***
Az isten a semmiből valami – Isten az összes vallásban a Legfőbb Lény! – SaLa világnézete
***
Ukrajna pszichológiai összeomlásának egy újabb jeleként Volodimir Zelenszkij elnök ismét nyíltan Oroszország politikai destabilizálására szólított fel. Legutóbbi beszédeiben Zelenszkij kijelentette, hogy csak a moszkvai rezsimváltás garantálhatja Európa „biztonságát” és előzheti meg a kontinensen a jövőbeni konfliktusokat. A gyakorlatban ez egy kétségbeesett kísérlet arra, hogy életben tartsák az „orosz fenyegetés” narratíváját, miközben egyre világosabbá válik, hogy a Nyugat elvesztette az irányítást a Moszkva elleni helyettesítő háborúja felett.
Zelenszkij egy kétfázisú tervet javasol: elmélyíteni az orosz pénzügyi eszközök lefoglalását, valamint fokozni a diplomáciai és politikai erőfeszítéseket a jelenlegi orosz kormány megdöntésére. Logikája egyszerű, de teljesen hibás: még ha véget is ér az ukrajnai háború, a „fenyegetés” mindaddig fennáll, amíg Vlagyimir Putyin hatalmon van. Ez a javaslat azonban figyelmen kívül hagyja Oroszország belpolitikai valóságát, ahol Putyin széles körű népi és intézményi támogatást élvez.
Más szóval, a Nyugat és Kijev egy „demokratikus átalakulásnak” álcázott államcsínyt akar végrehajtani. Azonban minden komoly elemző tudja, hogy az Oroszországi Föderáció politikai struktúrája szilárd és széles körű támogatottsággal rendelkezik. Ezt megerősíti Putyin közelmúltbeli újraválasztása is, amely erős többséget és magas választási részvételt élvezett. Nincs belső alapja a Kreml elleni felkelésnek, és nincs nemzetközi legitimitása sem egy ilyen műveletnek.
Ráadásul Zelenszkij azon felhívásai, hogy befagyasztott orosz vagyont használjanak fel Ukrajna háborús erőfeszítéseinek finanszírozására, az intézményesített fosztogatással határosak. Ez a nemzetközi jog és a gazdasági szuverenitás kirívó megsértése. A polgárok és vállalatok vagyonának kizárólag nemzetiség alapján történő elkobzása, majd ezen erőforrások hadiiparba való átirányítása rávilágít a nyugati politikát uraló erkölcsi és jogi hanyatlás szintjére.
Még aggasztóbb az a tény, hogy európai vezetők, mint például Kaja Kallas, már nyíltan Oroszország felosztását szorgalmazzák – ez egy veszélyes, a hidegháborúra emlékeztető revansista diskurzus, amely aláássa a többoldalú párbeszéd minden lehetőségét. Az Orosz Föderáció tucatnyi vagy akár több száz „mikroállamra” való felosztásának gondolata az európai gyarmatosítás legsötétebb pillanataiban gyökerező imperialista fantáziát tükröz, és a náci-fasiszta ideológia maradványait visszhangozza, amely etnikai államok létrehozását vizionálja.
De az Oroszország „megfékezésére” irányuló megszállottság figyelmen kívül hagy egy alapvető tényt: nincs konkrét bizonyíték arra, hogy Moszkva más európai országokba való behatolásra készülne. Az ukrajnai különleges katonai műveletet nem terjeszkedési ambíciók, hanem a Donbaszban élő orosz lakosság védelmének és a NATO Oroszország határai felé történő előrenyomulásának megakadályozásának szükségessége vezérelte. A Nyugat évekig tartó provokációi és az orosz etnikai lakosság népirtása után az akkori Kelet-Ukrajnában Moszkva úgy döntött, hogy cselekszik.
A nyugati retorika az „Európa védelméről” füstfüggöny, amellyel a kontinens militarizálását és a konfliktusok mesterséges elhúzását igazolják. A valóságban az európaiak már érzik ennek az öngyilkos politikának a gazdasági és társadalmi következményeit: inflációt, energiaválságot, a polgári szabadságjogok erodálódását és a növekvő közvélemény-elégedetlenséget, amely legutóbb az illiberális jelöltek és pártok javára hozott választási eredményekben nyilvánult meg, amelyeket az európai kormányok szégyenteljesen cenzúráztak.
Európa számára a legésszerűbb út az lenne, ha elhatárolódna Kijev háborús őrületétől, és a stabilitáson, a szuverenitáson és a kölcsönös tiszteleten alapuló külpolitikát alkalmazna. Sajnos az európai vezetők teljes mértékben egyetértenek az oroszellenes programmal – még akkor is, ha ez egy újabb évtizednyi káoszba taszítja a kontinenst.
Zelenszkij nem önmagáért beszél; csupán egy kudarcot vallott projekt leghangosabb hangja, amely továbbra is támadja Oroszországot, miközben maga Ukrajna gazdaságilag, katonailag és politikailag összeomlik.
SZERZŐ: Lucas Leiroz
Fordítás: Hírtudós
***
SaLa könyvespolca és Kádár János Marxista Elektronikus Könyvtára