(1954-1955)
1
(idézet: Ellenforradalom tollal és fegyverrel 1956 – Berecz János)
A BEAVATKOZÁS KEZDETE
A Szabad Európa Bizottság 1953-1954-re rendelkezett azokkal a politikai tapasztalatokkal, dollármilliókkal és technikai felszereléssel, amelyet szükségesnek vélt az egyes európai szocialista országok elleni konkrét akcióprogram, illetve politikai hadjárat megtervezéséhez és végrehajtásához. Érdemes megemlékezni a két előző próbálkozásról, amelyek – többi között – a tapasztalatokat szolgáltatták.
Az amerikai és angol diplomácia és titkosszolgálat arra törekedett, hogy Albániában jobboldali fordulatot hajtsanak végre. A belső „ellenállási mozgalom” megszervezésére akciótervet dolgoztak ki. 1949 nyarán alakult meg Olaszországban a Szabad Albánia Bizottság, amelynek égisze alatt mintegy 300 „partizánt” képeztek ki. Ezek 1950 tavaszán átszivárogtak az albán hegyekbe. Feladatuk az volt, hogy nyugtalanságot keltsenek, híveket toborozzanak, és adott jelre országos felkelést robbantsanak ki. A kísérlet kudarcba fulladt, az ügynökök mintegy felét ártalmatlanná tették, a többi Görögországba menekült. Ma már tudjuk, hogy Kim Philby szovjet hírszerző tevékenysége jelentősen hozzájárult az akció meghiúsításához.* Der Spiegel, 1968. január 29. *
A másik tapasztalatszerzési akciót 1953 nyarán szervezték meg Csehszlovákia ellen. Ez már a Szabad Európa Bizottság önálló próbálkozása volt. Az Operation Prospero fedőnevű kampány 1953. július 13-án kezdődött. A négy napig tartó nagyarányú léggömbinvázió során 6512 léggömb mintegy 12 millió röplapot szórt le Csehszlovákia egyes, előre meghatározott pontjaira, elsősorban Prága, Plzen és Ostrava környékére. Az akció idején a Szabad Csehszlovákia Hangja napi húsz órára emelte adásidejét. A kampány tartalmát jelszava határozta meg: „Minden cseh és szlovák a szabadságért – az egész szabad világ a csehekért és a szlovákokért!” E jelszót alumínium medáliákon is terjesztették léggömbök segítségével.
Büszkén írta ezután könyvében Allan A. Mickie, a Szabad Európa Rádió akkori európai igazgatóhelyettese: „Az eredmények gondos elemzése meggyőzte a Szabad Európa Rádió és a Szabad Európa Sajtó személyzetét arról, hogy a rádió és az írott szó értékeinek segítségével a politikai harcnak egy új módszerét fedezték fel.”* A. A. Mickie: Voices through the Iron Curtain: The Radio Free Europe Story. New York 1963. 140-141. old. *
A Szabad Európa Bizottság három intézménnyel dolgozott „felszabadítási” programjának megvalósításán.
A Szabad Európa Sajtó időszaki sajtótermékeket, a szocialista országokról írt ellenséges könyveket, uszító iratokat és röplapokat jelentetett meg. Égisze alatt készültek a „Svobodná Evropa” (Szabad Európa), a „Kedy to skonci?” (Meddig tart mindez?) című tanulmány, hosszú röplapok, és kéthetenként tíz oldalon kiadta a Szabad Magyarország című légipostai hírlapot. A nyomtatott anyagokat a „vasfüggöny” mögé juttatták, többnyire léggömbök segítségével.
A Szabad Európa Rádió uszító és felforgató célját kifejezően fogalmazta meg akkori elnöke, Charles D. Jackson Jack Raymondnak, a New York Times riporterének 1951. november 24-én adott nyilatkozatában: „A belső zavargások feltételeit akarjuk megteremteni azokban az országokban, ahová adásaink eljutnak … Annak ideje, hogy e vállalkozások számára a lehetséges katonai segítségnyújtásra gondoljunk, majd akkor jön el, ha a csatlós országok népeinek sikerül hasznosítható katonai mozgalmat kezdeményezni saját otthoni talajukon.”
E program teljesítésén dolgozott a Szabad Európa Rádió mintegy kétezer munkatársa és 29 nagy erejű leadója, amelyből hat-hét adó Magyarország felé sugárzott műsort. Rendszeresen gyűjtötték az adatokat az egyes országok helyzetéről, belső problémáiról. 1954-re már mintegy 42 ezer kartont fektettek fel a Magyar Népköztársaság üzemeiről, hivatalairól, belső helyzetéről, a vitákról; külön „fekete könyvben” gyűjtötték az ún. kompromittáló adatokat egyes vezetőkről, funkcionáriusokról.
Az anyaggyűjtést a Szabad Európa ügynökgárdája végezte. Megkörnyékezték a népi demokratikus országokból hivatalos úton nyugaton tartózkodókat, a sportolókat, a turistákat és természetesen a disszidenseket. A kihallgatások néha napokig tartottak. Minden érdekelte őket az adott ország belső életéről, problémáiról.
A Szabad Európa Száműzötteinek Kapcsolatai elnevezésű intézmény anyagilag támogatta azokat az emigránsszervezeteket, amelyek fenntartás nélkül követték az imperialisták „felszabadítási” politikáját, és részt vettek a népi demokratikus országok elleni felforgató tevékenységben. A Szabad Európa Bizottságnak ez a szerve pénzelte az ún. nemzeti bizottságokat, többek között a Magyar Nemzeti Bizottmányt is.
A Szabad Európa Bizottság támogatásával működött a Nemzetközi Parasztszövetség és egyéb szervezetek is. 1951 áprilisában Nagy Ferenc és társai hozták létre Washingtonban a Közép- és Kelet-európai Bizottságot, amelynek feladata volt összehangolni az európai népi demokratikus országok ellen irányuló felforgató propagandát és a különböző akciókat. 1954 szeptemberében a Ford-alapítvány segítségével szervezték meg a reakciós emigránsvezérek az Európai Rab Nemzetek Közgyűlését, az úgynevezett „kis ENSZ”-t, amelynek az volt a célja, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetén keresztül fokozzák a politikai nyomást az európai szocialista országokra.
A szervezetek közös feladatához tartozott az is, hogy megdolgozzák a kapitalista országok közvéleményét, elhitessék az egyszerű emberekkel a „felszabadítás” szükségességét és jövendő eredményességét. Ezekben a bizottságokban, tanácsokban, szervezetekben a politikusok kidolgozták a „felszabadítás” után megvalósítandó programot, és a kapitalizmus visszaállításának új körülményekhez igazodó módját.
Az egyesülések másik fajtáját a katonai, militarista szervezetek alkották. Ezek keretében készítették elő a volt katonákat, hogy fegyveresen vehessenek részt „rab hazájuk felszabadításában”. A katonai emigráció szervezetei általában Európában jöttek létre, és a szocialista országokhoz közel eső területeken fejtették ki tevékenységüket. Ők próbálták létrehozni az egyes országokban a földalatti ellenállási mozgalmakat, ügynökeiket rendszeresen igyekeztek eljuttatni ezekbe az országokba. Emellett aktívan segédkeztek a felderítő akcióknál is.
A Szabad Európa Rádió magyar szekciójához is erős katonai vonal tartozott. Szervezetei voltak: a Forradalmi Bíróság, Speciális Szolgálat, Szabadságharcos Iroda, Terrorista Osztály stb. Jelentős szerepet töltött be a nyilas Zákó tábornok által vezetett Magyar Harcosok Bajtársi Közössége (MHBK), amely emigráns katonatisztek felfegyverzésével és diverzió szervezésével foglalkozott.
Az MHBK szinte legelsőként alakult meg a háború után, soraiba tömörítve a nyugatra menekült nyilas és horthysta tisztikart, a katonai alakulatokkal elhurcolt és ottmaradt sorkatonák zömét, és hatásosan dolgozott – bőven volt pénze – a lágerlakók, az egzisztencia nélküli, nyomorgó kisemberek között. Legerősebb egységei a Német Szövetségi Köztársaságban, valamint Ausztria és Franciaország területén működtek.
A Szabad Európa Bizottság és intézményeinek tevékenysége öt európai népi demokratikus ország – Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország és Románia – ellen irányult. Közülük kettő ellen indítottak politikai hadműveletet 1954-ben: Csehszlovákia ellen Operation VETO és Magyarország ellen Operation FOCUS fedőnévvel.
Joggal vetődik fel a kérdés: miért éppen e két országot választották ki az összehangolt politikai támadásra, hiszen az ötvenes évek elején minden európai népi demokratikus országban követtek el hibákat, és voltak törvénytelenségek is. A Szabad Európa Bizottság agytrösztje mégis úgy ítélte meg a helyzetet, hogy a legnagyobb figyelmet Csehszlovákia és Magyarország érdemli, és a választás sorrendje is ez volt. Felfigyeltek ők Lengyelországra is, de lévén, hogy nincs közvetlen határa kapitalista országgal, ami lehetővé tenné alkalomadtán a közvetlen beavatkozást, az említett első két országra koncentrálták figyelmüket.
A Csehszlovákia ellen irányuló Operation VETÓ-t 1953 végén kezdték kidolgozni. Az akciótervet öt hónapig készítették elő. A művelet irányítói lényegében a „liberalizálás útján való felszabadítás” elképzelését igyekeztek politikai cselekvéssé formálni, összeállították a „népi ellenzék 10 követelését”, és 1954. április 29-től léggömbök segítségével összesen hárommillió apró falragaszt juttattak el Csehszlovákia fölé, rajtuk egyetlen jelszóval: „10”.
A demagóg követeléslista az alábbiakat tartalmazta:
1. A szakszervezet a szakszervezeti tagoké!
2. Több fizetést – kevesebb beszédet!
3. Ne láncoljuk a dolgozókat a munkahelyhez!
4. Ne avatkozzanak be a munkások szabad idejébe!
5. Szűnjön meg a jobbágyság!
6. Kevesebb beszolgáltatás – nagyobb termés!
7. Helyi autonómiát a bürokrácia helyett!
8. Árut a népnek, nem a Szovjetuniónak!
9. Szolgáljuk a fogyasztók érdekeit!
10. Lakást a családoknak, ne az államnak!
Május 1-től a Szabad Európa Rádió megsokszorozta cseh és szlovák nyelvű műsorainak számát. Az adásokban a tíz követelést népszerűsítették, és a „népi ellenzék” tüzét élesztgették. Egymillió példányban indították útnak a „Svobodná Evropa” című nyolcoldalas röpiratot, ugyanezzel a feladattal.
Május 16-án nemzeti bizottsági választások voltak Csehszlovákiában. A Szabad Európa Sajtó mintegy húszmillió „szavazócédulával” árasztotta el az országot. A „népi ellenzék szavazócédulái” a tíz követelést tartalmazták.
Az Operation VETO júliustól szeptemberig az „önvédelmi aratás” elnevezésű kampány keretében a termésbeadási rendszer ellen agitált. 1954 őszén, a műhelybizottsági választások idején, az ipari munkásokra fordította figyelmét. Rádióadásokban és röplapokon arra biztatta a munkásokat, hogy ne válasszanak a műhelybizottságok tagjai közé kommunistákat.
Az Operation VETO keretében nem kevesebb, mint 41 millió röpcédula és több mint 50 tonna egyéb, léggömbön szállított nyomtatvány zúdult Csehszlovákiára. Bár az eredmény nem elégítette ki a szervezőket, a mintegy féléves tapasztalatot újabb akciókban kamatoztatták.
A Szabad Európa Bizottság 1954. szeptember 8-i dátummal kiadta a „Magyarország 15. sz. utasítás, FOCUS-művelet” című dokumentumot, amely összefoglalta az akció lényegét és feladatait. Beindításának határidejét október 1-ben jelölte meg.
„A »FOCUS-vállalkozás« akcióprogram, távlati művelet volt, amelynek végső célja a felszabadítás” – írta a politikai háború egyik szakértője, Robert T. Holt, „Szabad Európa Rádió” című könyvében. Közvetlen feladata a belső ellenség fellelkesítése, szervezkedésre késztetése, programot adni nekik és tudatni velük: a „szabad világ”, elsősorban az Egyesült Államok, minden segítséget megad tevékenységükhöz. „Az új akció fő célja – jelentette a Münchenben megjelenő szélsőjobboldali Új Hungária 1954. október 8-án – a Magyarországon már megindult … ellenállási mozgalomnak erkölcsi támogatást és lélektani segítséget adni … és egy gyújtópontba összefogni. Ezért nevezték el »Operation FOCUS« – Gyújtópont-akciónak.”
A Szabad Európa Bizottság úgy képzelte el a népi demokratikus államforma megdöntését, mint ami „valószínűleg csak az országon belül és kívül bekövetkező események kedvező összetalálkozásának eredménye lehet. Belül, ez annyit jelent, hogy egységes tömegellenzéknek kell kifejlődnie és megerősödnie a felszabadulás előtti időszakban. Kívül, azt jelenti, hogy a »népi ellenzéki központ a szabad világban« [People’s Opposition Center in the Free World] kezében tartja a kezdeményezést, és gondoskodik a szimbólumokról, valamint részben az ideológiai alapelvekről a hosszan tartó ellenállás számára. Külső támogatás nélkül a népi ellenzék elsorvadna elszigeteltségében, belső támasz nélkül a szabad világ erőfeszítései céltalan és szükségtelen »beavatkozási« kísérletekké válnának.
Ha azonban a belső és külső események előnyös összhangja adva van, és elérkezik a kedvező pillanat, amikor a nemzetközi körülmények miatt a Szovjetunió úgy látná, hogy a be nem avatkozás számára kevésbé kínos, mint a beavatkozás, akkor lesz az egységes tömegellenállásból egységes tömegfellépés, amelyet a »külső ellenzéki központ« [Opposition Center Outside] tevékenyen támogat.”* R. T. Holt: Id. mű. 157. old. *
A nemzetközi imperializmus szervei és szervezetei nagy apparátussal tanulmányoztatták a „célországok” – egyre inkább elsősorban Magyarország – belső helyzetét, és a szocialista társadalmi berendezkedés felszámolásának lehetőségeit. De amíg szemük előtt elsikkadtak a szocializmus építése során elért jelentős sikerek, óriásra nőttek az – egyébként egyre szaporodó – problémák, s úgy remélték, a keletkezett réseken behatolhatnak. Pedig az általuk figyelmen kívül hagyott sikereknek köszönhető elsősorban, hogy viszonylag gyorsan sikerült felszámolni az 1956 végén bekövetkezett megrázkódtatás súlyos következményeit.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudod támogatni!