A polgári demokráciában működő fasiszta-kapitalizmus, a mosolygó fasizmus működése.
A polgári demokráciában működő kapitalizmusban a gazdasági, a politikai, a törvényhozói és az államhatalom a kapitalisták osztályérdekében a híveinek „demokratikus” közreműködésével, a segítségével valósul meg. A kapitalizmus alapvető hívei az osztályérdeküknek megfelelően a kapitalista vállalkozók, a kisvállalkozók, a kispolgárok, de a kapitalizmus fő támasza az osztályérdekeik ellenére mégis zömmel a kizsákmányoltak, a proletár bérrabszolga beszélőszerszámok. Hogyan lehetséges ez?
A kapitalizmus fő támasza az osztályérdeke ellenére a kizsákmányolt dolgozó proletariátus!?
A kapitalizmus valódi, az osztályérdekből hívei meghatározóan a kissességben lévő tőkések, mert alapvetően ez az érdekük, az élősködés érdekében a kizsákmányolással szerzett minél nagyobb profit. Alapvetően ide tartoznak a kisvállalkozók is, de a kedvező helyzetük miatt jelentősen a hívők közé tartoznak a proletár értelmiségiek, művészek és hivatalnokok .
Azonban az osztályérdekeik ellenére a kapitalizmus hívők zöme mégis a proletárok közül kerül ki, de mellettük megtalálhatók még a lumpenproletárok és a csőcselék is. Így a kapitalizmus fő támogatói (a társadalmi katasztrófáig) a proletárok, akik a társadalom jelentős, a túlnyomó részét teszik ki, nélkülük a kapitalizmus elveszti hatalmát. E cél érdekében a proletárok osztályöntudatát letörik, megsemmisítik a szociális demagógiával, a gazdasági és politikai hatalommal, a társadalmi tudat, a világnézet és az erkölcs feletti uralommal, az alap és a felépítmény erejével.
Tehát a kapitalizmus tömegbázisa, alapvető támaszai a beszélőszerszámok, akik a társadalmi helyzetüknek megfelelően kényszerből, tudatlanságból, gerinctelenségből támogatják kapitalista osztályellenségüket, védik a kapitalizmust, a saját kizsákmányolásukat, a rajtuk való élősködést, alacsonyabb rendű társadalmi helyzetüket. Bolondok lennének a kapitalisták ezt nem kihasználni! De bolondok a dolgozó proletár bérrabszolga beszélőszerszámok is, mert tűrik ezt! Így ez még nem lehet a gondolkodó emberek világa!
A kapitalizmusban a dolgozó proletár tömegekre általában jellemző a passzív, buta, konzervatív, társadalmi, világnézeti szűklátókörűség, ez alapvetően a kapitalisták élősködése érdekében kialakított hamis világnézet és erkölcs hatása. Ha fel is merül a proletár tömegekben osztályhelyzetük alávalósága, ezt jól tűrik, amíg a működésükhöz szükséges minimális bérük megvan. A kapitalizmus működése érdekében a beszélőszerszámoknak nincs is többre szükségük, ez azonban az emberiség tudatának a rothadása is.
Ezért jellemzően a beszélőszerszámok az osztályhelyzetükön általában nem akarnak változtatni, mert a saját osztályhelyzetüket tudományosan, korrekt módon nem tudják, nem is akarják megérteni, ami egészen az elkerülhetetlenül bekövetkező a társadalmi katasztrófákig tart, amikor is mégiscsak elkezdenek gondolkodni a saját sorsukról, lehetőségeikről.
Ez azonban gyakran nem a kommunista, hanem a fasiszta érdekeket szolgálja. Az erkölcsi és világnézeti butaságra, tudatlanságra nevelt beszélőszerszámokat viszonylag könnyebb a fasizmus oldalára állítani mint az osztályérdekeiket képviselő kommunizmus mellé. Mert az emberek tunyaságból, butaságból jobban hisznek a szélhámosságnak, a fasiszta demagógiának, mint a valóságnak, a tudományos világnézetnek. A világnézeti tudatlanság kedvező a barbár fasiszta világnézet elfogadására, a kommunista világnézet tudományos, ezt a beszélőszerszámoknak megérteni a kapitalizmusban nagyon nehéz, amit a fasizmus hívei kihasználnak.
A kapitalizmus beszélőszerszámmá neveli a dolgozó proletár bérrabszolgákat!
A kapitalizmus a saját élősködése érdekében a szociális demagógiával, a hamis világnézettel osztály öntudatlanná nevelt bérrabszolgákat gátlástalanul kizsákmányolja, amit a totális kapitalista államhatalom törvényesen támogat. Így a kapitalizmus a szociális demagógiával, a szocializmus egyes értékeinek megvalósítását hangoztatja, amit valójában az eredeti formájában nem valósítanak meg, de ezzel mégis a kizsákmányolás és élősködés érdekében kedvező társadalmi tudatot alakítanak ki.
Az emberiség számára a maga korában, a kapitalizmus hajnalán a „jó kapitalista” az vállalkozószellemű ember, aki a saját érdekében törekvő, nem lusta, merész, okos, tudatos, de ezzel együtt a szükségnek megfelelően ravasz, gátlástalan ember, de ez alapvetően jó tulajdonság, enélkül nem lehet eredményes. Azonban a kapitalizmus körülményei között viszonylag csak kevés ilyen „jó kapitalista” ember lehetséges, mert az emberiség többsége szükségszerűen proletár bérrabszolga lehet csupán. A „jó kapitalista” végül is a bérrabszolgákon élősködővé válik (Jó kapitalista?). Így a kapitalizmusban a dolgozó proletár többség még csak úszik az árral, mert a lehetősége, a tudata, a képessége csak ennyi lehet, beszélőszerszám.
Az élősködővé váló kapitalizmus.
Ez általában összekapcsolódik a kapitalista modellben az individualizmussal, ami amíg szolgálja az egyéni érdek mellett a társadalom és az emberiség érdekeit, amíg fejleszti a termelőerőket, addig minden visszássága ellenére is hasznos. Amint ezek a tulajdonságok öncélúan az élősködésbe, a felsőbbrendűségbe csapnak át, ami a kapitalizmusban elkerülhetetlen, már károsak az emberiség számára.
A hasznos és a káros tulajdonságok a kapitalizmusban is együtt vannak jelen, de idővel már csak a felsőbbrendű élősködés a domináló. Ezt csak a szocializmus oldhatja fel, ahol a vállalkozó szellem az egyén boldogulása mellett már alapvetően a társadalom és az emberiség érdekét szolgálja, így a dolgozók jövedelme az elvégzett munka társadalmi hasznosságának megfelelően alakul (kell alakulnia).
Azonban a kapitalizmusban alapvetően a kapitalisták osztályérdeke a meghatározó és nem a kizsákmányolt proletároké. Ez kibékíthetetlen osztályellentét a kizsákmányolásra törekvő kapitalisták és a kizsákmányolt proletárok között, még akkor is, ha a beszélőszerszámok gerinctelenné nevelt tudatában ez nem is jelenik meg. Az antagonisztikus ellentét miatt az osztályharc különböző formában elkerülhetetlenül jelen van, még akkor is, ha ennek látszólag semmi jele sincs, azonban így szükségszerűen lassan rothad a társadalom vagy már a forradalom dühöng.
Ebből az állapotból kibillenteni a beszélőszerszámokat alapvetően az elkerülhetetlenül kialakuló társadalmi katasztrófa képes, ami a kapitalizmus alapvető ellentmondása, a népgazdaság társadalmi és világméretű méretű szervezhetetlensége, az individualista erkölcse, a tudománytalan zavaros világnézete miatt szükségszerűen megjelenik. Így a kapitalizmus útja mindenképpen előbb-utóbb a katasztrófába vezet, mert nem az emberiség érdeke a meghatározó és ez harchoz vezet, osztályharchoz!
Ilyen ellentmondások alapján mégis hogyan létezhet a kapitalizmus?
A kapitalizmus proletár híveinek tudata alapvetően a kapitalizmus primitív és embertelen individualista erkölcsének, a tudománytalan zavaros vallásos világnézetének, a kapitalista érdekeltségű társadalmi tudatának nevelő hatására, a proletár bérrabszolgák viszonylag kedvező anyagi helyzete, a gazdasági-politikai-jogi kényszer, vagy egyszerűen csak a butaságuk miatt az osztályöntudatuk deformálódik, rothad. Persze ezzel együtt a kizsákmányolóknak és a kapitalizmus érdekeltségében dolgozó proletár híveinek a tudata is rothad!
Így válhatnak sokan a proletárok közül osztályárulóvá, akár saját osztályuk ellenségévé, a kapitalisták osztályérdekében a proletárok osztályérdeke elleni harcossá. Ezek az osztályárulóvá váló proletárok lehetnek munkások, parasztok, értelmiségiek, tanítók, művészek, hivatalnokok, rendőrök, csendőrök, katonák, stb. Akik osztályöntudatlanságukban a saját proletár osztályérdekük ellenére a kapitalizmus osztályérdekében harcolnak, valójában a létük kényszere érdekében, mert csak bérrabszolgák, akiknek a bére a rabszolgaszíj és a tudatuk is ehhez alakul. Mert a lét határozza meg a tudatot!
A kapitalizmus osztályárulóvá vált proletár hívei kiszolgálják osztályérdekük ellenére is a proletárok kizsákmányolóit, a rajtuk is élősködőket. A kapitalizmus osztályáruló proletár hívei nagymértékben, sőt gyakran döntően befolyásolják az osztályharcot, amit tulajdonképpen a júdáspénzért teszik, de a júdáspénz is a proletárok kizsákmányolásával keletkezik, így valójában a kapitalizmusnak ez semmibe sem kerül, ez egy bőségesen megtérülő befektetés.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!