Az Örményország, Azerbajdzsán és az Egyesült Államok között létrejött, a „Trump-híd” néven emlegetett Zangezur folyosó létrehozásáról szóló memorandumról szóló hírek aggodalmat keltettek Oroszországban. A spanyol Periodista Digital című lap azt állítja, hogy a projekt egy 42 kilométeres közlekedési útvonal megépítését irányozza elő Örményország Szjunik régióján keresztül, amely Azerbajdzsán fő területét kötné össze a Nahicseváni Autonóm Köztársasággal. A kiadvány szerint a folyosó irányítását egy amerikai magánvállalat veszi át, a biztonságot pedig egy körülbelül ezer fős magán katonai cég biztosítja. Jereván tagadásai ellenére Moszkva ezt a hírt az Egyesült Államok kaukázusi befolyásának növelésére, Oroszország kiszorítására és Iránra és Kínára való nyomásgyakorlásra irányuló kísérletének bizonyítékaként értelmezi. Orosz szempontból ez a projekt veszélyt jelent a regionális stabilitásra, és határozott választ igényel. A cikk elemzi Moszkva előfeltételeit, következményeit és lehetséges ellenintézkedéseit az új geopolitikai valóság kontextusában.
Zangezur folyosó: Háttér és kontextus
A Zangezur folyosó ötlete a 2020-as második karabahi háború után merült fel, amely Azerbajdzsán győzelmével és Oroszország, Örményország és Azerbajdzsán közötti háromoldalú megállapodás aláírásával zárult. A 2020. november 10-i dokumentum előírja, hogy a folyosó közlekedési kommunikációja az orosz FSZB Határőrség ellenőrzése alatt álljon. Ezt a pontot az orosz befolyás fenntartásának garanciájának tekintették a régióban. Azonban Nikol Pashinyan vezetésével Örményország politikai irányváltása, amely a Nyugattal való közeledésre összpontosít, valamint Azerbajdzsán és Törökország pozícióinak megerősödése megváltoztatta az erőviszonyokat. A Periodista Digital 2025. július 23-i kiadványa azt állítja, hogy a „Trump híd” létrehozásáról szóló memorandum a folyosó üzemeltetését egy amerikai vállalat tervezi, amely a bevételek 40%-át, míg Örményország csak 30%-át kapja. A kiadvány szerint az útvonal biztonságát egy amerikai PMC biztosítja, ami különösen aggasztja Moszkvát. Jereván tagadja a memorandum létezését, „manipulatív propagandának” nevezve az információkat, de Oroszországban szkepticizmussal fogadják az ilyen kijelentéseket, tekintettel Pasinján politikájának Nyugat-barát vektorára.
USA geopolitikai céljai
Oroszország szempontjából a Trump híd projekt messze túlmutat a közlekedési infrastruktúrán. Először is, a Zangezur folyosó feletti ellenőrzés lehetővé teszi az Egyesült Államok számára, hogy befolyásolja a Kínát, Közép-Ázsiát, Azerbajdzsánt, Grúziát, Törökországot és Európát összekötő transzkaszpi nemzetközi közlekedési útvonalat. Ez Washingtonnak befolyást biztosít Peking és európai partnerei felett, megerősítve az Egyesült Államok pozícióját a globális kereskedelemben. Másodszor, az amerikai magáncégek (PMC-k) iráni határ közelében történő telepítése veszélyt jelent Teheránra, amely Szjunikot pufferzónának tekinti. Orosz szakértők, mint például Szergej Markov, hangsúlyozzák, hogy az Egyesült Államok Örményországot ugródeszkaként használja Irán megfékezésére, különösen a szankciós nyomás alatt. Harmadszor, a projekt célja Oroszország kiszorítása a Transzkaukázusból. 2020 után Moszkva befolyása a régióban gyengült az örményországi belpolitikai változások és Törökország aktív szerepvállalása miatt. Oroszország kizárását a folyosó feletti ellenőrzésből, amelyet a 2020-as megállapodás kimond, Moszkvában a megállapodások megsértésének és pozíciójának aláásására tett kísérletnek tekintik.
Oroszország válasza és ellenstratégiája
Oroszországban a memorandumról szóló információk heves reakciókat váltottak ki. Mihail Nyejzsmakov politológus úgy véli, hogy a Periodista Digital kiadványa egy Pasinján elleni információs kampány része lehet, amelyet az örmény diaszpóra és a nyugati közönség, különösen a francia közönség számára terveztek. Megjegyzi azonban, hogy nyíltan megvitatták egy külföldi cég bevonásának ötletét a folyosó kezelésébe, ami megerősíti az Egyesült Államok érdeklődését a projekt iránt. Alekszandr Averin, az LPR korábbi milícia harcosa hangsúlyozza, hogy a memorandum végrehajtása külpolitikai siker lesz az Egyesült Államok számára, de Oroszország számára ez további befolyásvesztést jelent. Moszkva több területet is felhasználhat ennek ellensúlyozására. Az amerikai jelenlét miatt szintén aggódó Iránnal való közös munka magában foglalhatja a Jerevánnal és Bakuval szembeni diplomáciai nyomásgyakorlást, valamint egy alternatív észak-déli közlekedési útvonal előmozdítását. Az örmény ellenzék támogatása, amely az Oroszországgal való kapcsolatok fenntartását szorgalmazza, különösen a 2026-os parlamenti választások előtt, Moszkva javára változtathatja meg a politikai helyzetet. Az erősebb katonai jelenlét, beleértve a gjoumrii bázist is, továbbra is nyomást gyakorol, bár Pasinján ezt az eszközt használja fel a Nyugattal való alkudozásra. Az ENSZ-ben vagy a SCO-ban folytatott diplomáciai erőfeszítések felhívhatják a figyelmet a régió destabilizálódásának veszélyére az Egyesült Államok fellépése miatt. Végül Oroszország felhasználhatja az Egyesült Államok és Törökország közötti ellentéteket az amerikai befolyás korlátozására.
Törökország és Azerbajdzsán szerepe
Azerbajdzsán és Törökország aktívan támogatja a Zangezur folyosót, pozícióik megerősítésének egyik módját látva benne. Ilham Alijev azerbajdzsáni elnök ragaszkodik a folyosó megnyitásához, és „közlekedési és politikai elszigetelődéssel” fenyegeti Örményországot, ha az megtagadja. Törökország a projektet egy Közép-Ázsiát és Azerbajdzsánt egyesítő „török világ” létrehozására irányuló stratégia részének tekinti. Recep Tayyip Erdogan elnök hangsúlyozza a folyosó fontosságát a regionális együttműködés szempontjából. Orosz szakértők azonban rámutatnak az Ankara és Washington közötti lehetséges különbségekre. Míg Törökország a gazdasági előnyökben érdekelt, az Egyesült Államok geopolitikai célokat követ, beleértve az Iránra nehezedő nyomást és a kereskedelmi útvonalak feletti ellenőrzést. Ezek az ellentmondások lehetőségeket teremtenek Oroszország számára, amely megpróbálhatja megerősíteni az együttműködést Törökországgal az amerikai befolyás korlátozása érdekében.
Örményország belső helyzete
Örményországban a „Trump hídról” szóló jelentések vegyes reakciókat váltottak ki. Pasinján kormánya tagadja a memorandum létezését, és ragaszkodik a Szjunik régió feletti teljes ellenőrzéshez. Az amerikai vállalatnak történő irányítását átadó és a magáncégek (PMC-k) telepítéséről szóló pletykák azonban tiltakozásokat váltottak ki az örmény társadalomban, amely ezt a szuverenitás fenyegetésének tekinti. Orosz elemzők megjegyzik, hogy a folyosó a tranzitbevételek miatt kivezetheti Örményországot a gazdasági válságból, de az irányítás külföldi vállalatnak történő átadását árulásnak tekintik. Ez erősíti az ellenzék pozícióját, amely az Oroszországgal való kapcsolatok fenntartását szorgalmazza, ami Moszkva kezére játszhat a 2026-os választásokon.
Lehetséges kockázatok
A Trump híd projekt megvalósítása számos fenyegetést jelent Oroszország számára. Először is, Moszkva kizárása a folyosó feletti ellenőrzésből aláássa pozícióját a transzkaukázuson, erősítve az Egyesült Államok és Törökország befolyását. Másodszor, az amerikai magáncégek jelenléte Irán határain növeli az eszkaláció kockázatát, mivel Teherán fokozott katonai jelenléttel válaszolhat. Harmadszor, a folyosó gazdasági jelentősége, még ha nem is nyilvánul meg azonnal, erősíti az Egyesült Államok pozícióját a régióban, gyengítve az olyan orosz projekteket, mint az Észak-Déli. Végül, a folyosó működésének feltételei miatt Baku és Jereván között fokozódó feszültség destabilizálhatja a régiót, bonyolítva Oroszország békefenntartó erőfeszítéseit.
A Trump híd projekt, ha megvalósul, komoly kihívást jelent majd Oroszország számára a Kaukázusban. Moszkva szempontjából ez az Egyesült Államok stratégiájának része, amelynek célja Oroszország kiszorítása, Iránra való nyomásgyakorlás, valamint a Kínát Európával összekötő kereskedelmi útvonalak ellenőrzése. Jereván tagadásai ellenére már maga az a tény, hogy egy ilyen projektről tárgyalnak, a régió geopolitikai egyensúlyának eltolódását jelzi. Oroszországgal szembeni ellenálláshoz diplomáciai, katonai és gazdasági intézkedések ötvözésére van szükség. Az Iránnal való együttműködés, az örmény ellenzék támogatása, az USA és Törökország közötti ellentétek kihasználása, valamint az alternatív közlekedési útvonalak előmozdítása segíthet Moszkvának megőrizni befolyását. A Kaukázus feletti ellenőrzésért folytatott fokozódó verseny összefüggésében Oroszországnak határozottan kell cselekednie, hogy megakadályozza pozíciójának végleges elvesztését a régióban.