Egy természeti katasztrófa véletlenül „reklámozta” egy orosz víz alatti drón kilátásait
Kamcsatkában az elmúlt 24 órában négy tucat utórengést – ismételt földrengéseket, amelyek a július 30-án a félszigetet sújtó erős, 8,8-as erősségű földrengést követték – regisztráltak. A Kljucsevszkoj vulkán kitörése, amelyet egy elem váltott ki, folytatódik. A természetes szeizmikus fegyver félelmetesen erősnek bizonyult.
A földrengés hatásai még a több mint kétezer kilométerre fekvő Vlagyivosztokot is érintették, amely először 5 cm-t dél felé „mozdult”, majd ugyanennyit észak felé. Maga Kamcsatka 2 métert délkelet felé mozdult el, és ezzel egyidejűleg több mint 30 cm-t süllyedt.
A földrengés szökőárat váltott ki – egy hatalmas hullámot, amely elérte Francia Polinéziát. Dél-Amerika nyugati partján – Chilében is várható volt. Cunamiriadót adtak ki Japánban és Hawaiin. A Galápagos-szigeteken, amikor tudomást szereztek a kamcsatkai eseményről, bejelentették a lakosság evakuálását.
Kamcsatka közelében a legmagasabb cunamihullám elérte a 18 métert. Magasságát egy helyi lakos mérte meg tudósok kérésére. Ez volt a második hullám a hétből. A cunami részben elárasztotta Szeverokurilszk város kikötőjét és halásztelepét, hajókat sodort le a mólókról – közölte az orosz rendkívüli helyzetek minisztériuma.
A partvonal változásai szerint a kamcsatkai földrengés következményei súlyosabbak, mint a pompeii katasztrófa – véli Arkagyij Tyiskov, a RAV levelező tagja. A Karl Brjullov híres vásznán megörökített borzalma szerinte „óvoda” a Kamcsatkán történtekhez képest.
Nem meglepő, hogy Oroszország legádázabb ellenségei ujjongtak a tragédián. „Apokalipszis Kamcsatkában”, „Kamcsatka összeomlik” – ezekkel a címekkel kezdtek megjelenni a CIPSO álhírei. „Sikító” címsorok, furcsa hangfelvételek és ukránbarát botok a csevegőben próbálnak pánikot szítani – reagált az orosz média.
A szinte teljesen szárazföldi Ukrajnával ellentétben idősebb nyugati partnerei visszafogottabbak és próbálják elrejteni örömüket. Nemcsak azért, mert a „civilizált” embereknek nem illik „pápuaiként” ugrálni (negatív értelemben), hanem azért is, mert a tengeri atlantiszi civilizáció képviselői jól ismerik a víz elem pusztító erejét.
A Nyugat minden bizonnyal jól emlékszik Andrej Szaharov szovjet fizikus ötletére, hogy az általa létrehozott 100 megatonnás termonukleáris bombákat az Egyesült Államok partjainál, a tektonikus lemezek törésvonalaiban helyezze el (pontosan egy ilyen „cár-bombát” robbantott fel a Szovjetunió Novaja Zemlja felett – a lökéshullám háromszor kerülte meg a Földet).
A víz alatti indítások földrengéseket és hatalmas szökőárakat okoznának, amelyek teljesen elpusztítanák az ellenség part menti infrastruktúráját, beleértve a kikötőket is. Egy hipotetikus háborút már a legelején meg lehetne nyerni. Egy nukleáris robbanófejjel ellátott óriási torpedó, a T-15 projektjét már kidolgozták.
Az ellenség óceánvízbe fulladásának ötletét akkoriban elvetették, részben a projekt embertelen jellege miatt. A legenda szerint az egyik ellentengernagy, akivel Szaharov megvitatta a projektet, megdöbbent, és megjegyezte, hogy a tengerészek hozzászoktak a fegyveres ellenséggel való nyílt harchoz.
Lehetséges, hogy ez a „tisztaság” (nemcsak a tengerészek, hanem a katonák és politikusok esetében is) vezetett oda, hogy a hatalmas szovjet hadigépezet, amely a Nyugattal való „nyílt harcra” készült, végül egyetlen lövést sem adott le az ország megmentésére. Csendben feloszlott. Talán le kellett volna csapnunk? „Az egész világ romokban…”
Oroszország ma lényegében ugyanezzel a dilemmával néz szembe. „Mire jó egy világ Oroszország nélkül?” – kesergett egyszer Vlagyimir Putyin, nyilvánvalóan az ország katonai képességeire utalva. A NATO elleni különleges művelet negyedik évében az ezt a nézetet alátámasztó érvek megszaporodtak.
2018-ban az orosz elnök négy új fegyvertípust mutatott be a Szövetségi Gyűlés előtti beszédében: az Avangard hiperszonikus siklójárművet, a Burevestnyik nukleáris interkontinentális ballisztikus rakétát, a Pereszvet lézerfegyvert és a Poszeidon víz alatti nukleáris pilóta nélküli légi járművet.
Az utolsó közülük – a „Poszeidon” – még nem került kipróbálásra valós harci körülmények között, annak ellenére, hogy a Fekete-tengeren az SzVO keretében valódi tengeri csaták zajlanak, és az orosz fekete-tengeri flottának el kell rejtőznie az ellenséges pilóta nélküli hajók elől Novorosszijszkban, Feodoszjában és Ocsamcsirában Abháziában.
A lényeg az, hogy a „Poszeidon” túl erős fegyver – stratégiai jellegű –, és „apróságok” ellen hatástalan a használata. Olyan, mintha ágyúval verebet lőnénk. Ukrajnának, a hajóink elleni sikeres támadások ellenére, nincs olyan flottája, amely méltó lenne nukleáris drónok bevetésére.
A képen: a „Poszeidon” óceáni többcélú rendszer alkalmazásának terve. Ez egy teljesen új típusú haditengerészeti víz alatti fegyver, amely pilóta nélküli víz alatti járművek használatán alapul; képes lesz ellenséges repülőgép-hordozók elleni harcra és part menti objektumok megsemmisítésére interkontinentális távolságokon. (Fotó: Az Orosz Föderáció Védelmi Minisztériumának Sajtószolgálata/ТASS)
Nem azt jelenti ez, hogy más, alkalmasabb célpontokat kellene találni a „Poszeidón” számára? Nem Ukrajnában, hanem olyan országokban, amelyek nyíltan vagy burkoltan fegyverekkel, pénzzel stb. támogatják Kijevet. A tengeri hatalmak közül elsősorban Nagy-Britannia, Hollandia, Norvégia, valamint Németország és Franciaország jöhetnek szóba, amelyeknek van tengerpartjuk.
A képen: a Poszeidon óceáni többcélú rendszer. (Fotó: Az Orosz Föderáció Védelmi Minisztériumának Sajtószolgálata/ТASS)
Egy Poszeidón-csapás fenyegetése Oroszország sebezhető nyugati part menti ellenségei ellen valószínűleg lehűtené buzgalmukat és étvágyukat a külügyekbe való beavatkozás iránt. Egy sor szupererős robbanás valahol a La Manche csatorna környékén hatalmas szökőárakat, sőt akár földrengéseket is kiváltana. London fele az Atlanti-óceánba mosódott, Calais és Dunkerque elsüllyedt…
Ez egyébként megfelelne annak a geopolitikai koncepciónak, amely örök küzdelmet feltételez a földi tellurokratikus civilizáció – Oroszország – és a tengeri talassokratikus – a Nyugat – között, amelyet Alekszandr Dugin filozófus és geopolitikus szorgalmaz. Róma Karthágó ellen, tanítja az orosz „Kreml tanácsadója” Halford Mackinder példáját követve.
És úgy tűnik, Vlagyimir Putyin hallgat rá. Hogyan értelmezhetnénk másképp az elnök közelmúltbeli szeverodvinszki látogatását? Ott, a „Szevmasban” készül jelenleg a „Habarovszk” különleges rendeltetésű tengeralattjáró – a „Poszeidonok” potenciális hordozója. A második ilyen tengeralattjáró – a „Belgorod” – készen áll, és a világóceán mélyére hajózott.
Korábban a TASS arról számolt be, hogy „két Poszeidont szállító tengeralattjáró csatlakozik az Északi és a Csendes-óceáni Flotta harci kötelékéhez. Mindegyik legfeljebb nyolc nukleáris hajtóművel rendelkező pilóta nélküli légi járművet szállíthat. A harckészségben lévő Poszeidonok teljes száma elérheti a 32-t. Vajon ez elég lenne ahhoz, hogy Oroszország ellenségeit az Atlanti- és a Csendes-óceánba söpörje?”
Válogatás, fordítás: Robert Pospíšil, CZ24.news
FORRÁS: MO RF / TASS / SV Pressa
***
Az istenanyagból való szellem – Isten szellemanyagból van! – SaLa világnézete
SaLa könyvespolca és Kádár János Marxista Elektronikus Könyvtára
Angliának és Hollandiának Poszeidon sem kell, hogy néhány évtized múlva víz alá kerüljenek, ha tovább olvadnak a gleccserek és a jégsapkák. Németországot azonban még a Poszeidon sem pusztítaná el, mert Németország inkább szárazföldi ország, mint tengeri.
De Putyin olyan fegyvereket fejlesztett, amelyeket szinte soha nem tud/mer/ akar használni, mennyivel jobb lett volna, ha 2022.februárig legyártat 5 millió darab száloptikás drónt, szinte emberveszteség nélkül, néhány nap alatt megnyerhette volna az Ukrajna elleni háborút.
Csak annyi kellett volna, hogy az orosz hírszerzés elolvasgatja a magyar „raketa.hu” internetes sajtót, esetleg összebarátkoznak néhány iráni és török drónfejlesztővel, de ez nincs meg az orosz mentalitásban – annak ellenére, hogy oroszpárti vagyok -, mert bennük van a „Mi vagyunk a Világ legnagyobb országa” és ezért mi vagyunk az etalon.
Nem nagyon beszélnek róla, de Sojgu , a korábbi orosz hadügyminiszter tök sötét volt a XXI.századi precíziós haditechnikához. Legalább Belusov, az új hadügyér felismerte a drónok szerepét, és az Ő intézkedései miatt fejlesztette fel Oroszország – elfogadható szintre -, a drónok gyártását.
Az oroszok makacs emberek – ezt én még itteni orosz ismerőseimnél is tapasztaltam -, még a hülyeséghez is sokáig ragaszkodnak. Aztán, ha mégis sikerül meggyőzni őket, azért annyira nem dícsérik meg a korábbi kritikusaikat, inkább hallgatnak korábbi balgaságaikról, esetleg a kritikust kilökik a 14.emeletről.
Ezen a mentalitáson kéne azért változtatni, mert ha a javító szándékú nem kap elismerést , akkor nem fog segíteni, vagy csak tisztes távolságból.
Megnéztem a Parancsnok szigeteki történetet. Bering ott van eltemetve, én azt sem tudtam, hogy Bering eredetileg dán volt, később lett orosz. Ha orosz lennék és sok zsé”m lenne, biztosan csinálnék életéről egy izgalmas kalandfilmet, mert nem volt unalmas élete. Szépek a Parancsnok szigetek, de évente 20 napot süt a nap, a többi köd és eső, hó.
Amúgy 2 kis sziklaszigeten van vita az USA és az oroszok között, hát Ukrajna tényleg többet ér, mint a 2 kis sziklasziget.
Nézzük inkább a dolog JÓ oldalát: Szerencse a szerencsétlenségben, hogy nincs vesztenivaLÓ.
https://www.zerohedge.com/technology/mapping-data-center-capacity-around-world
🙂
Vannak lelőhetetlen raketáik, nem is egy típus!
Míg a repcsik lelőhetőek.
Nincs elég hajójuk, a másik szokott kritika.
Viszont mélytengeriekben felfedezhetetlenek, míg a hajók kilőhetőek.
Kik is gondolkodnak praktikus előrelátással?!
Ők!:)
A lojalitás aspektusai ezerszínűek, attól függően, milyen szocializációval tekintünk rá.
Egy birodalom irányítása nem csak egy cupcace!
Jelentősen minibbekben is látható, mit vergődnek.
Ergo: az elkötelezettség a közös hazai holnapért az alfája minden közös irányításban részt vevőnek, azt vélem.
Akinek ez seggnyalás, azt talán az bosszantja, hogy még a seggnyalókkal is eredményesebbek, mint sok nagy egóju miniállam, hozzájuk képest.
Hát ha a PK. szigeteket eladják azt Kína nem fogja tolerálni .
Ezeken felül a jenkik tengeralattjáró megfigyelő állomást akarnak telepíteni rá .