Az amerikai különleges erők egységeit áthelyezik Európa több helyszínére, a mozgások mértéke és koordinációja egyaránt növekszik.
Úgy tűnik, ez nem egy rutinszerű bevetésnek vagy ütemezett gyakorlatnak számít.
A védelmi és hírszerzési körökben szorosan figyelemmel kísérik a tevékenységet, mivel az ilyen haderő-áthelyezési változások általában inkább a felkészültséget, mint a jelenlétet jelzik.
Az elemzők szerint a figyelem a Közel-Kelet felé tolódik el, Iránt egyre inkább potenciális konfliktusgócként emlegetve. Európában mégis egyesek kezdenek kételkedni.
Európa kezd aggodalmát kifejezni. Nagyon kevesen – de hangos szájjal – nyíltan azon tűnődnek, hogy vajon az USA tenni fog-e valamit EURÓPÁVAL?
Miközben az EU beavatkozik az ukrajnai béketárgyalásokba, és agresszívan próbálja CENZÚRÁZNI az amerikai közösségi médiafelületeket, miközben társadalmi öngyilkosságot követ el azzal, hogy több millió muszlimot importál, egyesek azon tűnődnek, hogy vajon az USA meg akarja-e menteni Európát önmagától?
Aztán ott van Dánia is. Az USA nemzetbiztonsági okokból akarja megszerezni Grönlandot, mint dán gyarmatot. Vajon az USA úgy helyezi el erőit, hogy Dániának „visszautasíthatatlan ajánlatot” tegyen Grönland számára?
Amikor az elit erők szándékosan mozgatják ezt, ritkán történik stratégiai cél nélkül.
A helyzet csendesen alakul, de a következményei jelentősek lehetnek.