Árulás

A fegyveres felkelés előkészítése Petrográdon – 2

(idézet: A polgárháború évei a Szovjetunióban 1917-1922

 

Miután Kámenyev és Zinovjev a Központi Bizottságban vereséget szenvedtek, olyan gaztettre határozták el magukat, melyre a párt történetében nem volt példa. Október 17-én, néhány órával az ülés után, a Központi Bizottságban felmerült nézeteltérések ügyében nyilatkozattal fordultak a „Novaja Zsizny” c. mensevik újsághoz.

„Tekintettel arra, hogy az akció kérdését egyre erősebben tárgyalják — közölte Kámenyev, — én és Zinovjev elvtárs levéllel fordultunk pártunk legnagyobb szervezeteihez, a petrográdi, moszkvai és finnországi szervezetekhez, amelyben határozottan állást foglaltunk az ellen, hogy pártunk a legközelebbi időben bármilyen fegyveres akció kezdeményezését magára vegye… Nemcsak én és Zinovjev elvtárs, hanem számos gyakorlati munkát végző elvtárs is úgy találja, hogy a jelen pillanatban, a jelenlegi társadalmi erőviszonyok mellett, a szovjetkongresszustól függetlenül és néhány nappal a kongresszus összeülte előtt megengedhetetlen és a proletariátusra s a forradalomra nézve végzetes lépés lenne a fegyveres felkelés kezdeményezését vállalni”.

A mensevik Szuchánov, a lap szerkesztője, azonnal közölte pártbarátaival Zinovjev és Kámenyev levelét. A felkelés kérdésének tárgyalása mindeddig titokban folyt. A tervbevett lépésekről a bolsevik pártkörökön kívül senki sem tudott. És most váratlanul, a felkelés előestéjén, Kámenyev és Zinovjev a nyilvánosság elé vitték a Központi Bizottság titkos határozatát.

Még aznap, október 17-én, alig egy-két órával Szuchánov értesítése után, sietve összeült a központi végrehajtó bizottság eszer-mensevik elnöksége. Elhatározta, hogy a szovjetkongresszust október 25-ére napolja el és a kongresszuson biztosítja a többséget a kispolgári pártok számára. Még három nappal azelőtt jogellenesnek nyilvánították az Északi terület szovjetkongresszusát és elhallgatták a kongresszus táviratát, amely felszólította a hadsereget, hogy minden akadályt leküzdve, küldjön képviselőket az összoroszországi szovjetkongresszusra. Most azonban az eszerek és mensevikek merész fordulattal az északi kongresszus felhívására hivatkoztak és ők szólították fel a hadsereget, hogy biztosítsa képviseletét a kongresszuson. Táviratokkal halmozták el a hadseregnek azokat a szovjetjeit, ahol még nem folytak le az új választások és ahol paktáló többség volt.

„A kongresszus politikájának állandóságot és olyan irányt kell adnunk, amely megfelel az egész forradalmi demokrácia és a forradalom érdekeinek”⁴ — így magyarázgatták a kispolgári vezetők ezt a manőverüket.

Az eszerek és mensevikek számítása meglehetősen átlátszó volt. Tudták, hogy Trockij azt követelte, hogy a felkelést a szovjetkongresszusig halasszák el. Most pedig kitudódott, hogy Zinovjev és Kámenyev a fegyveres felkelés ellen foglaltak állást. A paktálók arra számítottak, hogy a szovjetkongresszus elhalasztásával lehetővé teszik, hogy a forradalmi taktikának a bolsevik pártban lévő ellenfelei fokozhassák Lenin és Sztálin ellen a harcot. Az eszerek és mensevikek ezenkívül arra is fel akarták használni a halasztást, hogy a kongresszuson többséget szerezzenek. A szovjetkongresszus elhalasztása lehetővé tette az ideiglenes kormánynak, hogy jobban felkészüljön a felkelés szétverésére.

Október 18-án reggel Kámenyev és Zinovjev levele megjelent a sajtóban. Az ellenség megtudta, hogy felkelés készül. A petrográdi hadkerület parancsnoka, Polkovnyikov ezredes azonnal a következő „igen sürgős” parancsot küldte szét a helyőrségnek:

„1. Minden egyes csapattest a különleges utasításoknak megfelelően saját elhelyezési körzetén belül az állami és közintézmények védelmében mindenképpen támogatni köteles a városi önkormányzat szerveit — a rendőrbiztosokat és a népőrséget;

2. a kerületi parancsnokkal és a városi népőrség képviselőjével együtt járőröket kell szervezni és a bűnöző elemek és a katonaszökevények letartóztatására meg kell tenni a szükséges intézkedéseket;

3. mindazokat, akik a kaszárnyákban megjelennek és fegyveres akciókra és zavargásokra szólítanak fel, le kell tartóztatni és át kell adni a helyettes városparancsnoknak;

4. megakadályozni uccai tüntetések, gyűlések és felvonulások rendezését;

5. fegyveres akciókat és zavargásokat a rendelkezésre álló fegyveres erők segítségével azonnal el kell fojtani”.

Október 18-án nappal, a Téli palota előtti téren géppuskákkal felszerelt páncélgépkocsikat állítottak fel.

Október 18-án este az ideiglenes kormány titkos ülésre jött össze. Verhovszkij hadügyminiszter és Nyikityin belügyminiszter jelentették, hogy milyen intézkedéseket foganatosítanak a felkelés ellen. A kormányülés után Kerenszkij dolgozószobájában katonai tanácskozást tartottak Petrográd védelméről. Jelen voltak: Polkovnyikov ezredes, a hadkerület főparancsnoka és segédtisztje Kozmin, Bagratunyi tábornok, a hadkerület vezérkari főnöke és a dandárparancsnokok.

Polkovnyikov és Bagratunyi jelentést tettek a felkelés megelőzése és elnyomása céljából foganatosított rendszabályokról. A fővárost körzetekre osztották fel. Minden körzetben a katonai parancsnok volt a felelős a „rend fenntartásáért”. A városban a járőrök és őrszemek számát szaporították. A város külső kerületeibe erős katonai őrségeket küldtek, hogy megakadályozzák a tömeg összeverődését. Városszerte lovastartalékokat rejtettek el, amelyek egyetlen hívó szóra bármely percben készen álltak a „rendzavarások” elfojtására.

„A konkrét intézkedéseket már megállapítottuk és jóváhagytuk s a holnapi naptól kezdve életbe fogjuk léptetni4” — jelentette ki Polkovnyikov.

Reggel 6 óráig tárgyalták a készülő fegyveres felkelés elleni harc módjait. Október 19-én reggel hadapródokat hívtak a városba, az őrségeket megerősítették, a város különböző részein kozákokat helyeztek el.

A mensevikek kifecsegték a kormány intézkedéseit. Központi lapjuk, a „Rabócsaja Gazeta” október 19-én közölte olvasóival:

„A veszedelmes zavargások megakadályozására már egész sor rendszabályt foganatosítottak. Tegnap kivétel nélkül az egész népőrséget revolverekkel fegyverezték fel. A népőrséghez 600 válogatott, rendkívül öntudatos és az ideiglenes kormányhoz hű katonát osztottak be”.

De a megrémült kispolgárok kevesellték ezt. A mensevikek a cikk végén nyugtalansággal állapították meg:

„Mégis meg kell mondanunk, hogy a fővárosban a kétes elemekkel szemben a védelem nem áll a kellő magaslaton, mert hiányzik az eléggé megbízható és gyorsan végrehajtó szerv”.

A kormány egyik mensevik tagja megnyugtatta idegeskedő társait. Az újságban közölték Nyikityin belügyminiszter nyilatkozatát. Nyikityin kijelentette, hogy a bolsevikok akciója ellen „a leghatározottabb és legerélyesebb rendszabályokat foganatosították”.

Az ellenség, amelyet előre figyelmeztettek, lehetőséget nyert arra, hogy felkészüljön és a kezdeményezést saját kezébe ragadja. Ebben az összefüggésben érthetővé válik az ellenforradalom akciója október 19-én Kalugában.

Az egész polgári sajtó lármát csapott, üvöltözött. A mensevik „Rabócsaja Gazeta” október 19-én „Zinovjev Lenin ellen” címen cikket közölt. A mensevikek kárörömmel gúnyolódtak a bolsevikok belső ellentétein és aljas rágalmakat szórtak reájuk. Azt hazudták, hogy a bolsevikok a szökevény matrózokat és a katonaszökevényeket a kormányra uszítják s a tolvajvilágból toboroznak híveket stb. Ezek a lebzselő vénasszonyok már „látták”, hogy „kétes egyéniségek” jelentek meg Petrográd uccáin.

„A levegőben érezni a vihar közeledtét — kiabáltak hisztérikusan a mensevikek. — A szervezetlen tömegek féktelensége most nyilván még azoknak akarata ellenére is kitörhet, akik izgatásaikkal előkészítették erre a talajt”.

A „Gyeny” c. újság még a bolsevik felkelés „tervét” is közölte. E „terv” szerint a bolsevikoknak október 18-án éjszaka kellett megkezdeniük a felkelést. Az egyik „hadseregnek” az Ochtáról, a Lityejnij-hídon keresztül kellett volna elindulnia és a viborgi kerülettel együtt a Tauriszi palotát elfoglalni. A másik „hadsereg” Narva kerületből indult volna ki a Téli palota és egyéb kormányintézmények elfoglalására, a harmadik „hadsereg” pedig a Régi-és Új-faluból a Péter-Pál-erőd elfoglalására.

„Estére megtudtuk, — fűzte hozzá a »jólértesült« laptudósító, — hogy a bolsevikok mégis csak tartózkodni fognak az akciótól. Mégpedig azért halasztották el, mert tegnap a Köztársaság tanácsa egyik bizottságának titkos ülésén a petrográdi hadkerület főparancsnoka, Polkovnyikov ezredes közölte, hogy milyen lépéseket tett az esetleges rendzavarások elfojtására”.

A burzsoá és kispolgári csürhe valóságos szennyáradatot zúdított a bolsevik pártra s ugyanakkor kérve kérte a kormányt, hogy intézkedjék.

Az eszerek és mensevikek a hadseregben sem voltak tétlenek. A XII. hadsereg megalkuvó bizottsága, amely még nemrég a „front nevében” azzal fenyegetődzött, hogy meghiúsítja a kongresszust, most, ugyancsak a „front” nevében, sietve mozgósította erőit. Akik még a közelmúltban ellenezték a kongresszust, most a központi végrehajtó bizottságnak és a katonai osztály vezetőségének ilyen táviratokat küldözgettek:

„Kérjük, hogy minden erejükkel igyekezzenek megszervezni a frontról a kongresszusra érkező küldötteket. A kongresszus sikere a küldöttek gyors és széleskörű megszervezésétől függ. A mi küldöttségünk október 23-án teljes számban ott lesz. A hadseregbizottság igazolványa nélkül ne adják ki a mandátumokat”.

A központi végrehajtó bizottság katonai osztálya, amely mindeddig a kongresszus ellen volt, október 22-én sürgősen határozatot hozott, amelyben követelte a békét és a föld átadását a parasztoknak. De a megalkuvók még ebben a határozatukban is a hangzatos frázisok mellett a régi elcsépelt nótát fújták:

„Még attól sem szabad visszariadnunk, hogy a hatalom a demokrácia kezébe menjen át”,— így kezdődött a határozat—„de nem a szovjet kezébe” — tették hozzá rémülten a megalkuvók. Az eszerek és mensevikek azt sugalmazták az ideiglenes kormánynak, hogy sajátítsa ki a bolsevikok „béke” és „föld” jelszavait. E tapasztalt politikai szélhámosok ezt a fogást azért ajánlották, hogy megfosszák a szovjeteket a hatalom megragadásának és a népkövetelések tényleges megvalósításának lehetőségétől.

Kámenyev—Zinovjev gyalázatos fellépésének a forradalom harcosai közt is támadt bizonyos visszhangja, de megingatni zárt soraikat ez a fellépés nem volt képes. A petrográdi szovjet a felkelési terv gálád elárulása folytán kénytelen volt nyilvánosan kijelenteni, hogy semmiféle akciót sem készít elő. Ez a nyilatkozat megzavarhatta a tömegeket, amelyeket a bolsevikok felkelésre szólítottak fel. És valóban, az ezredbizottságok október 21-i rendkívüli ülésén az egyik szónok csodálkozását fejezte ki az

„ellentmondás felett, amely oly élesen szembeötlik, ha egybevetjük egymással a petrográdi szovjetnek a kozákokhoz intézett felhívásban tett nyilatkozatát, ahol a szovjet tagadja az akció lehetőségét, és Leninnek a »Rabócsij Puty«(„Munkás Út”) -ban megjelent cikkeit, amelyekben nyíltan felkelésre hív fel”.

Október 18-án reggel Lenin még nem tudott Zinovjev és Kámenyev árulásáról. Kezében volt Zinovjev és Kámenyev levele a petrográdi, moszkvai és még más bizottságokhoz, amelyet ezek a bolsevik Központi Bizottságnak a felkelésről hozott október 10-i határozata után küldtek el. Levelükben, melynek „A jelen helyzet” címet adták, Zinovjev és Kámenyev újra megismételték a fegyveres felkelés ellen hangoztatott összes érveiket.

„Az érvek, amelyekkel ezek az elvtársak előhozakodnak — írta Lenin feleletül a kapitulánsoknak — olyannyira gyengék, olyan bámulatos fejvesztettséget, zavart árulnak el, annyira csődöt mondottak náluk a bolsevizmus s a forradalmi proletár-internacionalizmus összes alapvető eszméi, hogy nem könnyű magyarázatot találni az ilyen szégyenletes ingadozásokra. De a tény tény marad. És miután forradalmi pártnak nincsen joga ilyen komoly kérdésben ingadozásokat eltűrni s mivel ez a két elveit vesztett elvtárs bizonyos zavart okozhat, meg kell vizsgálni érveiket, le kell leplezni ingadozásukat és rá kell mutatni annak szégyenletes voltára”¹⁰.

Alighogy Lenin megírta válaszát, a „Novaja Zsizny” legújabb számát adták át neki, ahol Zinovjev és Kámenyev a felkelés titkát elárulták az ellenségnek. Az árulók a forradalom hátába döfték a tőrt. Az ellenséget figyelmeztették, az ellenség tudja, hogy ma-holnap kitörhet a fegyveres felkelés; az ellenség kétségtelenül sürgős intézkedéseket tett. A felkelés ügyét, amelytől a forradalom sorsa függ, amelybe annyi észt, annyi erőt fektettek, amelyhez a proletariátus és a szegényparasztság milliós tömegeinek reményei és vágyai fűződnek — ezt az ügyet a bukás veszélye fenyegeti.

Mintha csak fizikailag érezte volna az áruló csapást, Lenin a vezér és a szervező egész szenvedélyével lecsapott az árulókra. Levélben fordult a bolsevik párt tagjaihoz. E levél minden sora haragot és felháborodást lehelt magából, rásütötte a szégyenbélyeget a sztrájktörőkre és megvetést váltott ki a burzsoá rend védelmezői, az árulók iránt.

„A válságos október 20-i nap előestéjén — írta Lenin — égetően fontos harci kérdésben két „neves bolsevik”, nem a pártsajtóban, hanem éppen olyan újságban, amely az adott kérdésben karöltve halad a burzsoáziával a munkáspárt ellen, egy ilyen újságban megtámadja a pártközpontnak nyilvánosságra nem hozott határozatát!

De hiszen ez ezerszer galádabb és milliószor károsabb cselekedet, mint akár Plechánov cikkei a párton kívül álló sajtóban 1906—1907-ben, amelyeket a párt olyan élesen elítélt! Hiszen akkor csak választásokról volt szó, most pedig felkelésről, a hatalom elfoglalása céljából!

Egy ilyen kérdésben a központ határozata után, nem pártújságban, a Rodzjankók és a Kerenszkik füle hallatára vitába szállni ezzel a nyilvánosságra nem hozott határozattal — vajon lehet-e elképzelni árulóbb, sztrájktörőbb cselekedetet?”¹¹

Az árulókat ostorozva, Lenin hangsúlyozta, hogy a pártból való kizárásukat fogja követelni. Lenin úgy vélte, hogy Zinovjev és Kámenyev árulása a bolsevik pártnak óriási kárt okozott és a felkelést kétségkívül elodázta.

„Ami a felkelés kérdését illeti, most, amikor olyan közel vagyunk október 20-ához — írta Lenin — én innen a távolból nem tudom megítélni, hogy ez a sztrájktörő fellépés a párton kívül álló sajtóban mennyire ártott az ügynek. Kétségtelen, hogy gyakorlati szempontból igen nagy kárt okozott. Hogy a dolgot jóvátegyük, mindenekelőtt a sztrájktörők kizárásával a bolsevik front egységét kell helyreállítani” ¹².

Lenin azonban még akkor, a forradalom egyik legdrámaibb pillanatában sem kételkedett egy percig sem a győzelemben. Hitt a bolsevik párt erejében és összetartásában. Tudta, hogy milyen felbecsülhetetlen erőforrásokat rejt magában a proletariátus. Tudta, mire képes a nép, ha kipróbált proletárpárt áll az élén. Ostorozó levelét Lenin a következő szavakkal fejezte be:

„Nehéz idők. Nehéz feladat. Súlyos árulás.

És mégis, a feladatot meg fogjuk oldani, a munkások tömörülni fognak, a parasztfelkelés és a katonák rendkívüli türelmetlensége a fronton megteszik a magukét! Szorosabban zárjuk sorainkat — a proletariátusnak győznie kell!” ¹³.

Miután Lenin elküldte a levelet, újra tollat fogott. Ezúttal csak a bolsevikok Központi Bizottságának címezte a levelet. Azt követelte, hogy az árulókat azonnal zárják ki a Központi Bizottságból és kergessék ki őket a pártból.

„Kámenyev és Zinovjev fellépése a párton kívül álló sajtóban — fűzte hozzá Iljics — különös galádság volt még azért is, mert cselszövő hazugságukat a párt nyíltan nem cáfolhatja meg… Mi nem mondhatjuk meg a kapitalisták előtt az igazat és pedig azt, hogy elhatároztuk a sztrájkot és elhatároztuk, hogy titokban fogjuk tartani a sztrájk kitörésén k pillanatát.

Nem cáfolhatjuk meg Zinovjev és Kámenyev cselszövő hazugságát anélkül, hogy még többet ne ártsunk az ügynek. Éppen abban rejlik e két személy felmérhetetlen aljassága, valóságos hitszegése, hogy a kapitalistáknak elárulták a sztrájkolok tervét, mert ha mi hallgatunk a sajtóban, bárki kitalálja, hogyan áll a dolog”¹⁴.

Lenin levelében újra elemezte Zinovjev és Kámenyev gaztettét és megmutatta, milyen nagy aljasságot követtek el.

Lenin leveleit a Központi Bizottság október 20-án tárgyalta. Kámenyevet kizárták a Központi Bizottságból, Zinovjevnek és Kámenyevnek megtiltották, hogy a bolsevikok nevében bármi néven nevezendő nyilatkozattal lépjenek fel s ezzel megfosztották őket a párttagság jogától.

Zinovjev és Kámenyev árulása nem állíthatta meg a forradalom fejlődését. A bolsevikok hatalmas erőket gyűjtöttek össze és szerveztek meg. A néptömegek mozgósítva voltak. Az ellenforradalmat a munkások és parasztok viharos forradalmi tengere vette körül. De a fegyveres felkelést Zinovjev és Kámenyev árulása után el kellett halasztani. Az akció az adott pillanatban azt jelentette volna, hogy az ellenségnek lépremegyünk.

Az elhalasztás azonban nem azt jelentette, hogy a felkelés lekerült a napirendről. A Központi Bizottság számára vezető útmutatásként szolgált az, amit Lenin utolsó levelében írt:

„A fegyveres felkelés kérdése nem került le a napirendről, a párt nem vette le a napirendről, még ha a sztrájktörők árulása folytán, akik elárulták a dolgot Rodzjankónak és Kerenszkijnek, az ügy hosszú időre halasztást is szenved”¹⁵.

Félrelökve az útból mindkét kapitulánst, a Központi Bizottság Lenin vezetése alatt állhatatosan és szívósan folytatta a felkelés szervezésének munkáját.

 

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!