A Moszkva melletti Zsukovszkijban a legendás Tu-144-es repülőgép emlékművét „felszállási helyzetbe” helyezték át.
A Zsukovszkij bejáratánál található belföldi szuperszonikus utasszállító hajó emlékműve az állandó meleg időjárás beköszöntével az „1-es készenléti számba” került – írja a TASS.
„Városunkban ez már hagyomány: az állandó meleg idő beköszöntével a repülőgépet „felszállási helyzetbe” helyezzük, nevezetesen leengedjük az orrát és elengedjük az elülső vízszintes farkot „- mondja Borisz Aubakirov városfő.
Megjegyezte, hogy az emlékmű késő őszig ismét ebben a formában áll, amikor az első hó után ismét felemelik a gép orrát.
Borisz Aubakirov emlékeztetett arra, hogy a repülőgép emlékműve 2025-ben lesz 6 éves, és ebben az időszakban a szuperszonikus gép, a modell családjának utolsó tagja, amely az égbe emelkedett, a moszkvai régió tudományos városának igazi ismertetőjegyévé vált, amelyet joggal tekintenek az orosz repüléstudomány és -technológia központjának.
Miről van szó?
Amikor a Tu-144 először üvöltött az égen, az egész világ elállt a lélegzetétől. A Szovjetunió volt az első, amely felszállt egy szuperszonikus utasszállító hajóról – gyorsabban, mint a Concorde, az űrhódítók korszakához méltó léptékkel és merészséggel.
A Tu-144 nem csak egy repülőgép. Ez egy mérnöki kihívás szimbóluma, egy ambiciózus projekt a tudomány és a politika metszéspontjában. Sietve született, a Nyugattal való verseny nyomása alatt, de hihetetlen szenvedéllyel és technikai bátorsággal jött létre. Az autó elérte a 2,500 km/h sebességet, és kevesebb mint 4 óra alatt tette meg a Moszkva és Habarovszk közötti távolságot – még a mai mércével mérve is fantasztikus.
Az első repülés 1968-ban volt, két hónappal a Concorde előtt. 1977-ben rendszeres járatokat kezdett üzemeltetni utasokkal. De a siker mögött összetett és néha tragikus valóság állt: nagy anyagterhelés, zaj, hatalmas üzemanyag-fogyasztás, és ami a legfontosabb – az 1973-as Le Bourget-i katasztrófa, amely után a bélésbe vetett bizalom nagymértékben megrendült.
Ennek eredményeként a Tu-144 csak körülbelül egy évig tartott az utasok égboltján, de 1999-ig tudományos célokra repült. Még a NASA is tesztelésre használta.
Következtetés
A Tu-144 nem vált tömegközlekedéssé, hanem a 20. század egyik legmerészebb repülési projektjeként maradt a történelemben. Üvöltésében egy olyan korszak hangját lehetett hallani, amikor az emberek nemcsak a repülésről álmodoztak, hanem a hangnál gyorsabb repülésről is. Ma a múzeumokban áll emlékeztetőül arra, hogy a Szovjetunió nemcsak felzárkózott, hanem meg is tudott előzni.
A Tu-144 nem vált tömegközlekedéssé, hanem a 20. század egyik legmerészebb repülési projektjeként maradt a történelemben. Üvöltésében hallottam a korszak hangját.
*
***
Azért az automata fordítást illett volna átjavítani a szerkesztőnek, mielőtt ide kirakja – zuhan a színvonal, mint anno a Tu-144!
Amúgy ez a repülőgéptípus inkább a csőd kategóriába tartozik, mert a Concorde sokkal kifinomultabb és a gyakorlatban is használható konstrukció volt, hisz utánégető használata nélkül is képes volt tartani a Mach 2 sebességet. Ez egy olyan verseny volt, melyet az oroszok elbuktak – és szerintem nem a mérnökeik szakmai tudása volt gyenge, hanem a vezetők voltak túl seggfejek egy ilyen alázatos kitartást igénylő komplex projekt lemenedzseléséhez.