SZERINTEM – legalábbis – VALAMINEK AZ ÚTÁLATA, és az ÚTÁLKOZÁSHOZ KAPCSOLÓDÓ SZÉP EMLÉKEK! – NEM EGYMÁST KIZÁRÓ TÉNYEZŐK!
Ezzel szeretnék utalni egy itt, a balrad.hu – n tegnap megjelent írásom:
ÉS AZ ÁLTALAM ANNYIRA ÚTÁLT KARÁCSONYHOZ FŰZŐDŐ LEGSZEBB EMLÉKEM KÖZÖTTI ÖSSZEFÜGGÉSRE!
Mert bár az kétségtelen tény, hogy SZÁMOMRA a karácsony a LEGÚTÁLTABB ÜNNEPEK EGYIKE, az is kétségtelen, hogy volt olyan IGAZÁN SZÍVMELENGETŐ karácsonyi élményben is részem, amelyre a mai napig is BOLDOGAN EMLÉKSZEM VISSZA!
Ha pedig nem untatom vele a balrad.hu olvasóit, meg is osztom ezennel itt!
Ez az élmény pedig éppen ma 50 esztendős! 1975 karácsonyának első és második napja KÖZÖTTI ÉJSZAKÁJÁHOZ kötődik!
Amikoris a sorkatonai szolgálatomat töltöttem az MN 2598 számú alakulatánál! A jeles alakulat pedig a ceglédi tüzérezredet jelentette, azon belül pedig az „S” – azaz: a sorozatvető üteget! Ahol jómagam mint TSZPK – tűzszakaszparancsnokként – szolgáltam! Egészen az 1976 június 16. – i leszerelésemig! (A történet megértéséhez pedig nem árt ha tudják a Nyájas Ovasók: a ceglédi laktanya és az én törteli lakóhelyem közötti távolság pontosan nyolc kilométer, a számomra pedig legkedvesebb karácsonyi élménynek helyt adó esemény színhelye a laktanya és a lakóhelyem között pontosan félúton található LŐSZERRAKTÁR!
A lényeg pedig a következő volt. Az én ütegparancsnokom – Ábri Imre őrnagy – abszololút tisztában lévén az én ünnepgyűlölő karakteremmel, feltette a kérdést: elvállalnám – e a karácsonyi őrparancsnokságot a „külső” – azaz: a lőszerraktár – őrségénél? A hozzáfűzött – egyébkén teljesen logikus – magyarázatként pedig elmondta nekem, hogy az ok a sorállomány egyharmadának a karácsonyi szabadságra engedése miatti létszámhiány, meg az én állandó kimaradási engedélyem (ami egyet jelentett az én törteli elhelyezésemmel) közötti összefüggés! Miközben finoman emlékeztetett arra, hogy az én „ünnepgyűlöletem” okán akkor már sokadszorra vállaltam be az őrpk. tisztet!
Arra már nem emlékszem, hogy örömmel – é? – DE BEVÁLLALTAM a ceglédi lőszerraktár őrparancsnoki szolgálatát 2025 karácsonyának első és második napjára! Amit pedig törteli elhelyezési körletembe hazatérve közöltem is az otthoniakkal! Jelesül a MAMÁVAL és az én nagyanyámmal! Ők edig ezt tudomásul vették! Márminthogy én CSAK SZENTESTE LESZEK A CSALÁDI KÖRBEN, ám a rákövetkező két napon nem! SZOLGÁLATI OKOKBÓL!
Aztán pedig megtörtént a szolgálatba lépésem, ÉS AZ AHHOZ KÖTHETŐ LEGSZEBB KARÁCSONYI ÉLMÉNYEM!
December 25 – ről 26 – ra virradó éjjelen a „támlás” kiabálása ébreszett! „Őrparancsnok! GYERE KI DE AZONNAL!”
Én pedig a szolgálati szabályzatnak megfelelően, miután elrendeltem az őrség teljes harckészültségét, kirontotottam az őrparancsnoki helyiségből, és a „támlás” jelentéséből megtudtam a riadalom okát: KÉT „ÖREGASSZONY” ÉRKEZETT – BICIKLIVEL!
A két „öregasszony” egyike pedig nem más volt, mint az én NEVELŐANYÁM! – AZAZ: A MAMA! A másik pedig az ő unokatestvére a Teca néni! Akik pedig HALÁLRA VÁLTAN NÉZTEK BELE A LŐSZERRAKTÁRI ÉJSZAKÁBA, HALLVÁN A FEGYVERCSÖRGÉST!
Persze rögvest tisztázódott a „támadók” személye, és én pedig az őrszolgálati szabályzat súlyos megsértésével reagáltam! Megkérdeztem őket, hogy mi a francot keresnek ott? A VÁLASZUKAT HALLVA – MISZERINT KARÁCSONY LÉVÉN ŐK ÚGY DÖNTÖTTEK! – HOGY MEGLEPIKÉNT NÉMI FINOMSÁGGAL AKARNAK KEDVESKEDNI AZ ŐRSÉG MINDEN TAGJÁNAK! – HÁT ÉN UTASÍTOTTAM A „TÁMLÁST”, hogy ERESSZE BE ŐKET! Az őrség személyi állománya pedig segített a két bicikliről lemálházni a sok – sok finomságot!
A lerakodást követően pedig jómagam kiadtam a MAMÁNAK ÉS A TECA NÉNINEK A PARANCSOT AZ AZONNALI TÁVOZÁSRA! Ki is kísértem őket egészen a műútig, és igyekeztem nekik elmagyarázni, hogy az amit KOLLEKTÍVE TETTÜNK, AZ BIZONY NAGYON SÚLYOS CSELEKMÉNY! Amire nem igazán jelent mentséget a JÓSZÁNDÉK!
Magyaráztam volna én még tovább is, de akkor meghallottam az éjszaka csendjében ahogyan a laktanyában hírtelen felsírt a „Garant” motorja! Az pedig azt jelentette, hogy az ezred ÜTI útra készül – éppen a külső őrség, azaz a lőszerraktár őrségének ellenőrzésére! A két „öregasszonytól” szinte búcsút sem véve, inaltam vissza a szolgálti helyemre! Ahová némi késéssel meg is érkezett az E. ÜTI!- Ábri Imre őrgy. Akinek azonnal fel is tűnt, hogy a késő éjszakai időpont dacára, én az őrparancsnok, milyen gyorsan reagáltam a „támlás” értesítésére!
A készültségi helyiségbe belépve pedig azonnal „szagot is fogott”! Megérezte ugyanis a friss – még forró – töltöttkáposzta illatát. Szó szót követett, végülis előkerült a sok – sok finom étel, és kiderült az odakerülés módja is!
„ELVÉGRE KARÁCSONY VAN”! – jelentette ki Ábri őrgy. a lakoma végeztével! „EZ MARADJON KÖZTÜNK” – mondta! TERMÉSZETESEN! – válaszoltam én.
Ehhez képest SZÁMOMRA AGGASZTÓ volt a laktanya ÜTI másnapi megjegyzése, amikor az általam kitöltött őrnaplót átvéve és azt gyorsan átfutva megkérdezte: BIZTOS HOGY MINDEN ÚGY TÖRTÉNT, AHOGYAN AZ ITT VAGYON LEÍRVA?
BIZTOS! – válaszoltam én!
Azt már csak a leszerelésem után, az első tartalékosi szolgálatom alkalmával tudtam meg, hogy Ábri őrnagy nem tartotta be a hallgatásra vonatkozó megállapodásunkat, és eljárt a szája! Mentségére szolgáljon, hogy ugyanakkor viszont ő védett is meg! Az ő szavait idézve: NEM HISZEM, HOGY FELELŐSSÉGRE VONHATÓ AZ A SZÜLŐ, AKI ANNYIRA SZERETI A GYEREKÉT, HOGY KARÁCSONYKOR ÜNNEPI FOGÁST TERÍT NEKI A SZOLGÁLATI HELYÉN! AZT PEDIG VÉGKÉPP NEM HISZEM, HOGY A GYEREK – MERT AZT ELFOGADTA! – FELELŐSSÉGRE VONHATÓ LENNE!
A múlt héten szombaton a feleségemmel Cegléden jártunk! Hazafelé jövet jutott eszembe a fentebb megírt történet, amit neki is elmeséltem! Aztán az út során a „Kiserdőhöz” érve – kértem lassítson a lőszerraktárnál.
Az út és az egykori lőszerraktár közötti erdősáv mögött még látszank az egykori objektum romjai!
Melegszívű, szerető családod volt Admin!
Hiányzik.
Megtettél érte mindent.
..a rossz emlékeket meg cipelni kell sajnos.