(idézet: Rákosi Mátyás – Válogatott beszédek és cikkek)
4
4. Nem a tőkéseknek — a népnek építjük az országot!
A békekötés mellett a stabilizáció a demokráciának kétségkívül nagy sikere. Ezen belül pedig a munkásegység és a Kommunista Párt sikere. Az infláció lezárult, kezdődik egy új periódus. Dönteni kell arról, hogy milyen úton haladjon tovább gazdaságilag az ország. A stabilizáció megállította a dolgozó rétegek elnyomorodását, végetvetett a spekuláció tobzódásának, megerősítette a demokrácia gazdasági alapjait és hitelét. Ugyanakkor azonban megnövelte a demokráciával szembenálló rétegek gazdasági erejét is. A dolgozók a stabilizációt kiindulópontnak tekintik arra, hogy a termelés növelése útján emeljék saját életszínvonalukat. A nagytőke arra vesz irányt, hogy a stabilizáció előnyeit mértéktelenül magas ipari árak útján a maga számára biztosítsa és terheit, a munkanélküliséget, a szélesre nyílt agrárollót stb. a város és a falu dolgozó rétegeinek vállára rakja.
A tőkéseket a szanálás sikere meglepte. Egy dicséretreméltó kisebbség már átállította ugyan munkáját az új viszonyokra, többségük azonban tunyán vagy ellenségesen áll a szanálással kapcsolatos problémák előtt. Sokan közülük szívesebben látnának egy új inflációt, mely újabb haszon mellett végleg aláásná a demokrácia tekintélyét. Mások a dolog könnyebb végét fogják, s az átmeneti nehézségeket úgy akarják megoldani, hogy az utcára dobják a munkásokat. Arra, hogy a felszabadulás után beállott politikai változásokat a gazdaságban is hasonlóknak kell követniök, hogy a népi demokrácia ott is új irányokat, új formákat követel, természetesen nem gondolnak.
A népi demokráciának a termelésbe is be kell vonulnia. Az infláció ideje erre nem volt megfelelő. A szanálás nemcsak módot ad rá, hanem egyenesen megköveteli, hogy ipari termelésünk ne ott és úgy folytassa, ahol a háború kezdetén abbahagyta, hanem új, a demokrácia szükségleteinek megfelelő síkon. Ezt gazdasági okokon kívül a munkásság új beállítottsága is megköveteli. A mi munkásságunk a felszabadulás utáni hetekben és hónapokban a legnagyobb hősiességgel és önfeláldozással, legtöbbször rendes fizetés nélkül, a romokból állította helyre a gyárakat. Az üzemi bizottságok vezetése alatt a közösség számára állította helyre, nem a tőkéseknek, akiket ezekben a hónapokban nem is látott, s akiknek jelentékeny része ma is külföldön van. Ez a tény megváltoztatta a munkásság beállítottságát a gyárhoz, melyet saját keze munkájával épített újra. Ezt a munkásságot a tőkés már nem dobhatja úgy az utcára, mint régente. S a Kommunista Párt sem azért serkentette őket tavaly önkéntes rohammunkára, hogy az idén átengedje őket az infláció nélkülözései után a munkanélküliség szenvedéseinek. (Taps.)
A felszabadulás óta sok szakmunkásunk vezető helyre került a termelésben és helyét legtöbbször ugyanolyan jól, vagy jobban megállotta, mint azelőtt a főmérnök. Ez is változtatott a munkásság beállítottságán. Mi, kommunisták, felléptünk szektariánus túlzóinkkal szemben, akik a felszabadulás első heteiben nem egy helyen eltávolították a demokráciával nem rokonszenvező mérnököt, s keresztülvittük visszavételüket a termelés érdekében, kihangsúlyozva a technikai értelmiség nélkülözhetetlenségét és fontos szerepét.
De hiba lenne szemet hunyni afölött, hogy a magyar munkásság a demokrácia hónapjaiban minden téren nagyot nőtt s más szemmel nézi a termelés vezetésének problémáit.
Nem lehet a régihez tisztán gazdasági okokból sem visszatérni. A környező országok legtöbbje már tervgazdálkodásra tért át, vagy legalább is szigorú állami ellenőrzés alá helyezte a külkereskedelmet. Ez nálunk is parancsolóan megköveteli hasonló intézkedések bevezetését. De erre kényszerít bennünket az újjáépítés is, melyet nem lehet tervszerűtlenül végrehajtani; a kevés nyersanyag beszerzésének, beosztásának, hováfordításának is tervszerűen kell történnie.
A szövetkezetek tömeges megjelenése is új tényező gazdasági életünkben. Ne tévesszen meg senkit az, hogy jórészük még a kezdet nehézségeivel küzd. Jelentőségük gyorsan nőni fog. Rajta leszünk, hogy az állam legalább is olyan eszközökkel segítse megerősödésüket, mint a magántőkéét.
Ezeknek a fejlődési folyamatoknak, melyek gyakran nehéz küzdelmek útján érvényesülnek, az az eredménye, hogy a tőke szabad szektora és működése korlátok közé szorul s nő az a rész, ahol a közösség érdeke érvényesül a haszonra-, a profitra-termeléssel szemben. A tőkés a maga területén tovább is szabadon működik és kereseti lehetőségei is megmaradnak. De a korlátlan kizsákmányolás és nyereséghajhászás többé nálunk nem engedhető meg. (Taps.)
Ezeket a tendenciákat a szanálás kezdeti nehézségei még elleplezik, de lényegük hamarosan ki fog ütközni. A magyar ipar, mely — mint mondtuk — a háború veszteségei dacára is rendelkezik az 1938-as kapacitással, óriási lehetőségek előtt áll. Az évek óta ellátatlan magyar piacon kívül minden termelvényét felveszik a szomszéd háborúsújtotta országok. Az európai ipar lehetőségeire jellemző Svájc helyzete, ahol a legtöbb gyár csak 1948-ra vesz fel rendelést, mert addigra már egész kapacitása el van látva rendelésekkel. Ilyen viszonyok között csak tőkéseink tehetetlenségén, tunyaságán vagy népellenes beállítottságán múlik, ha üzemeik munkásait leépítik vagy megfizethetetlen árakat szabnak, melyek az áruk eladását leheletlenné teszik s ezzel nemzetünk gazdasági talpraállítását gátolják. Itt biztosítanunk kell a demokratikus fejlődést.
Tekintettel arra, hogy a demokratikus fejlődésnek alapja a nemzetgazdaság átszervezése a nép érdekének megfelelően, a Magyar Kommunista Párt a nemzetgazdaság demokratikus reformjáért száll síkra. Ennek megfelelően a Magyar Kommunista Párt küzd a közérdek érvényesítéséért, a profilhajhászó nagytőke önző érdekeivel szemben. Küzd az állami, községi termelési formák fejlesztéséért. Küzd a szövetkezetek kiépítéséért a városokban és falun egyaránt. Nem akarja gátolni a széleskörű polgári magánkezdeményezést, de szigorú korlátozásokat követel a gazdasági életben a nagytőke hatalmának gátak közé szorítására. (Taps.)
Követeljük a termelés és hitel állami irányítását (taps), a bankok és a külkereskedelem állami ellenőrzését (taps), a demokratikus pártok államosítási programjának haladéktalan végrehajtását (taps), a köz érdekeivel szembehelyezkedő, a tulajdonukban levő termelőeszközöket nem gazdaságosan és nem a demokrácia érdekében használó nagytőkések üzemeinek állami igénybevételét (taps), ugyanakkor követeljük a szorgalmas kisipar és a nélkülözhetetlen kiskereskedelemnek az eddiginél sokkal hatásosabb támogatását. (Taps.)
Tovább küzdve a termelés emeléséért, anélkül, hogy egy pillanatra is szem elől tévesztenénk a szilárd forint biztosításának érdekeit, a Magyar Kommunista Párt napirendre tűzi a harcot a dolgozók életszínvonalának emeléséért.
Ezért követeljük mindenekelőtt az iparcikkek és közszolgáltatások árainak gyors és erőteljes leszállítását (nagy taps), a munkásság legrosszabbul fizetett rétegének és az alsó fizetési osztályba tartozó köztisztviselők fizetésének felemelését (taps); újra be kell vezetni a munkások számára a családi pótlékot. (Taps.) Követeljük ugyanakkor a termelést fölöslegesen drágító igazgatók, cégvezetők és egyéb magasállású tisztviselők fizetésének csökkentését, létszámuk apasztását. (Taps.) Követelünk erélyes és tervszerű állami rendszabályokat a kezdődő munkanélküliség leküzdésére. (Taps.) A mi jelszavunk ezen a téren: munkát minden dolgozónak! (Taps.) Végül, de nem utolsósorban követeljük a szakszervezetek jogkörének, a szakszervezeti alkotmánynak törvénybeiktatását. (Nagy taps.)
A kartellek és bankok kizsákmányolásával szemben, mely a parasztság nagy tömegeinek elnyomorodásával és lesüllyedésével járt együtt, a Magyar Kommunista Párt küzd a paraszti kisgazdaságok, elsősorban az újgazdák megsegítéséért és megerősítéséért (taps), a parasztság szövetkezeti mozgalmának hatékony állami felkarolásáért és megsegítéséért. (Taps.) Küzd a kartellek, a magánérdekeket szolgáló egykézvállalatok feloszlatásáért, a bankuzsora feléledésének megakadályozásáért. (Taps.) Konkréten követeljük: a földreform befejezését, a telekkönyvezés 1947 júliusáig való végrehajtásával (taps), a parasztság hitellelátását a Nemzeti Bank, valamint a magánbankok útján. A tűrhetetlen malomuzsora megszüntetéséért követeljük a nagymalmok államosítását (taps), a középmalmok és a kismalmok községesítését (taps), illetve községi ellenőrzését, egyben hathatós állami segítséget a parasztságnak a mezőgazdaság átállításában a minőségi termelésre.
A parasztság felé a Magyar Kommunista Párt programja röviden ez: jómódú, művelt parasztságot, virágzó mezőgazdaságot!
Sokat hallottunk a háború előtt arról, hogy Magyarországon minden előfeltétele megvan annak, hogy hazánk valóságos kertországgá változzék. Akkor ez a megállapítás helytelen volt: a parasztot fojtogató ezer- és tízezerholdas nagybirtokok tövében szó sem lehetett kertországról. Ma, amikor ezek a latifundiumok végre a dolgozó parasztság kezére jutottak, ma nemcsak adva vannak az intenzív, kertszerű művelés előfeltételei, de a juttatott parcellák kicsi volta parancsolólag megköveteli, hogy ebben az irányban segítsük az újgazdákat, de az egész mezőgazdaságot is. (Taps.)
Hasonló a helyzet a minőségi termeléssel. Amint a mezőgazdaságban legnagyobb kincsünk a földműveléshez értő, a földet szerető, azt nagy szaktudással művelő, szorgalmas paraszt, úgy gyáriparunk legnagyobb kincse a magyar szakmunkás, akinek szaktudása bármely ország munkásainak szaktudásával felveszi a versenyt. (Taps.)
Amíg hazánk a német gyáripar függeléke volt, addig a magyar munkásság pompás szaktudásának értékesítésére és kifejlesztésére kevés tér nyílt. Csak most, a felszabadulás után teremtődtek meg annak előfeltételei, hogy a magyar munkás, aki szaktudásával Délkelet-Európában feltétlenül vezet, minőségi munkáját teljesen érvényesítse. Egész gyáriparunk jövője attól függ, hogy milyen gyorsan tudunk áttérni a minőségi munkára. Minél gyorsabban térünk át a minőségi munkára, annál erőteljesebb lesz hazánk gazdasági talpraállítása, annál több magyart tud foglalkoztatni iparunk.
A magyar nemzetgazdaság demokratikus reformprogramjának megvalósítása szilárd gazdasági alapokra helyezi a népi demokráciát. Ez a program a munkásság érdeke, mert biztosítja életszínvonalának emelését és jogot ad neki a termelés irányításában való közreműködésre. Ez a program a parasztság millióinak érdeke, mert megvédi a termelő munkán alapuló kis magántulajdont a harácsoló nagytőkével szemben. Ez a program az értelmiség érdeke, mert biztosítja anyagi felemelkedését és lehetővé teszi számára, hogy ne magánérdekeket, hanem a népet, a közt szolgálja. Ez a program tehát az egész dolgozó nemzet közös programja.
Ez a program azt jelenti: nem a nagytőkének, — a népnek építjük az országot. (Hosszantartó taps.)
Pártunknak — mint mondottam — vezetőszerepe volt a jó pénz megteremtésében és abban, hogy az inflációs gazdálkodás helyett rátértünk az államháztartás kiegyensúlyozására. A magyar szanálás demokráciánknak kétségkívül egyik legnagyobb gazdasági tette volt, mely a külföldi közvélemény elismerését is kivívta. Most minden erővel azon kell lenni, hogy a stabilizációt biztosítsuk és olyan államháztartást vigyünk, mely a meglevő szerény gazdasági lehetőségeket elsősorban a népi érdekek kielégítése irányába csatornázza.
Feltétlenül szükség van régi, elavult közigazgatásunk reformjára. Közigazgatásunkban még rengeteg feudális maradvány van. Ez vonatkozik nemcsak megyebeosztásaink egy részére, hanem arra is, hogy helyi önkormányzataink még nincsenek úgy kifejlődve, ahogy ezt egy modern demokratikus ország szervezete megköveteli, másrészt éppen a feudális maradványok miatt akadályozzák az egészséges és demokratikus centralizációt. A közigazgatás reformjának most készülő tervezetébe ezeket a szempontokat fel kell venni.
A demokrácia még nem kezdte meg a közoktatás új, valóban népi alapokra való átépítését. Sőt, helyenként megállapítható, hogy egyben-másban még a Horthy-rendszerrel szemben is visszaestünk. Az iskolákban, különösen a középiskolákban a reakciós szellem, ha lehet, még erőteljesebb mint akkor volt, amikor Hóman vezette a kultuszminisztériumot. (Úgy van!) Az általános iskola bevezetése kétségkívül haladás. De Pártunknak az eddiginél sokkal többet kell foglalkoznia a közoktatással általában és a népi kultúra fejlesztésével és támogatásával különösen. (Taps.) A népi kollégiumok révén mindenütt lehetővé kell tenni, hogy valóban a dolgozó nép, a munkások és parasztok fiai kerüljenek az iskolákba, mert az tűrhetetlen, hogy a demokrácia első esztendejében a főiskolákat látogató munkás- és parasztfiúk arányszáma kisebb lett, mint Horthy idejében volt. Szervezeteink ezért mindenütt álljanak erőteljesen a népi kollégiumok mögé és gondoskodjanak róla, hogy rajtuk keresztül a dolgozók gyermekei végre megkaphassák azt a kultúrát, melyből a régi rendszer kizárta őket. (Helyeslés.)
A demokratikus rendőrség kifejlesztésének és fegyelmezésének egyik legnagyobb hátráltatója az infláció volt, mely nem egyszer korrupcióra vezetett vagy arra kényszerítette a rendőrség demokratikus elemeit, hogy megélhetési okokból otthagyják a rendőrséget. A szanálás ezt az akadályt elhárította. Most minden erővel rajta kell lenni, hogy a rendőrség fegyelmezett, jó szaktudású, de elsősorban a dolgozó népet szolgáló szervezet legyen. (Viharos taps.) Helyeseljük, hogy a rendőrségen a minőség kiválasztására helyezik a fősúlyt. És meg is lehet állapítani, hogy az utolsó másfél esztendőben a rendőrség óriásit fejlődött és közbiztonságunk helyreállítása terén igen jelentős érdemei vannak. A még meglevő hibákat, a fegyelmezetlenséget, a szaktudás hiányát gyorsan pótolni kell és ugyanakkor az eddiginél rendszeresebben és alaposabban kell foglalkozni a rendőrség demokratikus nevelésével. (Taps, helyeslés.) Nem politizáló rendőrökre van szükségünk, de olyanokra, akik ismerik a népi demokrácia célkitűzéseit és meg is védik ezért öntudatosan a demokráciát. (Taps.) Mi azt mondjuk: csak az egészséges, demokratikus érzülettől áthatott rendőrség lehet valóban az egész nép rendőrsége.
Feltétlenül meg kell kezdeni a magyar diplomácia demokratizálását is. (Helyeslés, taps.) Ezen a téren még a kezdet kezdetén vagyunk. Pártunknak mindent meg kell tennie, hogy a régi, többségükben a demokráciával nem rokonszenvező külügyi alkalmazottak helyébe gyorsan, megfelelő szaktudással és nyelvismerettel rendelkező demokratikus erők kerüljenek. Pártunknak, mely a magyar külügyi szolgálatban igen gyéren van képviselve, ezen a téren nagyon sok pótolnivalója van és ezt pótolni is fogjuk. (Taps.)
Nehéz problémája a magyar demokráciának a csehszlovák lakosságcserével és a földreform végrehajtásával kapcsolatban a telepítés. A telepítés kérdését gátolja rajtunk kívül álló okokból a sváb kitelepítés elhúzódása. Mindent meg kell tennünk, hogy a hazaáruló svábok kitelepítése meggyorsuljon és helyükbe a Szlovákiából áttelepülő földmívesek és azok a földnélküliek kerüljenek, akiknek a földosztás folyamán nem tudtunk földet adni. Tanulnunk kell a telepítések eddigi hibáiból. Minden erővel meg kell gátolni, hogy a kitelepítettek ingóságait széthordják és szétkapkodják. Hogy olyanok kapjanak földet, akik nem értenek a földmíveléshez, vagy szőlőt, gyümölcsöst kapjanak olyan telepesek, akiknek hiányzik a meg megfelelő szakképzettsége. Az első időkben a telepeseket az állam teljes gazdasági erejével támogatni kell, hogy gyorsan gyökeret verhessenek és erős támaszai legyenek annak a demokratikus hazának, amely földet adott nekik.
(1946 szeptember 29-én a MKP III. kongresszusán tartott beszámoló.)
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!