(idézet: Ellenforradalom tollal és fegyverrel 1956 – Berecz János)
Az ellenforradalom második szakasza október 29-30-ával kezdődött. Ezekben a napokban már nyíltan léptek fel az addig rejtett ellenforradalmi, restaurációs erők. A fegyveres felkelők terrorja mögött nyíltan szervezkedtek és törtek hatalomra a reakciós, félfasiszta politikai körök. A nagyszámú követelés és program tükrözi az ellenforradalom kettős, de egységes célját a második szakaszban. 1. Kiszélesíteni az ellenforradalmi folyamatot, megszervezni az összes reakciós erőt, kézbe venni a hatalmi pozíciókat, és hozzálátni a magántulajdonon alapuló társadalmi rend visszaállításához. 2. Kiszakítani Magyarországot a szocialista országok közösségéből, minél több szállal kötni a kapitalista világhoz, és a szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió elleni politikai harc, illetve háború bázisává fejleszteni.
Ebben a keretben nem törekedhetünk a második szakasz társadalmi mozgásának ábrázolására, csak e két fő cél megvalósítására tett lépések összefoglalására, annak érdekében, hogy lássuk: mennyire szolgálta a nemzetközi imperializmus érdekeit az ellenforradalom térnyerése.* Az ellenforradalom egészének mély és alapos elemzését adja Molnár János: Ellenforradalom Magyarországon 1956-ban. (A polgári magyarázatok bírálata.) Akadémiai Kiadó 1967. *
Az ellenforradalmi erők ujjongva fogadták a szovjet csapatok Budapestről való kivonásának a hírét. Részleges, de fontos győzelemként értékelték. Sokat vitatott témává vált, hogy feltétlenül ki kellett-e vonulniuk a szovjet katonai egységeknek Budapestről október 29-30-án, nem kellett volna-e más megoldást választani?
A vezetésben tevékenykedő árulók dezorganizálták, a felbomlottság állapotába taszították a szocialista forradalom erőit.** Kádár János: Id. mű. 169. old. * Ezek egy ideig tehetetlenekké váltak, nem tudtak fellépni, mert az árulás még nem lepleződött le teljesen, nem volt egyértelműen megkülönböztethető, hogy ki merre tart, ki hol áll. Nagy Imre és társai még mindig a szocializmusról beszéltek, és még kommunistának mondták magukat. Október 28-29-én még úgy tettek, mint akik a szocializmus megvédésére törekszenek, csak a súlyos helyzetben más kiutat választanak. Azt hangoztatták, hogy a vérontásnak véget kell vetni, és akkor érvényesülhetnek a konszolidáció irányába ható erők és tényezők. Mindez akadályozta a szovjet csapatok fellépését. Olyan helyzet állt elő, hogy a katonai erők demonstratív fellépése hatástalan volt, de az adott körülmények között nem lehetett azonnal az ellenforradalmi fegyveres gócok felszámolására áttérni. Az árulás minden ilyen kísérletet megakadályozott fenyegetéssel, követeléssel vagy a fegyveres bandákkal való összejátszással.
A szocializmus erőinek vissza kellett vonulniuk, hogy felmérjék a helyzetet, megvizsgálják a szocialista konszolidáció lehetőségeit, és ha szükséges, akkor az ellentámadás idejét és módját. Az ideiglenes visszavonulás egyik aktusa volt a szovjet katonai egységek kivonása Budapestről. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy ezek az egységek a főváros körül foglaltak el harcálláspontot.
A Szovjetunió kormánya 1956. október 30-án nyilatkozatot adott ki, amely lehetőséget és irányt mutatott a politikai kibontakozásra. A nyilatkozat elemezte a szocialista országok kapcsolatainak fejlődését, rámutatott a keletkezett rendellenességre, és összefoglalta az együttműködés és egység alapelveit. A szovjet kormány hitet tett amellett, hogy a szocialista társadalom felépítésének közös eszméi és a proletár nemzetköziség elvei alapján kész a szocialista országok barátságának és együttműködésének további erősítésére. Ennek érdekében tárgyalásokat javasolt a szocialista országok kormányai között, ami meg is valósult 1956 végén és 1957 elején.
A szovjet kormány egyértelműen kiállt a Varsói Szerződés mellett, amelyet összpontosított támadás ért az összes reakciós erők részéről. A Szovjetunió aláhúzta annak a politikai és katonai kötelezettségnek a jelentőségét, amelyet a Varsói Szerződés tagállamai vállaltak, hogy megteszik „a szükséges összehangolt intézkedéseket védelmi készségük megszilárdítására, hogy megóvják népeik békés munkáját, szavatolják határaik és területük sérthetetlenségét, és biztosítják az esetleges agresszió elleni védekezést”. Ezzel kapcsolatban közvetve figyelmeztette a magyar kormányt: a Varsói Szerződésben részt vevő egyik vagy másik állam csapatainak elhelyezése a Varsói Szerződésben részt vevő valamely más állam területén a szerződés összes tagállama között létrejött megegyezés alapján történik az illető állam beleegyezésével, és így kivonásuk is közös állásfoglalás alapján történhet. Ezzel óva intett a megfontolatlan, egyoldalú lépésektől, a felelőtlen kalandorkodástól, amely végveszélybe sodorhatta nemcsak a szocializmus sorsát Magyarországon, de azzal szorosan összefonódva súlyos fenyegetést jelentett a szocialista közösség egészének biztonságára és békéjére.
A nyilatkozat támogatta a magyar dolgozók jogos követeléseit, de őszintén figyelmeztetett is: „A dolgozóknak ehhez a jogos és haladó mozgalmához azonban csakhamar sötét reakciós és ellenforradalmi erők csatlakoztak, amelyek a dolgozók egy részének elégedetlenségét arra akarják felhasználni, hogy aláássák az országban a népi demokratikus rendszer alapjait, és visszaállítsák a régi földesúri-kapitalista rendet.” A szovjet kormány egyben azt is kijelentette, hogy csak szocialista kibontakozást támogat Magyarországon. Közvetlen felhívással fordult a magyar dolgozókhoz: „A népi demokratikus Magyarország szocialista vívmányainak védelme az adott pillanatban a munkások, parasztok, az értelmiség és az egész dolgozó magyar nép legfőbb és szent kötelessége.
A szovjet kormány kifejezi meggyőződését: a szocialista országok népei nem engedik, hogy a külső és belső reakciós erők megingassák az egyes országok munkásainak, parasztjainak, értelmiségének önfeláldozó harcával és munkájával kivívott és megszilárdított népi demokratikus rend alapjait” – hangzott a nyilatkozat.
A Nagy Imre vezette kormány nem értette meg a nyilatkozat útmutatását, figyelmeztetését. Ha voltak soraikban olyan személyek, akikben nem bíztak, akik internacionalistáknak számítottak, azokat kihagyták a naponta átalakított kormányukból. Az események menete azzal a tanulsággal szolgált, hogy az ellenforradalmi folyamatot nem lehet engedményekkel megállítani, a támadásban lévő reakció útját el kell torlaszolni és erőit szét kell verni.
A tűzszünet kihirdetése (október 28.) után a külső ellenséges erők is kidolgozták a helyzetnek megfelelő vonalukat, taktikájukat. Ezt a taktikát a Szabad Európa Bizottság diktálta.
Október 28-án a Szabad Európa Bizottság New York-i központja „táviratozott Münchennek, és felsorolta azokat a minimális feltételeket, amelyek – szerinte – elfogadhatóak a szabadságharcosok részéről”. Ez az utasítás nyolc pontban foglalta össze a követeléseket. Érdemes megismerkedni e pontokkal:
1. A szovjet csapatok azonnali és teljes visszavonása magyar területről.
2. Az ÁVH azonnali teljes feloszlatása; az új rendőrség vagy biztonsági erők és a hadsereg irányítását olyan miniszter kezébe kell adni, aki egyetlen előző kabinetnek vagy központi kommunista szervnek sem volt tagja.
3. Teljes amnesztia a felkelésben részt vett valamennyi szabadságharcosnak.
4. Az új ideiglenes kormányból kizárandók mindazok a személyek, akik bármilyen módon kapcsolatban voltak a rezsim kormányával vagy a legfőbb pártvezetőséggel Nagy Imre előző miniszterelnöksége óta.
5. A kormány [az új ideiglenes kormány] többségét a különböző hazafiak csoportjából kell kialakítani képviseleti alapon.
6. Szabad és titkos szavazással megválasztott alkotmányozó gyűlés összehívása, hogy új alkotmányt és kormányprogramot készítsen. Az alkotmányt és a kormányprogramot szabad és titkos népszavazásra kell bocsátani meghatározott időn, esetleg hat hónapon belül, hogy elfogadják vagy elvessék.
7. Magyarország felmondja a varsói paktumot.
8. A válság idején szervezett helyi munkás- és egyéb tanácsok és hazafias bizottságok folytatják működésüket, felveszik az összeköttetést egymással mindaddig, amíg a fent említett összes feltételeket meg nem valósítják.
„Október 29-én külön híradásban teljes egészében közvetítették Münchenből ezeket a követeléseket.”* R. T. Holt: Id. mű. 191. old. *
Jellemző módon ez a felhívás azonnal visszhangra talált, és a fegyveres, illetve politikai ellenforradalmi szervek követeléseit meghatározó alappá vált. Az egyik ellenforradalmi fegyveres politikai csoport, a Dudás-féle Magyar Nemzeti Bizottmány október 30-án a Magyar Függetlenség című lapjában közzétette 25 pontját, amelynek lényegét a SZER nyolc pontja alkotta. A követeléseket „Nem ismerjük el a jelenlegi kormányt” címmel publikálták. Néhány főbb követelésük:
„… 3. Magyarország függetlenségének megvédésére kérjük a Biztonsági Tanácsot, hogy küldjön Magyarországnak anyagi és szükség esetén katonai segítséget.
4. A magyar nép és a Nemzeti Bizottmány felmondja a Varsói Szerződést … Az oroszok azonnal vonuljanak ki Magyarországról, kitűzött fehér zászlókkal.
5. Magyarország kinyilvánítja semlegességét.
6. Tiszteletben tartjuk a fegyverszünetet. A fegyvert nem tesszük le …
7. A szabadságharcosok felléphetnek a kivívott szabadság védelmében bárhol és bármikor, bárki ellen …
11. A kormány alakuljon át ideiglenes jelleggel …
16. Magyarországon demokratikus pártok alakulhatnak. Azonnal működhetnek, tevékenységüket senki sem akadályozhatja meg …
19. Az ÁVH azonnal feloszlik …”
Nagy Imre október 30-án fogadta Dudást és a „szabadságharcosok” küldöttségét, tárgyalást folytattak, s a Magyar Távirati Iroda jelentése szerint „a tárgyalások kedvező légkörben folynak, és a felkelők javaslatait Nagy Imre, a minisztertanács elnöke a kormány elé terjeszti”.
Az október 30-án létrejött „tartalékkormány”, a Dunántúli Nemzeti Tanács követeléseit is megvizsgálhatjuk, amelyeket az Új Fehérvár című lap október 31-én publikált. Itt – a változatosság kedvéért – 14 pontot fogadtak el. A fontosabbak:
„1. A kormány a szovjet csapatok kivonulása után, de legkésőbb 1957. január végéig írja ki az általános titkos választást, több párt részvételével …
11. Biztosítani kell a szabadságharcosok részvételét a kormányban …
12. A kormány jelentse be az ENSZ-nek Magyarország semlegességét …
14. Amennyiben a kormány nem teljesítené a főbb irányelvek szerint lefektetett követeléseinket, feltételesen sem ismerjük el …”
A példákból meggyőződhetünk arról, hogy a külföldi beavatkozás, elsősorban a Szabad Európa Rádió szerepe a második szakaszban fokozódott. A propagandának igen nagy szerepe van ilyen rendkívüli körülmények között. Az emberek, érezve, hogy közvetlenül a sorsukról, létükről, a maguk és a haza jövőjéről van szó, valósággal isszák a híreket, várják a magyarázatokat, a helyzetelemzéseket. Az ellenforradalom ki is használta ezt a lehetőséget. Nemcsak az aktív ellenforradalmárok hallgatták a SZER adásait. Igen sok helyen, főleg a Dunántúl helységeiben az ellenforradalmi helyi bizottságok a SZER-t kapcsoltatták a hangos híradóra. Pl. Lentiben a forradalmi bizottság a felállított községi hangszórókon a SZER adásait közvetítette. Várpalotán a kiszabadult rabok kapcsoltatták a városi stúdióra a Szabad Európát. Jellemző a Vácott történt eset is. Az ellenforradalmi „polgármester” október 30-án írásban utasította a postahivatal vezetőjét, hogy „a rádió hírközlő szolgálatába kapcsolja be a Szabad Európa adóállomást”. Az ellenforradalom alatt keletkezett helyi „szabad rádiók” (Győr, Miskolc stb.) is átvették a SZER vonalát, és annak megfelelő anyagokat, híreket sugároztak. A miskolci rádió nem átallotta bejelenteni október 30-án, hogy kapcsolatban áll a Szabad Európa Rádióval. A SZER megörült a helyi „szabad rádiók” működésének, mert azok szovjetellenes vonala és uszító hangja megfelelt érdekeinek. Ezért technikai eszközeivel felerősítette azok adását, sőt november elején újabb nagy erejű lehallgató és erősítő berendezéseket állított fel a magyar határ közelében.
A Szabad Európa Rádió minden ténykedésével a már ismertetett feladat megvalósítását szolgálta. Október 31-én már úgy érezte, hogy a győzelem útján haladnak az ellenforradalmárok, és a helyzetet értékelve az alábbiakat jelentette New Yorknak: „Valószínűnek látszik, hogy többpártrendszerű demokrácia állítható vissza Magyarországon, és hogy Magyarország számára lehetséges Ausztria mintájára szabad és független helyzetbe kerülnie.”* R. T. Holt: Id. mű. 192. old. *
A burzsoá „demokrácia” és a „semlegesség” volt az a két jelszó, amelynek megvalósításával el kívánták érni céljaikat. A „semlegesség” bejelentése elhangzott, de az ellenforradalom nem tudott megállni a „demokratikus” szakaszban, hanem a fehérterrornál kötött ki.
SaLa
Kérem, anyagilag támogass aa Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb sarkában látható 
piktogrammra felső felső Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a „Köszönjük” – rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De minimum LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudod támogatni!