A szovjetellenes lázadás leverése – 4
(idézet: A polgárháború évei a Szovjetunióban 1917-1922
Az ideiglenes kormányt egyedül a hadapródok védelmezték. A szovjethatalmat a vörös főváros egész munkás-lakossága védelmezte. Petrográd munkásai ezekben a napokban tanújelét adták annak, hogy milyen határtalan hősiességgel, páratlan lelkesedéssel, önfeláldozó hűséggel szolgálják a proletárforradalom ügyét. Bátorságuk és önfeláldozásuk áthidalta azokat a szervezeti fogyatékosságokat, amelyek az új hatalom fennállásának első napjaiban elkerülhetetlenek voltak.
A különböző gyárak és üzemek munkásai a szó szoros értelmében versenyeztek egymással a hősiesség terén. Egy részük a forradalmi katonai bizottság felszólítására fegyvert fogott és a frontra ment, mások feltűrt ingujjal lövészárkokat ástak és drótakadályokat építettek Petrográd környékén. A Vörös Gárda kerületi parancsnokságai állandóan új és új felfegyverzett munkásosztagokat alakítottak és küldtek Pulkovo alá. A gyárak és üzemek éjjel-nappal lázasan dolgoztak a védelem érdekében. A munkások páncélgépkocsikat javítottak, tüzérségi ágyúkat állítottak össze, páncélos vonatokat szereltek fel.
„A forradalmi katonai bizottság kívánságára — írta a Putyilov-gyár politikai megbízottja, — Kerenszkij ellenforradalmi kalandjának napjaiban Krásznoje-Szeloba és Gatcsinába, valamint a Pulkovó-Alexandrovka vonal állásaiba a következőket küldtem:
két páncélozott vasúti kocsit;
négy gépkocsit, négy háromhüvelykes légelhárító ágyúval;
négy gépkocsit lőszerládákkal;
két saját költségünkön felszerelt gépkocsit, hordágyakkal, gyógyszerekkel stb. a Vörös Kereszt számára;
két gépkocsit, melyeket saját erőnkből szereltünk fel és tábori konyhákkal láttánk el.
Tüzérekkel, kiszolgáló személyzettel és őrséggel együtt küldtünk:
négy darab 105 milliméteres ágyút; 19 háromhüvelykes ágyút.
Egy 200 főből álló munkás harci különítménnyel magam is kimentem a védelmi frontra, ahol öt napot töltöttem. Többször küldtünk az állásokba az ágyúk javítására lakatosokat. A lövészárkokhoz több mint 500 putyilov-gyári munkást és 50 ácsot küldtünk; mindannyian magukkal vitték a munkához szükséges szerszámokat.
A Putyilov-gyárbeliek olajjal, benzinnel, könnyű gépkocsikkal stb. látták el a harcolókat. Krasznoje-Szelo és Gatcsina alól a sebesülteket a Vörös Kereszt osztagának megérkezéséig személygépkocsikon szállították el.
A megsérült gépkocsikat gyorsan kijavították a gyár autójavító műhelyében, amely éjjel-nappal dolgozott. A kijavított gépkocsikat azonnal visszaküldték a forradalmi bizottság vezérkarának rendelkezésére”.
A Vörös Gárda Putyilov-gyári különítményében ezrével voltak a válogatott forradalmi harcosok. A putyilovisták között egyedül az októberi napokban 2016 puskát osztottak ki, abból 1212-t a tulajdonképpeni Putyilov-gyár és 804-et a Putyilov-hajógyár munkásai között. A Putyilov-gyárban dolgozó ifjúságnak körülbelül a fele belépett a Vörös Gárdába. A putyilovisták nem kis számmal adtak önfeláldozó harcosokat a műszaki csapatokba is, — tüzéreket és gépkocsi-vezetőket. 22 gépkocsi-vezetőt vezényeltek az első állásokba a Krásznoje Szelo—Cárszkoje vonalra a forradalmi katonai bizottság rendelkezésére.
„Lelkiismeretesen teljesítették kötelességüket — katonás szűkszavúsággal így jellemzi a gatcsinai osztag parancsnoka kísérő levelében a gépkocsi-vezetőket — és visszavezényeltetnek a Putyilov-gyárba”.
A munkáskerületek izgalmas napokat éltek át. A Vörös Gárda parancsnokságaiba özönlöttek az önkéntesek. Egyre-másra jöttek munkások, gyanús lakásokról tettek jelentéseket, ahol tisztek gyülekeztek. A Francia-Orosz-gyár munkásai a „Kolumbia”, „Majak” és „Szvoboda” nevű lebujok bezárását követelték, ahol az ellenforradalom által leitatott deklasszált elemek csoportosultak.
A Viborgi kerületben, a Bolsoj Szampszonievszkij-körúton egymásután vonultak fel az önkéntes felfegyverzett munkásosztagok. Magasan lobogtak a vörös zászlók fejük felett és kezükben kifeszített vörös vásznakat vittek, melyekre hevenyészve harcos jelszavak voltak festve. A csapatok a kerületi szovjet és a Vörös Gárda kerületi parancsnoksága hosszú, egyemeletes épületéhez vonultak — nemrégen itt még egy „Csendes völgy”-höz címzett vendéglő volt. Az épület belsejében szorongtak az emberek és nagy volt a lárma. A megválasztott parancsnokok átvették megbízó leveleiket. A fegyvertelen munkások fegyvert kaptak. A hiányosan öltözötteknek ruhát adtak ki. A katonai kiképzők egyik osztagot a másik után alakították. Játszott a moszkvai ezred zenekara, búcsúztatta a frontramenőket. Az újonnan alakított csapatok zenekíséret mellett a cárszkoje-szeloi pályaudvarra vonultak, hogy azonnal tovább utazzanak Pulkovo alá.
A Csőgyár, a Siemens-Halske- és a Possel-gyár munkásai egyenesen a munkából siettek a parancsnokságra, követelték, hogy adjanak nekik fegyvert és küldjék őket a pulkovoi és cárszkoje-szeloi állásokba, ahol a harcok folytak. Egy nap alatt 3000 puskát osztottak szét. A munkások száma egyre nőtt. Fegyver már nem volt. A munkások feszítővasakat, lapátokat fogtak és kimentek az állásokba lövészárkokat ásni.
A pulkovoi úton zuhogó esőben szakadatlan vonalban húzódtak a forradalmi csapatok. Teherautók, felfegyverzett munkásokkal, elébük kerültek. Öregek, fiatalok, mind siettek a frontra. A Gatcsinába vivő vonatok túl voltak zsúfolva. Verekedtek a helyekért. A tetőn, a vasúti kocsik lépcsőin vörösgárdisták, matrózok csüngtek. Mindenki odaigyekezett, ahonnan az ágyúlövések tompa visszhangja hallatszott.
Az állásokban sáros, nyirkos időben ezer meg ezer ember ásott lövészárkokat és épített drótakadályokat. Elől a hevenyészve kiásott mélyedésekben feküdtek a vörösgárdisták és éberen figyelték az ellenséget. A front mögül bátran és elszántan jött az erősítés.
A kerületi bizottságok a gyárak és üzemek munkásnőit felhívták, hogy vörös ápolónőknek jelentkezzenek. Mindenütt sebesülteket ápoló csoportokat szerveztek.
A Siemens-Halske-gyár munkásnői egy éjszaka alatt több mint 200 ápolónővért toboroztak, maguk beszerezték a szükséges gyógyszert és azonnal önként elindultak a frontra.
A petrográdi munkásnők nemcsak mint sebesültápolók dolgoztak, más módon is kifejezésre jutott a nagy harcban való részvételük. A katonai egészségügyi műszergyár munkásnői élelmiszert szereztek, a gyár konyháiban megfőzték az ételt és ők maguk vitték ki a közeleső vonalba. Az állásokban a megéhezett és átfázott harcosok mohón vetették magukat a sáros teherautókra. Az asszonyok a gépkocsik tetejéről osztották a kenyereket, a főtt húst, a forró burgonyát, amit jól betakartak szőrmebundákkal, hogy ki ne hűljön.
A munkásifjúság az októberi forradalom napjaiban az ifjúságot jellemző lelkesedéssel harcolt osztályának első soraiban. Lenin, zseniálisan mérlegelve a forradalom harci erőit, a felkelésben kiemelkedő szerepet jelölt ki az ifjúság számára. „Egy kívülálló tanácsai” c. levelében, amelyet Lenin az októberi napok előtt intézett a pétervári elvtársakhoz, a fegyveres felkelés megvalósítására a következőket ajánlotta:
„Ki kell választani a legelszántabb elemeket („roham-harcosainkat” és a munkásifjúságot, valamint a legjobb matrózokat)”2.
És az ifjúság beváltotta a vezér hozzáfűzött reményeit. A Vörös Gárdának mintegy 30-40 százaléka ifjú proletárokból állt. Számos gyárban a Vörös Gárda tagjainak zöme a fiatalokból toborzódott.
A Krasznov-Kerenszkij-csapatok elleni harcokban az ifjúság a legtevékenyebben részt vett.
1932-ben összegyűjtötték az októberi felkelésben résztvett 2274 volt petrográdi vörösgárdistának személyi adatait. Közülük mintegy 900 ember, vagyis majdnem 40 százalék azokban a napokban még nem volt 23 éves. Ilyen nagy részt vett az októberi harcokban a munkásifjúság.
Észrevették ezt a szovjethatalom ellenségei is, akik a maguk módjára kiforgatták a nagy események igazi értelmét. Október 29-én a „Jegyinsztvó” („Egység”) c. mensevik zugújságban cikk jelent meg „Bibliai bűn” felírással. A szerző azt írta, hogy Kerenszkij csapatai ellen 15—16 éves gyerkőcökből álló Vörös Gárdát küldtek…
„Néhány száz főnyi tömegben, vagy talán néhány ezren is voltak, vonultak végig az uccákon, a városkapu irányában”.
A jobb jövőért folyó, végsőkig megfeszített harcban a petrográdi proletariátus korkülönbség nélkül egységes volt. Az apák, anyák és gyerekek — az egybeforrt proletárcsalád tagjai — zárt sorokban vonultak harcba saját hatalmukért, a szovjethatalomért.
Október 29-ének napja nagy felelősséget rótt a forradalmi katonai bizottságra. Az új kormányzatnak Lenin—Sztálin vezette fiatal, még alig megszilárdult hatalmi szerve már az első napokban komoly megpróbáltatáson ment keresztül.
Már hajnalban híre kerekedett annak, hogy a városban váratlanul lázadás tört ki. A hadapródiskolák fellázadtak a szovjethatalom ellen. Reggel 5 órakor, amikor a szobákban még égtek a lámpák, élesen megszólalt a telefon. Az ügyeletes fáradtan vette kezébe a kagylót és távoli izgatott hangot hallott. A műszaki tisztiiskola ezredbizottságának ügyeletes szolgálatot teljesítő tagja beszélt.
„A Mérnök-uccában hadapródok jelentek meg, nyilván a Nyikoláj-iskolából, számuk hatvan. Fel vannak fegyverezve. Útjukban megállítják a katonákat és rábeszélik, hogy tartsanak velük. Valószínűleg a Mihály-lovarda felé mennek”.
Reggel 8 órakor már minden kétség eloszlott. A következő hír érkezett:
„A Mihály-lovardát elfoglalták a hadapródok. Most indulnak oda a litván ezred géppuskásai”.
Újabb rossz hírek:
„A Mihály-lovardából a hadapródok kivonultak páncélgépkocsikon és elfoglalták a telefonközpontot. A lovardában egyetlen tiszt sincsen. A gépkocsik állnak”.
„Vlagyimir-hadapródiskola. Éjszaka az alvó embereket meglepték és a Nagy-Sugárútnál állomásozó vegyes századot lefegyverezték. A Bolsaja Grebeckaja-ucca környékén lövöldözés folyik”.
„A Spálernája-uccán a műszaki zászlósiskola tisztnövendékei újságokat és röpiratokat árulnak”.
A lázadók ellen fegyveres erőket rendeltek ki. Véget ért az esős, nyugtalan éjszaka. Az esőtől homályos ablakokon keresztül szürke, ködös nap derengett, mely még több izgalmat ígért. A forradalmi katonai bizottságban nyüzsögtek az emberek. A padlóhoz csapkodó puskatusok zaja hallatszott. A kattogó írógépek egymással versenyezve írták a parancsokat, rendelkezéseket, igazolványokat, a rendkívüli értekezletek jegyzőkönyveit. A bőrkabátos és gyűrött katonaköpenyegbe öltözött emberek — a bizottság tagjai — szaggatott, rekedt hangon beszéltek. Álmatlanságtól beesett szemük égett. A szobákban és a folyosókon dobogva járt-kelt a nyüzsgő harcos tömeg: a kormos, soványarcú munkások vállravetett fegyverrel, ifjak és öregek, töltényhevederrel övezett katonák, napbarnított matrózkabátos tengerészek, kézigránátokkal körülaggatva.
Az egyik élelmet vagy lőszert kért a harcosok számára, a másik azért jött, hogy egységének hangulatáról tájékoztasson, a harmadik pedig parancsot, utasítást, segítséget kért.
Az ablakok alatt berregtek az indulásra kész gépkocsik motorjai. Éktelen lármával és rohanással érkeztek a kapuhoz a motorkerékpárosok. Leugrottak gépükről, siettek átadni a jelentéseket.
Minden oldalról állandóan a legkülönbözőbb jelentések érkeztek. A Putyilov-gyár 3 óra 20 perckor közölte, hogy ott fegyver- és ágyúzaj hallatszik. Tesznek-e valami intézkedést? — kérdezték nyugtalanul a putyilovisták.
Az I. doni kozákezred jelentése:
„Delegáció érkezett Kerenszkij csapataitól és az ezredet csatlakozásra akarja rábírni. Az ezred kezd ingadozni”.
Egy cárszkoje-szeloi lakos, Hordikainen, aki éppen most jött onnan gyalog, a következőket beszéli:
„A várost megszállták Kerenszkij csapatai. A katonaság nagy részét a pályaudvar körül összpontosították. A környékkel együtt Kerenszkijnek mindössze 5000 katonája van. A katonaság a parasztoktól elszedi a jószágot és az élelmiszereket. Nyugtákkal fizetnek. A város lövetésekor a helyi lakosság is kárt szenvedett, két vagy három gyerek is volt a megöltek között. Egy lövedék a helyőrségi kórházban robbant fel. A szovjet tagjainak egy része, körülbelül nyolcan, a városban maradt s a katonaság jórésze is olt maradt”, de hogy mennyi, azt ő, Hordikainen, nem tudja.
Se vége, se hossza a telefonhívásoknak.
Az 1. Városi kerületi szovjet katonai parancsnoka közli, hogy „12 órakor valami páncél-gépkocsi tűz alá fogta a szovjetet”.
Medvegyev megbízott közli:
„Az Izmajlovszkij-ezred az állások felé menetel. Küldjenek kerékpárosokat Alexandrov állomásra”.
„Az Obvodnij-csatornánál népgyűlés lesz — közli egy népőr. Hol és hány órakor lesz a gyűlés, nem tudjuk. Felderítőket kell oda küldeni, úgy látszik, ellenforradalmi gyűlés készül”.
Petrográdon belül, ahova Kerenszkij közeledik kozákjaival, folyik a harc. Már este van, újra kigyúlt a villanyfény; megsemmisítő ágyúzás és szaggatott, haragos géppuskakattogás zaja hallatszik ide tompán a távolból. A hideg, nedves, bizonytalansággal teli ködben elmerül az óriási város. Mi történik ott? Ki kerekedik felül?.. Az emberek el nem mozdulnak a telefon mellől — összevont szemöldökkel állnak, arcuk sötét, izgatott, nyugtalan. A hadapródok kezükben tartják a telefonközpontot. Az Állami bank őrségének megbízottja közölte: — amikor telefonált, a telefonkezelőnő azt felelte, hogy s, a háta mögött szuronytszegezve hadapród áll” és „ezért nem kapcsolhat”.
De most már más, kedvezőbb hírek kezdenek befutni. Az arcok kiderülnek, vidámabbak lesznek.
Esti 9 óra.
Közlik, hogy a Cárszkoje-Szelo pályaudvar megbízottai, akiket a hadapródok letartóztattak, kiszabadultak.
10 óra.
„A Peterburgi kerületben a Pál-hadapródiskolások bombázása következtében sok szomszédos házban kitörtek az ablaküvegek. A lakosság izgatott… Pogromhangulat alakul ki, sürgősen intézkedni kell. A kerületi bizottság azt javasolja, hogy küldjenek üvegeseket és javítsák ki az ablaktáblákat. Ezenkívül az üzletekhez őrséget kell állítani, ott is kitörtek az ablaküvegek és rombolástól lehet tartani”.
10 óra 55 perc.
Telefonjelentés a „Phőnix” gyárból:
„A Mibály-tüzérségi-iskola növendékei megadták magukat. A fegyvert a Vörös Gárda parancsnoksága és a Moszkvai ezred szállítja el. Egy tehergépkocsit már megraktak. A hadapródiskolában házkutatás folyik”. 10 óra 55 perc.
A Moszkvai kerületből a forradalmi parancsnokság következő jelentését közlik:
„Sebesültszállító gépkocsikra van szükség, minél többre. Sok a sebesült. A petrográdi út felől «hurrá»-kiáltások hallatszanak. Tüzérségi támogatás is szükséges, mert a beérkezett ellenőrizetlen hírek szerint, páncélvonat áll Kerenszkij rendelkezésére.”
Ez a külső front hangja. A hadapródok áruló lázadásának leverése és a rend helyreállítása közben a forradalmi katonai bizottság egy percre sem feledkezhetik meg arról, hogy az ellenség ott áll a vörös Pétervár kapui előtt, hogy a ködös éjszakai sötétségben kegyetlen harc folyik, ömlik a vér. A bizottság ülésén gyors, rövid, erélyes határozatokat hoznak:
A Kerenszkijtől érkezett küldöttség, amely az 1. kozák hadosztályban folytat agitációt, letartóztatandó.
A Péter-Pál-erődben, ahol a letartóztatott miniszterek ülnek, ma nem engedélyezhető látogatás.
Közélelmezési osztály alakítandó.
Tájékoztatás céljából két delegátust kell küldeni a frontra.
Azonnal közölni kell a parancsnoksággal, hogy a Néván és a csatornákon közlekedő uszályok felett fokozza az ellenőrzést.
Vasutas sztrájk készül. A vasutas szövetség összoroszországi végrehajtó bizottságának képviselője menetlevelet kér egy küldöttség számára, mely rá akarja beszélni Kerenszkijt, hogy ne vonuljon katonaságával Petrográd ellen.
Határozat: a menetlevél kiadandó anélkül, hogy az utazás céljáról tárgyalásba bocsátkoznának.
Egy küldött érkezett a Szemjonovszkij-ezredtől. A katonák nyugtalankodnak. Harcolni akarnak, de semmilyen parancsot sem kaptak. Nem tudják, mitévők legyenek.
Határozat: most folyik a helyőrség gyűlése, a küldött menjen oda és vegyen részt az őt érdeklő kérdések eldöntésében.
A frontról bőrig ázottan, sárosán, fáradtan, egymásután érkeznek a futárok. A katonák erősen megéheztek, alig állnak a lábukon a fáradságtól.
„Sürgős intézkedéseket kérünk, hogy a cárszkoje-szeloi védelmi szakasz Pulkovo faluban állomásozó különítménye számára 1500 adag kenyeret és élelmiszert adjanak ki — jelenti a különítmény parancsnoka, Valden ezredes. — Az élelmiszer legkésőbb 12 órakor legyen rendeltetési helyén, különben a különítmény elveszti harcképességét. Az élelmiszer szállítására külön küldünk két teher-gépkocsit. Minden attól függ, tudunk-e idejében élelmiszert szállítani”.
Az illető csapat azonnal megkapja az élelmet. A pékek szakszervezetével gyorsan közlik a forradalmi katonai bizottság következő parancsát:
„Haladéktalanul küldjenek a Szmolni-intézetbe pékeket, nehogy a forradalmi Petrográd segítségére érkezett katonaság kenyér nélkül maradjon”.
A Petrográd alatti munkásgárda és katonaság élelmezési helyettes megbízottja a következő parancsot kapja:
„A kerületi hadbiztosságtól azonnal vegye át a Petrográd közelében harcoló munkásgárda és katonaság ellátására szükséges élelmiszereket, napi 8000 adagot: konzerveket, kenyeret vagy kétszersültet, vajat, darát, cukrot, teát. Az élelmiszerek átvételét nyugtázza. Ha a kerületi hadbiztosság megtagadná vagy halogatná a parancs végrehajtását, avagy különféle kifogásokat használna ürügyül, megparancsoljuk, hogy karhatalommal tartóztassa le az ellenállókat, a raktárból vegye igénybe a szükséges élelmiszereket, amiről jegyzőkönyvet vegyenek fel. Sürgős, gyors intézkedésre van szükség. Jelen parancs végrehajtásának idejéről értesítsen”.
Ugyanakkor újabb és újabb csapatokat, fegyvert, műszaki felszerelést vetnek a frontra. Helsingforsba, a Balti flotta egységei által választott központi vezetőségnek parancsot adnak, hogy egy torpedónaszádot készítsen elő és várja a rendelkezéseket.
A petrográdi hadkerület parancsnoka, Muravjov elrendeli, hogy. „az összes hadirepülőgépeket harci készenlétbe helyezzék. Négy repülőgép hajnalban legyen a repülőtéren és várja a rendelkezéseket. A többi legyen repülésre készen, mint tartalék…”
Fényszórókat küldenek az állásokba, telefonisták utaznak. Folyik a munkások sürgős toborzása lövészárkok ásására. A Péter-Pál-erődből négy páncélgépkocsit küldtek a frontra. A Téli palotából kézi gránátokat hoztak. A vasúton különítményeket és ezredeket szállítanak. Kronstadtból jön a segítség: tengerészek és vörösgárdisták. Mindent a front számára! A főváros lakosai a házak falán a Petrográd védelmére kinevezett főparancsnok nyugalomra intő nyilatkozatát olvassák:
„Az összes parancsnokságoknak, hatóságoknak és intézményeknek megparancsolom, hogy zavartalanul folytassák megszokott napi munkájukat. A főváros polgárait biztosítom, hogy a fővárosban a közrend fenntartása miatt nincs okuk nyugtalanságra. Ha a forradalom ellenségei megkísérelnék a rend megbontását, kíméletlen rendszabályokat fogunk alkalmazni a rend helyreállítására”.
Az ellenség ellen felkelt munkás Petrográd szuronyt szegezve készült a döntő ütközetre. Egyetlen hatalmas szenvedély fűtötte: megsemmisíteni, bármi áron visszaverni az ellenséget.
Október 29-én este a forradalmi katonai bizottság gyűlésre hívta össze a petrográdi helyőrség ezredeinek képviselőit. Negyven küldött képviselte a katonai egységeket. A gyűlés napirendje a következő volt: l. tájékoztatás a helyzetről, 2. a parancsnokság szervezése, 3. a csapatok felfegyverzése, 4.a közrend fenntartása a városban.
Lenin háromszor is megjelent a szószéken. Mint mindig, világos szavakkal, nyugodtan és biztonsággal, feszült csendben beszélt, új erőt és kitartást öntött hallgatóinak szívébe:
„…a politikai helyzet most a hadi helyzetet jelenti. Nem tűrhetjük, hogy Kerenszkij győzzön, akkor nem lesz sebéke, se föld, se szabadság. Nem kételkedem abban, hogy a petrográdi katonák és munkások, akik éppen most fejezték be győzelmesen a felkelést, le tudják törni a kornyilovistákat… A politika feladata — folytatta Lenin — és egyben katonai feladat is: a parancsnokság megszervezése, az anyagierők összpontosítása, a katonák ellátása minden szükségessel; haladéktalanul, egy órát, egy percet sem késve meg kell ezt tennünk, hogy tovább is éppolyan győzelmesen haladjunk előre, mint eddig”3.
Lenin elszakíthatatlan közösségben élt a tömegekkel, éberen figyelte a dolgozó milliók akaratát, magával ragadta őket s ilymódon megszilárdította a Nagy proletárforradalom győzelmét.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

