(idézet: Rákosi Mátyás – Válogatott beszédek és cikkek)
1
A hároméves tervről
Csepel Dolgozói! Kedves Elvtársak!
Nem véletlen, hogy ma hozzátok jöttem, a legnagyobb magyar üzem dolgozóihoz. Nagy napja van ma a fiatal magyar demokráciának. Ma, augusztus 1-én kezdődik meg az ország hároméves nagy gazdasági tervének megindítása. Ennek a tervnek döntő célja az, hogy begyógyítsa három esztendő alatt a háború sújtotta sebeket és a magyar dolgozó nép életszínvonalát a mostaninak majdnem kétszeresére emelje fel. De nemcsak ebben áll a hároméves terv jelentősége. Az a körülmény, hogy alig két és fél esztendővel a szörnyű háborús pusztítások után a magyar nemzet esztendőkre előre lefektetett tervek szerint fog a munkához, azt is mutatja, hogy lezárult a rögtönzések, az egyik napról a másikra való élés ideje. Népünk életének gazdasági és politikai alapjai annyira megszilárdultak, hogy nyugodtan foghatunk a tervszerű, évekre előretekintő munkához.
Ez a tény fokozza a magyar dolgozó nép önbizalmát s jövőbe vetett hitét. A munkás, a paraszt számára egyben világossá teszi a nagy összefüggést, amely minden egyes kalapácsütés vagy kapavágás és a nemzet újjáépülése, az ország talpraállítása között megvan. A nagy mű elkezdődött s ha csak a munkásokon, a parasztokon, a haladó értelmiségen áll, úgy bizton remélhetjük, hogy három esztendő múlva erről a helyről a nagy terv sikeres befejezéséről számolhatunk be.
A hároméves terv, mely ma az egész magyar dolgozó nép programja, lényegében pártunk, a Magyar Kommunista Párt eredeti célkitűzésein alapszik. Elég rámutatni arra, hogy a mi nyolc hónappal ezelőtt nyilvánosságra hozott tervünkben a három esztendő befektetéseit valamivel hatmilliárd forinton felül irányoztuk elő. A végleges terv ezt csak néhány százalékban módosította. Az a tény, hogy a hároméves terv lényegében a mi kezdeményezésünk és munkánk eredménye, arra kötelezi pártunk minden tagját, hogy e terv pontos végrehajtását és megvalósítását tekintse saját becsületügyének és ennek megfelelően feszítse meg erőit arra, hogy a terv valóra is váljék.
Az idei augusztus elseje nemcsak a hároméves terv megkezdésének napja, hanem egyben évforduló is. Ma egy esztendeje jelent meg a pénzromlás, az infláció súlyos napjai után az új pénz, a jó forint. Az elmúl esztendő alatt annyira hozzászoktunk az értékálló pénzhez, hogy szinte már elfelejtettük, mennyi szenvedést jelentett a pénzromlás a magyar népnek. Mennyi reménnyel várták a dolgozók most egy éve a jó pénzt és mennyi kételkedéssel, sőt rosszindulattal néztek elébe a régi úri rend hívei. Ma egy év távlatából megállapíthatjuk, hogy a forint a kommunisták várakozásának megfelelően, beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Létrehozása nagyban emelte itthon és nemzetközi viszonylatban a magyar demokrácia és a Magyar Kommunista Párt tekintélyét, bizonyította tudását és életrevalóságát.
A forint értékállónak bizonyult és egyetlen komoly hibája van, hogy még kevés csörög belőle a dolgozó nép zsebében. A hároméves terv egyik feladata, hogy ezen is változtasson. Mint a hároméves tervet, a jó forintot is tekintse minden demokrata, minden kommunista saját alkotásának. A kommunisták nem egyszer beszéltek a forintról, mint a „mi fiunk”-ról s ha ennek tekintik, úgy gondoskodnak róla, hogy ne csak több legyen belőle a dolgozóknál, de nőjön meg a vásárlóértéke, szilárdsága és legyen a hároméves tervnek legbiztosabb támasza.
A hároméves tervnek nemcsak gazdasági, de politikai előfeltételei is vannak, Az első és legdöntőbb előfeltétele, hogy hazánk politikai életének legfontosabb szerve, az országgyűlés olyan legyen, hogy ne gátolja, de elősegítse a hároméves terv megvalósítását. A most feloszlatott nemzetgyűlés erre az egyre alkalmatlannak bizonyult. Én itt csak ismételhetem a két munkáspárt választási nyilatkozatát, amely azt mondja:
„A nemzetgyűlést fel kellett oszlatni, mert a magyar demokrácia előtt álló feladatok elvégzésére egyre kevésbbé bizonyult alkalmasnak. A demokratikus kormányzatnak a magyar nép érdekében folytatott munkáját sokszor csak a törvényhozó testület jelentékeny részének ellenzését leküzdve, állandó harcok és válságok közepette lehetett folytatni. A nemzetgyűlés többségi pártjában fedezéket találtak a köztársaság elleni összeesküvők, akik ki akarták szorítani a munkáspártokat a hatalomból, hogy semmivé tehessék a demokrácia nagy vívmányait s visszaállíthassák a népellenes régi rendet. A nemzetgyűlésen sokszor hangadó szerepet játszottak a nép ellenségei, akik a külföldi reakció támogatásában bízva, az alkotó munka megakadályozásán, polgárháború felidézésén fáradoztak. Kétszínű külpolitikájuk Magyarország függetlenségét kockáztatta. Hazánkat a világpolitika ütközőpontjává akarták tenni, szembe akarták fordítani demokratikus szomszédainkkal.”
A választási nyilatkozat ezért olyan országgyűlést követel, mely nem akadályozza, hanem elősegíti az építő munkát, a demokrácia fejlődését és nemzetközi megbecsülését.
Azt hiszem, ezekhez a megállapításokhoz minden magyar demokrata csatlakozhat. Valóban olyan új országgyűlésre van szükség, mely ezeknek a feltételeknek meg tud felelni. Nézzük meg, hogy megvannak-e az előfeltételei egy ilyen országgyűlés létrejöttének. E kérdés megvilágítására talán legegyszerűbb, ha szembeállítjuk az utolsó, 1945 novemberében lezajlott választások gazdasági és politikai légkörét a jelenlegivel. Ha visszaemlékszünk, hogy milyen volt a 45-ös választások idején a gazdasági helyzet, meg kell állapítanunk, hogy akkor szinte minden tényező a demokrácia ellen érvényesült. A háború következtében kicsi volt a bevetett terület és ezt tetőzte még a szárazság miatt a rossz termés. Szinte lehetetlennek látszott az ország élelemellátása. És elég megemlíteni azt, hogy közvetlenül a választás előtt, napokon át Nagy-Budapesten és az ipari központokban még a szerény kenyérfejadagot sem tudtuk biztosítani. Az infláció, a pénzromlás akkor kezdett kibontakozni és akkor kezdte éreztetni teljes súlyát a dolgozó tömegekkel szemben. Emiatt különösen az asszonyok voltak elkeseredve és elkeseredésüket természetesen a szavazásnál is kifejezésre juttatták.
Ma ezen a téren egészen más a kép. Augusztus elsejével, a mai nappal újra életbe lép a napi 25 dekás kenyérfejadag. A kenyérnek nemcsak a mennyisége, de minősége is megjavul. A mai nappal lép életbe az olcsó villamosjegy, az olcsó villany és egy sor egyéb intézkedés, amelynek célja közvetlenül vagy közvetve emelni a dolgozók életszínvonalát és reálbérét. Az élelmiszerárak az utolsó hetekben csökkenő tendenciát mutatnak s megvan a remény rá, hogy ez a folyamat augusztus folyamán csak erősödik. Az én napi munkám rendszerint annak a jelentésnek a meghallgatásával kezdődik, amely a csepeli nagyvásártelep fölhozataláról számol be. A mai jelentés azt mondja, hogy Pestre érkezett 90 vagon gabona és annyi gyümölcs és zöldség, hogy a vasút nem győzi a kirakást. Egyedül burgonyából a mai felhozatal 116 vagon és reméljük, hogy ez így folytatódik.
Ebben az eredményben oroszlánrész illeti meg a magyar falu dolgozóit, az újgazdákat és régieket egyaránt. Míg más háborúsújtotta országokban a vetésterület még messze van a békebelitől, addig hazánkban az idén a bevetett terület meghaladta az utolsó békeév területét. Ha az időjárás jobb lett volna, akkor a falu dolgozó népének munkája nyomán ma már nem volna élelmezési gond az országban. De a jelentékeny mértékben fellépett szárazság ellenére is most már nyugodtak lehetünk abban, hogy közellátásunk az új aratásig biztosítva van.
Hasonló kedvező képet mutat az ipari termelés is. Széntermelésünk június folyamán, hála derék bányászaink fegyelmének és szorgalmának, néhányszáz vagonnal már meghaladta az 1938-as júniusi széntermelést. A Magyar Államvasutak is büszkén jelenthették, júniusban az áru- és személyforgalom terén túlhaladták az utolsó békeév hasonló hónapjának eredményét. Az acél- és vastermelésünk ugyancsak a békebeli körül mozog És itt, a csepeli WM-ben minden munkás és minden mérnök a saját tapasztalatával tudja megerősíteni, hogy az ipar terén is fölfelé ível a fejlődés. A hároméves terv maga még külön mutatója annak, hogy milyen óriási utat tettünk meg a nehéz 1945-ös ősz óta.
Gazdasági téren a magyar demokrácia és benne a Magyar Kommunista Párt egész más, hasonlíthatatlanul biztatóbb légkörben tekint a választások elé, mint két évvel ezelőtt.
Hogy áll a helyzet a politika terén?
Azok a nehéz gazdasági viszonyok, melyek 1945 őszén a demokrácia ellen érvényesültek, természetesen politikai téren is éreztették hatásukat. A régi rend hívei magabiztosan hivatkoztak arra, hogy a demokrácia képtelen megoldani a legelemibb gazdasági feladatokat, a közellátást, a jó pénzt és győzelemittasan hivatkoztak arra, hogy az a rendszer, mely gazdasági téren lehetetlen, politikailag is levizsgázott. Önbizalmukat fokozta az a körülmény, hogy erőteljes földalatti összeesküvés irányította működésüket. Határozott, egyszerű tervük volt megnyergelni a Kisgazdapártot és erre a pártra összpontosítani a reakció minden erejét. Ezért a 45-ös választáson nem volt tétovázás. Aki a demokrácia ellensége volt, az tudta, hogy mit kell tennie: az akkori Kisgazdapártra kellett szavaznia.
Ma egész más a helyzet. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front Választási Szövetségének négy pártja mellett hét másik párt is jelentkezett. Mind szinte kivétel nélkül a jobboldal és a reakció pártjai. Ez a nagy szám, mindnyájan tudjuk, nem a bőség és nem az erő jele. Ellenkezőleg, azt mutatja, hogy a reakció darabokra van töredezve, kis pártokra és csoportokra esett szét és a régi rend hívének nem olyan egyszerű választani közöttük. A napokban tréfásan mondottam, hogy ha én reakciós választó volnék, magam is zavarban volnék, a bő választék láttán.
A régi rend híveinek zavarára jellemző az úgynevezett Szabadság Párt politikai csődje. Ez a párt még egy hónappal ezelőtt lobogó reményekkel nézett a választás elé. Voltak olyanok, akik a szavazatok 20—30%-át jósolták ennek a pártnak. Sulyok maga, szokott szerénységével kijelentette, hogy a magyar nép többsége tulajdonképpen mögötte áll. Ahogy a választások közeledtek, úgy zsugorodtak össze ennek a pártnak kilátásai és a végén jobbnak találták egyáltalán nem indulni, hanem felosztani. Azt mondják, hogy ebbe az elhatározásba a külföldi reakció tanácsa is belejátszott. Azt ajánlották ezek a tanácsadók Sulyoknak, hogy a biztos választási vereség helyett inkább oszoljanak fel és feloszlásukkal adjanak tápot annak a külföldi rágalomnak, amely kétségbevonja a mostani választások tisztaságát. Sulyok, úgy halljuk, kész örömmel fogadta ezt a tanácsot és a parlamentben felolvasott indokolásuk is ilyen. Azóta úgy halljuk, hogy a volt Szabadság Párt tagjai lázasan igyekeznek a különböző pártokban elhelyezkedni és mandátumhoz jutni, amivel maguk bizonyítják, hogy ez a választás mégis csak tiszta és demokratikus.
(Részlet a Csepelen, 1947 augusztus 1-én tartott beszédből.)
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!