(idézet: Rákosi Mátyás – Válogatott beszédek és cikkek)
Ma már nagy keletje van Magyarországon a demokráciának és a szabadságnak. Pedig alig féléve, hogy az egyik kisgazda képviselő arról panaszkodott, hogy ha valaki a demokrácia szót kiejti, arra azonnal rásütik a szégyenbélyeget, hogy zsidóbérenc. Még tavaly Kállay miniszterelnök megvetően beszélt a „demokráciáról, zsidókról, szabadkőművesekről” mint a reakciós „szegedi gondolat” levitézlett ellenségeiről. Most viszont ő is váltig erősíti, hogy „alkotmányos, parlamentáris ország vagyunk, ahol minden párt szabadon fejtheti ki működését”. A demokratikus nagyhatalmak győzelmének előszele kezdi elfújni mindazt a szemetet és rágalmat, amit a fasiszta diktátorok s mindenféle csatlósuk — köztük nem utolsó sorban Horthyék — a szabadság és függetlenség eszméire szórtak. És ma már azok a hamis próféták, akik nem is olyan rég a náci „koreszmék” dicséretét zengték, most — szájjal — a szabadság híveinek csapnak fel, mert érzik, hogy ebben az irányban változik a világ. Nem árt tehát leszögeznünk, hogy mit értünk mi demokrácia, magyar demokrácia alatt.
A demokrácia elengedhetetlen feltétele, hogy a magyar nép minden rétege szabadon szólhasson, szabadon mondhassa ki véleményét. A minden cenzúrától és ügyészi, rendőri beavatkozástól mentes, teljesen szabad sajtó nélkül nincs demokrácia. De a szólásszabadság magában véve nem elég: mindenkinek meg kell adni azt a jogot, hogy szabadon gyűlésezzen, szabadon szervezkedjék s szabadon válassza meg azokat a vezetőit, akikre rá akarja bízni érdekeinek és nézeteinek képviseletét. Aki bármilyen ürüggyel ellenzi a szólás- és sajtószabadságot, korlátozni akarja a gyülekezés, a szervezkedés, vagy választás szabadságát, az hiába erősíti, hogy ő demokrata: lényegében fenn akarja tartani a mostani rendszert és ki akarja zárni az ország vezetéséből azokat, kiket Horthyék is kizárnak: a dolgozó osztályokat.
Nem lehet szó szabadságról ott, ahol az emberek túlnyomó többségének élete szakadatlan rettegés és bizonytalanság a kenyérkereset gondjai miatt. Magyarországon a nép többségét képező parasztok legnagyobb része pedig éppen így él: teljesen földnélküli béres, zsellér, munkás.
De a 2—3—4 holddal bíró törpebirtokosok élete sem jobb: az ő sorsuk is szakadatlan harc a megélhetésért. Ugyanakkor például Eszterházy Pál hercegnek több földje van, mint 100 000 parasztnak együttvéve. Az ezerholdas uradalmak, az egyházi „holtkéz” sokszáz ezer holdas birtokai országszerte meggátolják a falu népének fejlődési lehetőségét. A magyar nép szabadságának ezért legelső és elengedhetetlen kelléke, hogy megszűnjön ez a parasztságot fojtogató állapot: a nagybirtokot élő- és holtfelszereléssel együtt fel kell osztani a falu nincstelenjei között. A magyar demokrácia választóvize a földkérdés. Aki nem akarja földhöz juttatni a parasztot, aki meg akarja tartani a nagybirtokos rendszert, az ellensége a magyar demokráciának, még ha minden szavával a szabadságra esküszik is.
A magyar nép második legszámosabb, gyorsan növekvő rétege — a munkásság. Horthyék huszonöt éve üldözik, zaklatják a magyar munkást. Megfosztották mindattól, amit évtizedes szervezkedéssel, harccal kivívott. Csendőr, rendőr, internálótábor, munkaszázad, katonai parancsnokok, spicli- és provokátorhad gondoskodnak róla, hogy elfojtsák a munkásság minden olyan kezdeményezését, mely emberhez méltóbb életviszonyok megteremtésére törekszik. A magyar demokrácia alapvető követelése, hogy azonnal le kell dönteni minden korlátot, mely a munkásság politikai és gazdasági érvényesülését gátolja. Nem lehet demokrata az, aki a magyar munkásság szabadságjogait bármely címen meg akarja nyirbálni s ezzel el akarja ütni attól a helytől, mely számarányánál, műveltségénél, szabadságszerető harcos múltjánál fogva a nemzet életében megilleti.
A dolgozók harmadik, legnépesebb rétege — a szabadfoglalkozásúak, az értelmiség. Az utolsó huszonnégy esztendő minden intézkedése arra irányult, hogy ezt a réteget minél jobban odakösse a Horthy-rendszer szekeréhez és elidegenítse őket a dolgozó nép többi rétegeitől. Már az iskolában kezdődik a kiválogatás és a kirostálás s a német náciktól átvett orvosi, mérnöki, újságírói és egyéb kamarák gondoskodnak róla, hogy csak olyanok működhessenek e pályákon, akiknek a magyar reakció erre engedélyt vagy megbízást adott. Nem lehet demokrata az, aki bármilyen indokkal fenn akarja tartani azokat a tilalmakat és rendeleteket, melyek a magyar értelmiség cselekvési szabadságát gátolják.
A német gazdaság berendezkedésével párhuzamosan folytatott ipari és kereskedelmi politika, különösen a háború éveiben, tönkretette a magyar kisipart és kiskereskedelmet. A magyar demokrácia feladata gondoskodni róla, hogy ezek a Hitleréknek feláldozott kisemberek ismét talpraállhassanak.
Ezek a rétegek külön-külön nem tudják sem kivívni, sem megvédeni az eddigi uralkodó osztályokkal szemben jogaikat. Ahhoz, hogy a magyar nép szabad lehessen, össze kell fogniok a parasztoknak, a munkásoknak és a haladó értelmiségnek. Csak ez az összefogás kezesség arra, hogy a dolgozó nép nemcsak kiharcolja, hanem meg is tartja és tovább is fejleszti a szabadságjogokat. Aki ezt az összefogást nem akarja, vagy egyetlen olyan réteget vagy pártot, mely Horthyék és a fasiszták ellen harcolt, ki akar belőle rekeszteni, az nem lehet demokrata.
S nem lehet demokrata az sem, aki alsóbbrendűnek, vagy a magyarnál alábbvalónak tartja a nemzetiségeket, aki bármilyen indokolással helyesli, hogy valamely fajhoz vagy felekezethez való tartozás elég arra, hogy a legkíméletlenebb üldözésnek legyen forrása. A Horthy-rendszer legsúlyosabb bűnei azok a vérfürdők és embertelenségek, melyeket a nemzetiségekkel szemben elkövettek. A demokratikus Magyarországon nem lesz nemzetiségi üldözés, sem zsidótörvény, ott minden polgár szabadon élhet a törvénybiztosította összes jogokkal.
A magyar demokrata legfontosabb ismertetőjele azonban a háborúhoz való viszonya. Nem követelhet szabadságot otthon, saját népe számára, aki ugyanakkor segít Hitlernek, hogy Európa szabad népeire ráverje a bilincset. Horthy elsősorban azért követelt részt a náci háborúból, mert tudta, hogy a magyar népet is szorosabban gúzsba kötheti, ha a szabad szovjet népet sikerül rabigába hajtani. Nem lehet demokrata az a magyar, aki mindent meg nem tesz azért, hogy Hitler és mindenfajta szövetségese minél előbb elpusztuljon, aki nem feszíti meg minden erejét, hogy a szabadságukért küzdő nemzetek győzelmét meggyorsítsa.
Az a földműves, aki végre maga akarja megszabni, hogy mit vessen, kinek adja el termését, hol vásároljon, hová szavazzon; az a munkás, aki nem akarja tovább tűrni a katonai parancsnokok basáskodását, azt, hogy bérét rögzítsék, de az árakat ne; az az értelmiségi, aki eddig is csak elkeseredéssel tűrte, hogy a reakció pórázán vezették, mindezt magától értetődőnek tartja.
És ez a három réteg, amely a magyar nép túlnyomó többséget alkotja, egyre élesebben követeli és ki is fogja vívni a szabad emberhez egyedül méltó életformát, a demokráciát. Azt az életformát, amely lehetővé teszi, hogy hazánk újra emelt fővel léphessen a szabad nemzetek sorába és népünk abból a mélységből, ahová Horthyék taszították, rátérhessen a megújhodás útjára.
(Megjelent az „Igaz Szó” 1943 december 7-í számában.)
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!