(idézet: Rákosi Mátyás – Válogatott beszédek és cikkek)
Az utolsó két év alatt a magyar népi demokrácia nagy eredményeket ért el a szocializmus építéséért folyó harcban. A harc soráig s szinte megszakítás nélkül, erősödött a dolgozók hatalma. A régi, reakciós rendszer visszaállításáról álmodozó klerikális és más ellenséges elemek népellenes tevékenysége egyik kudarcot szenvedte a másik után. Ezeket az eredményeket nagymértékben annak a harcnak köszönhetjük, amelyet az imperialista háborús gyújtogatók ellen és a béke védelméért folytattunk.
A magyar dolgozó nép is igyekszik levonni a két világháború tapasztalatainak tanulságait. Miután a hős Szovjet Hadsereg segítségével felszabadult a kapitalisták és földesurak igája alól, hozzálátott új hazájának építéséhez és hathatósan támogat minden olyan mozgalmat, amely a béke megvédésére irányul. A Magyar Dolgozók Pártjának jelentős politikai sikerei nagymértékben azzal magyarázhatók, hogy a dolgozó nép meggyőződött arról, hogy Pártunk a béke következetes harcosa. A folyó évi május 15-i parlamenti választásokon is a béke kérdése volt a döntő kérdés. Akkor adtuk ki azt a jelszót: „Magyarország nem rés, hanem erős bástya a béke frontján.”
A békéért folyó harc megnyitotta a népi demokrácia számára azt az utat, melyen saját oldalára állíthatja a nőket, főként a parasztasszonyokat, akik között különösen erős volt a klerikális reakció befolyása. A békéért küzdve megfékeztük a katolikus egyházi reakciót. A katolikus püspökök, akiknek a Vatikánnal szoros kapcsolatuk van, megtagadták a fellépést az amerikai és más háborús gyújtogatók ellen, de az alsópapság között nem egyszer hallatszottak olyan hangok, amelyek a béke híveinek a háborús uszítok ellen folyó harcát támogatták.
A magyar népet, amely szabadságát a Szovjetuniótól kapta, mély hála és szeretet hatja át a szocializmus országa iránt, amely megmentette az emberiséget a hitleri barbárságtól. Ez a népünk részéről mind nagyobb mértékben megnyilvánuló rokonszenv a szocializmus országa iránt nem utolsósorban azon alapszik, hogy a nép mind szélesebb rétegei ismerik fel azt, hogy békénk és az egész haladó emberiség békéjének legfőbb támasza a Szovjetunió és szeretett vezére: Sztálin elvtárs.
A népi demokráciának és Pártunknak sikerei mind politikai, mind pedig gazdasági téren megnyilvánulnak. Gazdaságilag ezek a sikerek kifejezésre jutnak abban, hogy a folyó év harmadik negyedének ipari termelése 35 százalékkal múlta felül az utolsó békeév termelését. És — ami számunkra nem kevésbbé fontos — a dolgozók életszínvonala legalább ugyanilyen mértékben emelkedett. A Szovjetunió felszabadító harcának és 32 éves fennállásának nemcsak az az eredménye, hogy a népi demokratikus országok sokkal kisebb áldozatok árán és sokkal gyorsabban haladhatnak a szocializmus építésének útján, hanem életszínvonaluknak sem kell azokat a kezdeti áldozatokat meghozniok, amelyekre a szovjet nép a forradalom utáni első években rákényszerült. A magyarországi tapasztalatok alapján elmondhatjuk, hogy a népi demokratikus országok dolgozói életszínvonalának emelkedése kölcsönös összefüggésben áll a népi demokráciák politikai erősödésével. Az egyszerű emberek a politika helyességét elsősorban a saját életszínvonaluk javulásán mérik. Bizonyos fokig a helyes politika próbakövét és ellenőrzését látják a gazdasági színvonal javulásában.
Az elért gazdasági eredmények mellett nem kevésbbé fontos az egész dolgozó nép szocialista átnevelése sem, ami a legkülönbözőbb formákat ölti. Az októberben lefolyt ötéves tervkölcsön jegyzésében 2,5 millió ember vett részt és ezek között több mint egymillió a parasztságból került ki. Novemberben Budapesten megnyílt egy szovjet képkiállítás, amelynek több mint negyedmillió látogatója volt. Egy művészeti kiállítás ilyen látogatottsága magyarországi viszonylatban példátlan. Nemcsak azt mutatja meg, mennyire megnőtt a szovjet művészet alkotásai iránti érdeklődés, hanem azt is, hogy milyen széles rétegeket ölel fel ez az érdeklődés. Ez a nép szocialista szellemben való átnevelésének bizonyos sikereiről tanúskodik, amelyek mind nagyobb mértékben nyilvánulnak meg a politikai életben, a termelés terén és a kultúra különböző területein. A magyar népi demokrácia kétségkívül méltán szerepelhet ott, ahol a béketábor növekvő erejének bizonyítékait fel kell sorolni.
Természetesen, mutatkoztak hibák is a mi békepropagandánkban. Például nem mindig fordítottunk kellő figyelmet arra a tényre, hogy az egyik eszköz, amelyet az imperialisták céljuk érdekében alkalmaznak — a háborús pánik terjesztése. Ennek érdekében az imperialisták felhasználják a kapitalista elemeket, akik a kizsákmányolás minden lehetőségét elvesztették, úgyszintén a klerikális reakciót és a nép más ellenségeit. Rendszeresen le kell leplezni azokat a fogásokat és módszereket, amelyeket az imperialisták használnak sötét, kalandor céljaik elérése érdekében és ilyen módon kell őket szétverni és ártalmatlanná tenni.
Nálunk gyakran találkozunk azzal a beállítottsággal, hogy számunkra nem olyan elsőrendű fontosságú a béke propagandája és a széles néptömegek békéért folyó harca, mert hiszen békénk védője immár a dolgozó nép kezében levő állam és annak fegyveres szervei. A béke igaz hívei táborának azonban még az olyan országban is nőnie és erősödnie kell, ahol már a dolgozók kezében van a hatalom. Ha a széles néptömegek ismerik az imperialisták háborús céljait és az imperialisták minden megnyilvánulására határozottan és egységesen válaszolnak, úgy ez már egymagában is akadályozni fogja az ellenséget a háború előkészítésében.
A béke védelmére történő tömegmozgósítás jelentőségének lebecsülése a felszabadított országokban gyakran olyanforma véleményekben jut kifejezésre, hogy a béke propagálása elsősorban azon országok dolgozóinak feladata, amelyeknek imperialista urai új háborúra készülődnek, vagy háborút folytatnak, mint a francia kormány Indo-Kínában. A világ két táborra oszlott: az egyik a béke, demokrácia és szocializmus védelmezőinek tábora, a másik az imperialisták, az új háborúra uszítók tábora. A béke ügye közös és oszthatatlan és nekünk küzdenünk kell minden olyan nézet ellen, ami a béke védelmezőinek közös harcában a népi demokratikus országok szerepének lebecsülését és részvételük jelentőségének csökkentését jelenti.
Gyakran találkozunk régivágású pacifistákkal is. Ők általánosan háborúellenesek és nem veszik tekintetbe, hogy az adott viszonyok között az angol-amerikai imperialisták által előkészített háború ellen folyik a harc s hogy az új imperialista háborús veszély elleni harc ugyancsak megköveteli fegyveres erőink megerősítését, hogy azok készek és képesek legyenek válaszolni az imperialisták minden lehető kalandor-szellemű háborús kísérletére.
Hogy milyen kalandorságokra képesek az angol-amerikai imperialisták és a nemzetközi reakció Tito-féle ügynöksége, azt az egész dolgozó magyar népnek szemléltetően megmutatta a Rajk—Brankov-féle összeesküvő banda leleplezése és az összeesküvők ügyében ezt követőleg lefolytatott bírósági tárgyalás.
A Rajk-per következményeinek hatását Magyarországon alig két hónap távlatából még nehéz teljes egészében felmérni. Annyi azonban kétségtelenül világos: a per felrázta az egész dolgozó népet, felkeltette bennük az éberséget és megszilárdította harci elszántságukat a nép valamennyi ellensége ellen. A Rajk-banda leleplezése és ártalmatlanná tétele szilárdabbá tette a Párt egységét, fokozta soraiban a forradalmi éberséget, politikailag érettebbé tette és megnövelte tekintélyét az egész nép előtt. Ebben a perben nemcsak az imperializmusról általában volt szó, hanem konkréten az imperialistáknak a magyar demokrácia, a népi demokratikus országok, a Szovjetunió ellen szőtt titkos terveiről. A szereplő személyek és a tények közismertek voltak és lehetővé tették az imperialisták elleni harc elmélyítését. Nem túlzás azt állítani, hogy a pert, amelyet rádió közvetített és a tárgyalás menetéről szóló beszámolókat, amelyet szószerint közöltek az újságok, óriási figyelemmel kísérte az egész nép. A Rajk-per külön könyvben kiadott anyaga pár nap alatt 100 000 példányban kelt el. A nagybudapesti pártaktíva ülésén a Rajk-per tanulságairól tartott előadás pár nap alatt 250 000 példányban fogyott el, úgyhogy azonnal újabb 150 000 példányban kellett kiadni. Mindez megmutatja, milyen figyelemmel kísérték a néptömegek ezt az ügyet.
A Rajk-banda megsemmisítése nem volt könnyű feladat. Különösen a kezdetén, amikor körvonalai nem bontakoztak ki, mi magunk is néha kételkedtünk egy-egy olyan gyanúban, mely számunkra nem látszott eléggé megalapozottnak. De kiderült, hogy az ellenség e legveszedelmesebb ügynökségének megsemmisítése az egész Párt és a népi demokrácia létkérdése volt. Ezt a kérdést, az összes szükséges tanulságokat levonva, így is kellett megoldani. A tapasztalatokból meggyőződtünk arról, hogy mindenütt, ahol a Pártnak vagy a demokráciának nehézségei támadnak, az objektív okok mellett számba kell venni az ellenség munkáját is. Ez nem utolsósorban vonatkozik a gazdasági nehézségekre is, ahol nem egyszer kiderült, hogy az úgynevezett objektív okokat az ellenség hozza létre s hogy az objektív nehézségeknek — szubjektívek az okai.
A második tanulságunk, amelyet a Rajk-per leleplezéséből és felszámolásából levontunk, az, hogy a kommunista vezető próbaköve — a Szovjetunió iránti viszonya. Az ellenség, természetes, itt is álcázza magát s igyekszik megjátszani a szovjethűséget. De a mi tapasztalatunk az, hogy előbb-utóbb kibújik a szög a zsákból: a Rajk-banda összeesküvőinek egyik külső ismertetőjele volt a Szovjetunió iránti „bizonytalan” viszonyuk.
A Rajk—Brankov-banda felszámolása keresztülhúzta a háborús uszítók terveit. Világos azonban, hogy a háborús veszély tovább is fennáll, az imperializmus gyengülése és a béketábor erősödése ellenére is. Magyarország számára ez a veszély elsősorban Jugoszláviából, a Tito-banda személyében jelentkezik. Mi elég alaposan lelepleztük Jugoszlávia mai áruló vezetőit. S ennek dacára azt látjuk, hogy ők változatlanul háborúra készülnek. Ez év őszén nem bocsátották el a hadseregből az idejüket leszolgált katonákat, s ugyanakkor végrehajtották a soronkövetkező korosztály behívását is. Ilymódon Jugoszlávia, kétségtelenül az amerikaiak utasítására, jelenleg 600 000 katonát tart fegyverben, nem számítva Rankovics fegyveres csapatait.
Résen kell lennünk és résen is leszünk. Rajta leszünk, hogy tovább is eredményesen küzdjünk a béke védelmében a szocializmust építők frontjának megerősödéséért, az imperialisták terveinek meghiúsításáért, hogy szilárdan tartsuk a béke frontjának azt a szakaszát, amelynek védelmére a Magyar Dolgozók Pártja, a magyar népi demokrácia hivatott.
(Megjelent a „Tartós békéért, népi demokráciáért” 1949 december 9-i és a „Szabad Nép” 1949 december 13-i számában.)
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!