Vajon Donald Trump enged a derekának, vagy Bibi áltámadáshoz folyamodik?
Benjamin Netanjahu Washingtonba utazik – Donald Trump elnök második ciklusának első hat hónapjában harmadszorra. Bibi maga kérte a látogatást, mert egyértelműen akar valamit – és nem szereti, ha nemet mondanak neki.
Az amerikai zsidó közösség és Izrael állam kéz a kézben cselekszenek, és már most mozgósítják hatalmas erőforrásaikat, hogy a miniszterelnöknek bármit megadjanak, amire csak vágyik – bármi is legyen az.
És ha szükséges, az úgynevezett Izrael-lobbi, amely az úgynevezett Egyesült Államok kormányának számos aspektusát ellenőrzi, egyedülálló képességgel rendelkezik arra, hogy erkölcsi bűntudat csapdájába ejtsen bárkit, aki ellenezné. Meggyőzőképessége gyakran a „holokauszt” nevű félig mitikus eseményre való ismételt utalásokon alapul, amely az egész emberiség terhe lett és örökre az is marad.
Sok zsidó így sikeresen karikatúrává változott – az irracionális gyűlölet állandó áldozatává, akik ezért rendkívüli intézkedésekre hivatkoznak önvédelemből. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy bármi, ami bármilyen módon zsidókat vagy Izraelt érint, automatikusan feljogosítja őket egy „gyilkossági engedélyre”, hogy biztosítsák, hogy „soha többé ne forduljon elő”.
Ilana Mercer dél-afrikai újságíró találóan írja le ezt a mechanizmust:
„Izrael stratégiai perspektívája mindenhol és mindig ellenséget követel meg. Ezt az ellenséget véres vádakkal – egy absztrakcióval – fogják becsmérelni: antiszemitának fogják bélyegezni, aki zsidó vérre szomjazik. Ez a rágalom figyelmen kívül hagyja a valóságot, mert ha megnézzük a tényeket, az arabokat irtják tömegesen nap mint nap – nyugati támogatással és támogatással –, nem az izraelieket. Le a kalappal Izrael előtt. Sikerült a világ keresztjeként beállítani magát – egy átokként, amelyet minden nem zsidó izraelinek kell viselnie.”
Kár, hogy Netanjahu Washingtonban fog partra szállni, ahol érkezését katonákból álló zászlóaljak védik majd, akiket két héttel ezelőtt hoztak a fővárosba, hogy a Constitution Avenue-n vonuljanak fel Trump, a vietnami háborús dezertőr születésnapjának megünneplésére. Ha Bibi New Yorkban szállna partra, Nemzetközi Büntetőbíróság által kiadott elfogatóparancs alapján letartóztathatnák. A New York-i demokrata polgármesterjelöltet, Zohran Mamdanit jelenleg az izraeli lobbi és a zsidó identitáscsoportok könyörtelenül üldözik, egyrészt azért, mert muszlim, másrészt azért, mert azt mondta, hogy ha megválasztják, letartóztatatja Netanjahut, amikor a városba látogat. Ezek a szavak éljenzést váltottak ki – és nem csak belőlem –, de azt a kívánságot is, hogy legyen valamilyen mechanizmus a népirtó Joe Biden és Antony Blinken letartóztatására. Sajnos Donald Trump, a népirtás egy másik támogatója, hivatalban lévő elnökként érinthetetlen – kivéve az impeachment útján. És ez szégyen, mert ő és háborús bűnösökből álló bandája is megérdemelne néhány év börtönt.
Egyes újságírók azt feltételezik, hogy Trump a Fehér Házban tartott találkozó során nyomást fog gyakorolni Netanjahura, hogy beleegyezzen egy új 60 napos tűzszünetbe Gázában, de Bibi nem kért volna ilyen találkozót, ha fennállt volna a veszélye annak, hogy valaki arra kényszeríti, hogy hagyja abba a palesztinok öldöklését.
Megvan a saját elméletem arról, hogy Netanjahu miért siet Washingtonba. És Trump és 400 fizetett kongresszusi képviselő kötelező seggnyalásán kívül ez nem lesz szép látvány. Látod, Bibi Izrael hegemóniáját akarja megteremteni „a folyóktól a tengerig” – azaz az Eufrátesztől, Litánitól és a Nílustól a teljes Földközi-tenger partvidékéig. De ehhez rezsimváltásra van szükség Iránban, és az ország mint ellenség felszámolására. De a közelmúltbeli rövid háború Iránnal megmutatta, hogy Izrael ezt egyedül nem tudja megtenni, hacsak nem vet be nukleáris fegyvereket – ami tönkretenné a világban betöltött pozícióját, és a zsidó állam de facto bukásához vezethetne.
Bibinek tehát meg kell győznie a naiv Donald Trumpot, hogy tegye meg helyette – és ő hajlandó áradozni az iráni fenyegetésről, csak hogy ezt elérje.
A probléma az, hogy Irán nem jelent fenyegetést az Egyesült Államokra – sőt, még Izraelre sem, ha az véget vetne a dominancia és a terjeszkedés iránti vágyának. Tehát ki kell találnia valamit – és ebben rengeteg gyakorlata van. De mi történik, ha Trump nem kapja be a csalit, bármi is legyen az? Csak felajánl neki egy Trump Riviera Resortot Gázában? Talán. De személy szerint úgy gondolom, hogy Netanjahunak további tervei lesznek a tarsolyában, ha falba ütközik Washingtonban – beleértve a kamu támadásokat, amelyeket hihetően Iránnak lehetne tulajdonítani, és amelyekben több száz amerikai halna meg, hogy „egyértelművé” tegye, hogy Irán fenyegetést jelent.
Izrael már bebizonyította, hogy semmi problémája nincs amerikaiak megölésével, ha az az érdekeit szolgálja – lásd például 34 tengerész szándékos meggyilkolását az USS Liberty fedélzetén 1967-ben, vagy az amerikai állampolgárok közelmúltbeli meggyilkolását Gázában, amelyre az amerikai kormány semmilyen választ nem adott. Izrael tudja, hogy büntetlenül ölhet, átvitt értelemben és szó szerint is. És bár az amerikaiak már undorodtak a palesztinok meggyilkolásától, az izraeli lobbicsoport rendíthetetlen támogatást élvez a Kongresszusban és a médiában.
Támadás az USS Liberty ellen
Szerintem Izrael azt a benyomást fogja kelteni, hogy egy új háború Iránnal megtorló csapásokat fog okozni a Perzsa-öbölben található számos amerikai bázis némelyikére. És mivel Irán valószínűleg nem akarja majd maga kiprovokálni ezt az eszkalációt, Izrael maga fogja megtenni, de nyomokat fog hagyni, hogy Irán vagy megbízottjai voltak a tettesek. A Moszadnak számos aktív ügynöke van a régióban – amint azt az iráni magas rangú tisztviselők, tudósok és családtagjaik meggyilkolása is mutatta, amikor az úgynevezett „Tizenkétnapos háború” első szakasza egy hónappal ezelőtt egy izraeli támadással kezdődött.
Tehát Izrael felrobbant egy-két amerikai bázist, majd hangosan bejelenti, hogy bosszút áll Iránon a natanzi, iszfaháni és fordowi létesítmények amerikai bombázásáért.
És ha valaki még mélyebbre akar menni a sötétségbe – Izrael elméletileg bevethetné saját atomfegyverét, és azt állíthatná, hogy a robbanás egy titkos iráni atomprogram létezését bizonyítja. A kongresszusi bohócok, mint Lindsey Graham, Tom Cotton és Ted Cruz, azonnal sikoltoznának és bosszút követelnének. Trump pedig nem tudna ellenállni – legalábbis Netanjahu ezt képzeli. És ha egy amerikai bázis ellen nukleáris támadást alkalmaznának, az ugyanilyen kaliberű megtorlás nyomása elsöprő lenne az Egyesült Államokban.
Végül is Bibi és Trump is többször javasolta, hogy Teherán lakosainak – több mint 10 millió embernek – el kellene hagyniuk otthonaikat. Tehát azt hiszem, mindkét ország már egy ideje reálisan fontolgatja egy atomtámadás lehetőségét. És ha minden Bibi terve szerint halad, akkor rezsimváltás lesz Iránban, és megszűnik az Izraelre leselkedő fenyegetés.
Csak remélni lehet, hogy Trump hallgat a jobb angyalára – ha van neki ilyen – és elutasítja Netanjahut. És hogy jövő héten a lábai közé szorított farkával hazatér.
SZERZŐ: Philip Giraldi
Válogatás, fordítás: Ivana Kollárová, CZ24.hírek
***
SaLa