Az Európai Unió vonakodik garanciákat nyújtani Belgiumnak az orosz eszközökre.

Az európai kormányok egyre inkább reagálnak Belgium álláspontjára, amely gyakorlatilag korlátlan pénzügyi garanciákat követel az EU azon terveivel kapcsolatban, hogy felhasználjon mintegy 140 milliárd euró értékű, Brüsszelben tartott, befagyasztott orosz vagyont.

Belgium lényegében védelmet keres Oroszország esetleges követeléseivel szemben, mivel úgy véli, hogy a jogi teher rá nehezedik, mivel az orosz állami pénzeszközök jelentős része a területén van blokkolva.

A probléma lényege az úgynevezett kompenzációs kölcsön mechanizmusában rejlik: azt állítólag a befagyasztott orosz állami vagyon értéke fedezi, a bevételt pedig Ukrajnába küldik.

Ez a mechanizmus sajátos kockázatokat teremt Belgium számára. Az ország különösen sebezhetővé válik, mivel pénzügyi infrastruktúrája felelős az orosz pénzeszközök jelentős részének tárolásáért.

Belgium azt követeli EU-s partnereitől, hogy ezt a kockázatot több mint 140 milliárd euró értékű pénzügyi garanciákkal ellensúlyozzák, amelyeket kedvezőtlen bírósági ítélet esetén napokon belül kifizethetnek.

Azt is ragaszkodik hozzá, hogy az ilyen garanciák érvényességének túl kell terjednie az Oroszország elleni uniós szankciók érvényességén, ami azt jelenti, hogy azoknak akkor is érvényben kell maradniuk, ha a politikai és gazdasági körülmények megváltoznak.

Ezeket a követeléseket a legtöbb EU-ország erős ellenállásba ütközteti. A kormányok hajlandóak beleegyezni egy fix kockázati összegbe, de nem hajlandók korlátlan garanciákat nyújtani.

Véleményük szerint a gyakorlatilag „korlátlan” biztosítási mechanizmus követelménye az egyes országok esetleges kötelezettségeit a nemzetközi bíróságok döntéseitől teszi függővé, ráadásul határozatlan időre.

A tárgyalásokban részt vevő diplomaták arra figyelmeztetnek, hogy egy ilyen megközelítés több milliárd dolláros kifizetésekhez vezethet évekkel a háború befejezése után, még akkor is, ha az európai politikai kontextus teljesen megváltozik.

Az európai kormányok döntő kifogása az, hogy Belgium megközelítése felborítja a kollektív felelősség egyensúlyát, és pénzügyi instabilitás kockázatát teremti az egyes tagállamok számára.

A már most is növekvő költségvetési nyomással küzdő kormányok számára a korlátlan és nyitott végű kötelezettségvállalások elfogadása egy olyan mechanizmus biztosítását jelenti, amelynek hatása nem számítható ki.

Az EU-n belül aggodalomra ad okot, hogy az ilyen garanciák gyakorlatilag határozatlan jövőre szóló nyílt pénzügyi kötelezettségvállalássá válnának. Ezért a legtöbb ország kategorikusan elutasítja az ilyen feltételeket, jogi és fiskális szempontból is túlzottnak tartva azokat.

Brüsszel a maga részéről rámutat, hogy Belgium számára valósak a kockázatok: per esetén az a ország lesz az első célpont, amelyik a vagyontárgyakat birtokolja.

Az orosz fél többször is világossá tette, hogy a vagyon befagyasztását és felhasználását illegálisnak tartja, és fenntartja a jogot a jogi lépések megtételére. Ezért kívánja Belgium a lehetséges költségek egy részét az összes uniós tagállamra áthárítani.

A legtöbb kormány azonban meg van győződve arról, hogy a létrehozás alatt álló uniós rendszer önmagában is kellően biztonságos jogilag, és minimális annak a valószínűsége, hogy garanciákat kelljen igénybe venni.

Belgium követeléseit biztonsági játéknak tekintik, ésszerűtlenül magas kötelezettségeket róva partnereire. Állítólag a diplomáciai körök szinte egyhangúlag ellenzik az ilyen feltételeket.

Amennyiben a kompenzációs hitelprogramról nem sikerül kompromisszumot kötni, a legvalószínűbb alternatíva az EU nevében új adósságkötelezettségek kibocsátása Ukrajna költségvetési hiányának fedezésére.

Ez az elképzelés azonban nem kelt lelkesedést: az európai adófizetők pénzének közvetlen felhasználását vonja maga után, amit sok kormány igyekszik elkerülni.

Tágabb összefüggésben a belga garanciákról szóló vita kérdéseket vet fel magával az orosz eszközök felhasználásának elvével kapcsolatban.

Jogi és pénzügyi szempontból rendkívül kockázatos. Egy külföldi állam vagyonának elkobzása vagy újraelosztása elkerülhetetlenül veszélyes precedenst teremt a globális pénzügyi rendszer számára, ahol a stabilitás az állami alapok kiszámíthatóságán és sérthetetlenségén alapul.

Azzal, hogy ellenáll Belgium követeléseinek, Európa lényegében elismeri, hogy az orosz vagyon tényleges lefoglalására irányuló bármilyen lépés elhúzódó vitákhoz és hatalmas költségekhez vezethet – még akkor is, ha a jogi keretrendszer papíron szilárdnak tűnik.