A tárgyalás
(idézet: A Szálasi-Per – Ítél a történelem – HÍRADÓ KÖNYVTÁR – 1945)
2
Elnök: Hogy lehet, hogy ilyen lényeges dolgokra nem emlékszik Kemény Gábor? Ez kizárt dolog, hogy Ön pártja történetének mondhatni erre a legválságosabb, legszomorúbb napjának eseményeire ne emlékezzék. Nem mer vallomást tenni, mert fél a többi vádlottársa vallomásától.
Elnök: Mikor a kormányzótól kijött Szálasi Ferenc, mit szólt, mit végzett?
Kemény: A részleteket nem ecsetelte, azt mondta, hogy különböző előterjesztései voltak és a kormányzóval ellentétben volt, nem akart aláírni bizonyos rendkívüli javaslatokra vonatkozókat.
Elnök: Szálasi Ferenc! Mi a megjegyzése erre?
Szálasi: Tizenhatodikán délelőtt a szóbeli megbízást megkaptam, de az írásbelit nem akarta ideadni. Valószínűleg ezzel téveszti össze Kemény Gábor úr a dolgot.
Elnök: Várjunk! Ez új dolog. Szóval a kormányzó írásbeli megbízást nem akart adni?
Szálasi: Feleslegesnek tartotta. Különben a népügyész urak kérdéseire erre már feleletet adtam.
Elnök: Vádlott-társának vallomása arra látszik utalni, hogy ellentéttel váltak el a kormányzótól, nem akceptálta az Ön javaslatát a hatalomátvétellel kapcsolatban.
Szálasi: A kormányzó azt akceptálta, a budapesti hivatalos közlönyben is megjelent.
Elnök: Akkor miért ment másodszor a kormányzóhoz?
Szálasi: Ő hivatott engem, úgy tudom, 16-án délelőtt.
Elnök: Szóval harmadszor nem volta kormányzónál, mint Kemény mondja?
Szálasi: Nem.
Kemény: Akkor tévedtem.
Elnök (Szálasihoz): Hány órakor voltak a kormányzónál?
Szálasi: Délelőtt 11 és 2 óra között.
Elnök: Hol?
Szálasi: A Waffen-SS házában.
Elnök (Szálasihoz): Miért nem közölte Ön Keménnyel, hogy szóbelileg megkapta a felhatalmazást?
Szálasi: Mert minisztertársaimmal már a minisztertanácson közöltem. A hivatalos közlönyben is megjelent. Többször is közöltem vele.
Az elnök itt rámutat a Kemény és Szálasi kijelentései között látható ellentétre, majd tovább kérdezi Keményt, hogy miután Szálasi beszámolt a kormányalakítási megbízásról, mit mondott, mivel bízta őt még meg a kormányzó?
Kemény egyáltalában nem emlékszik arra, hogy az eskütételkor valami mást mondott volna Szálasi.
Elnök: Jól gondolja meg most, utána megint fog emlékezni majd ha a vezére elébetárja. (Derültség.) — (Szálasihoz): Ön azt állította vallomásában, hogy a kormányzó megbízta Önt az államfői jogkörnek időleges betöltésével. Közölte ezt?
Szálasi: Igen. Közöltem. Azért, mert esküt kellett a minisztereknek tenniök. (Derültség és zaj.)
Elnök (Keményhez): Most már emlékszik?
Kemény: Nem. Ennek a két napnak az eseményeire nem emlékszem vissza tisztán részletekben. Arra emlékszem, hogy az államfő felhatalmazása alapján felolvasta a kormánylistát. Egyéb közlésre nem.
A népbírák kérdeztek ezután.
Lészai: A követek részéről hallott panaszt arról, hogy a menlevelek dacára mégis összefogtak zsidókat és nyilas házakba vittek vagy deportáltak. Kapott panaszt a nunciustól vagy más követek részéről, igen vagy nem?
Kemény: Jöttek panaszok. Minden panasz ügyében az illetőnek közreműködésével folyt le a vizsgálat és elégtételt kaptak. (Derültség.) A pápai nuncius kijelentette, hogy a legteljesebb bizalma az én személyemben összpontosult. (Élénk derültség.)
Lészai: Mégis kivégeztek embereket.
Kemény: Hozzám egyetlen bejelentés nem érkezett halálos atrocitásokról. (Mozgás és zaj.) Viszont munkatáborokban is voltak bizonyos menlevelesek és állandóan kellett tárgyalni honvédelmi miniszterrel, belügyminisztériummal és a sok adminisztratív nehézség miatt időbe telt az eljárás.
Horvát népbíró veszi át a kérdezést:
— Tudatában voltak-e a háború kimenetele következményeinek?
Kemény: Nekünk első feladatunk volt a magyar reakció megdöntése. (Mozgás és zaj. Felkiáltások: Nekünk is! Derültség.)
Horváth: Hogyan lehet, hogy Ön semmit sem tud? Önt külügyminiszternek jelölték, erre készült és semmit sem tud külföldi államférfiakról, akik Magyarországra jöttek?
A vádlott szerint utólag informálódott Veesenmayer személyét illetően. Tudta, hogy járt azelőtt Magyarországon, Horvátországban, megtudta, hogy iparos ember volt, lakatos … (Zaj.)
Horváth: Szóval ön megtudta, hogy kicsoda Veesenmayer és mégis tárgyalt vele, adatokat szolgáltatott ki neki.
Kemény: Tagadom az adatszolgáltatást. Itt megbízottként szerepelt, s a tényleges helyzetet tudomásul kellett venni.
A továbbiakban vádlott arra hivatkozik, hogy már a Sztójay-kormány idejében is beleszóltak a németek belpolitikai ügyekbe, mint például lapengedélyek kérdésében.
Horváth: Ön azt hangoztatja, hogy magyar ember. Hogyan tartotta összeegyeztethetőnek, hogy csak a németek engedélyével vállalhattak valamit, hogy tőlük függött, hogy a hatalmat átvehetik.
A vádlott ismét „tényleges” helyzetre hivatkozik, arra, hogy ez a háborús helyzetből adódott. Különben is az államfő mint birodalmi megbízottat fogadta, tehát az államfőnél kezdődött a kérdés.
Horváth népbíró emlékezteti a vádlottat a Somogyi—Bacsó gyilkosságra, az orgoványi eseményekre s arra, hogy Kovarcz Horthy vezérkari tisztje volt, a kormányzó 25 éves politikáján nevelkedett. Így kerülhetett sor Bárdossyn és Imrédyn keresztül Szálasi uralomra jutására.
Korbacsics: népbíró ezután rámutat Kemény előtt, hogy az ő politikájuk abból állott, hogy még fokozottabb mértékben akarták kiszolgálni a németeket, mint Horthyék.
Kemény: Ha mi a németeket akartuk volna kiszolgálni, akkor már 1938-ban nekünk kellett volna jönnünk, de legkésőbben 1944 március 19-én.
Korbacsics: Kinek kellettek Önök 1938-ban? a kutyának sem kellettek, még 1944-ben sem. Még a németeknek sem kellettek. A németek megmondották önöknek világosan, hogy nagyobb koncepciójú dolgokat önök keresztülvinni nem képesek.
Kemény: Mert nekik nem tetszett Délkelet-Európa és nem tetszett a hungarizmus.
Korbacsics: Akkor miért tetszettek a németek olyan nagyon önöknek, hogy mindent a németek jóváhagyásával csináltak?
Kemény: Ezek tényleges helyzetek voltak. Az államfő tudtommal felhatalmazta májusban Szálasi Ferencet bel- és külpolitikai kezdeményezésre. Jelentést is kapott a tárgyalásokról.
Korbacsics: Az volt a differencia az önök és Horthy szerepe között, hogy amikor olyan utolsó aljasságot kellett elkövetni a nemzettel, amelyre Horthy sem vállalkozott, akkor önök a hatalomrajutás érdekében minden aljasságra készen voltak.
Ezután Sipos népbíró tett fel kérdéseket a vádlotthoz.
— Önök nap-nap után jártak a németeknél és kunyeráltak, hogy segítsék már végre önöket hatalomra. Nem vették észre, hogy a németek azon az alapon támogatták önöket, hogy ha majd eljön az idő, amikor nem lesz ló, akikor legyen szamár?
Rokona önnek Kemény Zsigmond az író?
Kemény: Dédapám.
Sípos: Csodálatos elfajulás. Kemény Zsigmond nagy magyar író, akadémikus, szabad gondolkodó. Önön keresztül meg lehet állapítani, a Kemény családra is azt, amit a krumplira. A java földben van. Ami a föld felett van az csak olyan haszontalan gaz. (Derültség.)
Frank: Ön Hallerrel közölte, hogy SAS-behívója van, de a vezér intézkedése folytán az SS-hez fog bevonulni, hogy mint magyar állampolgárnak, ne kelljen katonának mennie.
Kemény: Igen.
Frank: Hány tagja volt a pártnak?
Kemény: Két-háromszázezer.
Frank: Az ön vezére azt mondja, hogy a lakosság 1—1½ százaléka. Hogyan állott akkor önök mellett a nemzet?
Kemény: A szervezési törvény szerint 2 százalék … És ha beszorzom a hozzátartozókat? (Élénk derültség.) Nem tudom, hogy volt-e olyan párt Magyarországon, amelynek ennyi tagja volt.
Frank: Hol az a törvény, hogy amennyiben egy pártnak 1—1½ tagja van, akkor a párttal szimpatizálók az ország lakosságának 51 százalékát teszik ki.
Kemény: Én azt hiszem, ez vezérkari … (Szálasi bólint)
Frank: Ön azt mondotta, hogy 1935 óta önök szenvedték a legtöbb börtönbüntetést. Annak a mozgalomnak a vezére, amely a kormányzótól jobbfelé állott, három és fél évi fegyházat kapott és annak a mozgalomnak, amely balra állott, nem is vezére, hanem egy-két aktív tagja, kötelet kapott.
Nagy Vince: Arról beszéljen, hogyan vállalta Ön azt a szerepet, amit kitűzött az Ön vezére, hogy nem egy szuverén Magyarországnak lesz a külügyminisztere, hanem külügyminiszterség címén valamit adminisztrálni fog, de ennek az egész Berlin által imperialista politikai szellemben irányított közösségnek a központja Berlin lesz. Hogyan tudta ezt a lealázó szerepet vállalni?
Kemény: Erre a kérdésre nem tudok válaszolni, mert teljesen más beállítása az ott lefektetett elveknek.
Nagy: Mit gondolt, német győzelem esetén milyen lesz Magyarország viszonya az európai „élettérben” Németországhoz. Nyugodtan belehelyezkedhetik ebbe az élettérbe?
Kemény: Igen, mert ez a magyar nemzet erejétől függ és a magyar nemzet erejében hiszek. Az volt a véleményem, hogy Németország barátságot fog fenntartani Magyarországgal és nem fogja elnyomni.
Nagy Vince ezután Kemény elé tárja Szálasinak az Andrássy-út 60-ban tett vallomását, mely szerint Szálasi meg volt győződve arról, hogy német győzelem esetén Németország imperialista elnyomó politikát fog folytatni Magyarország ellen is, ami ellen nincs más védekezés, mint szabadságharc. Ezután dr. Kemény Vilmos védő intéz kérdéseket Keményhez: — Volt önnek valami önálló elhatározó joga bármilyen cselekményre?
Kemény: Totális párt volt, a pártvezető akarata parancs volt a párt számára.
Védő: Ha önnek más volt a véleménye, mondjuk egy kérdésben, akkor mit csinált?
Kemény: Akkor ezt jelentés formájában előterjesztettem.
Védő: És ha nem fogadták el, akkor is teljesíteni kellett?
Kemény: A pártvezető döntését végre kellett hajtani.
A védelem kérdéseinek befejeztével a bíróság szünetet tartott, majd az elnök folytatta a kérdezést.
Elnök: Arról beszéljen, hogy mint külügyminiszter mit tevékenykedett.
Kemény: A semleges államokkal való kapcsolat fenntartása volt lényege működésemnek.
Elnök: Igaz az, hogy Ön a külügyminisztérium több tisztviselőjét letartóztatta?
Kemény: Nem. Csak egyet, Papp Álmos államtitkárt, mert Zágrábban a követség feljelentette, hogy lent a háború ellen uszított.
Elnök: Ön a külügyi szolgálatban volt 18 külügyminisztériuma tisztviselőt feljelentett a honvédvezérkar főnökének a totális harcbavetés minisztériuma mellé kirendelt bíróságnál.
Kemény: Igen.
Elnök: Van egy távirat 1944 október 12-ről keltezve, az ankarai követségtől, amelyben Vörnle ezeket táviratozza: „A magyar rádió folyó hó 11-én este 8 órai hírközlésében német forrás alapján gúnyolta és becsmérelte az orosz hadsereget. Ezt aggodalommal hallottam, mert véleményem szerint Sztálin oly hatalmas ellenfél, hogy megsértése nem csak időszerűtlen, hanem felette veszélyes is.” — Nyilván ez á távirat volt a Vörnlével szembeni feljelentés alapja.
Kemény: A feljelentésben ez is benne van.
Elnök: Tehát a hazájával és népével szembeni felelősségérzet és az adott jótanács szolgált alapul e példaszerű egyénnel szemben a feljelentésre?
Kemény: Nem az, hanem mert a közszolgálatot megtagadta és tudtommal novemberig, letartóztatásomig nem vette fel. Disszidáltak körülbelül hatvanan. Ebből 18-at feljelentettem.
Elnök: Ezeket az egyéneket azután hűtlenség címén kötéllel végrehajtandó halálra büntették. Ön 1944 december 4-én Szálasival és Beregfyvel Németországban volt Hitlernél?
Kemény: Igen.
Elnök: Arról volt szó, hogy Hitler a csodafegyvereket kilátásba helyezte?
Kemény: Igen. Részletesen elmondotta a hadfelszerelési programot, az akkori helyzetet és a kilátásokat.
Szálasi: Azonkívül szó volt Magyarország várható felszabadításáról és arról, hogy a hadműveletek 1945 májusában illetve tavaszán fognak ebből a célból megindulni.
Elnök: Szálasinak úgynevezett nemzetvezetővé történt választása körül Önnek mi szerepe volt?
Kemény: Nem volt semmi:
Elnök: Milyen alapon van az, hogy önök Szálasit még mindig nemzetvezetőnek tartják? Ön az előbb is úgy említette őt, hogy nemzetvezető. Nem szóltam közbe, meghagytam ebben a privát passziójában. (Derültség.)
— Ismertetem az 1945 május elsején Mattseeben készült jegyzőkönyvet, ahol Szálasi a leghatározottabban kijelenti, hogy nemzetvezetői tisztségéről le nem mond, kényszernek nem enged. A parlament ugyanúgy elveheti tőle a méltóságot, ahogyan adta, de a parlament csinálja meg ezt a lépést, ha jónak látja megtenni az ellen, aki a nemzetet meg akarta menteni. — Mi nem láttuk ezeket a rémségeket, amiktől önök meg akartak menteni. Az Ön vezére azt mondja, hogy a parlament elveheti tőle a méltóságot. Tehát még az Ön álláspontjuk szerint sem jár neki a nemzetvezetői titulus, mert nem tudom tud-e róla, hogy Magyarországon az állampolgári jogok teljes szabadsága mellett kényszermentesen és titkosan megválasztott parlament Magyarország államformáját köztársaságban állapította meg és annak élére nem Szálasi Ferencet tette. (Derültség.)
Kemény: Nem tudom, hogy mi történt, az országtanácsnak a szerepét sem látom, amelynek hét tagja volt …
Elnök: Nem országtanácsról hanem, Parlamentről van szó amely a nemzet mostani akarata alapján jött össze és megállapította, hogy Magyarország államformája köztársaság és köztársasági elnököt választott. Ezzel a magyar alkotmányosság kérdését véglegesen rendezte. Milyen alapon tulajdonít ezzel szemben Ön nagyobb hatályt az akkori parlamenti döntésnek?
Kemény: Nincs átmenet az egyikről a másikra.
Elnök: Miféle átmenet?
Kemény: A legitimitás, amit biztosít az országtanács.
Elnök: Nem a formai jog, hanem a nemzet és a nép akarata szentesít mindent.
Kemény: Erről nem értesültem. Nem látom a kinti helyzetet.
Elnök: A nép akarata minden kétséget kizáróan úgy döntött, hogy a köztársaság mögött áll és a népakarat ítélkezik most önök felett.
Szálasi: az elnök hozzáintézett kérdésére: A zsidó munkaszolgálatosokkal kapcsolatban arra az álláspontra helyezkedtem, hogy azok dolgozzanak itthon és csak akkor adtam hozzájárulásomat kiszállításukhoz, amikor Veesenmayer biztosított arról, hogy a magyar hadsereg felszerelésén dolgozó gyárakban fognak munkát kapni.
Elnök Keményhez: Tudott-e arról, hogy a határokon kívül a kiszállított zsidókra milyen sors vár?
Kemény: Úgy hallottam, Németországban voltak, amikor kimentünk márciusban, találkoztunk is velük.
Elnök: Arról nem tudott, hogy már 1944 júliusában a külföldi rádiók ontották a híreiket, hogy a Magyarországról kivitt zsidókat a németek egyes táborokban megölik?
Kemény: Annyit tudok, hogy Vajna Gábor decemberben kint volt Himmlernél s feltette a kérdést, igazak-e ezek a hírek. Himmler azt mondotta, hogy ez nem felel meg a valóságnak, mert a finom mechanikai munkálatokban alkalmazzák őket.
Elnök: Ha a németek ezeket az embereket munkára vitték ki, mi szükség volt az idős, munkaképtelen emberek kivitelére?
Kemény: Ezt akadályoztuk meg akkor, amikor november 17-én az asszonyokra, gyermekekre, öregekre és betegekre külön rendelkezés ment ki.
Elnök: Naponta haladtak menetoszlopok a Bécsi-úton.
Kemény: Én magam is kimentem a Bécsi-úti téglagyárhoz, akkor azonban már nem volt ott semmi. Akkor le is állították a dolgot. Én is tiltakoztam Veesenmayernél, aki azt mondta, hogy nem tud róla. Ekkor közöltem a belügyminiszterrel és ekkor leállították. Úgy tudtam, hogy Winckelmann intézkedése volt.
Elnök: De nem a németek szedték össze a zsidókat, hanem a nyilasok. Tudja, hogy számos zsidót, különösen akik nem megfelelő tempóban haladtak, menetközben lelőttek?
Kemény: Nem tudok róla, mert énhozzám december 22-én estig nem érkezett be jelentés a követségek részéről, holott mindennap érintkeztem velük.
Az elnök ezután kérdezi a vádlottat, hogy ő írta-e a vádiratban említett sajtóközleményeket. A vádlott ezt elismeri, csak az egyik cikkről állapítja meg, hogy azt nem ő írta, hanem valószínűleg rádióbeszéde alapján írták az Új Magyarságban.
Elnök: Beismeri-e Ön, hogy ezeknek a sajtóban megjelent cikkeinek tartalma az volt, hogy az országot a háború fokozott mértékben való továbbfolytatásába serkentse?
Kemény: Meggyőződésem a szerint, ha egy háborúban benne vagyunk, akkor nem lehet kétfelé haladni, mert a hadsereg elvérzik.
Elnök: Milyen más helyzetbe kerültünk volna, ha-október 15-én kilépünk a háborúból és nem mi maradunk a legutolsó csatlósként a küzdelemben, szemben azzal a Romániával, amellyel szemben önöknek is, azt lehet mondani, a legnagyobb területi igényeik voltak.
Kemény: Nem tudok róla, nekünk nem voltak területi igényeink, nekünk más politikánk volt.
Elnök: Önöknek nem voltak területi igényeik? Ezt most hallom először.
Kemény: A hungarizmus egészen mást hirdet. Beszédemben benne van, hogy nekünk nincsenek területi követeléseink a háború alatt.
Elnök: Önök tehát nem voltak revizionisták?
Kemény: Soviniszta és irredenta alapon nem voltunk, a történelem és az élettörvény alapján követeltük a magyarság életjogait Európától. A trianoni békeszerződés kísérőlevele fenntartotta a határok módosítására a lehetőséget. Ebből a szempontból revizionisták voltunk.
Kemény e kitérő válaszára az elnök megállapítja, hogy ez nagyon „hungarista stílus.”
Kemény: Lehet, hogy száz év múlva kihal a magyarság és akkor nem lehet joga a Kárpátokban. (Zúgás.)
Elnök: Felemlítem azt, a programot, amit az önök pártvezetője, Szálasi képviselt, hogy ez a háború Magyarország részéről megnyerhető. Az Ön vezére kiváló jóstehetséggel van megáldva. 1945 május 1-én a Mattsee-ben készült jegyzőkönyvben kifejtette: A háborút Németország vesztette el és nem a nemzetiszocializmus. Németországot nem az ellenség mennyisége és minőségi háborús túlsúlya győzte le, hanem Németország önmagát győzte le diplomáciai, katonai és politikai ostobaságaival, amelyeket sorozatosan követett el. Németország és Japán összefogása dacára Japán nem fogja elveszteni a háborút. (Gúnyos derültség.) Mert igen kedvező politikai és hadászati konjunktúrában van és kerül különösen most”.
Kemény: Közismertek voltak a japán-szovjetorosz kapcsolatok.
Elnök: Itt arról van szó, hogy nincs egy pont, amiben az önök jóslása valóra vált volna.
A népbírák és a védő kérdezett ezután.
Kemény: Beszámol arról, hogy a vegyes-házas zsidók sárgacsillagos házakba költözése ellen is interveniált Szöllősinél és ezt a rendeletet vissza is vonták.
A védő megkérdezi, tud-e arról, hogy feleségét a zsidók mentesítése érdekében való közbenjárásaiért le akarták tartóztatni.
Kemény: Megjelent nálam Orelfi és Láday ezredes és megkérdezték, van-e tudomásom feleségem közreműködéséről. Mondtam, hogy van, és hogy ezek mindig törvényes keretek között Vörös Keresztes működéséből folynak. Közölték velem, hogy különböző politikai tényezők kifogásolják. Én vállaltam a felelősséget, kijelentve, hogy mindent jelentettem a nemzetvezetőnek, ő minden intézkedésemet helybenhagyta.
A védő kérdéseire azután elmondja a vádlott, hogy Szálasi felhatalmazására közölte a svéd és svájci megbízottakkal, hogy amennyiben hazájukban van hely, rendelkezésükre bocsátanak bizonyos mennyiségű zsidót. Veesenmayer azonban kijelentette, hogy nincs szállítási lehetőség. Angelo Rotta pápai nuncius állandó vendége volt reggeltől estig a külügyminisztériumnak. Ennek eredménye volt az, hogy a menlevelesek létszámát általában tízszeresére felemelték és ugyanúgy a területen kívüli követségi épületek számát is. A Vatikánnak később már 16 épületét ismerték el az addigi kettő helyett s ugyanez volt az aránya többi követségnél is.
Védő: Igaz-e, hogy letartóztattatott négy-hat nyilast, akik gyilkosságot követtek el?
Kemény: Nem. A Palatinus-házakban tilalom ellen pártszolgálatosok léptek be. A svájci követ kérésére Bagosy kabinetfőnök ott megjelent és az ő intézkedésére letartóztattak többeket.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!