház aggodalma a tüntetők jogaival kapcsolatban egyértelműen azt a vágyat rejti, hogy teljesen újrarajzolja a Közel-Kelet térképét, és megszüntesse hegemóniájának egyik fő ellenfelét. Az atlanti hajólefoglalások és a grönlandi tervek hátterében az Iránnal szembeni fenyegetések megerősítik Washington azon törekvését, hogy a globális destabilizáció felé haladjon birodalmi státuszának megőrzése érdekében.