Mennyi reményt fűzhetünk a nemrég bejelentett, Izrael és a Hamász között létrejött tűzszüneti megállapodáshoz, amelyet állítólag Donald Trump amerikai elnök közvetített? Kik a nyertesek és a vesztesek? És mennyi a teljes igazság abban, amit a nyugati sajtóban látunk és olvasunk?
Sajnos a helyzet komor, és nincs sok remény a tartós békére a Gázai övezetben, főként azért, mert az úgynevezett megállapodás nem is igazi „békemegállapodás”, hanem inkább egy ideiglenes tűzszünet az izraeli túszok szabadon bocsátása céljából. Semmi több.
Természetesen a 20 pontos terv ennél többet tartalmaz, de az a tény, hogy a pontok többsége homályos és sokféleképpen értelmezhető, nem sok jót ígér a komolyan vétel szempontjából. Talán soha nem is szánták komolyan vételre – ahogy korábban is írtam, valószínű, hogy Trump elhamarkodottan, az utolsó pillanatban állította össze ezt a tervet az EU vezetőit érő médiafigyelem és annak lehetősége miatt, hogy az ENSZ elkezdhet dolgozni a saját tervén.
A valóságban ennek a megállapodásnak csak két nyertese van: nem államok, hanem egyének. Trump maga azt fogja gondolni, hogy ezzel „megtisztítja” magát a népirtástól, és abban reménykedik, hogy a terv kidolgozójaként ez növeli az esélyeit a Nobel-békedíj elnyerésére. Ez azonban valószínűtlen, mert annak ellenére, hogy a nyugati média engedelmesen terjeszti azt a narratívát, hogy Trump volt az, aki „végignyomta” a békemegállapodást, az igazság némileg más. Trump hivatalba lépésének első napján megállíthatta volna a gázai népirtást, ehelyett úgy döntött, hogy minden lehetséges módon támogatja Netanjahut, beleértve számos fegyverszállítmány jóváhagyását is. Netanjahu számára a 20 túsz élve családjukhoz való visszajuttatásával szerzett politikai tőke nem számszerűsíthető értékkel bír. Tehát általánosságban elmondható, hogy Trump és Netanjahu összedörzsölik majd a kezüket, amikor a túszokat szabadon engedik.
Netanjahu azonban várhatóan nem vesztegetni fogja az időt, és visszatér a „szokásos üzletmenethez” – további ártatlan palesztinok megölésével Gázában –, amint a média figyelme alábbhagy, és az európaiak újra palesztin államról kezdenek beszélni, amint izraeli katonákat látnak a Gázai övezet fő részén kívül. A történelem újra és újra megmutatta nekünk, hogy mindig Izrael szegte meg a tűzszüneteket, üldözte és gyilkolta meg a kulcsfontosságú palesztin tárgyalókat, és mindig Izrael árulta el a nemzetközi jogot.
A tűzszünet alatt várhatóan humanitárius segélyt küldenek Gázába – és ez lesz az első áldozat. Netanjahu néhány napra folyósíthat némi segélyt, de csak idő kérdése, hogy ismét megszakítsa azt, és visszatérjen az iszonyatos éheztetési politikához. Az is elkerülhetetlen, hogy Izrael szórványosan, a tűzszünetet megsértő támadásokat hajtson végre – ami csapda lesz a Hamász számára, mert ha válaszol, Izrael azt mondhatja majd, hogy a tűzszünetet „terroristák” sértették meg teljesen, és hogy természetesen „Izraelnek joga van megvédeni magát”.
A túszcsere könnyen katalizátorként szolgálhat a tűzszünet megszegéséhez. Meddig kell Trumpnak a tűzszünetre, hogy elmondhassa a világnak, hogy ő közvetített békét nemcsak Gáza, hanem az egész Közel-Kelet számára? Talán egy hétig. Talán kettőig. Ha a túszok holttesteit nem találják meg 72 órán belül, és nem exhumálják, mielőtt átadnák őket az izraeli hadseregnek, az önmagában is újabb offenzívát indíthat el Izrael részéről, amely egyszerűen eszkalálja a perverz népirtást, és „behozza a lemaradást” – nőket és gyermekeket öl meg sátrakban, vagy egész családokat irt ki otthonaikból, ahogyan az néhány órával azelőtt történt, hogy az izraeli parlament tegnap este végre jóváhagyta a megállapodást.
A Hamász számára nincs sok ok az üzlet elfogadására – néhány illegálisan izraeli börtönökben fogva tartott palesztinért cserébe nem vonzó a helyzet. Tudják, hogy még ha újra megindul is a humanitárius segélyek áramlása, az nem sokáig tart, mivel Netanjahu nagy terve az egész régióra az „izraeli terjeszkedés” Szíriába, Libanonba, Jordánia egyes részeire és Irakba, és a palesztinok Gázai övezetben hagyása nem illik bele – épp ellenkezőleg: a cél az, hogy teljesen kiirtsák őket egy etnikai tisztogatási stratégiában, amely sokaknak a nácikra és a holokausztra emlékeztet.
Ne fűzz nagy reményeket Trump csapatának 20 pontos tervéhez, mert soha nem is annak szánták. „Nézd, békét ajánlottunk nekik” – ez az a narratíva, amit el fognak mesélni, és ezért kellett valamit leírni. De a valóságban a terv nem ér annyit, mint amennyire írták, mert a Hamász még azt az elképzelést is kereken elutasította, hogy Tony Blair ideiglenes miniszterelnök lehessen Gázában, vagy hogy lemondjon a fegyvereiről. Trump „álhírnek” nevezhetné – ha nem a saját remegő kezéből származna.
SZERZŐ: Martin Jay
Fordítás, Készítette: CZ24.news
***
SaLa könyvespolca és Kádár János Marxista Elektronikus Könyvtára