A tárgyalás
(idézet: A Szálasi-Per – Ítél a történelem – HÍRADÓ KÖNYVTÁR – 1945)
3
Elnök: A német vezetésnek ebből a magatartásából könnyen mindenki arra következtethet, hogy a háború utáni Európa-közösséget imperialisztikusan akarja megépíteni. Érdekes, azért önben is felcsillant néha ez a meglátás. Nyomozati vallomásában még ennél is többet mond, azt, hogy tisztában volt azzal, hogy a háború győzelmes befejezése után a németek Európát a maguk céljainak megfelelően imperialisztikus alapon szervezik be, de akkor Németországgal szemben a hungarizmus megvívja a maga győzelmes szabadságharcát. Ezen mindenkinek gondolkozóba kell esnie. Ön még most sem gondolkozik? Ön a hungarizmusnak olyan erőt és jelentőséget vél tulajdonítani, amely Németországgal szemben — tegyük fel, győzelem esetén — győzedelmeskedni tud?
Szálasi: Igen.
Elnök: Mi ez?
Szálasi: A szellem mindig erősebb, mint bárki más. Ha az igazság az életet szolgálja, akkor az igazság fog győzni és nem átmeneti hangulatok.
Elnök: Van önnek lelkiismerete ilyen frázisokat mondani?
Szálasi: Ez nem frázis.
Elnök: Ez frázis. Egy olyan világhatalommal szemben, amely körülbelül 80 millió lelket számlál és az Ön feltételezése szerint legyőzi az egész világot, a szellem alapján tízmilliós népet győzelemmel hitegetni! Szörnyű lelkiismeretlenség és annál döbbenetesebb, mert maga meglátta, hogy imperialisztikus céloktól kell tartani! A napló ezt így fejezi ki: (Felolvassa.) „A pártvezető meggyőződése, hogy a háborút a németek fogják megnyerni, ellenben a békét a hungarizmus fogja megnyerni.” (Derültség.)
Az elnök ezután áttért a szeptember 28-án és 29-én Hallerrel, illetőleg Reichenberggel folytatott megbeszélésekre. A naplóban közölt vélemény szerint kívánatos, hogy a pártvezető ne éppen a német követségen legyen, hanem olyan biztonsági helyen, ahonnan intézkedéseit kiadhatja, de azért kiküszöbölhető az a formai gyanú, hogy a német hivatalos hatalommal a legteljesebb összhangban tette volna meg lépéseit.
Az elnök megállapította, hogy Veesenmayer már szeptember 26-án közölte vele a Führer kívánságát, hogy Szálasit helyezzék német védelem alá, amíg Veesenmayer a főhadiszállásra ment.
Szálasi kijelentette hogy a német követség mellett lévő házban, de exterritoriális helyen kapott helyet 26-án, 28-án pedig átment a német rendőrség házába a Verbőczy-utcába.
Elnök: Emlékszik arra, hogy szeptember 26-án Veesenmayer közölte Önnel, hogy a Führer Magyarország részéről egyedül Szálasi Ferencet tekinti felelős tényezőnek minden vonatkozásban?
Szálasi: Igen.
Elnök: Magyarország mint független állam részéről egy külföldi állammal szemben felelős tényező? Mi ez?
Szálasi: Én csak rögzítettem azt, amit Veesenmayer mondott…
Elnök: Tehát Ön is érez ebben valamit?
Szálasi: Nemcsak most, hanem akkor is megmondtam Veesenmayernek, teljesen fölösleges, mert független állam vagyunk.
Elnök: Miért nincs benne a naplóban?
Szálasi: Nincs előírva, hogy mit írjak be a naplóba.
Elnök: Szánalmas felelet az Ön részéről. Előírva nincs ugyan, de ha Ön naplót vezetett, feltételezhető, hogy abba minden lényeges állásfoglalást bevesz. Ebben a naplóban tömegével szerepelnek olyan megjegyzések, amelyek századrész annyira sem fontosak, mint az, hogy Ön tiltakozik az ellen, hogy Németország részéről velük szemben felelős tényezőként jelöljék meg.
Szálasi: Vannak viszont igen súlyos elhatározások és döntések, amelyek nem valók semmiképen sem naplóba.
Az elnök ezután visszatért a naplóra, amely ismét a kormányzókérdéssel foglalkozik. Veesenmayer is osztotta azt a véleményt, hogy mégis fontos volna a kormányzót egyszer utoljára nyomatékosan figyelmeztetni, bár nem remél tőle semmit. Szálasi véleménye szerint a kormány tökéletesen el van szánva arra, hogy a fegyvert leteszi, de lehetőleg csak az angolszászok felé, a Szovjet felé elszántan harcolna, mindaddig, amíg garanciát nem kap. Szerinte ha a kormányzó kiesik a megoldásból, nem okoz nehézséget, mert a kormányzói szék megüresedésekor összeül a koronatanács és azonkívül az országgyűlés akaratnyilvánítását is ki lehet kérni. Veesenmayer megkérdezi, hogy a pártvezető az országgyűléstől tenné-e függővé a hatalom gyakorlását.
— Erre Szálasi Ferenc, a magyar alkotmány rajongója — állapította meg az elnök — kijelenti, hogy ez esze ágában sincs! (Derültség.) — Ön, az alkotmány őre, itt utólagos parlamenti jóváhagyásra gondolt tehát?
Szálasi: Igen.
Elnök: Az Ön lelkiismereti nyugalmát biztosította volna az a feltevés, hogy valóban az országgyűlés akarata lesz Szálasi hungarista mozgalma mellett! (Gúnyos derültség!) — Különben amikor a vasgárda szerepével való párhuzamról volt szó, Veesenmayer előtt Ön kijelentette, hogy a megoldást csak úgy tudja elképzelni és vállalni, ha ez a legszorosabb együttműködésben történik a Magyarországon lévő német erővel és e hatalom képviselőivel.
Szálasi: Igen. Természetesen. Így láttam, azzal az indokolással, amelyet elmondottam.
Elnök: Ön előzőleg azt mondotta, hogy a szeptember 13-i megbeszélés ahhoz volt szükséges, hogy biztosítsa mint negatívumot, hogy a németek részéről ellenakció Önökkel szemben bekövetkezni nem fog
Szálasi: Igen.
Elnök: De ez negatívum, itt pedig azt mondja, csak akkor tudja elképzelni és vállalni a megoldást, ha ez a legszorosabb együttműködésben történik a németekkel. Ez az együttműködés pedig még az ön „talajgyökér”- terminológiája mellett is pozitívumot jelent.
Szálasi: Még pedig azt, hogy nem fognak beleszólni a kibontakozásba. Nem együttműködést értettem.
Elnök: De igen. A Magyarországon lévő német erőkkel együttműködés feltétlen pozitívumot jelent mindkét részről. Hogyha ez nem így van Ön vagy nem tud gondolkodni, vagy fogalmai még az elképzeltnél is zavarosabbak. Erre vonatkozólag idézek a naplóból: „A tervezett akció időpontjául azt a határidőt kell megjelölnünk, amikorra a Magyarországon tartózkodó német csapatok felzárkóznak a fronton küzdő két magyar hadsereg mögé, hogy jelenlétükkel megakadályozzák az itthoni események következtében számításba jöhető megbomlást.” — Hát mi ez? A német csapatok felzárkózása a fronton küzdő két magyar hadsereg mögé, — ez Önnek negatív közreműködés?… Csodálom, Ön nem gondol arra legalább, hogy a sötétben lapuló obskurus párthívei röstelkednének Ön miatt?
Szálasi: Nem hiszem … Az elmúltak miatt nincs okunk a restelkedésre.
Elnök: Ön szerint akkor, amikor azt a határidőt várták, ez csak azt jelenti, csak azért volt szükség a németekre, hogy ne csináljanak semmit. A veszélyt az átállással szemben a határon küzdő két magyar hadsereg jelenti, Ön megtette az intézkedéseket Beregfy révén arra, hogy adott jelre a magyar parancsnokságok leváltása megtörténjék. A két hadseregparancsnok személyét már kiválasztották. Garanciát kért arra is, hogy a fegyvereket, amelyeket megígértek, meg is kapják. Ez is negatívum? Veesenmayer e kéréseket előjegyezte.
— Október 2-án napló szerint felkereste Önt Verbőczy-utcai szállásán Kovarcz Emil és Kemény Gábor. Kovarcz jelentette, hogy a hatalom átvételére a döntés megérkezett. Kérte a pártvezetőt, hogy az előre elkészített hadparancsot rendelkezésre bocsássa. Szükség van rá, hogy Bécsbe vihessék sokszorosítás céljából, hogy a hatalom átvételének napján terjeszthessék. Igaz ez?
Szálasi: Igen, technikai előkészületek folytak.
Elnök: ön már akkor, október elsején átadta Kovarcznak annak az úgynevezett hadparancsnak szövegét, amit azután október 15-én a rádióban felolvastak.
Szálasi: Igen,
Elnök: Itt van azután szó arról, hogy felvetődött a Nemzeti Szövetség parlamenti megalapításának gondolata. Emlékszik erre?
Szálasi: Igen.
Elnök: Ön október 2-án Veesenmayerrel találkozott, miután Veesenmayer visszajött Hitler főhadiszállásáról. Veesenmayer akkor tudomására hozta Önnek, hogy Hitler döntött, a kormányzó nem maradhat helyén, el kell távolítani. Önnek kell átvennie a miniszterelnökséget. Veesenmayer arra kérte a pártvezetőt, ne hagyja el Werbőczy-utcai szállását. Winckelmannak az volt az álláspontja, hogy a kormányzót el kell távolítani Magyarországról, amivel szemben Ön állást foglalt, még pedig a következő nagyon érdekes indokolással:
„A kormányzó Németországba való szállításával feleslegesen csinálnánk belőle vértanút. Ezzel inkább veszélyeztetnénk Magyarország belső nyugalmát, mint azzal, hogy a nagy nemzetárulási és hűtlenségi perben mint közvetlenül meghallgatott tanú szerepelhessen és önmaga felett mondjon ítéletet.”
— Persze. Ön nemzeti árulási és hűtlenségi pereknek folyamatba tételére gondolt? Sőt egészen bizonyosan következtethető, hogy ilyen vágyálmok még mindig meglehetősen szép számban bolyonganak az Ön elképzelésében. Erre enged következtetni nyilván tegnapi kijelentése is, hogy az események folyamata még mindig nem zárult le.
Szálasi: Egyáltalán nem következtethető. Én a gondolataim mellett mindig megmaradok.
Elnök: Tehát Ön belátja, hogy az események sorozata részben csakugyan nem zárult le, részben pedig csakugyan lezárult. Nem zárult le annyiban, hogy a romok, a pusztulás, amit Önök, túl az európai sorsközösség vonalán mozogva itthagytak, azok még itt vannak és eltakarításuk a jövő eseményeinek keretébe tartozik. Csakhogy ott a tévedés, hogy amit önök akartak, annak egyszersmindenkorra vége. A jobboldal bukása lezárult, a jövő a baloldalé.
Szálasi: Az én felfogásom az, hogy Krisztus tana, a nacionalista és a szocialista eszmék gyakorlata… (Közbekiáltások: Tömeggyilkos, csibész! Gyáva!)
Elnök: Csend legyen! Krisztus nevére rátérünk később, az Önök egész működésének értékelésénél, hogy mennyiben feleltek meg azok Krisztusnak.
Szálasi: Amióta élek, mindig szerinte élek.
Elnök: Ön megkérdezte Winckelmannt, hogy mikor fog kezdődni az akció, hogy megfelelően készülhessen rá. Az egész vonatkozásban rendkívül szánalmas szerepet játszott a pártvezető, aki megkérdezte Winckelmannt, hogy mikor kezdődik az akció.
Szálasi: Minden szövetségesnél így van. (Gyáva! Csirkefogó!)
Elnök: Kérem a karhatalmat, erélyesen gondoskodni arról, hogy ezek a közbeszólások megszűnjenek. Mit mondott?
Szálasi: Ez természetes viszony egy nagyhatalom és egy kisebb hatalom szövetségében. A kisebb hatalomnak tudnia kell a nagyhatalom elhatározásairól.
Elnök: Akkor, amikor Ön ezt ilyen tisztán látja, Ön egy győzelmes Németországgal szemben mégis a kis hatalmat győzelemre akarta juttatni.
Szálasi: Igen. A továbbiakban is fenntartom azt, hogy a szellem irányít mindent.
Elnök: Miért nem irányította a szellem Szálasit akkor, amikor kénytelen volt megalázkodni?
Szálasi: Nem megalázkodás volt.
Elnök: Az Ön fogalmai szerint.
Az elnök ezután folytatta a napló ismertetését: „A németek részéről megtörtént a döntés ennek végrehajtására, azonban függővé teszik attól, hogy lehetséges volna-e egy olyan döntést hozni, amelyből biztos módon kiolvasható lenne az, hogy a nemzet elhatározásából, utolsó alkateleméig végső elhatározásából hajtotta végre a szükséges és egyértelmű átállást Németország oldalára. A német vezetésnek erre szüksége van éspedig két okból: Európa minden népe együtt ellene fordult, akár mint megszálló, akár mint barát, akár mint ellenség jelentkezett valamely nép földjén. A német vezetés szempontjából rendkívül fontos lenne, ha kimutathatná a tényt, hogy a háború legválságosabb szakában önkéntes és teljes csatlakozást kap Délkelet-Európa vezető népe részéről. A hungarista mozgalom ezt a német szándékot tudomásul veszi és helyesnek tartja.”
Szálasi: Igen, itt domborítottam azt ki, hogy …
Elnök: Kidomborította az Önök mozgalmának teljes erkölcsi érzékhiányát és a nemzet érdekeivel való teljes szembeállítását. Ön nem vette észre abból, hogy Európa minden népében jelentkezett az életösztön, — hiszen Ön is rámutatott arra, hogy mindegyik nép szembefordult a németekkel — egyedül Szálasi Ferenc Magyarországa vállalkozott arra, hogy megadja a németeknek ezt az erkölcsi elégtételt és további alapot, hogy önkéntes támogatást kapott. Mit gondolt, hogy Európa többi népének vezetői vannak megőrülve, hogy helytelenül látnak és ellene fordulnak annak a Németországnak, amelyet Ön győztesnek látott? — — — — Nem volt Önnek néha nyugtalan pillanata, hogy Ön van megőrülve? (Helyeslés.)
Szálasi: Nem kérem. Amennyiben a tanácselnök úr részéről gyanúokok merülnek fel erre vonatkozólag, megvannak az eszközök kezében …
Elnök: Nem erről van szó, hanem arról, Ön nem gondolt-e arra, amikor leszögezi, hogy Európa valamennyi népe Németország ellen fordult, azoknak a vezetői az őrültek, vagy a magyar nép vezetői.
— Vagy az „őrültek” szó helyébe azt a szót is tehetjük, hogy gazemberek. (Lelkes helyeslés.)
Szálasi: A naplóból azonban ki lehet …
Elnök: Nem a naplóból! Arra feleljen, nem volt-e Önnek ingadozása egy pillanatig sem, hogy akkor, amikor egész Európa Németország ellen fordult, nem az a helyes út, amelyet Ön követ? Hogy merte Ön vállalni azt a rettenetes felelősséget, kockázatot nemzetével szemben, hogy egy olyan úton vigye, amivel szemben a világ minden népe szembehelyezkedik?
Szálasi: Én a német nemzetben csak eszközét láttam az új világnézetnek. Az egész világ igazságtalan lehet az eggyel szemben, különösen akkor, amikor a szellem, az új világnézetnek gyakorlati végrehajtásáról volt szó. (Gúnyos derültség.)
Elnök: Megmondtam már, hogy nem vitázunk itt a háború céljainak igazságosságáról, erkölcsösségéről vagy erkölcstelenségéről.
Szálasi: Kétezer évvel ezelőtt az igazság hite volt a földön és Krisztust mégis keresztre feszítették.
Elnök: Szóval Ön a nemzetet úgy gondolta igazsághoz juttatni, hogy keresztre feszítteti. Ebből azonban a nemzet nem kér.
Szálasi: Egyáltalán nem. Én vállalom a szenvedést.
Elnök: Ez frivolitás.
Szálasi: Átérzem a felelősséget és minden egyes tettemért vállalom a felelősséget.
Elnök: Milyen alapon gondolta Ön azt, hogy reális eredményre lehet jutni az egész világgal szemben, amikor mindenki szembehelyezkedett a németekkel?
Szálasi: Ez nem jelenti azt, hogy akkor reménytelen volt Németország helyzete katonapolitikailag, hadászatilag, gazdaságpolitikailag, hanem jelentett ügyetlen politikai és gazdasági vezetést német részről.
Elnök: Ügyetlen vezetés és erőhiány is.
Szálasi: Erőhiány nem, a döntő a minőség.
Elnök: A világgal szemben nem mindig a minőség döntött. Az Önök propagandája elhitette azt, mintha a túloldalon minőségi fegyverek nem lennének, pedig a túloldalon is voltak legalább olyanok, mint a németeké és abban a pillanatban, amikor a materiális felkészültség ténye fennállott, bekövetkezett az, amit Churchill megjósolt. Önnek egy szándéka és egy célja volt: a hatalom!
Szálasi: Én tudtam azonban azt, hogy amikor a túloldalon minőségileg is utolérik a német felfegyverkezést, Németország akkor már egy következő nagy lépést tesz.
Elnök: Ez csak feltételezés és vágyálom, de nem reális alapon nyugvó tudomás.
Szálasi: Igen, reális alapon nyugvó tudomás volt.
Elnök: Hol vannak a reális alapok?
Szálasi: Azért a reális alapok meglehetnek. Németország kezében megvoltak biztosan, de katonailag elvesztette a háborút.
Elnök: Megvoltak biztosan … Körülbelül azon a nívón állunk, mint amikor a vurstliba kimenő cselédlány papagájjal kihuzatja a planétát, hogy az biztosan tudja az igazságot.
Szálasi; Ha a planétában az igazság van, akkor az meg is fog valósulni. (Gúnyos derültség.)
Elnök: Október 4-én Ön újra megbeszélést folytatott Winckelmannal. A napló szerint Ön ezt mondja: „Hungarista felfogás szerint külpolitikai kérdés nem merülhet fel az egyes államok részéről az európai közösségen belül, mert ez egyetlen politikai, gazdasági és gazdaságtársadalmi egység. Csupán az európai nagytérnek vannak külpolitikai kérdései, a többi nagytérrel. Ezt a külpolitikát viszont Berlin irányítja az európai közösség minden államában.” A magyar szuverénitásnak ez az értelmezése — fűzte hozzá az elnök — „magyar” hazafira vall.
Szálasi: Igen, mert az európai közösség feltétlenül meg fog alakulni, akár tetszik ez egyeseknek, akár nem. (Gúnyos derültség.) Akkoriban a nemzeti szocializmus mint új világnézet Berlint tette meg központnak.
Elnök: Nagyon emelkedett nívóra vall ez a következtetés. A személyi viták olyan nagyok voltak, hogy Veesenmayer még abba is beleszólt, hogyan alakítsák meg a Szálasi által létesítendő kormányt.
Ezután folytatta a napló ismertetését: Veesenmayer említést tesz Ön előtt arról, a német vezetést úgy képzeli, hogy nyilatkozatot adnának ki, amely szerint a kormányzó beleegyezik abba, hogy a politikai hatalom kivételével az ország katonai és gazdasági vezetése közvetlenül a tanácsadók közbeiktatásával, német kezekbe kerülne. Veesenmayer hozzáfűzte, hogy az ő véleménye szerint ez a megoldás nem járható út. A pártvezető azt mondta, hogy konkrét javaslatot fog tenni a hatalom átvételével kapcsolatosan felmerülő kérdéseknek általa elképzelt megoldására. Veesenmayer ezt elfogadta. A végén a német vezetés kísérletet tett arra, hogy Magyarországot imperialista módon állítsa be a nemzeti szocialista rendbe.
— Milyen világosan látott Ön ebben az egy vonatkozásban — fűzte hozzá az elnök. — Ön szerint egyetlen csodaszer a hungarizmus, még a német imperializmussal szemben is.
Szálasi: Igen. (Gúnyos derültség.)
Elnök: Ön ebben az időpontban, október 4-e táján megszövegezte már a kormányzó által aláírandó lemondási nyilatkozatot?
Szálasi: Igen.
Elnök: Két eshetőséget említ fel a napló: a kormányzó lemond, az új kormány leteszi az esküt, összeül az országtanács és megválasztják a nádort; a másik lehetőség, hogy a kormányzó lemond, aláírja a lemondási nyilatkozatot, az új kormány tagjai pedig az új miniszterelnök kezébe teszik le az esküt. A napló adatai szerint ön október 8-án beszélgetést folytatott Veesenmayerrel és felvetette azt a kifogását, hogy a kormány semmit sem csinál sem katonailag, sem belpolitikailag. A jelenlegi belpolitika gyökeres felszámolására igen gyors időn belül sor kerül, függetlenül a katonai helyzettől. Ennek alapja az a megbeszélés legyen, amely a magyar és német mozgalom csúcsszervei között folyt le szeptember 13-án, Veesenmayer hallgatott a hatalom átvételéről.
— Meg kell tehát állapítani — mondja az elnök — hogy a napló szerint nem Veesenmayer sürgette a hatalom átvételét, hanem a hungarista mozgalom. A pártvezető szerint tényleges katonai eredményeket csak olyan kormány segítségével lehet elérni, amely teljes mértékben a háború folytatása mellett van. Amíg ilyen biztosíték nem áll fenn, katonailag kedvező helyzet nem alakulhat ki és nem várható ez belpolitikai téren sem.
— A magyar parlament részéről azonban ilyen kezdeményezés egyáltalában nem várható — mondotta a napló tanúsága szerint a nemzetvezető Veesenmayernak — különösen, ha többség megnyeréséről is szó van, mert a többség mindenkor a mindenkori rendszer kiszolgálója volt. A parlamentben sikerre csak akkor lehetne számítani, ha a legerőteljesebb kisebbség teszi ezt az elhatározó lépést. Ha ilyen kezdeményezés elegendő arra, hogy a német vezetés közbelépjen, úgy a terv végrehajtható.
— Talán a német vezetés közbelépését ön most is megkísérli negatívumnak minősíteni? — kérdezte az elnök a vádlottól,
Szálasi: Itt egy parlamenti többség kialakításáról és nem a hatalom átvételéről van szó.
Elnök: Ön megengedhetőnek tartja, hogy a parlamenti többség kialakítása érdekében a németek közbelépjenek?
Szálasi: A német beavatkozás fennállott a szövetségközi szerződés alapján.
Elnök: Ne tagadja le a saját írását. Mit szólnak ehhez az ön hívei, ha azt látják, hogy még azt is letagadja, amit írt. Ezt még a testvérei is megállapíthatják.
Szálasi: Nem tagadok le semmit, csak magyarázom.
Elnök: Nem tagad? Hát még egyezer leszögezem. Azt mondotta ön, hogy a parlament részéről az átállítás kezdeményezését várni nem lehet, mert a többség mindenkor szolgalelkű kiszolgálója a mindenkori rendszernek. Azt mondotta, hogy ettől a hungarista átállítás irányában kezdeményezés nem várható? Igen?
Szálasi: Igen.
Elnök: És azt mondta, legfeljebb akkor, ha igen erőteljes kisebbség teszi meg az elhatározó lépést és ha ez elegendő arra, hogy a német vezetés közbelépjen, úgy a terv végrehajtható. Vagyis azt mondotta, hogy nem a többség kezdeményezésére hajtható végre a terv, hanem erőteljes kisebbség kezdeményezésére a német segítséggel.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!