(idézet: Rákosi Mátyás – Válogatott beszédek és cikkek)
A magyar reakció alaposan begyulladt. Most döbbennek csak rá, hogy a tavaly oly könnyű szívvel, villámháborúba vetett hittel elkezdett háború egész más befejezést ígér, mint amire számítottak. Most kezdik látni annak az elkerülhetetlen vereségnek körvonalait, mely pusztulással fenyegeti — nem mint ők hirdetik — a magyar népet, hanem népellenes, országpusztító uralmukat. Van is kapkodás most a magyar reakció berkeiben, Kállay csak úgy ontja az ígéreteket: olcsó lakást a munkásnak, földet, meg termelőszövetkezetet a parasztnak, közéleti tisztaságot, az élelem és a javak igazságosabb elosztását, ezt főleg a háború után. Ugyanakkor gőzerővel dolgoznak az elrettentés szervei, a Kállay szerint feladatuk magaslatán álló csendőrök, rendőrök, detektívek ezrével hurcolják börtönökbe, gyűjtőtáborokba azokat, akik egyre növekvő számban a háború ellen lépnek fel. S teljes gőzzel dolgozik az állami propaganda. Mint a gramofon hajtogatja, hogy nem rablóháború ez, nem idegen, német fasiszta ügyért folyik, hanem a keresztény civilizáció harca, meg az „új Európa” felépítése színtiszta magyar érdekekért. Szent Lászlóig visszamennek történelmi hasonlatok felsorakoztatásában, lázasan kutatnak minden kis lehetőséget, mely megédesítené Magyarország számára Hitler háborújának keserveit.
A Szovjetunió nagy vezére, Sztálin elvtárs, bátran tárja ki hadicéljait — a betolakodó rablók kiverését és az elnyomott, német fasiszta megszállás alatt szenvedő szovjet nép felszabadítását. A német fasizmus és csatlósai, köztük Horthyék, ezt nem tehetik: az igazat, hogy rabolni mennek, hogy szabad népek leigázására törnek, nem mondhatják el. De belső érintkezésben, különösen, ha azt hiszik, hogy nem kerül nyilvánosságra, amit mondanak, ők is nevén nevezik a gyermeket és megmondják nyíltan, hogy rabolni akarnak. Egy ilyen okiratot, Göring birodalmi marsall úgynevezett „Zöld mappáját” hozta részleteiben is nyilvánosságra a szovjet sajtó. Ezt a mappát a múlt év nyarán, a Szovjetunió elleni orvtámadást megelőző napokban küldte szét Göring a német hadsereg vezetőinek. A mappa tartalmazza mindazokat az utasításokat, melyek a Szovjetunió kirablásával voltak kapcsolatban. Az utasításgyűjtemény persze titkos anyag és elkészítőinek egészen más tervei voltak vele, mint az, hogy a szovjet sajtóban lenyomassák, de mint sok egyéb német fasiszta terv, ez sem vált be, s a titkos iratcsomó a maga meztelenségében mutatja, hogy miért is folyik a háború.
Mindjárt az első oldalán így körvonalazza Göring a háború célját: A lehető legtöbb élelmiszert és ásványolajat nyerni Németország számára. Ez az akció legfontosabb része. Emlékezünk még rá, hogy a budapesti rádió és sajtó tavaly júniusban, mikor a magyar kormány nem tudta, hogy részt fog venni Hitler rablóháborújában, kendőzetlenül megmondta: a támadást a németek az orosz búza és a bakui petróleum meghódításáért kezdték. És, mint Göring mappája mutatja, nem tévedtek. Az élelem elrablása és elszállítása mellett a német fasisztákat főleg a petróleum izgatta és mivel biztosra mentek és mint Hitler büszkén mondta, mindent előre kiterveltek, a mappa már közli, hogy a petróleumterületeket, főleg Baku kitermelését egy kontinentális petróleumtársaság fogja intézni. A mappa úgy beszél Leningrád, Moszkva kirablásáról, az árukészletek lefoglalásáról, elrekvirálásáról és Németországba szállításáról, mint befejezett tényről. Rendelkezik a lakosság kényszermunkájáról, a fenyegetésekről, a megrettentésekről. Részletesen felsorolja, hogyan kell a nemzetiségek belső ellentéteit a németek javára szítani és kihasználni. Általában ez a kifejezés „Németország javára” állandóan visszatér. Göring „Zöld mappája” a német hadicélok valóságos kiskátéja és ezért, természetesen, ilyen jelszavak, mint a civilizáció kereszteshadjárata, meg az európai újjárendezés, teljesen hiányoznak belőle.
Barbár rablóterveik csak a szovjet népek hősies ellenállásán hiúsultak meg. Ukrán búzát nem kaptak s a bakui petróleumot sem tudták megszerezni. Göring „Zöld mappája” minden részletében igazolja Molotov orosz külügyi népbiztos vádját, hogy e háború rabló, barbár módját felülről, a német fasiszta kormány részéről szervesen, előre kidolgozva szabták meg. És ebbe a háborúba, hála Hitler magyar cselédeinek, Magyarországot is egyre jobban belerántják. A magyar reakció egyre több katonát akar adni Hitlernek, a magyar honvédet a legaljasabb, legvérengzőbb feladatokkal, gyermekek, nők legyilkolásával bízzák meg. S ahogy a német fasiszták rabolnak, úgy rabolnak már a magyar katonák is. A métely ragadós és már a magyar lakosság is nem egyszer részt kér a rablásból. Előttem fekszik egy csomó magyarországi levél, amit elesett, vagy fogságba került honvédeknél találtak, s bennük is elég gyakori, hogy rablásra uszítják a katonát. Tipikusan ilyen levél a Csáki Margité, a zalamegyei Rigácsról. Ebben azt írja fivérének, Csáki Sándornak, a 47. ezred, III. zászlóalj 8. századában szolgáló tizedesnek: „Azok, akik tavaly innen berukkoltak, mind hoztak magukkal szép bekecset feleségeiknek. Hozzál nekem is, lehetőleg ujjasat, akinek nincs ujja, az nekem nem kell, ne legyen nagyon sötét, kicsit világos legyen.” Ilyen női bekecsmegrendelések másutt is előfordulnak, de kérnek hajasbabát: „alvót, olyat, akinek mozog a szeme”, meg egyebet is. Az ilyen Csáki Margitok jól tudják, hogy ezeket a bekecseket télvíz idején az ukrán asszonyoktól rabolja el a katona, hogy az alvó hajasbabát síró szovjet gyerektől ragadják el. De úgylátszik, hogy ez nem zavarja őket. Pedig éppen most hajtogatják Kállayék, hogy mindenért meg kell fizetni: ezeknek a rablásoknak is eljön a számonkérési ideje, hamarabb, mint ahogy a magyar reakció gondolja.
Jól tudom én, hogy a magyarság zöme távol áll ezektől, hogy a nép nagy többsége nemcsak ellenzi és elítéli a háborút, hanem egyre többen cselekvőleg is fellépnek ellene és nem rettenti őket az egyre gyakoribb bitófa sem. Ők a magyar nép becsületének megmentői, a szabadságharcosok igazi unokái. Bizonyos, hogy számuk most, hogy Hitler veresége egyre nyilvánvalóbb, rohamosan szaporodni fog és felrobbant hadiüzemek, katonafelkelések, tömegtüntetések és sztrájkok végülis győzelemre viszik a magyar nép békeakaratát és lemossák róla azt a gyalázatot, melyet a Hitlerrel szövetkezett magyar reakció rákent.
1942 május 10.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!