Tanúkihallgatások

A tárgyalás

(idézet: A Szálasi-Per – Ítél a történelem – HÍRADÓ KÖNYVTÁR – 1945)

5

VEESENMAYER EDMUND

Szünet után került sor Veesenmayer kihallgatására. Tanú érdektelennek vallotta magát s kijelentette, hogy noha mint német követ a kötelességét teljesítette és ilyen szempontból részese volt az eseményeknek, ez nem befolyásolja abban, hogy az igazat mondja.

Emlékezete szerint április első felében lépett érintkezésbe Szálasival, április 8-a vagy 9-e táján.

E.: Ki tette az iniciatívát erre a találkozásra?

Tanú: Tőlem indult ki, azonban mindkét fél részéről megnyilvánult a kívánság.

E.: Mi volt az első megbeszélés tartalma?

Tanú: Alapvető elvi megbeszélés volt. Nem jött létre kifejezett megállapodás. Abban állapodtunk meg, hogy egy összekötő tartja fenn köztünk a kapcsolatot arra az esetre, ha kapcsolatunk később szorosabbra fűződnék.

E.: Miitől gondolta, hogy szorosabb együttműködés jöhet létre később?

Tanú: A Sztójay-kormány létrejövetelének körülményei nem nyújtottak biztosítékot arra, hogy hosszú életű lesz a kormány.

E.: Tehát arra gondolt, hogy Szálasinak nagyobb szerepe lesz, ha a Sztójay-kormány megbukik.

Tanú: Akkor még inkább arról volt szó, hogy Szálasi és csoportja belépjen a kormányba. Szálasi azonban visszautasította a kompromisszumot. Azon az állásponton volt, hogy csak akkor vállalhatja a felelősséget, ha valóban beleszólása lesz a kormány ügyeinek vitelébe és ezt nem látta biztosítottnak, ha két-három minisztert delegál a kormányba.

E.: Ha az volt a benyomása, hogy kompromisszumról nem lehet szó, mi célját látta a Szálasival való összeköttetés további fenntartásának?

Tanú: Arra kellett számítani, hogy egyes erők gyengítik vagy esetleg meg is buktatják a Sztójay-kormányt és erre az esetre kellett mérlegelnem, van-e másik nemzeti irány, amely adott körülmények között hajlandó lenne a felelősséget vállalni.

E.: Mikor érlelődött meg önben az a meggyőződés, hogy a Szálasi-irányzat alkalmas a hatalomátvételre.

Tanú: Tulajdonképpen csak a Lakatos-kormány idején.

E.: Addig nem tartotta alkalmasnak?

Tanú: Egyrészt nem ismertem eléggé, másrészt a polgári irányzatoktól olyan információt kaptam, amelyek kételyeket támasztottak bennem.

E.: Amikor meggyőződött, hogy Szálasi alkalmas arra, milyen indokok váltották ki ezt a meggyőződését?

Tanú: Különböző okok voltak. A Sztójay-kormány után Lakatos lanyhább irányzatba tolódott el és Szálasi csoportja mutatkozott az egyedüli olyan csoportnak, amely alkalmas a hatalom átvételére,

E.: És ennek a csoportnak mik voltak azok a célkitűzései, amelyek őket a német szempontok alapulvételével a hatalom átvételére alkalmassá tették?

T.: Az alapelv az volt, hogy látszólag a nemzeti szocialista irányzathoz elvben csatlakoztak és minél intenzívebben vesz részt Magyarország a háborúban, annál nagyobbak lesznek az előnyök, amelyekhez esetleges győzelem esetén Magyarország jut.

E.: Szálasi, illetve Kemény Gábor vagy esetleg mások is nyilvánították azt az álláspontjukat, hogy Magyarországnak minél intenzívebben részt kell venni a háborúban s amennyiben ők hatalomra jutnak, akkor Magyarországot totálisan akarják belevonni a háborúba?

T.: Igen, ez volt az alapvető beállítottságuk. Arra nem emlékszem, hogy ezt kitől hallottam, Szálasitól vagy Keménytől, de fontos kérdésekben másokkal nem álltam összeköttetésben.

E.: Emlékszik-e arra, hogy mikor történt az, amikor ön közölte Szálasiékkal, hogy Hitler hozzájárult ahhoz, hogy a hatalmat ők fogják átvenni?

T.: Az időpontot nem tudom pontosan megmondani, szeptember középén vagy második felében lehetett, azt az üzenetet hoztam Szálasinak, hogy elvárják tőle, hogy felelősséggel átvegye a hatalmat.

E.: Azt a választ is, hogy Hitler egyedül őt tekinti Magyarországon felelős tényezőnek.

T.: Ilyen pontosan sem kint nem mondták, sem itt nem mondtam, mert nem lehetett áttekinteni akkor a helyzet további fejlődését.

E.: Közölte-e akkor azt, hogy Hitler döntése szerint a kormányzó nem maradhat helyén, helyéről el kell távolítani?

T.: Ebben a formában nem, de azt közöltem, hogy a birodalmi kormánynak információi vannak, hogy a kormányzó a közös akcióból esetleg kilép.

E.: Kapott-e ön Hallertől olyan jelentést, hogy Szálasi őt, általában a németek meggyőzni igyekszik az ő hatalomátvétele szükségességéről és kívánatosságáról.

T.: Igen, ilyen jelentések jöttek, mert természetes igyekezet volt a hatalom átvétele.

E.: Milyen német együttműködésre számított Szálasi?

T.: Itt ismeretlen tényezők jöttek számba. Nem lehetett tudni, Horthy hogyan viselkedik, a honvédség hogyan viselkedik. Mindezek a tényezők szükségessé tették, hogy a német hatalom által való elintézést nyerjenek.

E.: Tehát nyilvánvaló volt, hogy a hatalomáttételhez a nyilaspárt nem lesz elegendő és a német karhatalom támogatására lesz szükség.

T.: Teljes mértékben az volt a benyomásom.

E.: Ne benyomásról beszéljen, ott volt a megbeszélésen?

T.: Ilyen megbeszélések csak az utolsó fázisban történtek.

E.: Arról tud, hogy mindenesetre a megbeszélések olyan irányban folytak, hogy a német karhatalom segítsége szükség esetén rendelkezésre áll?

T.: Igen.

E.: Feltételezetten, hogyha október 15-e előtt Szálasi részéről nincsenek felajánlkozások, a kormányzó félreállása után őt tették volna oda? Voltak más jobboldaliak is.

T.: Igen, őt.

E.: Miért éppen őt?

T.: Ő volt az egyetlen, aki hajlandó volt a felelősséget ilyen szörnyű körülmények között vállalni.

E.: Október 15-e előtt tudott-e valamit a fegyverszüneti proklamációról?

Veesenmayer kijelenti, pontosan nem, de ismeretes volt Faraghó eltűnése. Azt hiszi, ezt a német hírszolgálatból tudta. Szálasival bizonyára szóba került ez is, de ő úgy emlékszik, hogy előbb tudott a dologról, mint Szálasiék. A proklamáció váratlanul érte. De nem teljesen. Néhány nappal azelőtt már bejelentette magát a kormányzónál, hogy a birodalmi kormány nevében megkérdezze, mi igaz a szállongó hírekből. Látogatását nem vették tudomásul, de a látogatás időpontjául 15-e déli 12 óráját tűzték ki. Ebből gondolhatta, hogy vasárnap történik valami.

Az elnök folytatólagos kérdéseire elmondja, hogy 15-én 12 órakor jelent meg a kormányzónál. Először a kormányzó fiának ügye került szóba. A kormányzó szemrehányást tett és igen izgatott volt. Ezután közölte, hogy az ellenséges hatalmaktól fegyverszüneti feltételeket kért. Veesenmayer emlékezete szerint négyen-öten voltak jelen, közöttük Lakatos is, másra név szerint nem emlékszik.

E.: Ön mit válaszolt?

Veesenmayer: Sajnálom, hogy ilyen fontos kijelentéssel kapcsolatban magam nem tudok állást foglalni. Azonnal jelentenem kell az esetet a birodalmi kormánynak.

Ezután visszahajtott a követségre. Meg kell jegyeznie, hogy amikor a helyzet kiéleződése ismeretessé vált, Rahm követet különleges megbízatással Magyarországra küldték, hogy igyekezzék Horthyt befolyásolni, nehogy kiugorjék a közös frontból. Ezt a tényt kihallgatása alkalmával közölte a kormányzóval és kérte, hogy fogadja Rahmot. Ehhez a kormányzó hozzájárult és közvetlenül utána fogadta is.

E.: Tudja-e, hogy mi történt ezen a megbeszélésen?

Tanú: Rahm közölte velem, hogy a megbeszélés háromnegyed óra hosszat tartott. A kormányzó nagyon meg volt rendülve és hangoztatta, most látja csak be, tulajdonképpen mit csinált. Megkísérli az egész dolgot visszacsinálni. Ugyanekkor azonban már elhangzott a rádióban a proklamáció.

E.: Erre mi történt?

Tanú: Kötelességszerűen jelentettem a főhadiszálláson. Onnan közölték velem, hogy most már hatalmi úton fogják elintézni az ügyet a következő napon.

E.: A következő napon?

Tanú: Igen, a következő napon, hétfőn. Reggel hat órára volt kitűzve az időpont.

E.: De már előbb, vasárnap is történt hatalmi úton való beavatkozás.

Tanú: Erről csak utólag értesültem. Különben is csak vasárnap délután lehetett.

E.: Ki adta ki erre a rendelkezést?

Tanú arról beszél, hogy páncélököl fedőnév alatt kifejezetten erre az esetre létesült egy karhatalmi szervezet.

E.: Ez a Panzerfaust szervezet közvetlenül a főhadiszállástól kapta meg az utasításokat?

T.: Igen.

E.: Ki volt ennek a szervezetnek a parancsnoka?

T.: Von der Bach. Az előkészületek már valamivel korábban megtörténtek és amikor Rahm beszélt a kormányzóval, mialatt beszéltek a proklamációt beolvasták, ebből arra következtettem, hogy a kormányzó nyilatkozata csak látszatnyilatkozat.

E.: Arra is következtethetett volna, hogy a proklamáció beolvasása a kormányzó korábbi lépésének következménye.

T.: Lehetséges, de egy ilyen dolgot már nem igen lehet visszavonni.

E.: Tett a kormányzó valamit a visszavonás érdekében?

T.: Tudomásom szerint nem.

E.: Milyen lépések történtek vasárnap délután a német csapatok részéről?

T.: Csak a rádió megszállásáról tudok. Tudtam arról, hogy Esztergomnál páncélos haderők állnak készenlétben, de ez egyébként katonai rendészeti ügy volt amelyet velem nem közöltek s amire nekem nem is volt befolyásom.

E.: Szálasival azonban már ezen a délután összeköttetésbe lépett.

T.: Igen, hozzám jött, vagy magamhoz hívattam.

E.: Szálasi Ferenc, hogy volt ez?

Szálasi: Winckelmann jött értem és fél 3 tájban átvitt a követségre.

E.: Miről beszéltek Szálasival.

T.: Keveset, mert az első zűrzavarban nem volt idő és legfőbb feladatomat abban láttam, hogy megakadályozzam az összetűzést a német és magyar haderő között. Egész igyekezetem a Lakatossal való megbeszélésre koncentrálódott.

E.: Mi volt akkor a helyzet. A nyilaspárt elég erős volt-e a helyzet biztosításához, vagy német csapatokra volt szükség?

T.: Német segítség nélkül nem ment volna.

E.: Éjjel mi történt?

T.: Nyolc óra tájban kétórás megbeszélésem volt Lakatossal és Hennyeyvel. Lakatos kijelentette, hogy a kifejlődést ilyen formában nem akarta és a maga részéről mindent el fog követni, hogy elhárítsák a katonai összetűzést. Az volt a feltevésem, hogy a kormányzó küldte őt. Megállapodásra nem jutottunk, mert közben megtudtam, hogy a Vár környékét aláaknázták és a magam részéről elutasítottam a további megbeszéléseket addig, amíg ezt az állapotot meg nem szüntetik. Lakatos nem hitte el, hogy alá van aknázva a Vár környéke. Telefonon felhívta Lázárt, aki igazolta, hogy ez az aláaknázás felsőbb parancsra megtörtént. Közölte, hogy beszélni fog a kormányzóval és meglátja, van-e valami lehetősége az erők összecsapásának elkerülésére. Később telefonon értesített, hogy beszélt a kormányzóval, majd Feine útján ajánlatot tett, hogy a kormányzó hajlandó német védelem alá helyezni magát, hajlandó lemondani és olyan kormányt kinevezni, amely bírja a Német Birodalom bizalmát.

Ezután sor került Lakatos és Veesenmayer szembesítésére.

E.: Ennek következményeképpen mentek aztán Horthyért reggel?

T.: Igen. Azonnal telefonon beszéltem a főhadiszállással körülbelül 1—1 és félóra hosszat. Nagyon sürgős volt már a dolog, mert reggel hat órára volt kitűzve a Vár területének megszállása. Lakatos körülbelül húsz perccel hat óra előtt jött a követségre és vele együtt mentem gépkocsin, a kormányzóhoz. A záróvonalakon keresztülmentünk be a Várba egészen az udvarig. Ott volt már a kapun belül néhány úr és közölték, hogy a kormányzó azonnal jön. Valóban egy-két perc múlva teljesen felöltözve, felsőkabátban meg is jelent a kormányzó. Közöltem vele, hogy ajánlkozását felfelé jelentettem és hogy megvan a Führer hozzájárulása. Személyes biztonsága érdekében kértem, hogy jöjjön velem együtt a Hatvani-palotába.

E.: A kormányzó ment?

T.: Igen, még karon is fogtam, nem azért, hogy kényszerítsem, hanem udvariasságból segítettem neki. Ez két perccel hat óra előtt történt.

Az elnök kérdésére elmondja ezután Veesenmayer, hogy a következő délelőtt megjelent nála Szálasi.

Korábbi vallomásához hozzáfűzve elmondja ezután, hogy Lakatos miniszterelnök útján Lázár Károly altábornagyhoz olyan utasítás ment, hogy a lövési parancsot ne adják ki.

Lakatos: Ez lehetett fél hat órakor reggel.

E.: Szálasi miért kereste fel a kormányzót október 16-án délelőtt?

Veesenmayer: Az én kérésemre és abból a célból ment oda, mivel meg volt az ajánlat, hogy a kormányzó visszalép és most új kormányhatalmat kellett alakítani. És mivel Szálasi nagy súlyt helyezett arra, hogy legális úton kerüljön hatalomra. Ezt csak a kormányzó útján lehetett lebonyolítani.

E.: Szálasi mennyi idő múlva jött vissza a német követségre?

Tanú: Húsz perc múlva.

E.: Mit szólt?

Tanú: Nem tudok pontosan visszaemlékezni.

E.: Mire emlékszik vissza?

Tanú: Arra, hogy kudarcot vallott és semmi sem jött létre. (Nagy Vince közbekiált: Még a német cimborája is meghazudtolja magát).

E.: Szóval lényegileg azt mondotta, hogy nem kapott megbízást Horthytól?

Tanú Akkor tudomásom szerint nem.

E.: Mit szól ehhez Szálasi?

Szálasi: Fenntartom, amit mondottam. Csak annyit mondottam, hogy a kormányzó írásban nem akarja ideadni a meghatalmazást, nekem azonban nincs időm, megyek és megalakítom a kormányt.

E.: A tanú szerint ön azt mondotta, hogy sikertelenül járt el, mert Horthy önnek nem adott megbízást.

Szálasi: Valószínű, hogy ez lehetett a benyomása, én ezt nem mondottam neki.

E.: Azok az emberek, akiknek akkor a helyzet kulcsa a kezében volt, ilyen kérdésben kizárt dolog, hogy félreértették volna.

Az elnök felszólítja Veesenmayert, mondja Szálasi szemébe, hogy Szálasi a kormányzótól vissza jövet vele azt közölte, hogy sikertelenül járt el, mert kormányalakításra megbízást nem kapott. A szembesítés nem sikerül, mert Szálasi megint fenntartja vallomását és németül azt mondja tanú szemébe, hogy szóbeli megbízást kapott s csak arról volt szó, hogy írásbeli megbízást nem kapott.

Tanú: Hogy lehetséges ez akkor, amikor egy vagy két órával később újból elmentem Horthyhoz és Horthy saját maga mondotta nekem, hogy esze ágában sincs kinevezni Szálasit.

Tanú: Közöltem vele, hogy most már valamilyen megoldásnak kell jönnie. Szálasi volna az az ember, aki számításba jöhetne s aki bírja a német kormánynak a bizalmát. Akkor azt mondotta, hogy Szálasit nem.

E.: Szóval, akárki mást?

Tanú: Bárki mást igen, de Szálasi Ferenc iránt érzett ellenszenvét egészen erősen kifejezte.

E.: Miben maradt ez a megbeszélés ön és a kormányzó között?

Tanú: Aztán Lakatos miniszterelnökkel voltak megbeszéléseink, aztán Horthyval folytattam a tárgyalásokat és valamikor másnap jutottunk valamilyen írásbeli megállapodásra.

E.: Ne menjünk ilyen gyorsan! Emlékszik-e arra, hogy Lakatos miniszterelnökkel megbeszélésre jöttek össze este hét óra tájban?

Tanú: Igen.

E.: Aznap, amikor a megbeszélés hármas irányban volt, hogy Horthy vonja vissza a proklamációt, mondjon le és adjon kormányalakításra megbízást Szálasinak?

Tanú: Igen ez volt a három fő pont.

E.: Ebben a vonatkozásban Lakatos Géza vállalkozott arra, hogy a kormányzónál ezt a dolgot közvetíti?

Tanú: Igen.

E.: És még aznap elment a kormányzóhoz?

Tanú: Azt hiszem, talán kétszer is.

E. (Lakatoshoz): Vezérezredes úr azt vallotta, hogy akkor már a kormányzó hajlandónak mutatkozott mindhárom kívánság teljesítésére azzal, hogy visszakapja a fiát.

Lakatos: Igen, így volt.

E. (Veesenmayerhez): Tehát Lakatos Géza át is ment a kormányzóhoz és ő hozta a kormányzó beleegyezését mind a három ponthoz. Emlékszik erre?

Tanú: Igen. Nehézség volt a fiával.

E.: Szóval, éppen a fiára való tekintettel járult hozzá mindhárom ponthoz?

Tanú: Ez előbb kívánság volt, később feltétel.

E.: Arra emlékszik-e, hogy a proklamáció visszavonását illetően Lakatos Géza azt mondotta, hogy ilyen visszavonásba a kormányzó nyilván nem fog beleegyezni, csak abba, hogy semmisnek nyilvánítsa.

Tanú: Igen, ez így van.

E.: A kormányzónak azt a nyilatkozatát, amelyben semmisnek mondja a proklamációt, Lakatos hozta a kormányzótól délután.

Tanú: Kicsit másképpen történt. Együtt voltam Lakatossal a Várban Horthynál és akkor írta alá.

E.: Az a kérdés, hogy egy időben került-e aláírásra a mindhárom kérdés tárgyában tett nyilatkozat?

T.: Emlékezetem szerint szétválasztották a két ügyet.

E.: Hogyan született meg a kormányzó állítólagos lemondó nyilatkozata és a Szálasi részére szóló kormányalakítási megbízás?

T.: Egyes fázisokra pontosan már nem tudok emlékezni.

E.: Nem is ez a lényeg. Együtt mentek fel Lakatossal a kormányzóhoz? Előre elkészítették a formulát?

Veesenmayer kijelenti, hogy ezt a nyilatkozatot Rahm ő maga, Lakatos és Rajnis fogalmazták meg előre. Tartalma lényegileg az volt, hogy a kormányzó visszalép. Különben is ennek az írásnak meg kell valahol lennie, ő átadta Szöllősinek később.

Az elnök megállapítja, hogy ez az írás nincs meg, s felteszi a kérdést, lemondott-e vagy visszalépett a kormányzó?

Veesenmayer hosszabb gondolkodás után kijelenti, hogy ilyen finomságokra már nem tud visszaemlékezni.

E.: Ezek nem finomságok. Erre emlékeznie kell. Szálasit megbízta a kormányalakítással?

Veesenmayer kijelenti, hogy igen s az iratot ő vette át Lakatos jelenlétében.

E.: Mi volt a benyomása, hogy a kormányzó minek következtében változtatta meg elhatározását, mikor nemrégiben még azt mondta, hogy Szálasiról szó sem lehet.

T.: Személyes benyomásom az, hogy a fiáról volt szó.

E.: Ki követelte a kormányzótól, hogy Szálasit bízza meg?

T.: Én.

E.: Szálasi tudta azt, hogy Veesenmayer kívánja a megbízatást?

T.: Igen, természetesen, ismerte ilyenirányú igyekezetemet.

E.: Tett ön olyan kijelentést Horthy előtt, hogy az aláírás ellenében visszakapja a fiát?

T.: Igen, ehhez megkaptam a külügyminiszter felhatalmazását.

E.: Ez volt tehát a feltétel?

T.: Igen, ez volt a feltétel.

E.: Mikor tett Veesenmayer Szálasinak közlést a történtekről.

Veesenmayer kifejti, hogy valószínűleg közvetlen ezután még aznap este.

E.: Talán most oszlathatjuk el az ellentéteket. Amiről most beszól, az aláírt lemondó és megbízó nyilatkozat aláírása mikor történt? 16-án este, vagy csak másnap?

Veesenmayer úgy emlékszik, hogy 17-én. A további kérdésekre azonban ő maga is beismeri, hogy itt akkor olyan időbeli űr van, amit emlékezetéből sem tud kitölteni, tehát lehet, hogy mégis 16-án történt.

Az elnök ezután megkérdi Veesenmayert, mi a véleménye Szálasiról mint vezérlő egyéniségről. Alkalmasnak tartotta-e?

Veesenmayer arról beszél, hogy Szálasi olyan időkben vette át a hatalmat, amikor emberfeletti nehézségekkel kellett megküzdeni.

Az elnök megkérdezi, hogy az adott helyzetben volt-e valami remény reális elgondolások alapján?

T.: A német csodafegyverek talán nem jelentettek teljesen üres reményt és olyan férfiú, mint Szálasi, esetleg építhetett erre. (Derültség).

E.: Ön hitt a csodafegyverekben?

T.: Reménykedtem bennük.

E.: De hinni nem hitt?

T.: Nem! Túlsókat tudtam és láttam, mert igen reális életiskolán mentem keresztül, semhogy illuzionista lehettem volna.

E.: Szálasi tehát illuzionista volt?

T.: Úgy érezte, hogy misszionáriusa elveinek. A magam részéről a háború évei folyamán megtanultam józanul nézni, de rá kell mutatnom, hogy bár a végletekig teljesítettem, vagy teljesítettem volna kötelességemet, vannak az életben dolgok, pl. az eskü, amelyek többet jelentenek, mint a tiszta ész mérlegelése. Úgy gondolom, hogy a német nép százezrei és milliói ugyanígy gondolkodtak és cselekedtek.

E.: A vezérnek tett esküről beszél?

T.: Igen.

Lészai: Tudja, hogy a magyar SS-csapatok Hitlerre és Szálasira esküdtek?

T.: Csak hallottam. A magam részéről helytelennek tartottam volna az ilyesmit s ezt a kettősséget a legjobb barátok között is helytelenítettem volna.

Lészai: Becsületével össze tudott volna egyeztetni egy ilyen esküt?

T.: El sem tudom képzelni.

Horváth: Kinek volt az eszméje a kormányzó fiának elfogása?

T.: Ezt a biztonsági szolgálat intézte.

Mérő: Beregfy milyen személy volt az ön szemében?

Tanú: Beregfyt csak futólagosan ismertem és nem érzem magam illetékesnek arra, hogy katonai szempontból bíráljam. Csak annyit tudok mondani, vezérének, Szálasinak száz százalékig híve volt. Politikai szempontból határozottan németbarát volt. A nyilas fronton is megbízható volt.

Mérő: Ifj. Horthy Miklós elfogatása nem abból a célból történt-e, hogy Horthyt ezzel megzsarolhassák.

Tanú: Bizonyos mértékig igen. Ennek két oka volt Az egyik az, hogy a biztonsági szolgálatnak tudomása volt arról, hogy ifjabb Horthy külföldi hatalmakkal áll összeköttetésben és a német hatóságok részére nem közömbös, ha ilyen fontos személyiség, mint ifj. Horthy, ilyen lépésre határozza el magát. A másik ok az volt, hogy az apa és fiú politikailag szorosan együttműködnek és annak feltételezése, hogy amit a fiú csinál, az az apa beleegyezésével és tudtával történik. Az elfogatás részleteiről nem tudok, tudomásom szerint Scorzeniék fogták el. Hogy magyar személyek is résztvettek volna ebben, nem tudom elképzelni.

Korbacsics: Tud-e arról, hogy Szálasiék mozgalmát anyagilag vagy fegyverrel előmozdították-e?

Tanú: Ezt nem tudom elképzelni. Német politikai körök nagy része hosszú ideig bizonyos óvatosságot tanúsított Szálasi iránt és a birodalomban hosszú ideig határozott tartózkodás mutatkozott irányában.

Korbacsics: Lényegében a Führer meg volt elégedve Horthyval egészen az utóbbi időkig, amíg Horthy segédkezet nyújtott a háborús erőfeszítésekhez?

Tanú: Igen, meglehetősen bent a háborúban is. Nem száz százalékig, de mindenesetre.

Sípos népbíró: Ha Szálasi nem vállalkozik erre a szerepre, volt valami más megoldási lehetőség is a németek számára?

Tanú: Pillanatnyilag nem tudom megmondani, de valamilyennek lennie kellett volna.

Sipos: Akkor a németek nem tudták volna magukat ilyen sokáig tartani Magyarországon és az ország nem lett volna ekkora pusztulásnak kitéve.

Tanú: Nem hiszem, hogy ez valamit változtatott volna a helyzeten, mert a másik oldalon ott állt volna a Nemzeti Szövetség, amely tartalékot képviselt.

Sipos: Mindenesetre azok után, ami bekövetkezett, nem valószínű, hogy a helyzet úgy alakult volna, ahogy a tanú mondta, mert ennek ellenére elég gyorsan takarodtak ki a németek az országból. Hát még akkor, ha a magyar hadsereg nem hogy semleges marad, hanem ellenük fordul.

Tanú: Akkor lényegesen hamarább ment volna.

E.: Ha nincs se Szálasi, se Nemzeti Szövetség mint rezervoár és a magyar csapatok engedelmeskednek a kormányzói felhívásnak, akkor mindenesetre egészen más lett volna a helyzet. Mi erről a tanúnak a véleménye?

Tanú: A németek részére mindenesetre lényegesen rosszabbodott volna a helyzet.

Nagy Vince: Mi volt a meggyőződése, hogy ha nem teljesítette volna a német kormány Horthy kérését fiával kapcsolatban, Horthy aláírta volna a lemondást és Szálasi kinevezését.

T.: Igen.

Nagy Vince: Miért?

T.: Családja és saját személye biztonságáért való aggódásból.

Arra a kérdésre, hogy az itt lévő német csapatok elegendőek lettek volna-e egy esetleges összetűzés esetén a magyar csapatok leverésére, Veesenmayer kijelentette, hogy nézete szerint nem.

 

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!