A petrográdi felkelés – 2
(idézet: A polgárháború évei a Szovjetunióban 1917-1922
Kerenszkij, miután megkapta az Előparlament jóváhagyását arra, hogy a bolsevikokkal végezzen, a Téli palotába sietett, hogy kiadja utasításait. Megsürgette, hogy a frontról erősítéseket küldjenek, mindenfelé sürgönyileg érdeklődött, hogy mi van a fennakadt csapatszállítmányokkal. Cárszkoje-Szelo helyőrsége parancsot kapott, hogy csapatokat küldjön Petrográdra. A sérültekből álló lövész-ezred parancsnokához kérdést intéztek, hogy mikor érkezik az ezred, nem lehetne-e legalább egy részét azonnal Petrográdra küldeni.
Napközben a petrográdi hadkerületi parancsnoksághoz hírek érkeztek arról,hogy vörösgárdista csapatokat vontak össze a Szmolni-épületnél. Közölték, hogy a vörösgárdisták között fegyvereket osztanak szét. A hadkerületi főparancsnok azonnal a következő parancsot küldte szét az összes csapatrészekhez.
„1. Az összes csapatrészeknek és egységeknek megparancsolom, hogy a hadkerületi parancsnokság további rendelkezéséig ne hagyják el a kaszárnyákat. Megtiltok minden önálló akciót. Mindenkit, aki a parancs ellenére fegyveresen az uccára megy, fegyveres lázadásért bíróság elé állítok.
2. Bárminő önkényes fegyveres akció esetén, vagy ha egyes csapatrészek vagy katonacsoportok a hadkerületi parancsnokság parancsa nélkül az uccára vonulnának, elrendelem, hogy a tisztek a kaszárnyában maradjanak. Azokat a tiszteket, akik feletteseik parancsa nélkül akcióba léptek, fegyveres lázadásért bíróság elé állítom.
3. Szigorúan megtiltom, hogy a katonaság különböző szervezetektől származó, bármily „parancsot” végrehajtson.
Polkovnyikov vezérkari ezredes,
a hadkerület főparancsnoka”.
Polkovnyikov nem bízott a helyőrség katonáiban s ezért a tisztekhez fordult. De a vezérkar tudta, hogy a tisztek a csapatoknál milyen kevéssé urai a helyzetnek. Polkovnyikov tudta, hogy a forradalmi katonai bizottság politikai megbízottjai a tiszteket elszigetelik vagy egyenesen eltávolítják.
Egy második parancsban Polkovnyikov azt követelte, hogy az ezredekből távolítsák el a forradalmi katonai bizottság politikai megbízottjait, a vezérkarral közöljék a politikai megbízottak névsorát és indítsanak ellenük vizsgálatot, hogy törvényellenes tetteikért a bűnösöket a bíróság elé állíthassák.
A petrográdi hadkerület katonai megbízottja, Malevszkij, akit az eszer-mensevik központi végrehajtó bizottság nevezett ki, a maga részéről felhívta a helyőrségi ezredeket, hogy vessék alá magukat a vezérkar parancsainak. Amikor az eszer-mensevik megbízott megtudta, hogy a Szmolni épületben katonai erőt vonnak össze, újabb hisztériás paranccsal fordult az összes bizottságokhoz:
„Ismételten hangsúlyozom: az ország és a forradalom védelmének nevében, azért, hogy Petrográdon elejét vegyük a vérfürdőnek, és hogy Petrográdon és a fronton elejét vegyük az éhínségnek, ami elkerülhetetlen következménye a polgárháborúnak, szigorúan megkövetelem, hogy a Petrográdon és környékén állomásozó összes csapatrészek csak a petrográdi hadkerület parancsnokságának rendeleteit és parancsait hajtsák végre”.
Az éhínség és a polgárháború veszedelme — ezek voltak az érvek, melyekkel az eszerek és mensevikek a munkásokat és katonákat azelőtt is ijesztgetni szokták.
De ez a fenyegetőzés nem hatott és az ellenforradalom szervezői ahhoz az eszközhöz folyamodtak, melyet már az 1917 évi júliusi napokban kipróbáltak. A petrográdi hadkerület főparancsnok-helyettese és az eszerek hivatalos vezérkari képviselője, A. Kozmin százados, a következő parancsot küldte a helyőrségi csapatoknak:
„A PETROGRÁDI HELYŐRSÉG ÖSSZES CSAPATRÉSZEIHEZ!
1. A demokrácia, melyet végrehajtó szervei, a munkás- és katonaküldöttek tanácsának központi végrehajtó bizottsága és a parasztküldöttek tanácsának végrehajtó bizottsága képviselnek — elítéli azt, hogy a petrográdi helyőrség katonasága megtagadja a kerületi parancsnokság parancsainak teljesítését.
2. A határozat, mely szerint csak a petrográdi munkás- és katonatanács forradalmi katonai bizottságának rendeleteit teljesítik, anarchiát szül s igya haza és a forradalom vesztét idézi elő. Ez a központi végrehajtó bizottságot, a petrográdi hadkerület parancsnokságát és katonai megbízottját arra kényszeríti, hogy a fronthoz forduljanak.
3. A tisztek és katonák vegyék tudomásul, hogy az új csapatok Petrográdra való bevonulásának és az összeütközéseknek súlyos következményeiért azok lesznek felelősek, akik a kormányt és a forradalmi demokrácia legfőbb szervét arra kényszerítették, hogy ilyen rendszabályhoz folyamodjanak.
1917 október 24-én”.
Valójában már néhány nappal azelőtt fordultak a fronthoz, de titokban. Most az eszerek és mensevikek nyíltan jóváhagyták az ellenforradalom terveit és beleegyeztek abba, hogy a frontról katonaságot hívjanak.
Polkovnyikov, hogy a felkelés vezérkarát, mely a város központjában székelt, elszakítsa a szovjethatalomért hősi harcra kész munkáskerületektől, kiadta a parancsot, hogy a Nyikolájevszkij, Trojickij és a Lityéjnij-hidat tolassák szét, a Palotahídra pedig őrséget állítsanak.
Jóelőre közölték a villamosremízekkel, hogy a villamosközlekedés a város folyóntúli részével hét órakor megszűnik.
A parancsot október 24-én délután két órakor adták ki. Két óra negyven perckor kézbesítették a milícia parancsnokságán. A hadapródok és a rohamcsapatok siettek a hidakhoz, de elkéstek. A forradalmi csapatok a forradalmi katonai bizottság parancsára már reggel megszállták a hidakat. Más kerületekben, ahová a forradalmi katonai bizottság még nem tudott csapatokat küldeni, maguk az ezredek vagy a Vörös Gárda tették meg a szükséges intézkedéseket. A munkások a júliusi napok tapasztalatai alapján tudták, hogy a kormány mindenekelőtt a központot igyekszik majd elvágni a munkáskerületektől. Jereméjev elvtárs, akit a forradalmi bizottság küldött a hidak széttolatásának megakadályozására, a Lityéjnij-hídnál találta az árkász-zászlóalj egyik osztagát. A híd másik végét a vörös gárdisták és a Moszkvai ezred csapatai szállták meg. A Trojickij-híd egyik végét a Pál-ezredbeli katonák vették őrizetbe, a másikon vörösgárdisták álltak, akik elkergették a hadapródokat.
A Petrográdi és a viborgi kerületet összekötő Grenagyorszkij-hidat, és a Szampszonyijevszkij-hidat az „Orosz Renault” és a „Parviajnen” gyárak forradalmi őrjáratai állították helyre. A „Benz”-gyári vörösgárdisták egy náluk a gyárban javított páncélgépkocsival mentek a híd elfoglalására. A hidak széttolatásához szükséges óriási kulcsokat elvitték az őrszobából és a Gránátos gárdaezred politikai megbízottjának szobájába dobták.
A Nyikoláj-hídon a hadapródok egy kisebb vörösgárdista különítménybe ütköztek. A hadapródok a parancsnokságtól egy rohamcsapatot hívtak és visszaszorították a vörös csapatot. Ez volt a hadapródok egyetlen győzelme. De ez sem volt hosszú lélegzetű. A Néva összes többi átkelőhelyei a felkelők kezében voltak.
A vörösgárdisták és a helyőrségi katonák harcos ébersége meghiúsította a kerületi parancsnokság tervét. A Szmolni palota megőrizte a teljes kapcsolatot a kerületekkel.
A hidak széttolatását elrendelő paranccsal egyidőben Polkovnyikov kiadta a rendeletet, hogy a rendőrségi szolgálatot erősítsék meg. Az uccákon hadapródok és rohamcsapatok különítményei jelentek meg. Kettőzött őrséget állítottak a vezérkar épületének boltívéhez, mely a Palota-térre, a Téli palotához vezetett.
A városban nőttön nőtt az izgalom. A minisztériumokban és bankokban a kishivatalnokok abbahagyták a munkát. A Nyevszkin és a központba vezető uccákon sok üzletet becsuktak és leeresztették a redőnyöket.
A Nyevszkin a kormány őrjáratai kezdték megállítani a gépkocsikat, s igazolásra szólították fel a bennük ülő utasokat.
A júliusi napok után először vágtattak végig kozák különítmények a főuccákon, a Nyevszkin és a Morszkáján. A városi rendőröket szintén lovasították. A Téli palotához vonták össze az ideiglenes kormányhoz hű utolsó csapatokat. Megérkezett a női zászlóalj. Felvonultak a Mihály-tüzériskola növendékei könnyű ágyúkkal.
A hadapródok megszállták a telefonközpontot és kikapcsolták a Szmolni-épület telefonjait.
Október 24-én délután hat óra körül a petrográdi hadkerület parancsnokságának tudomására jutott, hogy a bolsevikok központi lapja, a „Rabócsij Puty” továbbra is megjelenik és a katonák között osztogatják. Ez a hír a végletekig felingerelte a parancsnokságot: nem sokkal előbb — öt óra felé — közölték vele, hogy a milícia főnöke kiadta a parancsot, hogy a rozsgyesztvenszkij-kerületi kapitányságon fűtsék be a kályhákat és égessék el a „Rabócsij Puty” elkobzott számait. A feldühödött Polkovnyikov újra elküldött egy hadapród-osztagot Germanovics alezredes vezetése alatt azzal, hogy szüntessék be az ujság nyomását és tartóztassák le Sztálin szerkesztőt. Bagratunyi tábornok, a kerületi parancsnokság vezérkari főnöke azt javasolta, hogy páncélgépkocsit és harminc kerékpárost is vigyenek magukkal. Az osztag négy gépkocsin indult el. Germanovics egy kerékpárost és tizenhárom hadapródot vitt magával.
A „Rabócsij Puty” nyomdájánál a hadapródok felfegyverzett vörösgárdistákat és katonákat találtak. Az alezredes átment a Finlyandszkij-proszpekten lévő „Szabad értelem” nevű munkásklubba. Kihívatta a klub vezetőjét és követelte a „Rabócsij Puty” szerkesztőjének kiadását, aki, tudomása szerint, a klubban tartózkodik. A kerületi szovjetet értesítették a hadapród-osztag érkezéséről. A szovjet egyik tagja követelte, hogy az alezredes mutassa fel a klub látogatására feljogosító igazolványát és a letartóztatási parancsot a „Rabócsij Puty” szerkesztője ellen. Az alezredes megtagadta az okmányok felmutatását. Vörösgárdisták érkeztek és a klub munkástagjaival együtt körülvették és lefegyverezték a hadapródokat. Az alezredest elszállították a Vörös Gárda parancsnokságára, onnan pedig a hadapródokkal együtt a Péter-Pál erődbe.
A „Rabócsij i Szoldát” („Munkás és Katona”) c. ujság nyomdájában 6 óra 30 perckor megjelent egy rendőrtiszt, hét rendőrrel. A rendőrtiszt lefoglalta az újságot és a forradalmi katonai bizottság három frissen kinyomtatott felhívását. A rendőrök kezdték szétzúzni a formákat. De csak egyet sikerült széttörniük. A munkások, két matrózzal együtt, kikergették az ideiglenes kormány képviselőit és elvették lefoglalt újságokkal megrakott autójukat. A rendőrök egy része a munkásokhoz csatlakozott. A rendőrtiszt sürgősen távozott. A forradalmi katonai bizottság nemsokára őrizetet küldött — két szakasz katonát a Preobrazsenszkij-ezredből.
Meghiúsult a kerületi parancsnokság második próbálkozása, hogy megakadályozza a bolsevik újságok megjelenését. Ezt a balsikert csakhamar másik is követte. Esti kilenc órakor a forradalmi katonai bizottság politikai megbízottja egy tengerészcsapattal megszállta a Petrográdi távirati ügynökséget. Az ügynökség igazgatója kijelentette, hogy csak az ideiglenes kormánynak engedelmeskedik. A politikai megbízott a legnagyobb nyugalommal félre tolta az igazgatót, íróasztalához ült és követelte, hogy az összes távirati közleményeket adják át neki felülvizsgálás végett. A különböző táviratok között a megbízott elé tették az Előparlament határozatát is, amelyet éppen akkor küldtek a Mária-palotából.
A Mária-palotában Kerenszki beszéde és távozása után négy óra hosszat üléseztek a frakciók. A képviselők minden pillanatban telefonáltak a Téli palotába és a Szmolni-épületbe. Egyik frakcióból a másikba szaladgáltak. Az eszerek már az ötödik határozati javaslatot hiúsították meg. Lassanként kitudódott, hogy az Előparlament elnökségéhez több határozati javaslatot nyújtottak be: egyet a szövetkezetiek és kadetok, egy másikat az eszerek és mensevikek. A kozák csoport szintén akart benyújtani egyet. Az Előparlament többsége, úgy látszott, az első javaslat felé hajlott. De aztán kezdtek érkezni a hírek a forradalmi csapatok felvonulásáról. Az Előparlamentben a hangulat a második határozati javaslat javára kezdett billenni.
Kerenszkijt telefonon értesítették a frakciókban lefolyt vita menetéről. Kétsége lévén az iránt, hogy párthívei képesek-e elérni a szükséges határozat elfogadását, Kerenszkij három óra felé felhívta Ivánov szenátort és arra kérte az összes szenátorokat — a köztársasági tanács tagjait — , hogy menjenek el a tanács ülésére.
A hosszú viták csak hat órakor fejeződtek be és Pesehonov elnök megnyitotta az Előparlament ülését. Közölte, hogy két napirend előtti indítvány érkezett. Az első, melyet a mensevikek, internacionalista mensevikek, „baloldali”-eszerek és eszerek nyújtottak be, a következőképpen hangzott:
„Az utóbbi napokban készülő forradalmi akció, melynek célja a hatalom elfoglalása, polgárháborúval fenyeget, termékeny talajt ad a pogrom-mozgalomnak és az ellenforradalmi feketeszázas erők mozgósításának, ami a gazdasági élet megbénulása s az ország teljes felbomlása közepette elkerülhetetlenül maga után vonja az alkotmányozó nemzetgyűlés meghiúsulását, az új katonai katasztrófát, és a forradalom bukását. Az említett agitáció sikere számára nemcsak a háború és a gazdasági bomlás objektív körülményei teremtik meg a talajt, hanem az is, hogy késik az égetően szükséges rendszabályok életbeléptetése. Ezért mindenekelőtt az szükséges, hogy azonnali hatállyal dekrétumot bocsássanak ki a földnek a földbizottságok kezébe való átadásáról és határozottan fel kell lépni a külpolitika terén. A szövetségesek felszólítandók, hogy hozzák nyilvánosságra a békefeltételeket és kezdjék meg a béketárgyalásokat. Az anarchia és a pogrommozgalom aktív megnyilvánulásai ellen való harc céljából azonnali intézkedéseket kell tenni azok elfojtására és e végből a városi önkormányzat képviselőinek és a forradalmi demokrácia szerveinek részvételével meg kell szervezni Petrográdon a közrendi bizottságot, amely az ideiglenes kormánnyal szorosan összeműködnék”.
A második indítvány, melyet a szövetkezetiek és kadetok javasoltak, így hangzott:
„Az oroszországi köztársaság ideiglenes tanácsa, meghallgatva a miniszterelnök jelentését, kijelenti, hogy teljes támogatást nyújt a kormánynak abban a harcában, melyet a haza és a forradalom ügyének árulói ellen folytat, akik az ellenség színe előtt az alkotmányozó gyűlés előestéjén nyílt felkelésre vetemedtek a fővárosban. Az ideiglenes tanács a lázadás elnyomására a legerélyesebb intézkedéseket követeli és áttér a napirendre”.
A kozákok a kadetok és a szövetkezetiek indítványához csatlakoztak. Sztrúve is ezt a határozatot támogatta a moszkvai „közéleti szereplők tanácskozása” nevében. Néhány jobboldali eszer és mensevik szintén ezt az indítványt fogadta el.
A szavazásnál az első indítványra 123-en szavaztak, 102-en ellene; 26-an tartózkodtak a szavazástól. Tartózkodtak a népszocialisták és az eszerek egy része, köztük Csajkovszkij és mások.
Az Előparlament elnöke Avkszentyev, a mensevikek vezetője Dán és az eszerek vezetője Goc, felkapták a nehezen szült okmányt és rohantak a Téli palotába, ahol Kerenszkij és a kormány tagjai utolsó intézkedéseiket dolgozták ki a bolsevizmus ellen. Az ülésről kihívták Kerenszkijt, aki sokáig tárgyalt a lihegve érkezett politikusokkal. Avkszentyev hivatalosan közölte Kerenszkijjel az Előparlament határozatát. Kerenszkijre a határozat mély benyomást tett. A határozatot az ideiglenes kormány elleni kihívásnak minősítette és ingerülten felajánlotta állásáról való lemondását, az Előparlament pedig lásson hozzá új kormány megalakításához.
Avkszentyevet meglepte ez a viharos kirohanás. Megmagyarázta Kerenszkijnek, hogy a határozat egyáltalán nem fejez ki bizalmatlanságot az ideiglenes kormánnyal szemben.
— Ellenkezőleg — magyarázta Avkszentyev — az összes frakciók vezetői, amelyek erre a határozatra szavaztak, hangsúlyozzák, hogy megmaradnak előbbi álláspontjukon és teljes készségüket fejezik ki a kormány támogatására. A föld és béke kérdésének a határozatba foglalásával a frakciók csak ki akarták ragadni a bolsevikok kezéből azt az ütőkártyát, melyet azok az ideiglenes kormány elleni harcban felhasználnak, azt állítván, hogy az ideiglenes kormány idegenül áll szemben a nép legégetőbb érdekeivel.
— Akkor miért hiányzik a határozatból a kormány iránti bizalom megszokott parlamenti kifejezése? — kérdezte Kerenszkij ingerülten.
— Ennek a magyarázata a határozat hevenyészett összeállításából fakadó, nem éppen szerencsés fogalmazás, de szó sincs szándékos elhallgatásról — bizonygatta Avkszentyev.
Hasonló kijelentést tett Kerenszkijnek Goc az eszerek nevében és Dán a mensevikek nevében.
„Mi azzal a teljesen határozott és konkrét javaslattal jöttünk az ideiglenes kormányhoz — írta Dán erről a látogatásról — hogy azonnal lényegbe vágó határozatokat fogadjon el a háború, a föld és az alkotmányozó nemzetgyűlés kérdéseiben és erről sürgönyök szétküldése és hirdetmények kiragasztása útján azonnal értesítse a lakosságot. Ragaszkodtunk ahhoz, hogy ezt feltétlenül még azon éjjel meg kell csinálni, hogy reggelre már minden katona és munkás értesüljön az ideiglenes kormány határozatairól… Javaslatunk elfogadása és végrehajtása a kormány részéről fordulatot vált majd ki a tömegek hangulatában és ebben az esetben remélni lehet, hogy a bolsevik propaganda hatása gyorsan csökkenni fog”.
Így hát az egész hűhó nyílt csalásra lyukadt ki, hogy erélyes rendszabályokat ígérjenek és így elszakítsák a tömegeket a forradalomtól.
A „Liber-Dán blokk” egyik tagja, Sztankévics, volt hadseregfőparancsnoksági megbízott, nyíltan beismerte emlékirataiban, hogy e „forradalmi” határozattal siettek mégegyszer becsapni a sokszor becsapott tömegeket. Sztankévics beszéli, hogy Kerenszkij lemondással fenyegetőzött, ha a határozatot nem változtatják meg, és a következőket közli:
„Kerenszkij elhatározása rendkívül meglepte őket (a megalkuvókat. — A szerit.), miután ők a határozatnak tisztán elméleti jelentőséget tulajdonítottak, véletlen szüleményének tartották és még csak eszükbe sem jutott, hogy a határozat gyakorlati lépéseket is vonhat maga után”.
Az Előparlament képviselői este tizenegy óra felé hagyták el a Téli palotát. Távozásuk után Kerenszkij beszámolt az ideiglenes kormánynak a lefolyt beszélgetésről. A kormány tagjai úgy vélték, hogy szó sem lehet lemondásról, most arra van szükség, hogy a legerélyesebb eszközökkel eltiporják a lázadást.
Palcsinszkij beszéli, hogy az ülésen heves „elméleti vita” támadt. Arról volt szó: ki teszi tönkre a forradalmat? De egyszerre csak közölték, hogy a Petrográdi távirati ügynökséget és a központi távírót megszállták. Rogovszkij kormánybiztos jelentette, hogy megszállták a Nyikoláj-hidat és hogy a Vörös Gárda-osztagok a Palota-híd felé vonulnak fel. A felkelők állhatatosan, feltartóztathatatlanul közeledtek a Téli palotához. A kormány kiadta a parancsot, hogy páncélkocsikat és hadapródokat küldjenek a Petrográdi távirati ügynökséghez, a távíróhoz és a Balti pályaudvarra.
Kerenszkij, Palcsinszkij és néhány tiszt éjféltájban a kerületi parancsnokságra rohantak. Polkovnyikov hadkerületi parancsnok, aki az utóbbi napokban olyan fennhéjázóan viselkedett, váratlanul teljes fejvesztettséget árult el. Parancsait a forradalmi katonai bizottság politikai megbízottjai hatályon kívül helyezték. Az ezredek egymásután mentek át a forradalom oldalára. A Vörös Gárda, amelyet komolyan számba sem vettek, mindenki szeme láttára hatalmas erővé nőtt.
Polkovnyikov a Téli palotától, Kerenszkijtől várt utasításokat. De Palcsinszkij értésére adta, hogy várakozása hiábavaló. „Bolondok háza az” — foglalta össze feljegyzéseiben Palcsinszkij benyomásait a Téli palotában uralkodó helyzetről.
A kerületi parancsnokság hangulata élesen megváltoztatta Kerenszkij szándékait. Támadásra még csak gondolni sem lehetett.
„Saját kezünkbe kellett volna venni a vezetést, — írta erről az időpontról Kerenszkij — de már nem a felkelők elleni támadás céljából, hanem azért, hogy magát a kormányt védelmezzük, amíg friss csapatok érkeznek a frontról és a fővárosban újjá szervezzük a kormány erőit”.
A Téli palotából kérdést intéztek Duhonyin tábornokhoz, a főhadiszállás vezérkari főnökéhez. Az október 24-re Kerenszkijnek megígért frontcsapatok nem érkeztek meg. Követelték, hogy gyorsítsák meg szállításukat. A főhadiszállás megnyugtató választ adott: megígérte, hogy sietteti a dolgot.
Késő éjszaka a Téli palotához rendelték ki a hadapródiskolák és a tartalékos tiszti iskolák növendékeit, akik egyelőre a kaszárnyákban tartózkodtak. Kerenszkij elrendelte, hogy az összes kozák csapatokat vezényeljék ki a Palota-térre.
Rövidesen azonban kiderült, hogy a parancs ellenére több katonai iskola nem vett részt az akcióban. A Pál-katonaiskola növendékei például kijelentették, hogy nem léphetnek akcióba, mert tartanak a Gránátos ezred fellépésétől. Kerenszkij elhatározta, hogy kirendeli az eszer katonai szervezeteket, de azoknak hűlt helyét találta.
Ugyancsak október 24-én éjjel 12 órakor a fejvesztett Polkovnyikov a következő jelentést küldte a főhadiszállásra és az Északi front főparancsnokának:
„Jelentem, hogy Petrográdon fenyegető a helyzet. Nincsenek uccai harcok és rendzavarások, de tervszerűen folyik a középületek és pályaudvarok megszállása, letartóztatásokat foganatosítanak. A parancsokat egyáltalán nem teljesítik. A hadapródok ellenállás nélkül adják át őrhelyeiket. A kozákok a sok parancs ellenére még mindig nem vonultak ki kaszárnyáikból. Az ország előtti teljes felelősség tudatában jelentem, hogy az ideiglenes kormányt az a veszély fenyegeti, hogy teljesen elveszíti a hatalmat. Emellett nincsen semmiféle biztosítékunk arra, hogy nem fogják-e megkísérelni az ideiglenes kormány elfogását”.
Ugyanakkor, amikor Polkovnyikov „fényesen” kidolgozott terve alapján „győzelmes támadással” szándékoztak elfoglalni a Szmolni-épületet, ugyanez a Polkovnyikov beismerte, hogy a Téli palota minden pillanatban a felkelők kezébe kerülhet.
Az ideiglenes kormány ülése október 25-re virradó éjjel két órakor fejeződött be.
Mielőtt a kormány befejezte volna ülését, a városi dumából telefonáltak, ahol rendkívüli ülés folyt. Az Előparlamentből éppen odaérkező Schreider polgármester jelentést tett a bolsevikok akcióba lépéséről. Jelentette, hogy a városi duma élelmezési osztályában megjelent a forradalmi katonai bizottság megbízottja. Ugyanilyen megbízottak jelentek meg a többi városi intézményben is. Schreider, hogy megijessze a városi képviselőket, a maga részéről hozzátette, hogy másnapra házkutatások várhatók az összes lakásokon.
Viharos vita kezdődött a dumában. Különösen az eszerek dühöngtek. Az eszer Gyeduszenko az egész terem helyeslése mellett azt kiáltozta, hogy az összes megbízottakat ki kell kergetni, ha megjelennek a városi hivatalokban. A kadetpárti Nábokov üdvözölte Gyeduszenko beszédét. A kadetok vezére, Miljukov is támogatta az eszereket.
A vita összes résztvevői mindenképpen hangsúlyozták, hogy a városi dumát általános, közvetlen, egyenlő, titkos választójog alapján választották és hogy a városi duma a hatalom „egyetlen törvényes képviselője”. Az eszerek és mensevikek elhatározták, hogy a dumát teszik meg a forradalom elleni erők gyülekezési központjává. Az 53 szavazattal 16 szavazat ellen elfogadott határozatban felszólították Petrográd lakosságát, hogy a duma köré tömörüljön. Elhatározták, hogy végrehajtó szervként az Előparlament eszer-mensevik határozatának megfelelően „közrendi bizottságot” alakítanak, melynek tagjai lesznek: a városi duma 20 képviselője, a társadalmi szervezetek 21 képviselője, a kerületi dumák 17 képviselője és a hadkerületi parancsnokság és az ügyészség egy-egy képviselője. Ezt megelőzőleg az eszer-mensevik központi végrehajtó bizottság ülésén hasonló határozatot hoztak a „közrendi bizottság” megalakításáról.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!