A tárgyalás
(idézet: A Szálasi-Per – Ítél a történelem – HÍRADÓ KÖNYVTÁR – 1945)
4
Az elnök ezután további részleteket olvasott fel a naplóból, amely említést tesz arról, hogy a kormányzót teljesen ki kell kapcsolni a magyar politikai életből. A pártvezetőnek az az álláspontja, hogyha Horthyt sikerül eltávolítani, olyan ütést kap az ellentábor, amely teljesen meg fogja bénítani cselekvőképességét. A pártvezető arra kéri Hallert, hogy a tervet végrehajtó tisztek minden körülmények között biztonságba kerüljenek és a német védelem minden erejét élvezzék. Olyan tisztekről van ugyanis szó, akikről nem akarja, hogy tettük alkalmával elpusztuljanak, mert a nemzetnek nemcsak halott, hanem élő hősökre is szüksége van.
Szálasi: Ugyanúgy történt ez, mint a túloldalon a hatalom átvételénél. A hatalom átvételénél mindig olyan technikai lépések történnek …
Az elnök ezután a napló október 10-i feljegyzéseit ismertette. Ekkor a pártvezető Hallerral folytatott megbeszélést. Veesenmayer kijelentése szerint a pártvezető az egyetlen felelős személy Magyarországon. Ha ez így van, ebben pedig nem kételkedhetünk, mert hivatalosan adták tudomására, akkor nem tudja megérteni, hogy ennek a felelősségnek hogyan tudjon eleget tenni, amikor két napig fogságban tartották, akkor, amikor a legfelelősségteljesebben kellett volna cselekednie.
A naplónak erre a feljegyzésére az elnök gúnyosan jegyezte meg: vagyis Szálasi Ferenc kikéredzkedett a szobafogságból. Ilyen szerepet szánt a német legfelsőbb vezetés Magyarországnak …
A napló szerint a pártvezető tudni szerette volna, hogy a németek politikai és katonai harcot akartak-e folytatni Magyarországon, időnyerésből, vagy mint a Bácskát, úgy akarták beépíteni politikai és katonai háborús tervükbe. E két eshetőség ugyanis különböző végrehajtást követelt volna, különösen akkor, ha csak harcot akarnak folytatni időnyerés céljából. Ebben az esetben ugyanis a német hadvezetőség nem nélkülözhette a sokmillió harckész embert, a több millió mázsa kenyérgabonát, és az élelmezés biztosítására szolgáló állatállományt. A pártvezető szerint ezeket ebben az esetben mind át lehetne telepíteni a Dunántúl nyugati részébe, ahol fel lehetne készülni Magyarország felszabadítására úgy politikailag, gazdaságilag, mint társadalmilag egyaránt.
Elnök: Tehát Ön itt most felajánlja az emberek áttelepítését, többmillió métermázsa kenyérmagnak és élelmezést biztosító állatnak Nyugatra vitelét, amiből még csak nem is önök éltek jól, hanem a németek, ezért éhezünk és nyomorgunk most mi.
Szálasi: Nem. Egyáltalában nem.
Elnök: De hiszen Ön veti fel itt a gondolatot, ezt Ön sugallta.
Szálasi: Meg voltam győződve a háború megnyeréséről és ha tőlem függött volna, minden személyt kiürítettem volna Magyarországról és vittem volna Nyugat felé, ha lehetséges lett volna.
Az elnök a továbbiakban ismertette Szálasi naplóját, amely szerint Szálasi Haller előtt sürgette a végleges belpolitikai kibontakozást, és azt, hogy állítsák helyre a rendet német katonai igazgatással.
— Tehát Ön német katonai igazgatást kért Magyarországon, — szegezte le az elnök.
Szálasi: A németek okmányszerű bizonyítékokat akartak szerezni a kormány szerződést szegő magatartásáról. Ha ezt megkapták, tudomásom szerint maguk akartak cselekedni és úgy akarták végrehajtani a végleges kibontakozást, ahogy nekik tetszett.
Elnök: Október 11-én Veesenmayer felkereste Önt és (ismertette a naplót): kijelentette, hogy a nemzetiszocialista átállítás időpontja egyelőre még mindig nem adható meg. A német vezetés minden körülmények között magyar kezdeményezésre számít és lehetőleg a sima megoldás mellett van. Pártvezető tudomásul veszi a fejtegetéseket, de újból kijelenti, hogy szobába bezárva felelősséget nem tud vállalni a dolgokért úgy, ahogy szeretné. Tudomásul veszi Veesenmayernek azt a válaszát, hogy személyi biztonsága változatlanul veszélyeztetve van, tehát itt kell maradnia. Megismétli azonban, hogy véleménye szerint a legteljesebben elérkezett az ideje annak, hogy az átállítás azonnal megtörténjék.
— Tehát ez is csupa sürgetés az Ön részéről az átállítás és a hatalom átvétele érdekében.
Szálasi: Az események sürgettek.
Elnök: Kijelentette Ön még, hogy nem is csodálja a párttagok türelmetlenségét, mert már kereken egy hónapja vannak ebben a túlfeszített állapotban. Október elseje óta minden ugrásra készen áll úgy személyi, mint tárgyi vonalon. Ebből a szempontból a végrehajtásnak semmi akadálya nincs.
— Ezután következett az október14-e Haller felkereste Önt. A napló tanúsága szerint Ön feltette a kérdést, ki fogja megnyerni a háborút, ha Németország azt történetesen elvesztené. Az Ön véleménye szerint a háborúnak ebben az esetben csak két győztese lett volna: Moszkva és Tokió. Moszkva nem engedte volna meg a plutokrata zsoldoshadnak előrenyomulását. Ha Németország kiesett volna a háborúból, a következő 24 órában Japán a legszorosabb szövetségi szerződést kötötte volna a Szovjettel — fejtette Ön ki Haller előtt. Megjegyezte még, hogy a jelenlegi katonai helyzet ilyen lehetőség kialakulását nem teszi lehetetlenné.
— Mindebből az következik, Ön számolt azzal a lehetőséggel, hogy Németország kiesik a háborúiból, csak ámította önmagát. Ekkor gondolhatott volna egy nagy magyar költő soraira, amely úgy szól: „Ha kell, tedd rá éltedet, de a hazát könnyelműen kockára ne tedd”.
Az elnök ezután szünetet rendelt el, majd a népbírák, és a vád és védelem képviselői tettek fel kérdéseket a vádlotthoz az 1944 október 15-ét megelőző eseményekkel kapcsolatosan.
Lészay Béla népbíró intézett elsőnek kérdést:
— A kormányzó azt mondta, hogy még várjanak. — Úgy értette ezt, hogy addig ne tárgyaljunk a németekkel, amíg nem várjuk be, hogy a háború sorsa merre folyik?
Szálasi: Nem így értelmeztem. Általános jó tanács volt az én részemre.
Lészay: Ön a kormányzótól várta a kinevezését és mégis az egész naplóból kitűnik, hogy amennyiben a kormányzó nem nevezte volna ki, Ön erőszakkal akarta volna átvenni a hatalmat.
Szálasi: Nem tudom, hogy ez a naplóból kivehető-e. Emlékezetem szerint csak annyi, hogy amennyiben a kormányzó alkotmányellenesen és törvényellenesen akarja a nagy kérdéseket elintézni, ebben az esetben nem fogadom el az ő kezdeményezését.
Lészay: Ön mégis német segítséggel került végeredményben uralomra, mert a kormányzó nem nevezte ki Önt. Milyen kormányzati elvek alapján gondolta a hatalom átvételét?
Szálasi: Kimondottan koalíciós kormányt akartam, és hoztam is létre, minden egyes koalícióban résztvevő párt érdekeinek összehangolásával.
Lészay: Ön totális háborút akart?
Szálasi: Igen.
Lészay: A kormányzó pedig fegyverszünetet. Az Ön állítása szerint.
Szálasi: Igen, ez volt határozott benyomásom.
Lészay: Hogyan gondolta, hogy a németek tényleges segítsége nélkül tudja átvenni a hatalmat?
Szálasi: A nyilaskeresztes párt hungarista-mozgalom úgy politikai, mint gazdasági és társadalmi síkjában olyan erős volt, hogy teljesen felesleges volt bármilyen más erőnek igénybevétele. Ezt a nézetemet már március 19-e után kifejezésre juttattam.
Lészay: Miért tartotta akkor szükségesnek, hogy a németekkel tárgyaljon és a németek védelme alá helyezze magát?
Szálasi: Ez a német védelem alá való helyezés inkább a párttagok részéről merült fel, nem akartam eleget tenni neki. Kértek arra, hogy különösen a Lakatos-kormány részénél politikusok összeírása volt folyamatban. Ezért akarták, hogy kivonjam magamat ilyen lehetőség alól, ilyen nehéz időkben.
Horváth István népbíró: Mi szükség volt arra, hogy a német segítséget igénybe vegye, amikor azt mondotta, hogy nemzeti megnyilvánulásból lett nemzetvezető?
Szálasi: Én nem tudok arról, hogy a németek segítségét kértem volna. Olyan segítséget kértem, amely negatívum volt.
Horváth: A fronton küzdő magyar hadsereg mögé milyen fegyveres erőket kért?
Szálasi: Én nem kértem, a németek már itt bent voltak.
Mérő József népbíró: Az egész kihallgatása alatt a nemzet érdekeire hivatkozott és alkotmányos formulákra. Ön a háború megüzenését alkotmányosnak tartotta?
Szálasi: Amennyiben úgy történt, ahogy előttem ismeretes, úgy a hadüzenetet nem tartottam azoknak a szabályoknak megfelelőnek.
Mérő: Az egész világ tudja, hogy alkotmányellenesen üzentük meg a háborút. Akkor tiltakozott Ön a kormányzónál vagy a kormánynál ez ellen?
Szálasi: Az én véleményem szerint már a német-szovjet háború is a világtörténelem legvéresebb ostobasága volt, amit én megfelelőképpen annak idején a pártban kifejezésre juttattam.
Mérő: Ennek dacára tiltakozott Ön a kormányzónál amikor ki akart lépni.
Szálasi: Én ez ellem egyáltalán nem tiltakoztam, csupán megmondottam, hogy becstelen, alkotmányellenes és törvényellenes lépést nem fogok megengedni.
Mérő: A háború megüzenése is alkotmányellenes volt.
Szálasi: Ha valaki alkotmányellenesen cselekszik, nem jelenti azt, hogy másnak is joga van erre.
Mérő: Azt mondotta, hogy a németek megnyerik a háborút, akkor fogja a hungarista mozgalom Magyarországon megnyerni a békét. Hogyan képzelte ezt el?
— Hogyan helyezkedhetik szembe egy tízmilliós nemzet egy 80 milliós nemzettel? Ön erre a kérdésre azt felelte tegnap, hogy az Ön meggyőződése szerint az igazságos eszme mindig győz. Tehát, akkor szögezzük le, hogy ezt a háborút a demokrácia fegyvere és a demokrácia eszméje nyerte meg. (Közönség: Úgy van! Úgy van!)
Szálasi: Ezt a háborút egyáltalán nem nyerte meg senki sem. A háború nem abban áll, hogy a harcoló fél kezéből kiütöm a fegyvert, hanem abból, hogy az utána következő békét mindenkinek jóléte és életbiztonsága alapján valósítják meg.
Mérő: Ezt biztosítja a demokrácia.
Szálasi: Abban nem kételkedem, mert a demokrácia mellett a többi világnézet kifejtheti nézeteit és nemes versengésben kialakul a végeredmény. Két felfogás szállt szembe egymással, ez nem jelenti azt, hogy egyik a másikat csirkefogónak tartsa.
Mérő: A baloldali politikusok letartóztatását miért helyeselte?
Szálasi: Azt akartam, hogy a magyar bíróság elé kerüljenek.
Mérő: Tiltakozott Ön ez ellen március 19-e után?
Szálasi: Természetesen megmondottam, hogy ez a magyar szuverenitás ügye, a németeknek ebbe beleszólásuk nincs. A demokráciák éppenúgy megcselekedték és minden egyes állam a világon, hogy azokat a politikai nézeteket valló személyeket, akik az ő akkori felségüket veszélyeztetik, legalábbis internálják és kiküszöböljék a nemzet életéből. Az egész világon így van.
Mérő: Önt azért vonják felelősségre, mert Krisztus tanait nem tartotta meg.
Szálasi: Azért, mert egyesek gazemberek voltak, az eszme és az eszmét hirdető közösség nem vonható egy kalap alá.
Mérő: Ha Ön a politikai életben valakivel tárgyalt és megegyezett és az nem tartotta meg a megegyezést, milyen embernek tartja.
Szálasi: A politikában ez az elgondolás egészen más elbírálás alá esik.
Mérő: Például a nemzetközi szerződések felrúgását helyesnek tartja?
Szálasi: Nem tartom helyesnek, de a gyakorlati életben ez már előfordult, nemcsak Magyarország, hanem más ország esetében is.
Mérő: Ön a kormányzótól engedélyt kért arra, hogy kimehessen Németországba Hitlerhez, aki már akkor felrúgta a nemzetközi szerződések halmazát.
Szálasi: Nem tudok róla.
Mérő: Nem? Lengyelország, Oroszország, Csehország, Belgium és Magyarország is megszállás alá került, ami ellenséges cselekedetnek minősítendő a magyar nemzet szempontjából, és nem a Hungarista Nyilaskeresztes Párt szempontjából. És Ön ezzel az emberrel tárgyalt volna s nem gondolt arra hagy Önt ugyanúgy be fogja csapni, mint az egész világot?
Szálasi: Nekem az 1944 október 15-ét megelőző időkben az volt a felfogásom Németországról, hogy szövetségközi viszonylatban a gyakorlati életben nem tehet másként, mint ahogy minden szövetséges cselekednék a saját érdekeinek védelme szempontjából különösen akkor, amikor a nagyhatalom élet-halálkérdéséről van szó.
Mérő: És Ön hitt volna neki?
Szálasi: Nem volt okom arra, hogy ne higyjek.
Mérő: Akkor ne csodálkozzék, hogy az Ön vezetői ide vitték az országot.
Korbacsics Pál népbíró: Ön hivatkozott a nemzet becsületére, hogy tehette mégis, hogy a legkritikusabb évben a magyar népet hozzá igyekezett kötni ahhoz a nemzethez, amellyel szemben az egész világ már megvetéssel viseltetett?
Szálasi: Arról nincs tudomásom, hogy az egész világ megvetéssel viseltetett a német nép iránt. Éppen ellenséges forrásokból tudom, hogy a német nép hatalmas harcát csodálattal figyelték angol részről és más ellenség részéről is, ami egyáltalán nem csodálatos. Két becsületesen harcoló ellenfél mindig megbecsülte egymást.
Korbacsics: A megvetésnek különböző formái vannak. Megvetették a német népben a mérhetetlen brutalitásokat és azt, hogy Hitler és társai olyan lehetetlen, kilátástalan körülmények között is harcoltak. Ön volt Magyarországon az, aki olyan elméleteket gyártott, amelyeken keresztül a magyar népet is erre a vonalra igyekezet beállítani. Hogyan egyeztetheti Ön ezt össze a magyar nemzet érdekeivel?
Szálasi: Összeegyeztethettem, mert, mint mondottam, a magyar nemzet érdekében állónak tartottam a hungarizmus végrehajtását és csak Németország mellett van rendszerezett európai közösség, ebben tudja megépíteni új jövőjét. Meg voltam győződve arról, hogy a régi világ a maga régi ideológiai rendszerével romokban hever és ezt az új világ fogja felváltani és ezt a magyar nemzet csak a hungarizmusban tudja megtalálni.
Korbacsics: Minden józan ember előtt világos volt, hogy a németek elvesztették a háborút és az is, hogy Önök csupán a hatalomrajutás érdekében igyekeztek a magyar nemzetet a németekhez hozzákapcsolni, tekintet nélkül arra, hogy ez a nemzet pusztulásához vezet és mint ahogy a németek sem voltak arra tekintettel, hogy a német nép elpusztul, ugyanúgy Önök Magyarországon ezt a tendenciát követték. Ez hazaárulás és nem a magyar nemzet érdekeinek védelme.
Szálasi: Nem.
Korbacsics: A tények és a későbbi események ezt bizonyítják. Ön hangsúlyozta, hogy Horthy állandóan fegyverszünet kötése, különbéke mellett volt. Hogy lehet az, hogy a németek ebben az időben Horthy irányában mégis nagyobb bizalommal viseltettek, mint Ön iránt?
Szálasi: Nem tudom, kérem talán megkérdezni Veesenmayert.
Sipos Imre népbíró:
— Tisztázzuk a becstelenség fogalmát. Ki a becstelenebb? Az, aki, ha az utolsó órában is, de belátja, hogy rossz útra vitte nemzetet és az utolsó percben is igyekszik menteni, ami menthető, az emberi élet, a drága magyar életet, a nagy nemzeti vagyonokat, avagy pedig az az ember, aki mindezekre nincs tekintettel és odadob minden nemzeti érdeket, minden emberiességet csupán hatalomvágyból, odadobja továbbra is az emberek tízezreit és a nemzeti vagyonok milliárdjait önös érdekből. (Taps) Melyik a becstelenebb ember?
Szálasi: Az én felfogásom szerint a jelenlegi események egyáltalán nem zárultak le. Még nem győzött egyik fél sem. A nagy világkérdés, a problémák, amelyek a háborúban felmerültek, még egyáltalán nincsenek megoldva.
Elnök: Ön még mindig azt reméli, hogy a fasizmus kezébe visszakerül a kard?
Szálasi: Tudom, hogy az új világnézet …
Elnök: Ez ellentmondást jelent, mert azelőtt Ön nem volt olyan bátor. Amikor azt mondottam, hogy az események nem zárultak le, azt mondtam, nem záródtak le annyiban, hogy a romokat, amiket a maga elferdült irányelveivel a jobboldal maga után hagyott, fel kell építeni és még csakugyan hosszú eseménysorozat előtt állunk. De hogy ennek a fejlődésnek az útján a jövő egyszersmindenkorra a baloldal, nevezetesen a szocializmus fejlődésének az irányában haladunk, ebben a vonatkozásban az események lezárultak. (Lelkes helyeslés). Azt mondta, hogy új világrend épül. Ennek mi a gyakorlati alapja?
Szálasi: Mi hungarizmusnak nevezzük. Marx is kialakította a világnézetét, ehhez mindenkinek joga van.
Elnök: Az orvostüneti problémák szaporodnak.
Szálasi: Mindig leintenek engem.
Frank László népügyész: A június 23-án kelt emlékiratban hangsúlyozzák, hogy a hungarizmus a magyar-német élettárs- és sorsközösség követelményeinek alapján áll. Ez azt jelenti, hogy a magyar és német sors össze van kötve. A magyar történelemből azt tanulta, hogy a magyar és a német sors össze van kötve és hogy ez szükségesség?
Szálasi: Igen.
Frank: Hallott Kolonics gyarmatosító törekvéseiről, a 48-as szabadságharcról, a Bach-korszakról, az évszázados harcról, amelyet a magyarság a Habsburgokkal folytatott szabadságáért és függetlenségéért és Ön a magyar történelemből mégis azt a tanulságot vonta le, hogy a magyar-német sorsközösség az egyedüli helyes út?
Szálasi: A magyar és német nép sorsközösségében rossz vezetők voltak, akik nem úgy szabályozták a helyzetet a Duna völgyében, hogy felesleges súrlódások ne történjenek.
Frank: A történelem szerint a magyarság 1536-tól négy évszázadon keresztül harcban állt a Habsburgokkal és Ön szerint a négyszáz év tanulsága csak annyit jelent: egyik vagy másik helytelen vezető cselekedetéből nem következik, hogy a négyszáz évnek történelme útmutatást nyújt a továbbiakra nézve.
Szálasi: Vannak adottságok, amelyek kényszerítik a népeket az egymás melletti életre …
Frank: A négyszáz év nem arról biztosít, hogy okosan és bölcsen élhetett egymás mellett a két nemzet.
Szálasi: Ez viszont kiragadott gondolat. A magyar történelem fejlődését nézve rájövünk arra, hogy a Rajna és a Dnyeper között van a magyar nép sorsa beékelve.
Frank: Talán emlékszik arra, hogy a hungarista napló szerint a párt konjunktúrája erősen megnövekedik, rohanni fog a közönség a pártba, a másik a kommunizmus megmozdulása lesz, amit a párt vérbe fog fojtani. Ön azt mondotta, március 19-e után, hogy a németeknek ezt a lépését nem helyeselte. Amikor Hötzl megkérdezte Önt mi a véleménye a március 19-i eseményekkel kapcsolatban, Ön mit mondott erre? Azt mondotta, hogy Sztálingrád után kellett volna megcsinálni. A naplóban ez van bent. Miért kellett volna akkor megcsinálni?
Szálasi: Gondolom azért, mert akkoriban jelentették ki a németek, hogy totálisan fogják a háborút beállítani. Ez idő alatt pedig a baloldali politika nálunk nagyon megerősödött gazdasági és társadalmi életünkben és az ellenállóképességet teljesen szétforgácsolta.
Frank: Hogyan tartja azt összeegyeztethetőnek, hogy egyrészt helyteleníti a német megszállást, másrészt pedig Hötzlnek azt mondja, hogy már Sztálingrád után kellett volna megcsinálni.
Szálasi: Úgy értem, hogy ha már megcsináltuk, idejében kellett volna megcsinálni, és nem elkésve.
Frank: Minden magyar ember azt mondotta volna, hogy ez súlyos szerződésszegés.
Szálasi: A magyar kormány nyilatkozatban kijelentette, hogy behívta a németeket
Frank: Melyik kormány nyilatkozata volt ez?
Szálasi: Sztójayé.
Frank: Sztójay, ha jól emlékszem március 22-én lett miniszterelnök, hogyan hívatta volna ő be március 19-én a németeket.
Szálasi: Nem ők hívták be, a nyilatkozat történt az ő részükről.
Frank: Szóval elhitte, hogy ők hívták be.
Szálasi: Világos, ha ők ezt vállalták.
Frank: Ön volt az egyetlen ember, aki ezt elhitte.
Szálasi: Az meglehet.
Frank: Mennyi volt a hungarista párttagok száma?
Szálasi: A lakosság egy-másfél százaléka.
Frank: Ön korábbi kijelentésében alkotmányellenesnek minősítette a kormányzónak azt a lépését, amikor a -Lakatos-kormányt kinevezte. Talán az lett volna az alkotmányos ha olyan pártot juttat uralomra, amely mögött az ország lakosságának maximum másfél százaléka áll?
Szálasi: Én mindig népszavazást akartam.
Frank: Miért nem csinálta?
Szálasi: Azért, mert akkor az ország kétharmad része már megszállás alatt volt.
Frank: Ön azt mondotta, hogy két fix pont van az országban; a kormányzó személye és a hungarista párt. Tehát azt a pártot tartotta fix pontnak, amely mögött egy másfél százalékos kisebbség állott?
Szálasi a továbbiakban azt igyekezett bizonyítani, hogy a kormányzótól felhatalmazása volt a németek felé való kezdeményező lépés megtételére és ebből a célból szüksége volt arra, hogy a kihallgatást is megemlítse. Tagadta, hogy a kihallgatás részleteit elmondta volna, kérte a napló idevonatkozó részleteinek a felolvasását. A népügyész szintén kérte a napló ismertetését.
Az ismertetés során kiderült, hogy Sztójay tényleg közölte a pártvezetővel, hogy az államfőnél történt kihallgatásról egyelőre hivatalosan, sajtóban, üléseken értekezleteken, vagy hivatalos írásokban nem történhet említés, azonban ha magántársaságban felmerül a kérdés — miután a tény le nem tagadható — felvilágosítást adhat.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!