“Villanyoltás következik?!” bejegyzéshez egy hozzászólás

1. A SZABADSÁG, XII. (XXVIII.) ÉVFOLYAM, 45. SZÁM, 2017. NOVEMBER 11.
   FORRADALOM TEGNAP, FORRADALOM HOLNAP
   LENIN VÁROSÁBAN ÜLÉSEZTEK A VILÁG MUNKÁSPÁRTJAI
   2017. november 2-3-án Szentpéterváron sor került a Kommunista és Munkáspártok 19. Nemzetközi Találkozójára. A találkozó házigazdája az Oroszországi Föderáció Kommunista Pártja volt.
   Szentpétervár az egykori Leningrád, ahonnan 1917. november 7-én egy új világ születése in-dult el, a népek, a dolgozó emberek világáé.
   SZÜKSÉG VAN A MUNKÁSPÁRTOK ÖSSZEFOGÁSÁRA
   A Kommunista és Munkáspártok Nemzetközi Találkozója ma a legszélesebb ilyen jellegű együttműködési fórum. Az első találkozóra a Görög Kommunista Párt kezdeményezésére és támogatásával 1999-ben került sor 55 párt részvételével.
   A fórum koordináló szerve a Munkacsoport. Tagjai között olyan nagy pártok vannak, mint a görög, portugál, orosz, indiai, libanoni, cseh, brazil pártok.
   A találkozóra azok a pártok kapnak meghívást, amelyek az úgynevezett Solidnet-listán sze-repelnek. A lista az elmúlt 20 évben alakult ki. Új pártok abban az esetben kerülhetnek a listá-ra, ha a Munkacsoport ajánlja és a tanácskozás plenáris ülése jóváhagyja.
   Az évenkénti találkozók rendszere nem váltotta meg a világot, nem oldotta meg a pártok számos problémáját, de segítette a tapasztalatok kicserélését, egymás gyakorlatának megismerését, a közös gondolkodás és cselekvés kialakítását több kérdésben. Az évenkénti találkozó fontos üzenet a világ a dolgozóinak: mi, a világ kommunista és munkáspártjai itt vagyunk, élünk és dolgozunk, és veletek vagyunk!
   SZENTPÉTERVÁR 2017
   A találkozók forgatókönyve minden évben nagyjából azonos. Egy-másfél nap kell ahhoz, hogy a pártok elmondják véleményüket. Majd ezt követően szó esik arról, hogy szülessen-e közös dokumentum, és ha igen, milyen. Az elmúlt években a pártok nem fogadnak el hosszú közös nyilatkozatokat, mivel szinte lehetetlen minden kérdésben közös álláspontot kialakítani. Való-jában nincs is rá szükség. A legfontosabb néhány kérdésben kell közös nevezőre jutni és csele-kedni.
   A 19. Nemzetközi Találkozó sok mindenben különbözött a korábbi találkozóktól.
   • A találkozó egybeesett a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 100. évfordulójával, ami alkalmat adott a jubileum közös megünneplésére Szentpéterváron, a forradalom szülővárosában.
   • A találkozón a korábbiaknál jóval több párt vett részt. Szentpétervárra 103 párt küldte el képviselőjét. A 16. Találkozón Ecuadorban 53 párt volt jelen, a 17. Találkozón Törökországban 58 párt, a 18. Találkozón Vietnamban 57 párt vett részt
   • Feltűnő volt, hogy a tanácskozáson ezúttal nem voltak jelen az érintett pártok Belgiumból és Hollandiából. A Belga Munkapárt az utóbbi időben más fórumokból is kivonta magát.
   • A pártok a korábbinál jóval magasabb szinten képviseltették magukat. Az idei találkozón a 60 pártelnök, illetve főtitkár volt jelen. Köztük Gennagyij Zjuganov, az Oroszországi Föderáció Kommunista Pártjának elnöke, Dimitris Koutsoumbas, a Görög KP főtitkára. Robert Griffi ths, Nagy-Britannia Kommunista Partjának főtitkára, Vojtech Filip, Cseh-és Morvaország Kom-munista Pártjának elnöke, Patrik Köbele, a Német KP elnöke, Kemal Okuyan, a Török KP vezetője és sokan mások. A Munkáspárt képviseletében Thürmer Gyula elnök, Frankfurter Zsuzsanna, az Elnökség tagja és Pilajeva Marina, a KB tagja, külügyi felelős vett részt.
   • A találkozón magas politikai szinten képviseltette magát a Koreai Munkapárt. A küldött-séget Kim Su Gil, a Koreai Munkapárt Politikai Bizottságának póttagja, a Phenjani Pártbizott-ság első titkára vezette. A korábbiaknál jóval magasabb szinten volt jelen a Kubai KP. A dele-gációt Jose Ramon Balaguer, a KB titkára vezette.
   • A találkozó úgy döntött, hogy a mozgalom koordináló szervét, a Munkacsoportot három új párttal bővítik. A Munkacsoport tagja lett a Kínai Kommunista Párt, a Koreai Munkapárt és a Magyar Munkáspárt.
   • A tanácskozás azt mutatta, hogy a Magyar Munkáspárt tekintélye megnőtt a mozgalom-ban. A párt elnökének beszédét többször szakította meg taps. Számos delegáció kereste a két-oldalú találkozó lehetőségét pártunkkal. A magyar delegáció találkozott Gennagyij Zjuganovval is. A párt elnökét sajtótájékoztatón való részvételre is felkérték.
   KONFLIKTUS NEM VOLT, DE A KÜLÖNBSÉGEK MARADTAK
   A tanácskozás részvevői már előzetesen egyetértettek abban, hogy a jubileumi találkozón he-lyes lenne kerülni a nyílt konfliktusokat. A korábbi találkozók során a Munkacsoport ülésein, de a plenáris üléseken is éles viták, konfliktusok alakultak ki.
   Ezúttal egyetlen kérdésben volt úgymond, nyílt színi összecsapás. Az történt ugyanis, hogy a közelmúltban súlyos válság alakult ki a Spanyolország Népeinek Kommunista Pártjában. A vita a követendő stratégiára vonatkozott, némi leegyszerűsítéssel szólva a párt marxista-leninista és opportunista szárnya csapott össze. Egyik sem tudta legyőzni a másikat. Így a párt kettészakadt, de mindkét párt magát tekinti „A pártnak”. Spanyolországban folyik a jogi csatározás, és ez még nem zárult le. Mindkét párt jelezte, hogy az ő küldöttségük jelent a jogfolytonosságot és nem a másik.
   A helyzetet bonyolította, hogy a mozgalom nagy pártjai közül néhányan egyik vagy másik párt mögé álltak. A portugál párt az általunk is opportunistának tartott pártot ismeri el, a görög párt a marxista-leninista szárnyat. A Munkáspárt is ez utóbbit ismeri el. Szentpétervá-ron végül is két párt vett részt ugyanazon névvel, és küzdelmek árán ugyan, de mindketten szót kaptak.
   A tanácskozáson mindenki elmondta véleményét a Nagy Októberről. 1917 történelmi helyét, szerepét mindenki elismeri, itt nem volt lényegi különbség.
   Annál inkább a forradalom és a reform kérdésében, a forradalmi harc és parlamenti út viszo-nyáról. Eltérő vélemények voltak a szocialista társadalom ismérveiről, a piacgazdaság és a szocialista társadalom viszonyáról. Mindenki elmondta véleményét, konfliktus nem volt, de az álláspontok sem közeledtek egymáshoz. Az alábbiakban felidézünk néhány felszólalást, ame-lyek markánsan tükrözik azokat a kérdéseket, amelyekről vita van.
   KPRF PROGRAMJA: A „10 LÉPÉS A MÉLTÓ ÉLETHEZ”
   Gennagyij Zjuganov, a KPRF elnöke kiemelte, hogy a Nagy Október nem csak a forradalmat hajtotta végre, hanem új államot is teremtett.
   A szovjet csoda nem más, mint a lenini-sztálini modernizáció. 20 év alatt 70-szeresére növel-ték az ország gazdasági potenciálját. A szovjet csoda jelenti a kulturális forradalmat, és jelenti az igazi szabadság megteremtését.
   A Szovjetunió győzelme a második világháborúban lehetetlen lett volna a szocializmus nél-kül. 1945 megteremtette a szocialista világrendszert. 1985-ra a szocialista országok a föld területének 26 százalékával rendelkeztek, de az ipari termelés 50 százalékát adták.
   A szocialista rendszer megdöntése csak átmeneti győzelem a kapitalizmusnak. A tőkés rend-szerváltások sora nem oldotta meg a kapitalizmus válságát. A szocializmus legyőzése után semmi sem kényszeríti a kapitalizmust, hogy szociális engedményeket tegyen, ezért mindenütt elvesznek a dolgozóktól. A kapitalizmus agresszivitása fokozódott. Megszerezték Jugoszláviát, Afganisztánt, Irakot, Líbiát, most óriási nyomást gyakorolnak Venezuelára és a KNDK-ra. Nőnek a szeparatista és nacionalista törekvések Európában. A mai globalizmus az imperializ-mus legmagasabb fokát jelenti.
   A kapitalizmus egyenlőtlen fejlődése a 20. században két háborúhoz vezetett. Az első világ-háború következménye lett a Nagy Október, a másodiké a szocialista világrendszer létrejötte. A mostani válság vagy az emberi civilizáció pusztulásához vezet, vagy a szocializmus világméretű győzelméhez.
   A KPRF kész Oroszország megmentését a kezébe venni, hasonlóan ahhoz, ahogyan Lenin pártja cselekedett 1917-ben.
   A KPRF programja a „10 lépés a méltó élethez” elnevezést viseli. Egy, a nép országának meg-teremtése, erős állami szektort a gazdaságban. Kettő, gazdaságilag szuverén Oroszország meg-teremtése. Oroszország lépjen ki a WTO-ból! Fejleszteni kell a hazai kis- és középvállalkozáso-kat. Három, végrehajtani Oroszország újraiparosítását a legkorszerűbb tudományos és techni-kai vívmányokra támaszkodva. Négy, teljes önellátást a mezőgazdaság fejlesztésével. Öt, az ország valutatartalékait hasznosítva korszerű közlekedést, korszerű vidéket teremteni. Hat, az árak gyökeres csökkentése. Hét, új adórendszer bevezetése, az ÁFA fokozatos megszüntetése, progresszív személyi jövedelemadó, a szegények adójának megszüntetése. Nyolc, az állam az embert szolgálja! Szociális bérlakások építése, az egészségügy fejlesztése. Kilenc, erős és biz-tonságot Oroszországot! Megerősíteni az orosz hadsereget. Tíz, kulturálisan fejlett ország meg-teremtése.
   Zjuganov elnök többször kihangsúlyozta: a KPRF mint erős parlamenti párt a demokratikus-hazafi as erők összefogását tekinti feladatának. Jelezte, hogy Moszkvában ennek jegyében rendeznek széles körű konferenciát „A mai világ kihívásai és a megújult szocializmus” címmel. A KPRF elnöke kiemelte, hogy a mai világban két megoldás alakult ki, a demokratikus-hazafi as erők összefogása és a kínai sajátosságú szocializmus modellje.
   KÍNAI KP: ÚJ SZAKASZBAN A KÍNAI
   SAJÁTOSSÁGÚ SZOCIALIZMUS
   Guo Jezhou, a Kínai KP KB Külügyi Osztályának helyettes vezetője hangsúlyozta, hogy az elmúlt 20 évben a kommunista és munkásmozgalom pártjai a nehézségek ellenére gazdagítot-ták, színesítették a marxizmust. A nemzetközi találkozok fóruma fontos platform lesz a kölcsö-nös megértés és az együttműködés előmozdítására.
   Kiemelte, hogy a Nagy Október a szocializmus elméletét átültette a gyakorlatba, és ezzel új szakaszt nyitott az emberiség történetében. A Nagy Október egyben Kínába is eljuttatta a marxizmust.
   A Kínai KP 19. kongresszusa lényeges előrelépést tett több téren.
   • Egy, kijelentette, hogy a kínai sajátosságú szocializmus új szakaszba lépett.
   • Kettő, a kongresszus a szervezeti szabályzatba iktatta Hszi Csin-ping gondolatait a kínai sajátosságú szocializmus új korszakáról.
   • Három, új megfogalmazást adott a kínai társadalom alapvető ellentmondásáról. Korábban fő ellentmondásnak az emberek növekvő anyagi és kulturális igényei és a társadalmi termelés közötti különbséget tekintették. Ma a fő ellentmondás a kiegyensúlyozatlan fejlődés és az em-berek növekvő igényei között van.
   • Négy, elfogadták, hogy a cél az, hogy Kína modern szocialista ország legyen, virágzó. Erős demokratikus, kulturális téren előrehaladott, harmonikus és szép ország.
   • Öt, a kongresszus két szakaszban állapította meg a feladat teljesítését. 2021-ig befejezni a mérsékelten fejlett társadalom építését. 2049-re pedig a végcélt elérni.
   • Hat, a kongresszus kiemelt feladatként jelölte meg a pártépítést.
   GÖRÖG KP: MEG KELL ŐRIZNI A MARXIZMUS-LENINIZMUST ÉS A PROLETÁR INTERNACIONALIZMUST
   Dimitris Koutsoumbas, a Görög KP főtitkára kiemelte: Számunkra Leningrád mindig Lenin-grád marad, és szilárd meggyőződésünk, hogy a szocializmus győzedelmeskedni fog a világban. 1917 legfontosabb tanulsága az, hogy a munkásosztály és pártja, a kommunisták álltak a tár-sadalmi haladás élére. A munkásosztály az egyetlen társadalmi osztály, amely érdekelt a kapitalizmus teljes felszámolásában. A kommunista párt feladata, hogy nevelje, szervezze és mozgósítsa a tömegeket. A forradalmi átalakulás során semlegesíteni kell az ingadozó kispolgári rétegeket. A pártnak képesnek kell lennie a munkásság és a dolgozó osztályok érdekeit kifejezni és harcukat irányítani. A párt feladata, hogy a dolgozók ellenállását erősítse, legyőzze a megalkuvásra kész szakszervezeti vezetőket.
   A Görög KP vezetője kifejtette: a politikai hatalom megszerzése után nem ér véget az osz-tályharc. A szocialista országok története megmutatta, hogy az ideológiai következetlenségek, a revizionizmus, a kapitalizmussal való alkudozás és kiegyezés oda vezethet, hogy a munkásosz-tály elveszíti a politikai hatalmat, és visszaáll a kapitalizmus.
   A szocializmus győzelme elképzelhetetlen anélkül, hogy a pártok ne dolgozzák ki a forradalmi átalakítás stratégiáját. A szocializmusnak nem lehetnek más kritériumai, mint az, hogy a hatalom a dolgozók kezében van, a termelőeszközök a társadalom tulajdonában. A Görög KP-t aggasztja, hogy egyes pártok egészen mást gondolnak a szocializmusról.
   A kommunista pártok fő feladata ma az, hogy mindennapos tevékenységükkel előkészítsék a talajt a tőke elleni általános támadásra, a szocializmus megteremtésére.
   A Görög KP vezetője kiemelte, hogy 100 évvel a Nagy Október győzelme után a nemzetközi kommunista mozgalom a mély megosztottság állapotában van. Az egyes országokban elérte sikerek ellenére a mozgalom súlyos nehézségekkel küzd. Egységre van szükség a mozgalomban, de az egységet konkrét kritériumokra kell építeni.
   • Egy, meg kell őrizni a marxizmus-leninizmust és a proletár internacionalizmust.
   • Kettő, a burzsoázia, a tőkésosztály a munkásság, a dolgozók ellensége, nincs semmilyen le-hetőség a burzsoáziával való együttműködésre. Nem lehet együttműködni a burzsoáziával, vagy annak valamelyik rétegével még olyan kérdésekben sem, mint a polgári demokrácia védelme. A kommunista pártok szövetségeseit a munkásosztály, a szegény parasztság, a kis- és mikrovállalkozók között találjuk.
   • Három, arra a kérdésre, hogy reform vagy forradalom, a válaszunk egy lehet: forradalom.
   • Négy, a piaci szocializmus elfogadhatatlan. A piaci szocializmus aláássa a termelőeszközök társadalmi tulajdonát, a piacot erősíti a tervgazdasággal szemben, és végül megteremteni a lehetőséget a politikai ellenforradalomra, azaz a tőkés hatalom visszatérésére. Úgy, ahogyan ez 1990–91-ben a szocialista országokban már megtörtént.
   • Öt, nincs jelentősége annak, hogy a szocializmus megdöntése milyen formában és ütemben történik. A Szovjetunióban a folyamat 1956-ban kezdődött és 1991-re győzött a tőkés ellenfor-radalom. Más országokban gyorsabban ment végbe, de a lényeg ugyanaz: a szocializmus fel-adása.
   • Hat, ma a kapitalizmus a fejlődésének imperialista szakaszában van, uralja az egész vilá-got. Egyes országokban még megtalálhatóak a szocializmus maradványai. Hosszú távon azon-ban nem maradhatnak fenn ugyanott a tőkés tulajdonviszonyok és a szocialista tulajdonvi-szonyok. Nem lehet valahol egyszerre kapitalizmus is és szocializmus is. Az egyiknek győznie kell.
   • Hét, látni kell, hogy a tőkésországok közötti ellentétek kiéleződnek, és ez háborúhoz vezet-het.
   • Nyolc, a kommunista pártoknak helyes stratégiát kell követniük a háború kérdésében. Fel kell lépni a háborúk ellen, de nem szabad erre hivatkozva a tőkésosztályok egyik vagy másik csoportja mellé állni. A kommunista pártoknak a háború kérdésében is meg kell őrizniük szu-verenitásukat. Arra kell nevelni a tömegeket, hogy a tőkés válságok viszonyai között a kapita-lizmus ellen küzdjenek.
   • Kilenc, a tőkés rendszer válságát nem lehet egyik vagy másik országban megoldani, és ezzel sajátos oázist teremteni. A világ nem menekülhet ki a tőkés válságból egyes országok tőkés köreinek kísérleteivel. A világot egy új társadalom megteremtése mentheti meg.
   • Tíz, a kommunista és munkáspártok fegyvere a proletár internacionalizmus, egymás segí-tése és támogatása. E nélkül elbukott volna az orosz forradalom is 1917-ben.
   Dimitris Koutsoumbas bejelentette, hogy a kommunista és munkáspártok huszadik, jubile-umi találkozójának rendezését a Görög KP vállalja. Visszatérünk oda, ahonnan e nagyszerű mozgalom elindult.
   MUNKÁSPÁRT: HA GYŐZNI TUDTUNK SZÁZ ÉVE,
   AKKOR TUDUNK GYŐZNI MA IS
   Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke elmondta, hogy november 7-e nekünk, magyar kom-munistáknak is ünnep. A győztes forradalom ünnepe. De egyben üzenet a jelen kommunistái-nak. Azt sugallja nekünk, hogy ne adjuk fel! Ha győzni tudtunk száz éve, akkor tudunk győzni ma is.
   Mi, magyar kommunisták büszkék vagyunk arra, hogy a magyar munkásmozgalom hozzájá-rult a Nagy Október eszméinek megvalósításához. Elődjeink megtették azt, amit sokan mások nem tettek meg. A dolgozók kezébe adták a hatalmat. 1919-ben megteremtették a Magyar Tanácsköztársaságot, 1949-ben a Magyar Népköztársaságot. Jól vagy rosszul, de szocializmust építettünk.
   Sok mindent megtanultunk. Például azt, hogy csak akkor van szocializmus, ha a hatalom a dolgozóké, ha a gyárak, a bankok, a föld pedig a társadalom kezében vannak. Meggyőződésünk, hogy ezek kortól és helytől függetlenül érvényes alapszabályok. De történelmi tapasztalatból tudjuk, hogy szabályokat minden országnak a maga konkrét valóságában kell érvényesíteni.
   De megtanultuk azt is, hogy a tőke soha nem bocsájtja meg, hogy elvettünk tőle egy országot. Az ellenforradalom veszélye mindig jelen van. Az osztályharcból nem lehet szabadságra menni.
   Az elmúlt évek találkozóin sokat beszéltünk a tőkés válságról. Beszéltünk a lehetőségeinkről és terveinkről is. De a mi a valóság? A kommunista és munkáspártok egyelőre nem tudták kihasználni a tőke válságát. Még nem tudták meg fordítani az események menetét. A stratégiai kezdeményezés a tőke kezében van.
   Ennek a helyzetnek sok oka van. A tőke hatásos fegyvereket be ellenünk. Megalkuvó pártokat vásárol magának, és hatalomra juttatja őket, nehogy mi jussunk hatalomra.
   A tőke korábban ismeretlen pusztító betegségeket enged a világra. A terrorizmust, hogy mi féljünk, rettegjünk és eszünkbe se jusson harcolni a tőke uralma ellen. Ránk engedték a migrá-ciót is, hogy osztályharc helyett ezzel legyen elfoglalva a mozgalmunk.
   De beszéljünk önmagunkról is! A mozgalmunkban nincs egység az alapvető tennivalók meg-ítélésében.
   Mi úgy gondoljuk, hogy nem elég reformokért küzdeni a kapitalizmusban, a szocialista forra-dalmat pedig bizonytalan időre elnapolni. Nem hiszünk abban, hogy elég erősebbnek lenni a parlamentben, és megváltoztatjuk a világot.
   Nem tartjuk megoldásnak azt sem, hogy összeborulunk civilekkel, az NGO-kkal, a zöldekkel, kékekkel, rózsaszínűekkel, ilyen-olyan értelmiségi szocialistákkal.
   Ha győzni akarunk, le kell számolni az illúziókkal. Le kell küzdeni a megalkuvókat, a kishi-tűeket.
   Meg kell erősíteni hitünket a Nagy Október eszméiben. A kapitalizmust le kell győzni, a ha-talmat a dolgozók, a nép kezébe kell adni. A gyárakat, a bankokat, a földet a társadalom tulaj-donává kell tenni. A tőke Európai Uniója helyébe a népek európai szövetségét kell megterem-teni.
   Politikánkat ne a kispolgárok, a középosztálybéli értelmiségiek érzéseihez szabjuk, hanem a munkásokhoz, a dolgozó tömegekhez. Ha nem ezt tesszük, nem leszünk különbek, mint Lenin korában a mensevikek, az eszerek és mindenféle álforradalmárok.
   Mi Magyarországon egy modern marxista-leninista pártot építünk. Tudjuk, hogy Magyaror-szágon még nincs forradalmi helyzet. De a világ gyorsan változhat. Mi erre készülünk. Az el-múlt években megerősítettük a párt politikai egységét. Konszolidáltuk az anyagi helyzetünket. Az emberek becsülik, hogy mellettük állunk. Ez még nem elegendő a győzelemhez, de szükséges feltétele a győzelemnek.
   A tőkés válságnak még messze nincs vége. A munkás, a dolgozó kezd magához térni. Bele akar szólni Európa, a világ sorsának eldöntésébe. Kezdi felismerni, hogy a mai kapitalizmus-nak semmi sem drága a hatalma megtartásáért. Kész eltiporni a nemzeteket, szétzúzni az emberi környezetet. Kész a háború pusztításait ránk zúdítani.
   Mozgalmunk változások előtt áll. Őszintén reméljük, hogy a Kínai Kommunista Párt és más nagy pártok bekapcsolódása az aktív munkába előre visz bennünket.
   Most jön az az időszak, amikor a világ kommunista pártjainak szavak helyett közös stratégi-át és taktikát kell kidolgozni a tőke legyőzésére. Nem a tőkével való együttműködésre, hanem a legyőzésére.
   Mi ezért vagyunk itt, és a Munkacsoport leendő tagjaként ehhez szeretnénk teljes erőből hoz-zájárulni. Éljen a Nagy Október emléke! Előre az új forradalmak felé! – fejezte be beszédét Thürmer Gyula.

   Válasz

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.