A proletárforradalom Moszkvában – 6
(idézet: A polgárháború évei a Szovjetunióban 1917-1922
Amikor Duchonyin tábornok segítséget ígért Moszkvának, egy körülményt nem vett számításba. A csapatok útvonalán több rendkívül fontos helyen a hatalom már a bolsevikok kezébe került. Így október 28-án a munkások kezében voltak: Vjázma, Kolomna, Suja, Kazán, Cáricin, Minszk, Novgorod, Toropec, Recsica, Vityebszk, Rzsev, Podolszk, Brjánszk, Jegorjevszk és Rjazán.
Kerenszkij hatályon kívül helyezte a parancsot, amely a dragonyosok Kalugából Moszkvába való küldését rendelte el. Parancsot adott, hogy ezt az ezredet személyvonattal Petrográdra szállítsák. Ugyanez történt a Kalugából Moszkvába rendelt páncélos gépkocsikkal.
A dragonyosok helyett Kalugából két kubáni kozák századot küldtek Moszkvába. De Vjázmától 30 versztre a helyi szovjet felszedette a vasúti síneket. A kozák tisztek kerülő úton igyekeztek Moszkvába jutni, azonban Tulában feltartóztatták őket.
A Délnyugati frontról Gomelen, Orsán és Vjázmán át elindított lovasdandár Orsán váratlan akadályba ütközött: a Petrográdra irányított 623. gyalogezred szerelvényeivel elfoglalta az állomást és kijelentette, hogy se Petrográd, se pedig Moszkva felé nem enged át egyetlen egységet sem.
Duchonyin próbálkozásai, hogy a Don-vidékről hívjon kozákokat, szintén sikertelenek voltak. Kalegyin kozák főnök azt válaszolta, hogy „igen nyomós okok kellenek ahhoz, hogy a kozákok szemében igazolják” a Moszkvába küldést.
Nem segített az sem, hogy a „közrendi bizottság” képviselői rágalmak segítségével próbálták meggyőzni a fronton lévő katonákat, azt állítván, hogy a „bolsevikok Moszkvában pogromot szerveztek”, hogy „Moszkvában részeg bandák gyújtogatnak és gyilkolják az ártatlan embereket”.
A forradalmi munkások és katonák ébersége megakadályozta, hogy az ellenforradalom által hívott erősítések Moszkvába érkezzenek és a „közrendi bizottság” nem kapott kívülről fegyveres segítséget. De mégis, a segítség útban volt. Október 30-ára csapatoknak kellett érkezni a Délnyugati frontról. Óráról-órára várták Petrográd elestél, ahol megkezdődött a hadapródok felkelése. Szükség volt legalább egy-két napi időnyerésre. A „közrendi bizottságnak” ebben a Vikzsel segített.
A Vikzsel október 29-én moszkvai vezetősége útján a forradalmi katonai bizottságnak és a „közrendi bizottságnak” a következő ultimátumot adta át:
„Azonnal be kell szüntetni a polgárháborút és egyesülni kell egyöntetű forradalmi szocialista kormány alakítása céljából”.
A Vikzsel avval fenyegetőzött, hogy október 29-én éjjel 12 órakor általános vasutas sztrájkot hirdet,
„ha addig nem szűnnek meg az ellenségeskedések Petrográdon és Moszkvában”.
A moszkvai forradalmi katonai bizottság újra tárgyalásokba bocsátkozott. Október 29-én éjfélkor kihirdették a fegyverszünetet. A hírt telefonon közölték és külön futárokat küldtek szét. A vörös csapatok nem hittek a fegyverszünetben. A győzelem már-már a kezükben volt és most hirtelen fegyverszünet! Amikor az egyik tüzérnek kézbesítették a tüzelés megszüntetését elrendelő parancsot, elolvasás után összegyűrte a parancsot, felháborodva félredobta és azt mondotta:
— Értelmetlenséget írnak össze-vissza — és folytatta a tüzelést.
A parancsot meg kellett ismételni, hogy a tüzér beszüntesse a tüzet.
Nagy fáradság árán rövid időre sikerült szélcsendet teremteni.
A telefonállomást azonban tovább lőtték.
A Vikzsel ultimátuma az ellenforradalom érdekeinek kedvezett. Az ellenforradalom egyik aktív védelmezője később ezt írta:
„A Vikzsel ultimátuma jelentősen emelte a «közrendi bizottság» hangulatát…
A «közrendi bizottsága ezért szívesen beleegyezett a fegyverszünetbe”.
A Vikzsel egyeztető bizottságot alakított a következő szervezetek képviselőiből: a moszkvai forradalmi katonai bizottság, a „közrendi bizottság”, a moszkvai mensevik szervezet, a katonaküldöttek (régi) szovjetje, a posta és távíró alkalmazottak szövetségének tanácsa, a Vikzsel moszkvai vezetősége, és a bizottságnak a következő megegyezés-tervezetet ajánlotta:
„1. Mindazokat az egységeket, amelyeket a fegyveres összetűzéssel kapcsolatban alakítottak, mind a legénységieket, mind a tisztieket, fel kell oszlatni.
2. Mindkét fél elrendeli, hogy a harcok ideje alatt a harci osztagok szervezésére szerzett fegyvereket szolgáltassák be.
3. E kötelezettségek teljesítését bizottság ellenőrzi, amely mindkét fél egyenlőszámú képviselőjéből és a Vikzsel képviselőiből fog állni.
4. Moszkvában rendkívüli hatalommal felruházott szervet létesítenek, amely az összes hatóságok mindennapi munkáját egyesíti és irányítja. Ez a szerv mindaddig megmarad, amíg a központi kormány a helyi hatóságok szervezéséről nem határoz. E szerv összetétele a következő: a városi elöljáróság részéről 7, a munkás- és katonaküldöttek moszkvai szovjetjéből 7, a kormányzósági zemsztvó részéről 2 képviselő, egy-egy küldött a munkások és parasztok kormányzósági szovjetjei, a szakszervezetek központi tanácsa, a posta- és távíróalkalmazottak szövetsége és a Vikzsel részéről. Ugyanakkor megszűnik a forradalmi katonai bizottság és a «közrendi bizottság.»
5. Az ideiglenes bizottság (vagyis az előző pontban megjelölt szerv) külön vizsgáló bizottságot küld ki annak felderítésére, hogy milyen okok szülték a polgárháborút Moszkvában és milyen személyeket és szervezeteket terhel érte a felelősség.
6. Az egyezség megkötése után mindkét fél csapatai egységeikhez vonulnak be s velük az ideiglenes bizottság felhatalmazása alapján a moszkvai hadkerület parancsnoka rendelkezik”.
A forradalmi katonai bizottság a maga részéről az egyeztetőbizottság elé a következő tartalmú tervezetet terjesztette:
„1. Moszkvában minden hatalom a munkás-, katona- és parasztküldöttek kezében van.
2. A vegyes osztagok, (úgy a katonákból, mint a tisztekből állók) feloszlattatnak.
3. A forradalom védelmének érdekében a Vörös Gárda megmarad, a fehérgárdát feloszlatják. A fölösleges fegyvert az arzenálnak szolgáltatják be.
4. Az egyezmény megkötése után mindkét fél csapatai bevonulnak egységeikhez”.
Az egyeztető bizottság természetesen a Vikzsel-féle tervezetet fogadta el a tárgyalások alapjául.
Október 30-án késő éjszaka a Kurszki pályaudvar „cári várótermében” ültek össze a két tábor képviselői.
Ideges volt a hangulat. Minduntalan lövések dördülnek el. Rudnyev szemrehányást tesz a bolsevikoknak, hogy a vörösgárdisták megsértik a fegyverszünetet. A szovjetek képviselői csodálkozásukat fejezik ki Rudnyev finom hallása felett, aki meg tudja különböztetni, kitől származnak a lövések. A Vikzsel képviselői — többen is jelen voltak, — kérve kérték hagyják már abba a veszekedést és kezdjék meg a tárgyalásokat.
Megkezdték a tárgyalásokat. A bolsevikok javaslatát teljesen elfogadhatatlannak nyilvánították. Rudnyev és Ser mindenképpen húzták a tárgyalásokat. Ragaszkodtak a Vörös Gárda és a forradalmi katonai bizottság feloszlatásához.
A Vikzsel javaslatának 1., 3. és 6. pontját mindannyian, többek között a forradalmi katonai bizottság képviselői is, elfogadták. A forradalmi katonai bizottság képviselői azonban állást foglaltak a 2. és 5. pont ellen, a hatalom összetételére vonatkozó 4. pontot pedig csak akkor voltak hajlandók elfogadni, amikor a Vikzsel ezt ultimatív formában követelte. Miután az egyezkedő tárgyalásokat nem fejezték be, az egyeztető bizottság elhatározta, hogy a fegyverszünetet még tizenkét órával meghosszabbítja.
Az ülés véget ért. A forradalmi katonai bizottság küldöttsége a gépkocsiba ült, de akkor szaladva jött oda Rudnyev és Ser, akiknek gépkocsija eltűnt. Elhatározták, hogy Rudnyevet és Sert magukkal viszik egészen a szovjetig. Onnan vöröskeresztes kocsin szállították őket a városi dumába.
A tervezett megegyezés feltételei még aznap, október 30-án ismeretessé váltak a kerületekben. A blagusa-lefortovoi forradalmi katonai bizottság a Vörös Gárda kerületi parancsnokságának és a katonai egységek kerületi parancsnokságának képviselőivel együtt követelte, hogy az egyezménybe vegyék be a szovjetkongresszus hatalmának elismerését és ezt a hatalmat ideiglenesen a moszkvai szovjetre ruházzák át. Ugyancsak követelték, hogy a moszkvai szovjet rendelkezése alá tartozzék a hadkerületi parancsnokság is, a moszkvai szovjet intézze a fegyver-elkobzást és az összes fehérgárdisták letartóztatását. Sorsuk felett a szovjetkongresszus vagy pedig a szovjetkongresszus által meghatalmazott kormány döntsön.
Hasonló határozatokat hoztak az egyes csapattestek is. Így még október 29-én, mindjárt a fegyverszünet megkötésének kihirdetése után, az l. tartalék tüzérdandár üteg-bizottságainak együttes ülésén elhatározták:
„Alávetjük magunkat a forradalmi katonai bizottság parancsának és megszüntetjük a hadműveleteket, de egyúttal… figyelmeztetjük a forradalmi katonai bizottságot, hogy a tárgyalásoknál engedményről szó sem lehet, mert Oroszország és a forradalom megmentése fontosabb, mint a kapitalisták érdekei”.
Hasonló határozatokat hoztak az összes kerületekben.
Az október 30-ára virradó éjszakán 12 órakor kihirdetett fegyverszünetet a fehérgárdisták a valóságban nem tartották be.
Október 29-én este 6 óra 30 perckor Rjabcev kiadta a formális parancsot minden ellenségeskedés beszüntetésére. Ellenben egy órával a fegyverszünet hivatalos kezdete előtt éjszaka tizenegy órakor a Nyikitszkij-kerület fehérgárdista parancsnoksága egy zászlós vezetése alatt hadapródkülönítményt küldött a fronttól a Brjánszki pályaudvarra várt „halálzászlóalj” fogadására, azzal, hogy tisztítsa meg a „halálzászlóalj” útját a bolsevikoktól. Az Arbát továbbra is a hadapródok kezében volt. A különítmény minden akadály nélkül jutott el a Szmolenszki piacig. Ezalatt már megkezdődött a fegyverszünet. A fehérgárdisták felderítőket küldtek a Borogyinoi hídhoz, amelyet húsz vörösgárdista őrzött. A felderítők a 193. ezred katonáinak adták ki magukat, átmentek a Brjánszki pályaudvarra és aztán visszafelé indultak a Szmolenszki piacra. A hidat őrző vörösgárdisták, akiket váratlanul ért a támadás, tűzzel fogadták a fehéreket, de a hadapródok és tisztek körülfogták a vörösgárdistákat, kettőt közülük a folyóba dobtak, hatot megöltek és tizenkettőt foglyul ejtettek. A fehérgárdisták őrséget hagytak a hídon, a „halálzászlóalj” fogadására, megtámadták a hamovnyiki-kerületi népőrség második alkerületi parancsnokságát, elfoglalták azt, tíz embert fogságba ejtettek és 18 Berdan-tipusú fegyvert zsákmányoltak.
A Brjánszki pályaudvaron reggel 6 óra 25 perckor megérkezett a várva-várt „halálzászlóalj” —176 ember. Akadálytalanul elmentek a Szmolenszki piacig, ahol egy hadapródkülönítmény várta őket, és onnan a Sándor- katonaiskolába vonultak.
A hadapródok támadásának és a rohamzászlóalj érkezésének híre talpraállította az egész Hamovnyiki-kerületet.
A kerületi forradalmi katonai bizottság a 193. tartalékos gyalogezred fél századát Szulackij bolsevik zászlós parancsnoksága alatt a Brjánszki pályaudvarra rendelte ki. Október 30-án este 10 órakor a Brjánszki pályaudvart elfoglalták. A Vikzsel tagjai és az állomásfőnök tiltakoztak és azzal fenyegetőztek, hogy kirendelik a hadapródokat. Az ezredbizottság elnöke megparancsolta a katonáknak, hogy a forradalmi katonai bizottság további rendelkezéséig maradjanak a pályaudvaron.
A Brjánszki pályaudvarra aznap megérkezett másik rohamkülönítmény megadta magát a pályaudvart elfoglalva tartó vörösgárdistáknak. A katonák kijelentették, hogy őket becsapták és azzal az ürüggyel küldték a különítményt Moszkvába, hogy ott felszerelést kapnak. Amikor a rohamkülönítmény katonái megtudták, hogy itt a katonák és hadapródok között folyik a harc, a Hamovnyiki-kerület forradalmi katonai bizottságának rendelkezésére bocsátották magukat.
A Hamovnyiki-kerület és a Brjánszki pályaudvar elleni támadással egyidőben a hadapródok a Nyikitszki-kapu körül a külön bizottság által megállapított úgynevezett semleges zónában foglaltak állást, megtámadták a vörösöknek a Nyikitszki-kaputól a Tverszkoj bulvár mentén húzódó állásait. A tüzérségi tűz visszavetette a hadapródokat a Puskin-szobortól és a Vörös Gárda még aznap, október 30-án elfoglalta régi állásait.
A Belvárosi kerületben a vörösgárdisták és katonák, akiket felháborított a fehérek hitszegő támadása, erélyes támadást intéztek a városi telefonállomás ellen. Lefortovoban befejeződött az Alexej-katonaiskola elleni támadás: a hadapródok október 30-án déli tizenkét órakor megadták magukat.
Az iskolában tizenhárom géppuskát, sok puskát és egyéb hadianyagot foglaltak le.
Az Alexej-iskolánál vívott harcban elesett egy régi bolsevik munkás, P. P. Scserbakov. A háború alatt Scserbakov a bolsevikok kerületi bizottságának volt a titkára, 1915-ben Molotov elvtárssal együtt, aki akkor Moszkvában dolgozott, letartóztatták és az irkutszki kormányzóságba száműzték. A száműzetésből való visszatérte után a Lefortovo-kerület textil- munkásai között folytatott szervező munkát. Egy kisebb vörösgárdista osztagban mint sebesültvivő vett részt a harcban.
Most már világos lett mindenki előtt a Vikzsel ultimátumának célja: tárgyalások leple alatt megtéveszteni a moszkvai munkások és katonák éberségét, hogy a tartalékokat összevonhassák, előnyös állásokat foglalhassanak el és döntő csapást mérhessenek a moszkvai proletariátusra.
A fehérek kísérlete nem járt eredménnyel. A munkás- és katonatömegek fáradhatatlan éberségén és forradalmi kezdeményezésén meghiúsult az ellenforradalom terve. Ugyanakkor a megalkuvók hitszegő terveinek lelepleződése azokat is elhallgattatta, akik a felkelés „vértelen” befejezésének voltak hívei. Később ezek már csak azt igyekeztek megakadályozni, hogy a tüzérséget nagy mértékben alkalmazzák.
A vidéken is felháborodással fogadták a hírt, hogy a fehérek megsértették a fegyverszünetet. Naponta érkeztek Moszkvába vörösgárdista -és katona-osztagok a moszkvai proletariátus és helyőrség segítségére.
A forradalmi katonai bizottság visszautasította a fegyverszünet meghosszabbítását célzó javaslatot, nem volt hajlandó a Vikzsel-féle egyezménytervet elfogadni és az október 31-re virradó éjszaka 11 óra 55 perckor a következő telefonértesítést küldte a „közrendi bizottságnak”:
„Ma éjszaka tizenkét órakor végződik a fegyverszünet. A Vikzsel azt javasolta, hogy a fegyverszünetet tizenkét órával hosszabbítsák meg. Tekintettel arra, hogy az (egyeztető bizottság által) elfogadott egyezmény elvileg is, formájában is (a 2., 4., 5. és6. pont) elfogadhatatlan, a fegyverszünetet nem hosszabbíthatjuk meg. Ha önök szükségesnek és kívánatosnak tartják a fegyverszünet meghosszabbítását, akkor közöljék azt a 2-23-14 számú telefonon. A tárgyalások csakis a szovjetek legutóbbi határozatában foglalt feltételek alapján lehetségesek. A jelen határozatot írásban ma éjjel megküldjük a Vikzselen keresztül”.
Közöljük a határozatot, amelyre a telefonüzenetben hivatkoznak:
„A KÖZRENDI BIZOTTSÁGNAK
A forradalmi katonai bizottság a következő feltételekhez köti a hadműveletek beszüntetését (a békét):
1. Moszkvában minden hatalom a munkás-, katona- és parasztküldöttek szovjetjeinek kezébe megy át, amelyek teljhatalmú szervet választanak a következő összetételben: 7 (hét) képviselő a munkás- és katonaküldöttek szovjetjének részéről (a frakciók arányában) és egy-egy képviselő: a parasztküldöttek szovjetje részéről (1), a munkás-küldöttek kormányzósági szovjetje részéről (1), a moszkvai városi duma (1), a zemsztvó (1), a kerületi dumák tanácsa (1), a szakszervezetek központi irodája (1), a városi munkások és alkalmazottak szövetsége (1), a Vörös Gárda (1), az összoroszországi vasutas szövetség (1), a posta- és távíró-szövetség részéről (1), összesen 17 (tizenhét) tag.
Ezt a szervet a munkás- és katonaküldöttek szovjetjének első teljes ülése erősíti meg s ez a szerv mindaddig folytatja működését, amíg az alkotmányozó nemzetgyűlés meg nem szervezi az államhatalmat.
2. A hadapródok és a fehérgárda lefegyverzése. A forradalmi katonai bizottság biztosítja számukra a személyes szabadságot és sértetlenségüket. (Jelen határozatot egyhangúan fogadták el.)”
Miután az ellenforradalom meggyőződött arról, hogy számításai csődöt mondtak, az összeomlás elodázására még egy kísérletet tesz.
Október 31-én éjszaka, vagyis már a fegyverszünet megszegése után, a „közrendi bizottság” kezdeményezésére tanácskozásra gyűltek össze az egyesítő mensevikek, a „baloldali” eszerek, a Bund, a katonaküldöttek szovjetjének régi összetételű végrehajtó bizottsága és a munkás-, katona- és parasztküldöttek szovjetjének mensevik területi vezetősége. Ez a tanácskozás „egyesült kezdeményező szervnek” nyilvánította magát és elhatározta, hogy a harcoló feleket a további vérontás megszüntetésére igyekszik rábírni és Moszkvában a forradalmi katonai bizottság és a „közrendi bizottság” helyett, „melyeket azonnal fel kell oszlatni”, külön kormányszervet létesít.
Az ellenforradalom arra számított, hogy a megalkuvók és „semleges” szervezetek segítségével időt nyer, mert még mindig élt benne a remény, hogy a frontról erősítések fognak érkezni.
Ez a „kezdeményező szerv” október 31-én elküldte megbízottait — mensevikeket és egyesítőket — a forradalmi katonai bizottságba, a dumába pedig „baloldali” eszereket küldött, hogy „avatkozzanak bele a harcba”. A forradalmi katonai bizottság azonban nem állt velük szóba.
Ugyanazon a napon, október 31-én, a forradalmi katonai bizottságban megjelent a parasztküldöttek szovjetjének küldöttsége és az ellenségeskedések megszüntetésére irányuló megegyezés céljából javaslatot terjesztett elő. Ez a javaslat alig tért el a forradalmi katonai bizottság által támogatott javaslattól.
A parasztküldöttek szovjetjének megbízottjai kijelentették, hogy a „közrendi bizottságba” küldött képviselőjüknek nem adtak meghatalmazást a szovjetcsapatok elleni harcra.
A parasztküldöttek szovjetjére döntő befolyással voltak a II. kongresszusnak és a Népbiztosok Tanácsának a földről és békéről szóló dekrétumai. A parasztszovjet tagjai közt gyökeresen megváltozott a hangulat, ami elősegítette az eszer befolyás szétfoszlását.
Amíg a tárgyalások folytak, a kerületi katonai parancsnokság lázasan segítséget keresett. Rovnij hadnagy a hivatalos utak megkerülésével könyörgött, hogy soronkívül küldjenek Kalugából egy páncélgépkocsi-különítményt. Ha már nem lehet egy egész különítményt, akkor legalább egy részét.
Rjabcev második segédje, Kravcsuk, titokban kilopódzott Moszkvából, Szmolenszkig jutott és onnan kezdte faggatni a főhadiszállást, hogy hol van a lovasság, amelyet október 30-ára ígértek. Kravcsukot összekapcsolták Duchonyinnal.
„A moszkvai csapat helyzete súlyos, — jelentette ki Kravcsuk — mert nincsen elég lőszer és élelmiszer. A hangulat szilárd és állhatatos. A bolsevikok elfoglalták a lőszer- és élelmiszer-raktárakat. Elutazásomkor állítottak éppen össze egy különítményt, hogy megtámadják a raktárakat. Sikerült-e megvalósítani a tervet, nem tudom. Ha nem sikerül, akkor a csapat sokáig nem tarthatja magát és valószínűleg nem marad más hátra, mint megpróbálkozni a Moszkvából való kitöréssel…
A forradalom megmentésének bizottsága nyomatékosan kéri, hogy a legsürgősebb és legerélyesebb támogatásban részesítsék”.
Duchonyin válaszában közölte, hogy milyen csapatokat irányítottak Moszkvába és hozzáfűzte, hogy a Román fronton Moszkva számára hat zászlóaljból és tüzérségből különítményt állítanak össze. Ezenkívül a Don-vidéket újból megkérték, hogy sürgősen küldjenek kozákokat.
„Az önök segítségével megvédjük Moszkvát” — mondotta Kravcsuk örömmel.
Október 30-án este a városi dumában látogatott ülés gyűlt össze. Ott voltak: a „közrendi bizottság”, a katonaküldöttek szovjetjének régi végrehajtó bizottsága, az eszer párt moszkvai bizottsága, a duma-frakciók képviselői. A gyűlés inkább temetésre emlékeztetett, mint politikai tanácskozásra. Rudnyev komor csendben közölte, hogy a tárgyalások nem jártak sikerrel. A további harc elkerülhetetlen és ezért a felelősséget a bolsevikok viselik. Maga Rudnyev és néhány szónok külön kiemelték a Vikzsel szerepét. A Vikzsel képviselői még ott az ülésen kijelentették, hogy a bolsevikok nem fogadták el feltételeiket, viszont a „közrendi bizottság” egyetért ezekkel a feltételekkel. Ennek folytán a Vikzsel a jelen pillanattól kezdve cselekvően fog fellépni a bolsevikok ellen és akadálytalanul fogja szállítani Moszkvába a katonaságot.
A Vikzsel nyilatkozatát hallgatással fogadták: mindannyian jól értették, hogy a katonaság szállítása egyáltalán nem ezektől az emberektől függ, akik mint dagály idején a hab, véletlenül kerültek a forradalmi hullám tarajára.
Hirtelen kialudt a villany: a bolsevikok kikapcsolták az áramot a fehérek által elfoglalt kerületekben. A gyertyák halvány fénye még jobban kiemelte a tanácskozás temetési jellegét.
A fehérgárdisták nem kaptak segítséget. A forradalmi csapatokhoz azonban állandóan érkeztek az erősítések. Petrográdról tengerészek érkeztek. Amikor javában folyt Petrográdon a hadapródfelkelés és Krasznov-Kerenszkij csapatainak támadása, Lenin és Sztálin lehetőséget találtak arra, hogy Moszkvának segítséget küldjenek. Lenin október 29-én Petrográdon a helyőrség képviselőinek tanácskozásán beszédet mondott. A hadapród-lázadás kísérletéről szólva, a moszkvai helyzetről a következőket mondta: „Moszkvában a hadapródok elfoglalták a Kremlt, de a külvárosok, ahol munkások és általában a szegény népesség lakik, nem az ő hatalmukban vannak.”
Lenin javaslatára még aznap, október 29-én, külön vonattal 500 kronstadti matrózt küldtek a moszkvai forradalmi csapatok segítségére. Október30-án este a tengerészek megérkeztek Moszkvába és beálltak Moszkva forradalmi harcosainak sorába.
Szverdlov október 30-án Petrográdról egy szakemberekből álló csoportot küldött Moszkvába a rádióállomás számára.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!