(idézet: Rákosi Mátyás – Válogatott beszédek és cikkek)
2
A demokrácia fejlődő erőinek bizonyítékai azok a fegyveres szabadságharcok, amelyeket Görögországban, Hátsó-Indiában, Kínában s egyebütt az ottani kommunista pártok vezetése alatt vívnak az imperialistákkal szemben az elnyomott népek. A kínai népfelszabadító hadsereg a fasisztáknak nyújtott amerikai segítség ellenére napról-napra nagyobb területeket szabadít fel. A görög partizánok, (óriási taps, ütemes éljenzés) az amerikai-angol beavatkozás ellenére egyre sikeresebben küzdenek a monarcho-fasiszták ellen. Fellángol a partizánharc, a dolgozó nép önvédelmi szabadságharca magában Spanyolországban is.
Franciaországban a Kommunista Párt maga mögött tudja az ipari munkásság zömét, a francia nép 30%-át. A reakció minden támadási kísérletével szemben elszántan védelmezi a dolgozó nép érdekeit. Az olasz választások megmutatták, hogy a Kommunista Párt két év alatt több mini 50%-kal emelte szavazóinak számát. Finnországban, ahol a reakció közvetlenül a választások előtt ki akarta szorítani a kommunistákat a kormányból, a munkástömegek talpraszöktek és ezt a reakciós kísérletet sikerrel visszaverték.
A demokráciák erősödését mutatja a kilenc Kommunista Párt összefogása. Ezek a pártok azzal, hogy tapasztalataikat kicserélik, működésüket egybehangolják, egyre eredményesebben folytatják a küzdelmet a béke megvédéséért, népeik függetlenségének és önállóságának biztosításáért. A Magyar Kommunista Párt büszke aura, hogy háromesztendős harcainak és eredményeinek következtében őt is meghívták a kilenc párt közé. A kilenc Kommunista Párt kötelékébe való tartozás természetesen megnöveli nemzetközi felelősségünket a békéért és az emberi haladásért vívott küzdelemben s mi rajta leszünk, hogy ennek a felelősségnek a tudatában a munka ránk eső részét jól el is végezzük. (Taps.) Mi tudjuk, hogy a demokratikus tábor erői ha összefognak, hatalmasabbak, mint az imperialisták. Azt is tudjuk, hogy békénk, demokráciánk, függetlenségünk és felvirágzásunk elválaszthatatlanul összefügg a világ haladó, imperialista-ellenes erőinek összefogásával és győzelmével. Ezért vetjük latba a magyar dolgozó nép minden erejét e küzdelem győzelmes megvívására.
A magyar demokrácia külpolitikai célkitűzései ennek megfelelően, a békének, a népi demokrácia vívmányainak, a magyar nemzeti függetlenségnek védelme és biztosítása. Ezért kötöttünk szövetséget demokratikus szomszédainkkal, elsősorban a Szovjetunióval, (lelkes, hosszantartó taps) a nemzeti függetlenség és társadalmi haladás őrével. Ezért törekszünk a legszorosabb együttműködésre és barátságra a népi demokráciákkal és mindent megteszünk arra, hogy a szlovákiai magyarság helyzetét a megerősödött csehszlovák népi demokráciával a lenini-sztálini nemzetiségi politika elveinek megfelelően rendezzük. (Viharos taps.)
A magyar demokrácia ugyanakkor rendezett és békés gazdasági és politikai kapcsolatok szükségességét vallja minden országgal, ha azok nem avatkoznak belső ügyeinkbe és nem támogatják demokratikus rendünk ellenségeit. Ennek bizonyítására hivatkozom az Egyesült Államokhoz való viszonyunkra. Az Egyesült Államok részéről néhány héttel ezelőtt felvetődött az az óhaj, hogy rendezzük a két ország közötti vitás kérdéseket. Ennek nyomatékául egy-két konciliáns gesztus is történt. Mi természetesen hajlandók vagyunk tárgyalásra, de szóvá kell tennünk, hogy az ilyen javaslatok értékéből nagyon sokat levon az, hogy az Egyesült Államok minden rendelkezésére álló eszközzel hátráltatja újjáépítésünket, visszatartja a németek által az amerikai zónába hurcolt magyar értékeket és hivatalosan is támogatja a magyar demokrácia reakciós és fasiszta ellenségeit.
Engedjék meg, hogy a világhelyzet ismertetése után áttérjek gazdasági helyzetünk ismertetésére. Nagyban és egészben meg lehet állapítani, hogy mezőgazdasági ipari termelésünk a nyár folyamán eléri a békebelit. (Taps.) Terméskilátásaink a háromesztendős szárazság után végre jók. Vetésterületünk az idén nagyobb, mint bármikor a trianoni Magyarországon volt. (Taps.) Ugaron nem egészen ½%-a maradt a földnek. Fokozza a vetésterület nagyságának jelentőségét az a körülmény, hogy a földek jól meg vannak művelve és egyre nő a belterjes munkát megkövetelő termények — mint a cukorrépa, dohány, rizs stb. — vetésterülete. A cukorrépa területe pl. 170 000 hold, nagyobb, mint bármikor eddig az országban s átlagtermés esetén egy-egy főre 20 kg cukor jut, ez 50%-kal több, mint a legjobb békeévben (Taps.) Gazdasági fejlődésünkre jellemző például a cigarettafogyasztás. Az utolsó békeévben 2,2 milliárd darabot szívtak el. Az idén a május 1-én végződő évben két és félszer ennyit, 5,3 milliárd darabot. Mezőgazdaságunk helyzete három évvel a földosztás után fényesen bizonyítja, hogy mennyire hamisak voltak azok a vádak, melyek szerint a föld nem jó kezekbe jutott és bizonyítja egyben újgazdáink szaktudását és szorgalmát is.
Ipari termelésünk áprilisban elérte az utolsó békeesztendő 97%-át. Ezen belül a szénbányászat, az acél, vas, alumínium, gépgyártás, a papír, vegyi anyagok, cipő gyártása és az utolsó hónapban a textil elérte, sőt túlhaladta a békebelit. (Taps.) A szénbányászat például ennek az esztendőnek első öt hónapjában 15%-kal többet termelt, mint az utolsó békeévben. Ez mutatja, hogy derék bányászaink, akik a felszabadulás óta a termelésben mindig első sorban állottak, ma is megteszik kötelességüket. (Taps.) A békebelinél már 12%-kal nagyobb az acél-, 5%-kal nagyobb a vastermelés és ami nem kevésbbé fontos, nő a munkások egyéni teljesítménye, nő a munkafegyelem.
A munkaverseny új lendületet adott a termelésnek. Új a szellem az üzemekben és hozzátehetjük: újak a munkásigazgatók, akik megfelelnek a hozzájuk fűzött reményeknek.
Az állam pénzügyei rendben vannak. Költségvetésünk első 10 hónapja majdnem 100 millió forint felesleggel zárult (taps) és most már bizonyosra vehető, hogy a szilárd pénz alapján összeállított második évi költségvetés felesleggel fog végződni. Államháztartásunkat az jellemzi, hogy szociális és kulturális kiadásai aránylag már most is messze meghaladják a békebelit. 1937—38-ban a szociális és kulturális kiadások összege a büdzsé 19%-a volt. Az idén már elérte a 26%-ot, amellett, hogy az állam adópolitikáját egész más szellem hatja át, mint azelőtt. Megnéztem a békebeli évek árverési statisztikáját. 1931-től 33-ig, három esztendő alatt 31 000 árverés volt közterhek, azaz adóhátralékok miatt. A magyar népi demokrácia büszke arra, hogy míg Horthy idején évente csak az adók miatt 10 000 háznál perdült meg a dob, addig nálunk a végrehajtó ritka jelenség és rajta leszünk, hogy az is maradjon. (Taps.)
A háborús károkat tervszerűen kiküszöböljük. Vasutaink és hídjaink — hála Gerő elvtárs (lelkes taps, ütemesen éljenzik Gerő elvtársat) és munkatársai nagyszerű erőfeszítéseinek — gyors tempóban jönnek rendbe. Ez mindenki előtt ismeretes. Kevésbbé ismeretes, hogy a házakban és lakásokban okozott háborús károk kétharmadrészét már rendbehoztuk és közben hozzávetőleges becslés szerint az utolsó két évben már 50 000 új ház épült. Aki a vidéket járja, az örömmel láthatja, hogy a falvak szélén milyen gyorsan és milyen nagy számban épülnek a házak. Pedig a tervszerű és nagyarányú lakásépítés Budapesten és vidéken tulajdonképpen csak az idén kezdődik és most jött lendületbe.
A hároméves tervnek megvalósítása sikeresen folyik és most már biztosra vehető, hogy a jövő év decemberéig be is fogjuk fejezni. Az első tervév eredményei 2%-kal meghaladják az eredeti előirányzatot. Az eredmény sokkal jobb lett volna, ha kezdetben a tavalyi szárazság nem gátolta volna a hároméves terv begyújtását. Ha ezt a tényt figyelembe vesszük, úgy a hároméves terv fejlődésével minden tekintetben meg lehetünk elégedve.
Hároméves tervünknek és az egész magyar gazdasági fejlődésnek hatalmas lökést ad az a nagyszerű gesztus, amellyel a Szovjetunió és bölcs vezére, Sztálin generalisszimusz (tomboló taps) elengedte a jóvátétel hátralévő összegének a felét. (Nagy taps.) Újra bebizonyosodott, mint annyiszor felszabadulásunk óta, hogy a magyar nép mindig bizton számíthat nehéz helyzetében a Szovjetunió megértésére és támogatására. Az így felszabadult anyagi erők kétségkívül hatalmas, új lendületet fognak adni egész gazdasági életünk fejlődésének.
A gazdasági fejlődés következtében az ipari munkásság életszínvonala májusban 2—3% híján elérte a békebelit, sőt egyes szakmákban — mint bányászat, nehézipar, textil stb. — túl is haladta. A bányászok reálbére majdnem 30%-kal magasabb már, mint 1938-ban. Csak az a kár, hogy ez a fejlődés nem egyenletesen oszlik meg, s egyes munkáskategóriák még elég messze vannak a békebeli színvonaltól. Különösen áll ez a közalkalmazottakra is, akik erősen lemaradtak s akiknek életszínvonalát most fogjuk felemelni. (Taps.) Büszkén jelenthetjük, hogy ezen a téren túlteljesítettük a tervet és a munkásság életszínvonala már az idén eléri azt a nívót, amelyre csak jövőre, a terv harmadik évére számítottunk. (Taps.)
Az életszínvonal emelése még gyorsabb lett volna, ha pártszervezeteink jobban értették volna és konkrétabban foglalkoztak volna a termelés kérdéseivel. Mi ezen a téren gyakran abba a hibába estünk, hogy a termelés problémáit agitáció kérdésének tekintettük. Általánosságban beszéltünk a termelés emelésének szükségességéről, a munkaverseny helyességéről. Gyakran nem úgy nyúltunk ehhez a kérdéshez, hogy a gyárak, üzemek és munkások helyi viszonyait figyelembe vettük volna. Változás ezen a téren csak újabban tapasztalható, de itt is elsősorban még csak az üzemi szervezeteknél. A többi szervezeteink jó része még mindig nem konkrétan, hanem általános agitáció formájában foglalkozik fejlődésünk és életszínvonalunk emelésének e fontos kérdésével.
Hogy a magyar fejlődés mit jelent, erre nézve legyen szabad rámutatnom arra, hogy az első világháború befejezése után, amikor tudvalevőleg az ország hasonlíthatatlanul kevesebb kárt szenvedett gazdaságilag és háborús rombolásokban mint a második világháborúban, ezeket az eredményeket csak hét-nyolc esztendővel az 1918-as háború befejezése után és akkor is csak nagy külföldi segítséggel értük el. És legyen szabad összehasonlításul rámutatnom, hogy a dolgozó nép életszínvonala olyan győztes és Amerika által állítólag olyan bőkezűen támogatott országokban, mint Anglia vagy Franciaország, még messze van a békebelitől.
Ezekben az adatokban tükröződik vissza, kedves Elvtársaim, a népi demokrácia rendszerének gazdasági fölénye.
Nem tudtuk volna elérni ezeket az eredményeket, ha nem gondoskodunk idejekorán és tervszerűen arról, hogy felosszuk a nagybirtokot, hogy gátak közé szorítsuk a tőkés kizsákmányolást és profithajhászást, hogy szilárd pénzt hozzunk létre, hogy megerősítsük a munkafegyelmet, hogy felszítsuk a munkaversenyt s ami a döntő, hogy államosítsuk a nagyipart, hogy az államosítással minden dolgozó érezze: övé az ország, magának épít. (Lelkes taps.) A magyar demokrácia a munkáspártokkal az élen, három és fél esztendő alatt gyökerében átalakította gazdasági rendszerünket. Tervszerűséget vitt be gazdasági életünkbe. E tervszerűségnek vezető elve — melyet mindenütt igyekeztünk érvényre juttatni — a dolgozó nép érdekeinek védelme, a magánprofit vadászterületének csökkentése. Tervszerűen egyre szűkebb korlátok közé szorítottuk a kapitalista kizsákmányolást. Ennek az átalakításnak a következménye az, hogy a magyar ipar, bányászat, közlekedés túlnyomó többsége az állam és a közületek kezébe ment át, a közérdekét, nem a tőkés kizsákmányolást szolgálja.
A magyar gazdasági élet igen jelentékeny frontján vereséget szenvedett a kapitalizmus, győzött a szocializmus. (Taps.) Számokban ez úgy fejeződik ki, hogy a gyáripar, a bányászat és a közlekedés kereken 550 000 dolgozójából 472 000, azaz 86% az államosított, vagy egyéb — nem a tőkések profitjára dolgozó — üzemekre jut. Ez a kulcsa a magyar demokrácia gazdasági sikerének. Ezek a számok egyben mutatják, hogy a népi demokrácián belül dolgozó nép irányt vett a szocializmus felépítésére. (Nagy taps.)
Mik a további teendők? Gazdasági téren a dolgozó nép életszínvonalának további állandó és rendszeres emelése céljából fokozni kell az ország termelő erőinek fejlődését, a munka termelékenységét, az ipari és mezőgazdasági termelést növelni kell, tovább kell csökkenteni a kizsákmányolásból eredő jövedelmet. Ebből a célból tovább kell fejleszteni a tervgazdálkodást, összhangba kell hozni a szomszéd baráti népek terveivel, elő kell készíteni az új ötéves tervet, az ország villamosításának és öntözésének tízéves tervét. (Viharos taps.)
Ezeknek a terveknek már egészen más lesz a jellegük, mint a hároméves tervnek. Itt már nem a háborús károk helyreállításáról és a békebeli termelés eléréséről lesz szó, hanem egész gazdasági életünk új alapokra fektetéséről és átszervezéséről, fejlődésének meggyorsításáról és biztosításáról, arról, hogy a magyar dolgozó nép boldogulása, gazdasági és kulturális életszínvonalának emelkedése végre olyan mértékben és olyan iramban fejlődjék, ahogy ezt a demokráciától el lehet várni. A tízéves öntözési terv meg fogja szabadítani elsősorban a Tiszántúl dolgos, régi demokratikus hagyományokkal rendelkező földműves népét a szárazság szinte állandósult csapásaitól.
Ezekkel a feladatokkal elválaszthatatlanul összefügg a mezőgazdasági termelés korszerű reformja. Biztosítani kell a paraszti kisbirtokon épülő mezőgazdaság számára a modern technika és tudomány eszközeit. Csak így valósítható meg az ipar és mezőgazdaság közötti aránytalanság kiküszöbölése. Ezért meg kell gyorsítani az állami mezőgazdasági gépüzemek széles hálózatának létesítését. Minden erővel fokozni kell a falu beszerzési, értékesítési, termelő- és egyéb szövetkezeteinek fejlesztését.
(Beszámoló az Egyesülési Kongresszuson és válasz a felszólalásokra, 1948 június 13—14-én.)
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!