A tárgyalás
(idézet: A Szálasi-Per – Ítél a történelem – HÍRADÓ KÖNYVTÁR – 1945)
7
Az elnök most elővette a hadparancs egyik példányát s megkérdezte, tud-e arról, hogy ezt röpirat formájában repülőgépről terjesztették Budapesten. Szálasi igenlő válasza után megmutatta az egyik példányt, amelyet Szálasi hitelesnek ismer el. Az elnök vázlatosan ismertette annak lényegét. A hadparancsi egyebek között az európai közösségbe való bekapcsolódásról beszélt és így folytatódik: „Igyekezetem, hogy az európai közösségnek nemzetünk is tagjává váljék, meddő maradt. Választani kellett nemzetem és az alkotmány, az igazság és a jog, az élet és a törvény között. Nemzetünket, az igazságot és az életet választottam.” — Miért nem meri ezt itt is megmondani — kérdezte az elnök — miért próbál itt állandóan alkotmányosdit játszani. Ez nem volt Önnek lényeges, Ön az alkotmány helyett a nemzetet választotta.
Ön nem talál ellentétet a nemzet igazi, őszinte szolgálata és a hazaárulás között sem. Ehhez hozzá vagyok szokva az Ön részéről. (Az elnök ezután részletesen felolvasta a hadparancs folytatását, amely a háború győzelmes befejezéséről szól és állást foglal azok ellen, akik meggátolják a nemzet legteljesebb háborús erőkifejtését, majd ezeket mondja: „Harcunk alapelve: vagy megsemmisítünk vagy megsemmisülünk. Más alapelvet nem ismerek el sem józannak, sem tárgyilagosnak.”
— Ezzel a mondattal mondotta ki a legszörnyűbb erkölcsi ítéletet önmaga és a mozgalom fölött.
— A megsemmisítés vagy megsemmisülés lehetett Önnek, vagy vezérkarának a sorsa, de nem a nemzeté. A nemzetet ilyen alternatíva elé állítani a legnagyobb hazaárulás volt az egész magyar történelem során, mert történelmünk nagyjai nem erre adtak példát. Ha elbukott egy küzdelem — akár helytálló, akár nem — nem akarták a nemzetet is maguk után rántani, elbuktak legfeljebb maguk, de a nemzet számára meghagyták a kiutat, azt, hogy a nemzetet igazi nagyjai ismét életre vezethessék. (Taps) Önök a nemzetet akarták megsemmisíteni, nem önökön múlt hogy élünk és fel fogunk támadni. (Viharos taps).
Szálasi: Ennek nem ez a magyarázata. Meg vagyok győződve róla, hogy ez a harc kimondottan rendszer-harc. Egy régi világ legteljesebben rombadőlt és egész biztosan új világot kell megépíteni, amely szellemi és anyagi alapjait semmi körülmények között sem fogja a régi világtól venni, hanem csak az erkölcsi alapokat.
Elnök: Ön ezt a parancsot nem mozgalmához, hanem a fegyveres nemzethez intézte.
Szálasi: Igen, hogy figyelmeztessem, hogy élet és halál kérdéséről van szó.
Elnök: Az élet és halál kérdése az volt, hogy ezt az örült, oktalan küzdelmet abba kell hagyni. Az önök küzdelme elbukott, s ahogy mennyire nem volt egyenlő a halállal, azt mutatja hogy élünk, jövőnk van és mi fogjuk felépíteni Magyarországot. (Nagy taps).
Szálasi Az én meggyőződésem az, hogy az általunk hirdetett világnézet egyáltalában nem bukott meg, (Pisszegés és élénk derültség) s a nemzet a mi világnézetünkben olyan szilárd alapokat fog találni, amelyeknek segítségével egyedül fogja megépíteni nagy jövőjét. (Derültség).
Elnök: Ezen az oktalan, nevetséges feltevésen nem csodálkozhatunk, mert Ön bízott a német győzelemben a világ ellen egy őrült gazembernek a csodafegyverekre való hivatkozása alapján. Ez összhangban áll azzal, hogy Önnek most ezek a reménységei.
Szálasi: Ezek nem az én reménységeim s akár mennyire képtelennek tűnnek, de igazak maradnak. (Derültség). Mi a nemzet akaratát hajtottuk végre, amikor elutasítottuk a kormányzó kezdeményezését. (Nagy zaj, pisszegés, felháborodás).
Elnök: Miből győződött Ön meg a nemzetnek erről az akaratáról?
Október 15-én nem volt épeszű ember, aki háborút akart.
— Minden józaneszű ember előtt teljesen bizonyos volt, hogy ez a háború a tengely részéről elveszett.
Szálasi: Az én meggyőződésem más volt.
Elnök: Akkor Önnek nem volt józan esze. (Nagy taps). De nem hiszem, hogy a józan ész hiányzott Önnél. Ön életét akarta nyújtani a nemzet élete árán is. Önnek nem az volt a fontos, hogy a nemzet él, vagy elpusztul, hanem az, hogy ha a nemzet el is pusztul, utolsó óráiban a Szálasi és a hungarizmus lesz uralmon.
Szálasi: Lelkiismeretem nyugodt abból a szempontból, hogy mindenkor nemzetem szolgálatában cselekedtem. (Felháborodott moraj).
Elnök: (tovább ismertetve a hadparancsot) Tudatában van Ön a krisztusi tanoknak?
Szálasi: Úgy vélem, igen.
Elnök: Mit szólt volna Krisztus az önök faji elméletéhez?
Szálasi: Krisztus tanával egyáltalán nem áll ellentétben a fajnemesítés.
Elnök: Krisztus nem a fajra helyezte erkölcstanának alapjait és nem arra, hogy megkülönböztetést tegyünk faj és faj között, hanem azt mondotta: szeresd felebarátodat.
Szálasi: A felebaráti szeretet arra vonatkozik, aki mint felebarát viselkedik, de nem arra, aki nem akarja tudomásul venni, hogy neki felebaráti kötelességei is vannak. (Zaj.) A hungarizmus erkölcsi alapjai egyáltalában nem a faji elméleten nyugszanak, lehet, hogy a német nemzetiszocialista gyakorlat ezt csinálta, de nekünk nem ez volt az alapunk.
Elnök: Nincs alacsonyabbrendű és magasabbrendű faj. Hogy önök hova züllöttek faji elméletükkel, azt mutatja, hogy elfogadták a magyarság másodrendűségét a germánsággal szemben. Önök felajánlották szolgálatukat a hitlerizmusnak. Aki korpaközé keveredik, azt megeszik a disznók.
Szálasi: A hungarizmus a legteljesebben önállóan alakította ki világnézetét.
Elnök: Miért nem akarta elképzeléseit a másik oldallal megvalósítani? Saját maga írja, hogy látja, hogy a németek a háború után imperialisztikusan fognak berendezkedni. Miért nem hitt akkor a másik oldalban?
Szálasi: Meg voltam, győződve róla, hogy a német vezetés tanul az eseményekből és lenyesi ezt az imperializmust.
Elnök: Ön nem ezt mondotta, hanem azt, tudatában van annak, hogy a németek megkísérlik a háború után az imperialisztikus berendezkedést és akkor jön a hungarizmus szabadságharca, amely az igazság eszméjének alapján győzni fog.
— Miért kötötte le magát csak az egyik fél mellé, ha azt tartja, hogy az igazság szelleme mindenképpen győzedelmeskedik.
Szálasi: Azért, mert a másik fél egész gyakorlati felépítését nem ismertem, nem az én hibámból, hanem a másik fél elzárkózó politikája miatt.
Elnök: Nem kellett ismernie. A németeknél megismerhette a kis népek szabadságával szemben követett imperializmust. Ha ön a szellem és igazság erejében bízott, nem lehetett fontos önnek, hogy melyik oldal győz, mert a szellem és igazság győzelmében mindkét oldallal szemben bízhatott.
Szálasi: Ezt nem értem. (Derültség.)
Elnök: Minthogy ennek ellenére a túloldal győzelme következett be, ebből az ön elméletének logikus kifejtése szerint következik, hogy a szellem és igazság a túloldalon volt.
Szálasi: Egyáltalán nem.
Elnök: Mikor ment el a Gellért hegyről?
Szálasi: 16-án a késő reggeli órákban és Veesenmayer követtől értesültem arról, hogy a kormányzó velem beszélni akar.
— Ekkor tudtam meg, hogy a kormányzó, a magyar és a német kormány között megegyezés jött létre és a kormányzó német védelem alá akarja magát helyezni. A kormányzóval egy magánszobába vonultunk félre.
Elnök: Hogyan érezte Ön magát, amikor teljesen tájékozatlan volt. Nem tartotta azt furcsának, hogy nem tájékoztatták, amikor Ön a hungaristák szerint akkor Budapest polgárai közül az első volt?
Szálasi: Tudtam azt, hogy a nemzet elfordult a kormányzótól, senki sem akart a szózatnak megfelelően cselekedni. (A vádlottnak erre a kijelentésére nagy nevetés támad a nézőtéren.) Szálasi ezután szinte sértődötten jelentette ki: Ez határozottan így volt.
Elnök: Ön semmiről nem tudott, hogyan akart akkor a nemzet akaratának eleget tenni?
— Akkor még azok sem akarták a háború folytatását, akik azelőtt mellette voltak. Honnan tudja Ön azt, hogy a nemzet folytatni akarja a háborút?
Szálasi: Jöttek be távbeszélő jelentések.
Elnök: Kiktől, a nemzet átkozódó millióitól, akik öklüket rázzák önökre?
Szálasi: Erről nem tudok.
Elnök: A nemzet ujjongott, amikor a proklamációt hallotta és megdermedt a lélek mindenkiben, amikor a hadparancsot hallották.
Szálasi: Én éppen ellenkezőjét hallottam. Érkeztek jelentések az egész csendőrség és rendőrség vidékről…
Elnök: A csendőrségre, amely a magyarság szégyenét jelenti, erre hivatkozik maga? A csendőrség volt azonos a nemzettel? Honnan kapott jelentéseket?
Szálasi: Más felelni valóm nincs.
Elnök: Tehát nem tud felelni arra, hogy a csendőrségen kívül kitől kapott jelentést a nemzetnek állítólagos azonos álláspontjáról?
Szálasi: Azoktól, akik a nemzetet ilyen súlyos időkben vezették: főpolgármesterektől, alispánoktól, jegyzőktől.
Elnök: Azok nem a nemzet voltak, azok a nemzeti akarat elnémítói és guzsbakötői, a nemzet sanyargatói voltak, akik miatt itt állunk most.
Szálasi: Nem tudom elképzelni, mert én azután a megnemszállott részeken országjárást végeztem és amit ott tapasztaltam a nemzet részéről annyira szép volt és annyira egyöntetű megnyilvánulás volt a mi döntő lépésünkkel kapcsolatosan, hogy csak helyeselhettem, amit október 15-én csináltunk.
Elnök: Mi szükség volt a drákói rendszabályokra a katonai szökevényekkel szemben, mi szükség volt a szolgálati szabályzatnak a felkoncolásra való kiterjesztésére? Ha Önök mellett lett volna a nemzet hangulata, nem szöktek volna meg a katonák.
Szálasi: Nem akkor szöktek, amikor mi vettük át a hatalmat, hanem azelőtt.
Elnök: Akkor is egyre megy, ha később nem szöktek meg, azért nem, mert legfeljebb meg volt nehezítve számukra.
Szálasi: Nem volt több szökevény, mint más hadseregben.
Elnök: Önnek ez volt az információja?
— De nem is kell ezt a kérdést tovább feszegetni. A nemzet meghallotta most véleményét, hogy Szálasi Ferenc neki tulajdonítja itt most saját bőre megmentése érdekében mindazt, amit tagadni akar.
Szálasi: Nem a saját bőrömet féltem. Én nyugodtan állok a nemzet ítélőszéke elé bármikor.
Elnök: Ha a nemzetvezetői észretérése folytán október 15-én kikapcsolódunk a háborúból, ezt a háborút elveszítettük akkor is, de nem így állunk, ahogy állunk, mert mi látjuk, következtethetünk, hogy azzal a jóindulattal, amely így is nyilvánult irántunk, a jelentéktelen kis nép által provokált nagyhatalmak részéről, micsoda jó indulatban lett volna részünk akkor, ha október 15-én kiválunk. Meglennének hídjaink, meglennének lakásaink, nem pusztulnának újszülötteink 40%-ban és ezt Ön csinálta, Szálasi Ferenc! (Közönség: Pfuj, gyilkos!)
Szálasi: A nemzet egészen biztosan most is hősi életszemléletének megfelelően …
Elnök: A nemzet élni akar, nem pedig hősi életszemléletet az Ön hatalomrajutása érdekében.
Elnök: Mi volt a konkrét eredménye a kormányzóval történő beszélgetésnek?
Szálasi: Az volt, hogy szóbeli megbízatást kaptam arra, hogy a közjogi kérdéseket elintézzem és az ő jogkörét is gyakoroljam.
Elnök: Mi volt alkotmányjogi formája ennek a dolognak?
Szálasi: Mintahogy eddig is történt, a megbízatást mindig szóbelileg kapták meg és később a kabinetiroda foglalta írásba.
Elnök: Micsoda jogi alapja volt annak, hogy a kormányzó Önnek az államfői jogok gyakorlására jogot adott?
Szálasi: Éppen ezért kértem tőle írásban. Nagyon jól tudom, hogy nem volt joga. (Közönség derül).
— Szükség volt írásra. A kormányzó lemondásával kapcsolatban csak kellett valamilyen okmány!
Elnök: Csak arra akarok rámutatni, hogy Ön aki mindig az alkotmányra hivatkozik, alkotmányellenesen vette át a hatalmat.
Szálasi: Nem követtem el alkotmánysértést, mert hiányzott az alkotmány közjogi alap, amelyet megsérthettem volna.
Elnök: Ne beszéljen alkotmányszerűségről, ne akarjon az alkotmány védelme, annak látszata mögé bújni akkor, amikor az egész eljárásnak a legcsekélyebb alkotmányjogi alapja sem volt.
Szálasi: Nekem ez a véleményem.
Elnök: Mit gondol, mi lett volna, ha a kormányzó azt mondja, hogy államfői jogainak továbbra is gyakorlatában akar maradni.
A vádlott szerint, ha felmerült volna ez a kérdés, akkor koalíciós kormány jött volna létre és ő csak mint miniszterelnök használhatta volna fel a felhatalmazást.
Elnök: Szóval meghagyták volna a kormányzót.
Szálasi: Természetesen, de jogkörét megkötöttük volna úgy, hogy ilyen lépések többé ne történhessenek.
Elnök: Szóval megmarad állítása mellett, hogy a kormányzó teljesen önként lemondott és Önt megbízta az államfői jogok vitelével és a miniszterelnöki teendők ellátásával. Mi történt ezután?
Szálasi: A szóbeli felhatalmazás alapján a hivatalos közlönyben kiadtam az első rendeletet.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!