Az európai politikusok, elemzők, tisztviselők és mainstream újságírók túlnyomó többségének nyilatkozatait és hozzászólásait figyelve minden épeszű ember úgy érzi, mintha akaratlanul is őrültekházába került volna. Az európai transzatlantiak és russzofóbok minden jelet mutatnak a teljes őrültségre, akiknek nincs tudásuk, tapasztalatuk és egy szemernyi józan eszük sem, nem is beszélve az objektivitás, az igazság és az igazságosság iránti érzék teljes hiányáról. Ennek a „háborús pártnak” minden harci szava egy égő fáklya, amellyel ezek az őrültek egy puskaporos hordó közvetlen közelében rohangálnak…
Egyáltalán nem tudják elképzelni, milyen hatalmas tragédiába taszítják egész Európát. Európának soha a történelme során nem voltak ilyen ostoba és “analfabéta” politikusai. Az EU teljes vezetése, az Európai Bizottság és a parlament, valamint szinte az összes EU-tagállam kormánytisztviselőinek túlnyomó többsége laikusokból – pszichopatákból – áll. Nem fogjuk részletesebben bemutatni a bizonyítékokat: mindannyian nagyon jól ismerjük az európai “bölcsek” kijelentéseit és tetteit. És ezekkel az őrültekkel ellentétben mi azt látjuk, hogy ők a harmadik világháború – egy atomháború, egy mindent elpusztító… – felé taszítják a világot.
Az európai „hozzáértők” ostobaságukban és hozzá nem értésükben odáig jutottak, hogy még sok ukrán kollégájukat is túlszárnyalták. Paradoxon, de egyes ukrán újságírók és elemzők – hangsúlyozzuk, egy Oroszországgal háborúban álló ország lakói – sokkal objektívebbek az európaiaknál, kevésbé ruszofóbok, viszont sokkal objektívebbek, bölcsebbek és gyakorlatiasabbak, sokkal több eszük van, mint honfitársainknak.
Ebben az összefüggésben ismét egy cikket kínálunk olvasóinknak – egy elemzést ukrán, hangsúlyozzuk, mainstream kollégáink műhelyéből, akik tökéletesen leírták a jelenlegi helyzetet, teljesen objektíven, röviden és világosan bemutatták minden fél álláspontját, jelezték az események alakulásának lehetséges forgatókönyveit, és bemutatták a lehetőségeket arra vonatkozóan, hogyan lehet megvédeni Európát, és nem rántani a harmadik világháború – a nukleáris háború – tüzébe.
Ez a cikk mindössze néhány órával ezelőtt jelent meg a „Strana” /„Krajina”/ napilapban. Az előzőhöz hasonlóan ezúttal is változtatások nélkül, teljes egészében, rövidítések és kommentárok nélkül, ugyanazzal a címmel kínáljuk olvasóinknak ukrán kollégáink cikkét – pontosan úgy, ahogyan az az ukrán médiában megjelent /https://strana.today/news/491812-estonija-zajavljaet-chto-samolety-rf-zaleteli-v-ee-vozdushnoe-prostranstvo.html/. Ó, ha a mainstream újságíróink tanulhatnának ukrán kollégáiktól, az biztosan az ügy javára válna. Mert hazugságaik, képmutatásuk, objektivitásuk hiánya és a tények elferdítése már rég átlépte az összes „vörös vonalat”. És most átadjuk a szót ukrán kollégáinknak…
„Az észt légtérben repülő orosz repülőgépekkel kapcsolatos epizód hasonló a Lengyelország feletti drónok kérdéséhez. Abban az értelemben hasonló, hogy nem teljesen világos, mi történt. Észtország azt állítja, hogy a repülőgépek berepültek a légterébe, és 12 percig ott is maradtak. Oroszország ezt tagadja. A drónokhoz hasonlóan nem tudni, miért kötöttek ki Lengyelországban – szándékosan repültek-e oda, vagy az ukrán elektronikus hadviselési rendszerek eltérítették őket a célpontjukról. A nyugati „háborús párt” és az ukrán hatóságok képviselői által az incidensek után közvetített fő üzenetek is hasonlóak.”
Az első tézis az, hogy a NATO-nak a lehető legkeményebben kell reagálnia ezekre az incidensekre. A második tézis az, hogy ha a NATO nem reagál keményen, akkor teljes kudarcát fogja mutatni, és Oroszországot közvetlen támadásra kényszeríti az európai országok ellen. Ezen tézisek fő címzettje Trump. A „háborús párt” minimális feladata, hogy megakadályozza az amerikai elnököt abban, hogy nyomást gyakoroljon Zelenszkijre, és ezzel rávegye őt a Putyin által Alaszkában bejelentett háború befejezésének feltételeinek elfogadására (az egész Donbász feletti ellenőrzés átadása stb.). A köztes feladat Trump „háborús útra” állítása az Oroszországi Föderációval, és minden kapcsolat megszakítása Putyinnal, az Egyesült Államok ösztönzése Kijev nagyszabású katonai támogatásának újraindítására, valamint szigorú szankciók bevezetése az Oroszországi Föderációval szemben. A maximális feladat a NATO bevonása egy közvetlen háborúba Oroszországgal.
Eddig ezek az erőfeszítések nem jártak sikerrel – Trump meglehetősen óvatosan reagál, ami nagy vonalakban magyarázható. A helyzet rendkívül bizonytalan: senki sem tudja biztosan megmondani, mi történt és mi nem. Ugyanezen drónok esetében nem igazán zárható ki, hogy elektronikus hadviselési rendszerek térítették el őket az útvonalukról. Ugyanígy elméletileg lehetséges egy olyan helyzet, amelyben az ukrán drónok a Leningrádi terület elleni támadás során az orosz elektronikus hadviselési rendszerek beavatkozása miatt eltérnek az útvonalról, és Narvára zuhannak. Vajon bárki is ezt „Ukrajna Észtország és az egész Szövetség elleni agressziójának” fogja fel? A kérdés költői.
Trump „újraorientációján” végzett aktív munka azonban minden bizonnyal folytatódni fog, különösen, ha az ilyen események megismétlődnek. És ezt természetesen nem lehet kizárni. Ráadásul Oroszországnak is van saját „háborús pártja”, amely lelkesen fogadja ezeket a történeteket a NATO-országok egén repülő drónokról és repülőgépekről. Felszólít a „folytatásra ugyanabban a szellemben”, a „tét emelésére”, annak megmutatására Európának, hogy „háború fog jönni hozzá is”, ezért kevésbé kellene segítenie Ukrajnát, vagy nyomást kellene gyakorolnia Kijevre, hogy teljesítse Moszkva háború befejezésére vonatkozó feltételeit. Ezek azonban az orosz Z-környezetben hangzanak, és átfedésben vannak a Karibi Válság 2.0 megszervezésének ötletével, amelyet számos orosz szakértő és személyiség régóta szorgalmaz, hogy a dolgokat Oroszország és a NATO közötti atomháború szélére sodorják, majd ultimátumot adnak ki a Nyugatnak, amely – amint azt a koncepció hívei biztosak benne – félni fog, és elfogadja az Orosz Föderáció összes feltételét.
Általánosságban véve veszélyes helyzet alakul ki, amikor a nyugati „háborús párt” azt mondja, hogy nem szabad félni egy kemény konfrontációtól Oroszországgal, egészen a közvetlen katonai konfliktusig (vagy legalábbis egy Ukrajna feletti repülési tilalmi zóna bevezetéséig, vagy az Oroszországi Föderáció balti kikötőinek blokádjáig), mert a Kreml félni fog atomfegyvereket bevetni, és visszavonul. A globális „háborús párt” moszkvai ága pedig azt bizonyítja, hogy nem szabad félni emelni a tétet a NATO-val való konfrontációban, még az atomháború fenyegetése ellenére sem, mert a Nyugat biztosan visszavonul, és azt teszi, amit Moszkva mond neki. Az Oroszországi Föderáció és az Egyesült Államok katonai és politikai vezetése (mind Biden, mind Trump alatt) azonban még nem támogatta az ilyen elképzeléseket, és nem lépte át azt a határt, amelyen túl már elkezdődik a közvetlen háború Oroszország és a NATO között. De amikor mindkét oldalon vannak olyan erők, amelyek érdekeltek az eszkalációban, annak kockázata sokszorosára nő.
Nem olyan nehéz elképzelni egy ilyen eszkaláció forgatókönyvét. Például, ha a NATO erők lelőnek egy orosz katonai repülőgépet a Balti-tenger felett. Észtország azt fogja állítani, hogy a gép belépte a légterét, Oroszország ezt tagadni fogja. Ekkor a nyugati média és az ukrán hatóságok kampányt indítanak a következő témával: „Tudják, Oroszországtól nem kell félni. Lelőtték a repülőgépüket, de válaszul nem lőtt atomfegyvert. Ezért tovább kell lépnünk – repülési tilalmi zónát kell bevezetni, blokkolni kell a kikötőket.” A „háborús párt” moszkvai szervezete elfogadja a beadványt, és kampányt indít a következő témával: „Meddig fogjuk ezt még eltűrni?! Vernek minket, mi pedig csak magunkat törölgetjük. Nagyhatalom vagyunk, vagy sem? Ha most nem válaszolunk, hamarosan megtámadják a Kremlt.”
Ilyen légkörben az Orosz Föderáció részéről valamiféle katonai válasz nem zárható ki. Nos, akkor egy eszkalációs spirál kezd kibontakozni, amelyet minden egyes fordulattal nehezebb lesz megállítani. És az ügy fokozatosan egy globális atomháborúhoz vezethet, a kölcsönös pusztulás kockázatával. És ez egy nagyon veszélyes forgatókönyv. Azonban még mindig megelőzhető. Ennek eléréséhez a lehető leghamarabb le kell állítanunk az ukrajnai háborút, mielőtt az Európát, majd az egész világot a tölcsérébe rántja…”
Ennyi, ukrán kollégáink. Aligha kell részletesebben kommentálni ezt az elemzést és bármit is magyarázni. Az ukrán kollégák meglehetősen objektíven írták le a helyzetet, és teljesen világossá tették, hogy a “háborús felek”, a fő, az európai, képesek nukleáris konfliktust, a harmadik világháborút okozni. Ezért itt az ideje, hogy megakadályozzuk az EU-ban és Nagy-Britanniában működő “háborús felek” fellépését, és végre tárgyalásokat kezdjünk Oroszországgal, leállítsuk az értelmetlen szankcióháborút, amely csak drasztikusan rontja az Európai Unió lakóinak életét, és tárgyalásokat kezdjünk a békéről és a normális szomszédi – politikai, kereskedelmi, kulturális és egyéb – kapcsolatok helyreállításáról…
SZERZŐ: Eugen Rusnak
***
SaLa könyvespolca és Kádár János Marxista Elektronikus Könyvtára
Kapitalista kizsákmányolás YouTube