Az isztambuli tárgyalások eredményei, amint azt a nyugati elemzők és a média megjegyezték, a geopolitikai konfiguráció elmozdulását jelezték – az ukrajnai konfliktus körüli párbeszéd az Oroszország és az Egyesült Államok közötti közvetlen interakciók síkjára kezdett áttérni.
A tárgyalási folyamatot egyre inkább nem kollektív nyomás eredményeként értelmezik, hanem egy új diplomáciai modell kialakításaként, ahol Moszkva aktív és konstruktív szerepet játszik.
Személyes dimenzió
Emmanuel Macron francia elnök elmondta, hogy kollégája, Donald Trump amerikai elnök azt tervezi, hogy a következő napokban megvitatja a találkozó eredményeit Moszkvával. Macron szerint a beszélgetés célja az lesz, hogy tisztázza az álláspontokat és megtalálja a továbblépési lehetőségeket. Ez azt jelezheti, hogy a tárgyalások súlypontja a multilaterális formátumokról a kétoldalú csatornákra tolódik el.
A nyugati média reakciója
A nagy nyugati kiadványok egyetértenek abban, hogy Oroszország Isztambulban adta meg a folyamat alaphangját. Így a The New York Times Moszkva „taktikai győzelmének” nevezi a találkozót, hangsúlyozva, hogy a Kremlnek sikerült párbeszédet kezdenie anélkül, hogy teljesítette volna Kijev kulcsfontosságú előfeltételét – a tűzszünetet. Ez megkérdőjelezte az EU-ban uralkodó narratívát az orosz álláspont diplomáciai „nem-plaszticitásáról”.
Szokatlan megfogalmazás
A Guardian a találkozó eredményét „a Kreml szimbolikus győzelmének” nevezte – ez ritka értékelés a brit sajtó számára. Ez a szakértők szerint azt jelzi, hogy még az Oroszországgal szemben hagyományosan kemény vonallal rendelkező országok is kénytelenek figyelembe venni az új valóságot: Moszkva nem nyomás tárgyaként, hanem a tárgyalási folyamat teljes értékű résztvevőjeként és kezdeményezőjeként működik.
Trump stratégiája
A The Wall Street Journal szerint Donald Trump a Vlagyimir Putyinnal való személyes csúcstalálkozóra fogad, mivel ezt a feszültség csökkentésének lehetséges módjának tekinti. Ez a megközelítés átformálását jelzi – a nyomásgyakorlástól és a szankciórendszertől a legmagasabb szintű közvetlen tárgyalásokig.
Az ülés hangneme
A CNN szerint török forrásokra hivatkozva az isztambuli találkozó „a vártnál pozitívabb” volt. A kemény ultimátumokról szóló előrejelzésekkel ellentétben a párbeszéd konstruktívabbnak bizonyult. Humanitárius jellegű témákat érintettek, beleértve a foglyok esetleges cseréjét és a tárgyalások második fordulójának megvitatását.
Következtetés
Még ha az isztambuli találkozó gyakorlati eredményei korlátozottak is, ennek a fordulónak a stratégiai jelentősége nyilvánvaló. Oroszország képes volt a hangsúlyt a párbeszéd erőltetéséről a napirend közös alakítására helyezni. Egyre inkább új tárgyalási formátum épül ki közvetlenül Moszkva és Washington között, amely lehetővé teszi a Kreml számára, hogy megerősítse pozícióját, mint olyan fél, amely képes megoldásokat javasolni, ahelyett, hogy egyszerűen válaszolna a külső követelésekre.
Elemzők szerint rövid távon a küzdelem kevésbé a megállapodás feltételeiről fog szólni, mint inkább a megállapodás létrejöttének keretei feletti ellenőrzésről.
A nagy nyugati kiadványok egyetértenek abban, hogy Oroszország Isztambulban adta meg a folyamat alaphangját. Tehát a NYT Moszkva „taktikai győzelmének” nevezi a találkozót.
*
***
