A tárgyalás
(idézet: A Szálasi-Per – Ítél a történelem – HÍRADÓ KÖNYVTÁR – 1945)
7
POGÁNY IMRE
Pogány Imre vezérkari ezredes, a kormányzó katonai irodájának főnökhelyettese volt a következő tanú, aki elmondotta, hogy október 16-án reggel Vattay altábornagy közölte vele, hogy számolni kell a Vár közvetlen megtámadásával. Erre lementek a főbejárathoz a hallba, ahol már várakozott Veesenmayer. Néhány pere múlva lejött a kormányzó, akinek Veesenmayer a következőket mondotta: „Az a kellemetlen feladat hárul rám, hogy az ön biztonságáról gondoskodjam, mert a támadás tizenkét perc múlva megkezdődik”. A kormányzónak arra a kérdésére, hová viszi, Veesenmayer azt mondotta, hogy a Hatvany-palotába. Ekkor a kormányzó kíséretével az oroszlános kapu elé ment s Lakatos miniszterelnökkel beszállt az egyik várakozó autóba. Veesenmayer kijelentette még, a Führer engedélyezte, hogy a kormányzó szűkebb törzséből magával vigye azokat, akiket óhajt. A kormányzó erre Lázár holléte iránt érdeklődött. A tanú azt kérte, hogy a főhadsegéd mehessen a kormányzóval, ebbe Veesenmayer beleegyezett. Vattay altábornagy erre felállott a hágcsóra s elindultak.
— Teljesen érthetetlen volt előttünk az egész jelenet — vallja a tanú, — mert azzal számoltunk, hogy az államfővel együtt küzdünk és halunk.
E.: Mivel indokolható, hogy a kormányzó nem szólt semmit arra, hogy tizenkét perc múlva kezdődik a támadás? Ha a kormányzó tovább akar harcolni, nem megy el Veesenmayerrel. Ha pedig nem akar harcolni, akkor elesett az őrizetbevétel indoka. Itt éles ellentétet látok.
Tanú: Később rájöttünk arra, a Vár megtámadására azért volt szükség, hogy utána kirabolhassák.
E.: A kormányzó állásfoglalását nem értem. Pszichológiailag indokolatlan.
Pogány: Elfelejtettem mondani, hogy amikor Veesenmayer azt mondotta, tizenkét perc múlva kezdődik a támadás, Lakatos hozzáfűzte: Már nincs is annyi idő.
E.: Utána megkezdődött a támadás?
Tanú: Pár percre azután megindult a lövöldözés.
E.: A katonai erők védekeztek a támadás ellen?
Tanú: Igen.
E.: Minek következtében szüntették be a védelmet?
Tanú: Lázár altábornagy parancsára, illetőleg magam is arra az elhatározásra jutottam, miért védjük a Várat, ha a kormányzó és családja elment.
E.: Emlékszik-e arra, október 15-én önt hívták a vezérkari főnök hírközpontjába azzal, hogy Veres Lajos altábornagy óhajt beszélni Vattayval. Mi volt e beszélgetés során?
Tanú: Veres altábornagynak mégegyszer megismételtem a kormányzó hadparancsát.
Pogány ezredes elmondja, hogy Veress Lajos hadseregparancsnok távirati összeköttetés útján utasítást kért tőle, hogy mit csináljon, mert ellentétes és ellentmondó parancsok jönnek. Ő azt felelte, hogy haladéktalanul vegye fel az érintkezést az oroszokkal és ha ezt a németek gátolnák, akkor harccal kell kikényszeríteni.
KLÁR ZOLTÁN
Ezután Klár Zoltán tanúkénti kihallgatását kezdi meg az elnök.
Klár elmondja, hogy már régebb idő óta a mauthauseni táborban volt és mint orvos működött. Október 15-e után először november 20-án érkezett Magyarországból egy szállítmány. Ezek a kiürített kőhidai fegyház közönséges bűncselekmények miatt elítélt foglyai voltak. Kb. nyolcvanan. Január 8-án érkezett ezután az első zsidó-szállítmány, kb. 2300-an. 1700-at közülük mindjárt abba a kórházba szállítottak, ahol Klár működött. Az elnök kérdéseire elmondja tovább, hogy január 16-án egy 1500—1600 főből álló szállítmány érkezett, január 28-án 700, február 16-án 2300, április 30-án pedig kb. 6000 ember. Ezek jórészt munkaszolgálatosok voltak. A januári szállítmány majdnem mind Pestről érkezett. Vegyesen, fiatalok, öregek, nők, gyermekek. Teljesen kiéhezve, összefagyva, a legborzalmasabb állapotban érkeztek ezek az emberek és a táborban a 240 embert befogadó barakokba 1900—2000 embert zsúfoltak össze. Egy-egy 87 cm széles pricssen 5—6—7 ember feküdt rétegekben egymás fölött. A rossz bánásmód, a leromlott állapot és a rossz élelmezés folytán a halálozási arányszám öt héten belül 98 százalékra szökött föl. A többi „árja barakkban” jobb volt a helyzet, a zsidók és az oroszok barakkjaiban voltak ilyen embertelen állapotok.
Klár Zoltán tanú elmondja aztán, hogy a mauthauseni kivégzéseknek egyik eszköze volt az úgynevezett kék autó, egy rendkívül erős falú és teljesen zárt, kétszeres autóbusz-nagyságú gépkocsi, amelybe 290 embert lehetett bezsúfolni. Ezeket az embereket félóra hosszat kocsiztatták és közben gázzal megölték. Félóra múlva hozták őket vissza a krematóriumba, Mauthausenbe.
Az elnök kérdésére elmondja, hogy körülbelül 200 magyarországi zsidó lelt ilyen módon halált. Majdnem minden héten volt ilyen kivégzés. Az áldozatok 70 százaléka orosz volt és zsidó, a többi vegyes nemzetiségű. Az áldozatokat SS-orvosok jelölték ki ötletszerűen az amúgy is meztelenül tartózkodó foglyok közül, miközben azoknak az udvaron el kellett sétálni előttük.
Az egyik védőügyvéd kérdéseire válaszolva elmondja még a tanú, hogy a január 8-a óta oda kiszállított zsidók úgyszólván mind elpusztultak, azok közül egyetlen egyet sem kellett volna kiszállítani. Újabb zsidószállítmányok akkor kezdődtek, amikor október 15-én a nyilasok átvették a hatalmat. Kijelenti, hogy minden október 15-e után elpusztult zsidó kifejezetten a nyilas rendszernek áldozata.
FERENCZI LÁSZLÓ
Zajos tüntetés előzte meg a következő tanú, Ferenczi László csendőralezredesnek kihallgatását.
Az elnök kérdésére a tanú elmondja, hogy október 15-e után a belügyminisztériumban volt Vajna Gábor akkori miniszter alatt.
E.: Emlékszik-e arra, hogy abban az időben rengeteg fosztogatás, rablás, gyilkolás volt a nyilas pártnál.
Tanú: Igen.
E.: Ön a nyomozás során azt mondotta, hogy hihetetlen mértékben követtek el párttagok ilyen bűncselekményeket és állandóan jelentette a belügyminisztérium közbiztonsági osztályának. Honnan tudott ezekről?
Tanú: Hallomásból. Több felől hallottam. Én magának a belügyminiszternek tettem jelentést.
E.: A nyomozás során azt is mondotta, hogy a visszaélések elleni küzdelem Szálasin bukott meg.
Tanú: Nem. Ilyet nem mondtam.
E.: Sőt azt mondta, hogy önnek ilyen jelentésén látta Szálasi sajátkezűleg írott széljegyzetét.
Tanú: Ez már a nyugatmagyarországi kitelepítés után volt. Valóban fordultak elő fosztogatások a párttagok részéről. A nyomozásra rendelkezést kaptam. Ezeket a jelentéseket összefoglalták és a nemzetvezető elé terjesztették fel. Hajnácskőy ezredes, volt osztályvezető egy alkalommal mutatta is a széljegyzetet amelyet Szálasi vezetett rá az összefoglaló jelentésre a pártszolgálatosok által elkövetett atrocitásokról …
E.: Nagy mértékben voltak ilyenek?
Tanú: Igen nagy mértékben. Én nem ismertem az írást, Hajnácskőy mondta, hogy Szálasinak széljegyzete, amely pártszolgálatosok által elkövetett bűncselekmények ellen nyomozni nem engedett.
E.: Szóval Hajnácskőy mutatta önnek, hogy Szálasi rendelkezett így és mutatta is az elintézést jelentő széljegyzeteket azzal, hogy ez Szálasitól származik. Elolvasta a széljegyzeteket?
Tanú: Igen. Az volt benne, hogy a pártszolgálatosokkal szemben további eljárást, nyomozást egyáltalában nem enged.
E.: Szálasi! Megfelel ez a valóságnak?
Szálasi: Nem.
E. (tanúhoz): Az oroszok kezéről időlegesen német kézre visszakerült magyar területekre nézve volt valami speciális intézkedés, hogyan vonják felelősségre azokat a magyar állampolgárokat, akik közreműködtek az oroszok sikere érdekében. Emlékszik erre?
Tanú: Emlékszem. A rendelkezés szerint hármas bizottság alakult meg e célra. Ez a bizottság ítélkezett volna is, de úgy tudom, ez a dolog később a minisztertanács elé került és úgy állapították meg, hogy ennek a bizottságnak csupán a véleményét kérik ki, a büntetést hadbíróság hajtja végre. Úgy emlékszem, a belügyminiszter adott ki ilyen rendelkezést.
Elnök: Ön a nyomozás során azt is mondta, tudomása volt arról a Szálasitól eredő intézkedésről, hogy a nyilaskeresztes párt tagjai nem csak a múltban elkövetett bűncselekményre kaptak salvus conductust, hanem ezt biztosították részükre a jövőben elkövetett bármilyen cselekményre is. Hogyan értette ön ezt?
Ferenczy: A VII. osztályból szereztem erről tudomást, ezenkívül a Hajnácskőy által adott széljegyzetből is.
HAJNÁCSKÖY LÁSZLÓ
A tanúkihallgatások során Hajnácskőy László volt csendőrezredes került sorra. Jelenleg letartóztatásban van.
Az elnök kérdésére elmondotta, hogy a nyilas éra alatt a belügyminisztériumban dolgozott október 29-től. A VII. osztálynak vezetője volt, ez a a közbiztonsági osztály.
Elnök: Hallott ön a nyilas pártszolgálatosok súlyos kilengéseiről!
Tanú: Ilyen kilengések voltak vagyon, személyi és életbiztonság ellen.
A tanú ezután elmondotta, hogy egy ezredestől hasonló tájékoztatást kapott. Ez is elment Ládayhoz vagy Vajnához, most nem tudja határozottan. A tanú ezután beszámolt arról, hogy Budapesten történtek gyilkosságok zsidókkal szemben. Ezt jelentette Vajna Gábornak és erre Vajna hivatkozott Szálasira, mégpedig úgy, hogy a forradalomnak velejárója a pártszolgálatosok tevékenysége. Nem szabad ezek ellen az emberek ellen tenni semmit.
Elnök: Vajna Gábor! Igaz ez?
Vajna: Nem igaz.
A tanú ezután elmondja, hogy 1945 januárjában helyzetjelentéseket készített Szálasi részére, amelyben a párt kilengései ismét szerepeltek. Ez a jelentés visszajött Szálasi széljegyzetével. A tanú elmondja, hogy Szálasi kézjegye volt a széljegyzetek mellett. Szálasi írásának lényege az volt, hogy ha kilengések fordulnak is elő a párttagok részéről, ez természetes, ez velejárója a forradalomnak.
Elnök: Szálasi, igaz?
Szálasi: Kaptam helyzetjelentéseket általános körvonalozással és valószínű, hogy ez a megjegyzés lehetett rajta, amit már megmondottam.
Elnök (Hajnácskőyhez): Mondja szemébe!
Tanú: Láttam, rajtam kívül tanúval is tudom igazolni.
Szálasi kijelenti, hogy ilyen idétlenséget nem írt.
Hajnácskőy a népügyész kérdésére kijelenti, hogy egyszer a városparancsnoktól kapott utasítás értelmében elnökölt a totális mozgósítás minisztere mellé beosztott bíróság ülésén, amely a disszidens külképviseleti személyek ellen hozott ítéletet, majd részleteket mond el a Kiss János, Bajcsy-Zsilinszky Endre és társai ellen indított perről, amelyben ülnök volt. Előadja, hogy a tárgyaláson, amely két napig tartott, a hallgatóság soraiban három padsort töltöttek be a nemzeti számonkérőszék tisztjei és legénysége, ott volt a parancsnokhelyettes, Radó százados, a tiszteknek oldalfegyverük volt. Ez a bíróság tizenegy vádlott ügyében ítélkezett. Ő maga — vallja — nem kapott semmilyen utasítást az ítéletre vonatkozóan. Bajcsy-Zsilinszky ügyével kapcsolatban figyelmeztette Dominics tárgyalásvezető őrnagyot a parlamenti kiadatásra vonatkozóan, mire ügyét elkülönítették. Voltak bizonyos jelenségek — vallja tovább, — amelyek nyomasztólag hatottak. A tárgyalást megelőzőleg a számonkérőszék tagjai hangoztatták, hogy a tárgyalási jegyzőkönyvet, amely zárt borítékban őrzendő, felnyitják és megnézik, ki hogyan szavazott. Ugyancsak a tárgyalást megelőzőleg egy másik ügyben, ahol egy fiatalabb tiszt ellen az volt a vád, hogy a Dunahidakat mentesíteni akarta a robbanóanyagtól és fel akarta venni a kapcsolatot a Szovjettel, a bíróság illetéktelennek nyilvánította magát és ezért a számonkérőszék a szavazóbírák közül egyiket elfogta. Tudott ezenkívül arról is, hogy osztályáról hét tisztet elfogtak, részben a németek, részben a számonkérőszék. Ezek mind kihatással voltak rá.
— Ezek szerint ön nem érezte magát szabad és független bírónak — teszi fel a kérdést a népügyész.
— Nem — válaszolja a tanú.
DOMONKOS MIKSA
A szünet után 12 óra 50 perckor folytatódott a tárgyalás Domonkos Miksának, a pesti izraelita hitközség ügyvezetőjének kihallgatásával.
A tanú elmondja, hogy a nyilas uralom alatt ügyvezetője volt a zsidó tanácsnak. Az elnök kérdésére, hogy Budapestről a nyilas uralom alatt hány főnyi zsidóságot vittek el, azt válaszolja, hogy körülbelül 100—120.000-nyit. Ezt abból állapította meg, hogy a nyilas uralom előtt 220.000 zsidó volt, az ostrom után a gettóban 69.000 ember maradt meg s a védett házakban maradtak levonása után adódik ez a szám.
Az elszállítások október 16-án egészen kis csoportokban kezdődtek, ezeket az embereket nyilas pártszolgálatosok szedték össze, rendszerint valamilyen gyűjtőhelyre vitték, például a Tisza Kálmán-téren, továbbá a Tattersaalban, az óbudai iskolákban csoportosították, később tömegesen a téglagyárban. Majdnem kivétel nélkül Hegyeshalom felé vitték őket a bécsi országúton.
Elnök: Milyen korosztályok voltak ezek?
Tanú: Korosztályra egyáltalán nem voltak tekintettel. Kezdetben egészen rendszertelenül összefogdosták az embereket és elvitték. Minden válogatás nélkül gyermekeket, aggokat betegeket és nyomorékokat egyaránt vittek.
Elnök: Mikor fejeződött be a budapestről való elszállítás?
Tanú: Mindaddig tartott amíg nyitva volt az ostromgyűrű Budapest körül.
Elnök: Szóval a gettó felállítása után is? Onnan is vittek csoportokat?
Tanú: A gettóból keveset vittek, a gettón kívüli részekből, az úgynevezett védett házakból igen. Ezt a fegyveres nemzetszolgálat csinálta.
Elnök: Mindezt honnan tudja?
Tanú: Minderről határozott tudomásom volt, tapasztaltam. Cselekvő tényező voltam akkor. Magam is láttam, jelentéseket kaptam. Beosztásomnál fogva szabad mozgásom volt. A szálak lényegében kezemben futottak össze.
Elnök: Ön tehát saját ellenőrzésében is ismerte a helyzetet (Igen.) Hová vitték ezeket az embereket?
Tanú: Ezeket ki vitték a határon túl. Legnagyobb részük haláltáborokba került ahonnan nem jöttek vissza.
Elnök: Mekkora helyen, hány főnyi lakossága lakott eredetileg azon a helyen?
Tanú: Eredetileg, mielőtt a gettósítás történt, ott körülbelül 20.000 ember lakott. Negyvenezer emberre méretezték a gettót a belügyminiszter szervei és a zsidó tanács közötti megbeszélések során.
— A zsidótanács akkori megállapításai szerint ez a szám túlságosan magas volt mindazonáltal, amikor a 40.000 embert behozták már, fokozatosan, gyors tempóban további tízezres csoportokat hoztak be, úgyhogy a végén a gettót érintő bombatámadások és sok minden egyéb baj során 69.000 ember maradt benn úgy összeszorulva, hogy valóságos Dante pokla volt a gettó.
— A halálozás arányszáma kolosszális volt, mert a gettó élelmezése megoldhatatlanná vált a nyilas pártszolgálatosok megakadályozták még annak az élelmiszernek behozatalát is, amelyet a főváros hivatalosan utalt ki vagy a semleges követségek juttattak a gettó éhezőinek. Azután nem lévén férőhely az óvóhelyeken 60—70.000 számára, a gettó lakosainak nagy része kénytelen volt lakásokban elhelyezkedni és az ostrom következtében természetesen rendkívül sokan pusztultak el.
— Előfordult hogy a pártszolgálatosok a gettó területén az utcán lőttek agyon embereket, egy esetben pedig 43 embert lőttek agyon egy óvóhelyen. A gettó létszáma egyébként folyton változott, mert közben vittek el zsidókat a németek és pártszolgálatosok. Hogy a nyilas uralom alatt mennyi volt a halottak száma, azt pontosan megmondani nem tudom, mert voltak olyan napok, amikor a temetetlen hullák százával feküdtek és amikor temetni tudtunk, nem számolhattuk meg őket, de általában háromezer halott is volt egy napon.
Elnök: De ez nem mindennapi eset volt?
Tanú: Igen gyakran fordult elő.
Elnök: A nyilaskeresztes pártszolgálatosok öldökléseiről tud-e valamit?
Tanú: Már október 16-án kezdődtek a rendszeres gyilkosságok. Jelentették nekem ezen a napon délelőtt, hogy a Dohány-utca egyik házában lelőttek nyolc embert és hogy megakadályozták a mentőket abban, hogy bemenjenek ebbe a házba, hogy segítsenek a szerencsétleneken. A mentők három ízben telefonáltak nekem abban a hiszemben, hogy én olyan hatásági szerv vagyok, aki segíteni tudok. Végre be tudtak jutni a házba, de közben a sebesültek meghaltak. Jelentésekből tudom, hogy az utakat, amerre a halálmenetek haladtak, hullák szegélyezték. A dunaparti kivégzésekről csak annyit tudok, hogy a védett házak lakóit többször vitték ki a Dunapartra és az Andrássy-út 60, úgynevezett Hűség Házába. Ezek közül rengeteg sokat lőttek agyon, de számukat nem tudom.
Elnök: Igaz az, hogy Wallenberget nyilasok ölték volna meg?
— Abban az időben századosi egyenruhát viseltem — folytatja vallomását a tanú — és így szabadon közlekedhettem a városban. Láttam többek között, hogy az Opera előtt egy napon nyolc embert lőttek agyon, öt perccel agyonlövetésük után érkezhettem oda, láttam a földön a holttesteket. Ez körülbelül december legvégén lehetett. Személyesen láttam itt a Zeneakadémia előtt tíz-tizenkét agyonlőtt embert december végén vagy január elején az ostrom alatt. A Klauzál-téren az ostrom előtt is láttam egy agyonlőtt embert.
Elnök: Megkísérelték-e önök, hogy az atrocitások miatt az akkori nyilas uralom vezetőihez forduljanak?
Tanú: Minden emberileg lehető módot megragadtunk ebből a célból. Az utolsó napig minden hatóságot ostromoltunk szóval, távbeszélőn vagy távírón, amelyek elérhetők voltak számunkra. Meg kell azonban mondanom, hogy egyetlen esetben sem volt hajlandó fogadni bennünket az akkori kormány felelős minisztere. Egy esetben véletlenül összekapcsoltak bennünket Vajna Gábor akkori belügyminiszterrel, ő azonban ott hagyott bennünket a telefonnál és mást küldött a készülékhez. Szálasi Ferencet ismételten kerestük, kihallgatást kértünk tőle, Gömbös százados azonban, aki szárnysegéde volt, azt a sztereotip választ adta, hogy a nemzetvezető zsidókérdésben egyáltalán nem tárgyal Vajna Gáborral csak szervein keresztül tudtunk tárgyalni, eleinte Ferenczy alezredesen, később pedig Solymossy rendőrtiszten keresztül.
VALLÓ DEZSŐ
A következő tanú Valló Dezső 51 éves papírnagykereskedő, budapesti lakos volt.
Az elnök kérdésére elmondja, hogy 1944 november 8-ára virradó hajnalban bevitték a Hűség Házába. Ő kivételezett zsidó főhadnagy volt. Minden kérdezés nélkül azzal kezdődött a dolog, hogy egy feketeinges nyilas letépte karjáról a nemzetiszínű karszalagot és a rangjelzést, majd leütötte fejéről a sapkát és teljes erővel arculvágta, mondván: „No büdös zsidó, itt vagy! Nézzük csak meg ezt a zsidó főhadnagyot”. Előzőleg már munkaszolgálatos fiamat is behozták — folytatta a tanú — és így tudták meg az én nevemet, amely szolgálati jegyén szerepelt. Mint kísérőnek kimenési engedélyem volt. „Itt a zsidó, no lássuk a jelentkezést!” — mondották és bevittek egy folyosószerű pincerészbe. Ekkor előhozták fiamat. Ajka össze volt verve, orra-szája vérzett és ekkor két pártszolgálatos revolverrel a háta mögé állt s rákiáltott: „Halljuk! Jelentkezz!” A jelentkezési forma a legerkölcstelenebb, a szülői tiszteletet meggyalázó drasztikus szavakból állt.
Ezután bevittek egy másik pincébe, ahol az asztalnál magasabb rangú nyilasok borozgattak. Azt mondták, hogy vessem le a cipőmet, majd rám kiáltottak: „No büdös zsidó, tedd fel a lábadat a székre”. Meztelen talpamat feltettem a székre, mire egy Trucek nevű régi nyilas gumibottal rávert a talpamra. Legalább hatvan ütést kaptam A másik lábamra szórakozásból puskatussal csaptak le. Ezután bedobtak egy másik pincébe, ahol fiam is volt. Délelőtt 11 óra tájban azután gépkocsin másodmagammal a Radetzky-laktanyában vittek. Bedobtak a fogdába és ott voltam kb. öt napig.
Elnök: Ki volt tanúja ennek a kínzásnak? A vádlottak közül látta valaki?
Valló: Egy volt ott, Csia Sándor, megismertem.
Elnök: Ott volt, amikor önnek a talpát ütötték?
Tanú: Ott. Az ő szórakozásukra történt a produkció.
Elnök: Honnan tudta azt, hogy magasrangú volt a másik kettő vagy három?
Tanú: A viselkedésükből lehetett látni.
Elnök: Felismeri Csia Sándort?
Tanú: A legnyugodtabb lelkiismerettel.
BAKI LÁSZLÓ
Ezután Baky László tanúkénti kihallgatására került sor. Baky László kijelentette, hogy ha van is érdekeltsége a dologban, már nem érzi és nem gátolja tanúvallomásában. Csiával ellenséges viszonyban volt.
Az elnök kérdésére elmondotta, hogy Szálasi Ferenc mellett a nemzetbiztonsági irodának volt a vezetője. Ebben a minőségben tanácsadó volt Szálasi mellett és elkészítette a tervezetet a tábori biztonsági szolgálatnak szervezetéről. Az elnök ezzel kapcsolatban figyelmeztette, hogy ha sajátmagának is folyamatban lévő ügyét ronthatná tanúvallomása, megtagadhatja a válaszadást. Baky kijelentette, hogy válaszolni fog és az igazat mondja.
Elnök: Milyen utasításokat kapott ön Szálasitól?
Baky: Szálasitól azt az utasítást kaptam, hogy az ország hadműveleti területének közbiztonságának megszilárdítása végett egy szervezetet kellene felállítani, amely biztosítani tudja a közbiztonságot.
Elnök: Mi volt a tartalma ennek az utasításnak? Írásban nincs meg?
Baky: Sokezer példányban, minden egyes csendőrnek és rendőrnek kiosztatott.
Elnök: A felkoncolási jogra vonatkozóan mit tartalmazott az utasítás?
Tanú: Két pontot. Egyik, amikor köteles. Köteles volt, amikor valaki megtámadja a közbiztonsági közegeket. A másik amikor jogosult. Jogosult a felkoncoltra katonaszökevényekkel szemben, amikor ez az ellenség részére szolgálatot teljesít.
Elnök: Szóval a katonaszökevényekkel szemben, hogyha valakit mint katonaszökevényt elfogtak akkor jogosult volt a közbiztonsági közeg felkoncolni.
Baky László kijelenti, mi az alapja a felkoncolási jognak, amely akkor már az egész ország területére kiterjedt. Ennek értelmében, ha bárhol elfogtak egy katonaszökevényt, felkoncolhatták.
Baky elmondja még, szóvátette Vajna előtt, hogy egyes nyomozók bántalmazzák a gyanúsítottakat, mire Vajna ingerülten azt mondotta, ki fogja őket — t. i. az ellenállási mozgalomban résztvevőket — „nyírni”. Emlékezete szerint Szász Lajos vagy Rajniss olyan kijelentést tettek, hogy Vajnával nem lehet okosan beszélni.
Elnök: Ki adta ki a parancsot a rendőrség és a csendőrség részére, hogy Budapestet a végsőkig tartsák?
Baky: Rendőrtisztektől hallottam, hogy karácsony előtt Vajna a belügyminisztériumban megbeszélést tartott, ahol ezt a parancsot adta ki a rendőrség részére.
Előadja még a tanú, hogy az ellenállási mozgalom kérdése minisztertanács elé egyáltalán nem került, egyes miniszterek csak a kivégzések alkalmával értesültek erről.
Frank népügyész, tekintettel arra, hogy az eddig kihallgatott tanúk teljesen tisztázták a tényállást, indítványozta, hogy a bíróság a vádhatóság által kihallgatni indítványozott tanúk meghallgatásától tekintsen el. A bíróság magáévá teszi indítványát és áttér az iratok ismertetésére.
Elnök ismerteti Szálasi Ferencnek 1944 július 26-án Hitlerhez intézett memorandumát, amelyben felajánlja szolgálatait Hitlernek és lelkes szavakkal magasztalja Hitlert, a nemzeti szocializmust és annak eredményeit.
Az elnök Szálasi felé fordul s megkérdezi, tudott-e a memorandum tartalmáról. Szálasi mosolyogva kijelenti, hogy igen és azonosítja is vele magát, mert hiszen ő csinálta.
Ezután az ügyészek és a védők teszik meg indítványukat a bizonyítási eljárás kiegészítésére.
Kemény védője kéri, hogy védence ügyét különítsék el, mert külföldi diplomaták kihallgatását kéri s ez az eljárást késleltetné.
Az elnök ezután ismerteti az ügyészség által beterjesztett bizonyítási anyagot, majd a bizonyításkiegészítő indítványok tárgyában a bírósággal együtt zárt tanácskozásra vonult vissza.
Utána Jankó Péter tanácsa nevében kihirdette a bizonyítás kiegészítési indítványok tárgyában hozott határozatot. A népbíróság a bizonyítást kiegészítő indítványokat az egész vonalon elutasította.
A védők a 384. szakasz 9. pontja alapján semmiségi okot jelentettek be.
Jankó tanácselnök a bizonyítási eljárást befejezettnek nyilvánította.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!