Szálasi Ferenc

 

A tárgyalás

(idézet: A Szálasi-Per – Ítél a történelem – HÍRADÓ KÖNYVTÁR – 1945)

9

Elnök: Ön azt meri állítani, hogy a nemzet hősi elhatározása volt Budapestnek a védelme?

Szálasi: Igen! … A német helyőrség részéről. (Pfuj! Gyilkos! — kiáltások és zúgás a közönség köréből.)

Elnök: Hát ezt a feleletet akartam kihozni magából. Ebből a feleletből önmagából meg lehet a nemzetnek az, állásfoglalása. (Hosszantartó taps.)

Szálasi: Meg vagyok győződve …

Elnök: Az önök felfogása odáig fajult, azt hiszik, hogy a hungarista ideológiáért szívesen akár meg is halt volna?

— A nemzetet romokba döntötték, de az építési nem az önök ideológiáján nyugszik. Az Önök ideológiája egyszersmindenkorra elrettentő tiltakozás a nemzet számára.

Szálasi: Meggyőződésem, hogy az igazságot hirdettem és az igazság fog győzni is. (Gúnyos derültség.)

Elnök: Mi is hisszük, de annak utána, hogy önök elpusztultak. (Hosszantartó taps.)

Szálasi: Ha a nemzet új jövőjének megépítéséhez szükséges a pusztulás mint áldozat, akkor igen … (Pisszegés és zúgás.)

Egy hang az emeleti karzatról: Most gyere országot járni csak az előcsarnokig! (Hosszantartó taps.)

Elnök: Önnek az erkölcsi érzéke odáig sem terjed, hogy azt sem tudja megkülönböztetni, hogy nem Ön és mozgalma az áldozat, hanem Önnek és mozgalmának áldozata elég jelentős részben a nemzet.

— Mi szükség volt a kormányzó védő-őrizetére a Waffen-SS épületében, miért nem lehetett ezt megcsinálni a Vár épületében, amely teljes mértékben a németek uralma alatt állt? Kitől kellett félnie a kormányzónak?

Szálasi: Miután valószínűleg tudta már, hogy az egész nemzet szembehelyezkedik az ő kezdeményezésével … (Zúgás.) Lakatos mondta nekem, hogy a kormányzó már október 15-én a kora esti órákban értesült arról, hogy senki nem követi őt ezen az úton. (Gúnyos derültség.)

Elnök: Erre már rámutattam; a kormányzó életében ekkor cselekedett a legjobban, a nemzet érdekének megfelelően, ekkor találkozott legegyetemesebb nemzeti helyesléssel. (Helyeslés!)

— Ezt önöknek nálunknál jobban kellett volna tudniok.

Szálasi: Éppen ezért másképpen ítéltem meg a helyzetet.

Elnök: Hogyan történt kormányának megalakítása?

Szálasi: A minisztereket a miniszterelnöki palotába kérettem és ott kivettem tőlük az ideiglenes esküt. Önként vállalkoztak. Egészen május elsejéig nem találkoztam egyetlen olyan ellenvetéssel sem, amelyből arra következtettem volna, hogy valaki nem saját akaratából vállalkozott.

Elnök: Október 15-e előtt a pártban ki volt a vezérlő akarat? Az Ön akarata érvényesült a pártban?

Szálasi: Igen, ezt megköveteltem.

Elnök: A kitelepítési rendelkezések kitől származtak?

Szálasi: Az irányelveket én alakítottam ki.

Elnök: Mi volt ennek az alapelve?

Szálasi: Az, hogy mindazok kitelepülnek, akikre a kormány további működése szempontjából szükség van. Először az volt a nézetem a dologról, hogy akit lehet, mindenkit áttelepítünk az új területre, később megváltozott ez az irányelv, mert közölték velem, hogy az eszközök nem állanak rendelkezésre. A vasútvonalak össze voltak rombolva. Úgy értesültem, körülbelül 500.00,0—1,000.€i00 fő lehetett a kitelepültek száma.

Elnök: Milyen kényszerintézkedések voltak?

Szálasi; Erre nézve az egyes szakminisztereket kellene megkérdezni. Én azt mondottam, hogy kimondottan az eskü alapján kell eljárni a közalkalmazottaknál.

Elnök: Az ország vagyonának, az élelmiszernek, az állatállománynak és egyéb értékeknek kivitele kinek az akaratára vezethető vissza?

Szálasi: Ugyancsak katonai szempontok figyelembevételével rendelték el ezt a kiürítést is, amelynek gyakorlati keresztülvitele az egyes szakminiszterek feladata volt.

— A végrehajtás nem sikerült teljesen. Gondolom, csak úgy 40—50 százalékban.

Elnök: Önnek a krisztusi tanoknak és elveknek megfelelően meg volt a fajelmélete. Faj elméletének eredményeképpen egy beszédében válaszolt azoknak, akik azt mondották, hogy ők nagyon sok becsületes zsidót láttak, mégpedig egy pártszolgálatos szavaival: Ha egy háziasszony nagytakarítást végez és egy csomó poloskát talál, azokat nem aszerint fogja agyonverni, hogy ezek megcsípték, ez meg nem csípte meg, hanem mind. Éppen úgy a zsidókérdésben sem lehet ez az álláspont, mert van becsületes zsidó és nem becsületes zsidó, de mintahogy a poloska is megcsípheti az embert, éppen úgy a becsületes zsidó is elkövethet becstelenséget.

Szálasi: Nem az én véleményem volt.

Elnök: Ön ezzel felelt.

Szálasi: A zsidókérdés megoldása beletartozott a hungarista célkitűzésekbe.

Elnök: Mi volt az ön álláspontja?

Szálasi: A zsidókat először ki kell kapcsolni a nemzet életéből, egy új országot kell nekik adni, hogy ott politikai, gazdasági adottságaiknak megfelelően megszervezzék saját életüket.

Elnök: Szóval fajelméletének alapján állva, hivatalbalépésekor kiadta a zsidókérdést tárgyaló rendeletét.

Az elnök ezután ismerteti ezt a rendeletet. Ez a zsidókat hat csoportba osztja. Az első csoportba tartoznak a külföldi mentesített zsidók, ezeket az úgynevezett Palatínus-házakban kellett gyűjteni.

— A kölcsönzsidók közül a munkaképeseket a németbirodalomnak adják át, hogy ott munkába állítsák őket. Ezek a zsidók, mondja a rendelet, a magyar nemzet javára teljesítenek munkaszolgálatot. A belügyminiszter állandó bizottságot delegál Németországba. A magyar államhatalom az európai szempontoknak megfelelően fogja megoldani a zsidókérdést. A velük való bánásmód magatartásuktól függ.

Elnök: Hány főnyi zsidóságot szállítottak ki?

Szálasi: Én nem tudom megmondani, mennyit. Három miniszter volt érdekelve, a belügyminiszter, a külügyminiszter és a honvédelmi miniszter.

Elnök: A zsidók harmadik kategóriája a Magyarországon visszamaradó zsidók, akiket gettóba tömörítenek. A gettót is felállították.

Szálasi: Igen, ha jól tudom, a Klauzál-téren.

Az elnök ezután tovább ismerteti a rendeletet, mégpedig a kormányzó által mentesített zsidók kategóriájára vonatkozólag. Ezek a zsidók akik közül a vitézséggel és aranyéremmel rendelkezőket a nyilasok is mentesítettek, teljes mentességet élveznek ugyan, de a politikai, gazdasági és társadalmi életben nem vehettek részt.

Elnök: Szóval az önök hősi életszemléletének megfelelően még az arany vitézségi éremmel rendelkező zsidókkal is így bántak.

Szálasi: Ezek átmeneti rendelkezések voltak, mert rendet akartunk teremteni.

Az elnök a rendeletet ismertetve az egyházi személyekre vonatkozó szakaszra tért át. A zsidószármazású egyházi személyeket el kellett különíteni a rendházban. A hatodik pont a külföldi állampolgárságú zsidókra vonatkozott, akiknek mihamarább el kellett hagyniok az ország területét.

Elnök: Tudott-e arról, hogy a Ki szállított zsidóságnak mi volt a sorsa odakint?

Szálasi: Nem.

Elnök: Hát arról tudott-e, hogy a külföldről, semleges részről, a római pápától súlyos vádak hangzottak el, a nemzeti becsületnek súlyos megbélyegzését jelentő vádak, arra vonatkozóan, hogy a Magyarország által kiszállított és a németeknek átadott zsidókat megkínozzák, gázkamrákban és egyéb módokkal meggyilkolják nemcsak a betegeket, hanem az egészségeseket is.

Szálasi: Nem tudtam róla semmit.

Elnök: Érdekes, hogy Ön a külföldre vonatkozó hírekből csak a hitleri hülyeségekről tudott, csodafegyverekről s hasonlókról. Ebben a vonatkozásban minden zagyvaságról értesülve volt, de ezt nem hallotta. Azt sem hallotta, hogy ebben a kérdésben Magyarországon a Sztójay-kormány alatt június 21-én és 24-én minisztertanács volt?

Szálasi: Csak arról hallottam, hogy a kormányzót külföldi részről megkörnyékezték, hogy a zsidóknak további munkaszolgálatba való beállítását Németország felé akadályozza meg. De a részleteket nem tudtam.

Elnök: Szóval a két minisztertanácsról nem tudott. Még koronatanács is volt a két minisztertanács után 26-án. A kormányzó ezután ki is adta az utasításokat, hogy további deportálás nincs.

— Arról sem tud, hogy október 15-e után az egyes zsidó menetoszlopok nyomán, Budapest belterületén is ott feküdtek a hullák?

Vádlott kijelenti, hogy többször járt be Csobánkáról Óbudára, de „nem találkozott egyetlen hullával sem” (Ismét elemi erővel tör ki a felháborodás a hallgatóság köréből.)

Az elnök megjegyzi, hogy most következő kijelentése talán nem egészen perrendszerű, de ennek a pernek légköre felmenti őt: Ő is látott hullákat a bécsi úton.

Szálasi: Én nem láttam.

Elnök: Különösen öreg emberek hulláit, akik nem tudtak együtthaladni a menettel. Hát arról tud-e, hogy maga Winckelmann Kovarczhoz fordult, hogy szűnjenek meg a zsidó öldöklések.

Szálasi: Nem.

Elnök: Nem hallott éjszaka lövöldözéseket Pesten?

Szálasi: A pesti oldalra nem jöttem át november elejétől kezdve.

Az elnök ezután megadja az engedélyt kérdések feltevésére.

Lészay népbíró: Arról tud-e, hogy százával lőttek agyon aggokat, hetven éves öregasszonyokat a „munkaképesek” menetében? Tud-e róla, hogy az úgynevezett: nyilas házakba behurcolt zsidókat halálra kínozták pártszolgálatosai?

Szálasi: Mindezekről részben Augsburgban értesültem, részben mikor idehoztak a Hűség Házába. Csak ekkor értesültem, hogy ilyen kilengések történtek.

Vádlott arról sem akar tudni, hogy mi történt a zsidósággal Budapest körülzárása után, majd azt hangoztatja, hogy a párt első garnitúráit be kellett állítani az országvezetésre és a megmaradt negyedik-ötödik garnitúra, valamint a konjunktúrából a párthoz csatlakozottak már nem tartották be a pártfegyelmet.

Lészay: Pártjának tagjai kezdettől fogva csak a konjunktúrát akarták kihasználni s Ön volt a konjunktúralovagok hadvezetője. (Nagy taps.)

Nagy Vince politikai ügyelsz ismertet egy október 11-éről származó helyzetjelentést, amely nyilván a honvédelmi minisztériumból származott.

— Ebben egy bizonyos „Ede”, aki nyilván az Ön besúgója volt, — folytatta a politikai ügyész — azt jelentette, október 11-én, hogy a hidak felrobbantása csak a németekkel egyetértésben fog megtörténni. Nem azt jelenti ez, hogy Ön már a hatalom átvétele előtt aziránt érdeklődött, hogy a hatalom átvétele esetén saját stratégiai elgondolása alapján szükség esetén felrobbantatja a hidakat?

Szálasi: Nem, ez helyzetáttekintés volt.

Nagy: Önnek milyen utasítására és milyen kérdésére érkezett ez a válasz, mert ez úgy tűnik fel, mintha valaki kérdezte volna a honvédelmi minisztériumtól, hogy a hidak felrobbantására lesz-e joga magának a magyar hadvezetőségnek és erre az a válasz érkezett, hogy „a hidakat csak a németekkel egyetértésben lehet majd felrobbantani”.

Szálasi: Ez helyzettájékoztatás volt számomra, helyzetkép megadása.

Nagy: És Ön, amikor ezt a helyzetjelentést megkapta, már gondolt arra, hogy a hidakat szükség esetén stratégiai okokból a németek visszavonulásának védelmére fel is kell robbantani?

Szálasi: Nem, egyáltalán nem.

Nagy: Mit tartott Ön a stratégiai helyzetről német visszavonulás esetére?

Szálasi: Ahogyan a szerződés is megállapította, a hidaknak a bénítása a fontos.

Nagy: Tehát bénítás céljából kellett a katonai tárgyakat, hidakat felrobbantani.

Szálasi: Nem, a tárgyakat bénítani, nem pedig felrobbantani. Katonai műszaki szempontból a bénítás nem felrobbantás, hanem egy fontos hídmezőnek a felrobbantása, mégpedig a legfontosabb hídmezőnek, legtöbbnyire a középső összekötő résznek a felrobbantása.

Nagy: Ön Horthy Miklós kormányzót fegyverszüneti kiáltványa miatt alkotmányszegőnek, úgyszólván nemzetárulónak tekintette, mert megpróbálta megakadályozni a háború továbbfolytatását. Azt kérdezem, hogy a finn Mannerheimet vagy a román királyt szintén saját nemzetük árulójának tekinti Ön azért, mert ők előbb mint Horthy Miklós kiugrottak a háborúból.

Szálasi: Ahogyan kiálltak a háborúból, az az én felfogásom szerint nem elítélendő, mert a kiállást az ott fennálló tételes törvények alapján hajtották végre.

Nagy: Ne beszéljen a tételes törvényekről Ön, aki minden törvényt felrúgott.

— Bajcsy-Zsilinszky, Tarcsay, Kiss és társai kivégzéséről tudott Ön előre?

Szálasi: Tudtam, hogy eljárás folyik ellenük.

Nagy: A kegyelmezés joga Önt illette meg minden bizonnyal.

Szálasi: Nem emlékszem kegyelmi kérvényre.

Nagy: Hát olyan gazemberek voltak az Ön bírói, hogy fel sem terjesztették a kegyelmi kérvényt? Mert a kegyelmi kérvényt Bajcsy-Zsilinszky védője beterjesztette, ezt itt mint tanú, majd vallani fogja.

Szálasi: Hozzám nem érkezett semmiféle kérvény. Csak arról tudtam, hogy elítélték őket és az ítéletet végre is hajtották.

Nagy: Térjünk rá ezután a zsidókérdésre. Ön azt mondotta, nem tudott semmit arról, hogy a zsidókat akár Budapesten, akár Németországban megkínozták és meggyilkolták Nem tudott arról, hogy a római pápa közbelépett, azt mondja, angol rádiót nem hallgatott. Én láttam az Ön lapját, az Ország nevű lapot, amelynek a baloldali emberek is hálásak voltak, azért, mert a lapnak sikerült a külföldi lapszemléket megszereznie és a nyilaskeresztes ideológia szempontjából igen érdekes részleteket közölt. Közölte a lap a canterburyi érsek fényképét is a newyorki érsek tiltakozását is a zsidók ellen elkövetett brutalitások miatt. Ezt a saját lapjában nem olvasta.

Szálasi: Nem volt közöm ehhez a laphoz. Nem volt nyilas lap és ezekről nem értesültem belőle. A hungarista ideológiának meg volt a nézete a zsidókérdésben … Amit egyesek a zsidókérdésben végeztek, azért nem vonható felelősségre az egész nyilaskeresztes mozgalom.

Nagy: És ha a békeszerződések alkalmával — ahol pedig nem lehet maszlaggal traktálni a diplomatákat — felelnie kellene arra, hogy Magyarország kormányzata elnézte azt, hogy az állampolgárok ezreit kivégzik és megkínozzák, mit válaszolna?

Szálasi: Ott is megadtam volna azt a felvilágosítást, amit itt a népbíróság előtt megadtam.

Nagy: Na, ebbe a felvilágosításba az ország belepusztult. Ön azt mondja, hogy csak arról tudott, hogy a zsidókat munkaszolgálatra viszik. Hogyan gondolta, hogy a 70—80 évesekkel is munkát végeztetnek?

Szálasi: Az általános munkaszolgálat 12—70 között vett igénybe minden magyar állampolgárt.

Nagy: A 12—70 éveseket képesnek tartotta munkára?

Szálasi: Bizonyos keretek között, elvégezhettek volna munkákat. (Nagy zaj.)

Nagy: Emlékszik-e arra, hogy Kemény Gáborné, az Ön külügyminiszterének felesége eljárt Önnél egy arany vitézségi érmes volt főhadnagy ügyében, akinek egész családját kiirtották és kérte közbelépését a további atrocitások megszüntetésére?

Szálasi: Nem emlékszem. Én november 17-étől kezdve ezzel a kérdéssel egyáltalában nem foglalkoztam.

A politikai ügyész ezután odamegy a vádlotthoz, és egy folyóiratot mutat, amelyben fényképek voltak az auschwitzi, buchenwaldi és dachaui koncentrációs táborokból. Az amerikai csapatok készítették ezeket a felvételeket közvetlenül bevonulásuk után. A fényképek mutatják a tábor borzalmait, hatalmas hullahegyeket, a gázkamrákat, a kivégzés előtt a zsidók szájából kivert fogsorok tömegeit. Látható a fényképeken, amint a gázkamrákból fogókkal- hurcolják ki a hullákat és láthatók azok az emberek is, az úgynevezett „eleven emberek”, akik a politikai ügyész megjegyzése szerint még csontváznak is soványak. Szálasi Ferenc merev arccal, minden megindultság nélkül nézi a politikai ügyész által eléje terjesztett fényképeket. Nagy Vincze, amikor végiglapozza a folyóiratot, megkérdezi a vádlottat: Mit szól Ön ezekhez.

Szálasi száraz, flegmatikus hangon válaszol: A múltkor kijelentettem már, hogy a zsidó kérdés ilyen elintézési módját el kell vetni.

Nagy: Ilyen hideg, részvétlen arccal engedte, hogy nemzete fajmagyar tömegei is elpusztuljanak, természetes, hogy hidegen nézi a képeket az Ön által megvetett, de magyar állampolgárok, külföldre kiadott magyar állampolgárok tömeges pusztulását.

Az elnök visszatérve a vádlott egy korábbi kijelentésére, megállapítja hogy a vádlott teljesen tetszése szerint magyarázza a dolgokat. Ha a tételes törvényekre kell hivatkozni, akkor azokra hivatkozik, de ha az ő felfogásának és elképzeléseinek az élet felel meg jobban, akkor az életre hivatkozik, mint ahogyan azt a fegyveres nemzethez intézett hadparancsában is tette.

Ezután Szálasinak azt a beszédét ismertették amely a Virradat 1942 január 11-i számában jelent meg és amelyet Szálasi a tisztségviselők előtt mondott. Nincs már bizonytalanság — mondotta a többi között — választani kell vagy Berlin vagy Judea. A totális világháború Japán közbelépésével kezdődött és folytatódik mindaddig, amíg a nacionalista-szocialista világrend meg nem születik. A régi világ kardélre kerül és oda, ahonnan jött és ahová régen való: a pokolba. 1942 a döntés esztendeje lesz. A német nép minden politikai, gazdasági, társadalmi és katonai erejének bevetésével elhárította a borzalmas bolsevista veszedelmet Európa felől. Feltétlen meggyőződésünk, hogyha ebben a döntő évben nem a magyar nemzetiszocialista állami, nemzeti rendre fog támaszkodni nemzetünk, akkor ez lesz nemcsak nemzetünk, de Délkelet-Európa legnagyobb tragédiája.

A vádlott 1943 január 27-én mondott beszédében kijelentette, hogy a most dúló fegyveres viszály nem világháború hanem világnézeti harc, és ebben a harcban, vagy megsemmisítünk, vagy megsemmisülünk.” Ebben a harcban nincs és nem is lehet megalkuvás. El fognak pusztulni a plutokrata erők, tehát nem kerülhet sor béketárgyalásra és békeszerződésre, mert halott emberekkel se tárgyalni, de szerződéseket kötni sem lehet. Az 1944 január 8-i beszédben a vádlott megállapítja, hogy 1943-ban a tengelyhatalmak védelemre szorítkoztak, mert mind a három a totális háborúra szervezi át nemzetét. Ha ezek az előkészületek befejeződnek akkor a tengelyhatalmak döntik majd el, hogy mikor, hol, mivel és hogyan fogják végrehajtani tervüket, az ellenség megverését. Még néhány beszéd és újságcikk ismertetése után az elnök feltette a kérdést:

— Látva a következményeket most módjában van megítélni mi volt helyes, mi volt tévedés, mi volt a nemzet érdekében álló s mi volt a nemzet elleni bűn; most a következmények ismeretében ismét úgy cselekedne, mint cselekedett?

Szálasi: Természetes, hogy most a jelenlegi helyzetnek megfelelően cselekednék.

Elnök: Nem ezt kérdeztem. Hanem azt, hogy látva a következményeket, hogy visszanézve és ismerve a következményeket, helyesli, vagy helyteleníti akkori cselekedeteit.

Szálasi: A bennem élő hit és az új világ szempontjából én mindig olyan lépéseket tettem, amelyek meggyőződésem szerint a magyar nemzet dicsőségét és boldogságát voltak hivatva szolgálni.

 

SaLa

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!