A tárgyalás
(idézet: A Szálasi-Per – Ítél a történelem – HÍRADÓ KÖNYVTÁR – 1945)
2
Elnök: Ön augusztus 29-e után hamarosan találkozott Winckelmannal a magyarországi német rendőrség és általában a biztonsági szolgálat legfelsőbb parancsnokával, Mikor ismerte őt meg?
Szálasi: Akkor ismertem meg személyesen, az augusztus 29-e utáni találkozón.
Elnök: Ki kezdeményezte a találkozást?
Szálasi: Kölcsönös volt a kívánság, mint ahogy kölcsönösnek nevezhető a Veesenmayerrel történt találkozásnál is.
Elnök: Ha augusztus 29-én a kormányzó mindenáron a háború folytatása mellett tört lándzsát ön előtt — ahogy ön a rendőrségi kihallgatása alkalmával jellemezte a kormányzó akkori állásfoglalását — akkor nem értem, hogy augusztus 31-én miért kellett vészharangot kongatni Winckelmann előtt a kormányzó törvényellenes szándékairól?
Szálasi: Mert annyi ellentét volt a kormányzónak a beszédében és válaszadásában, azonkívül tudtam már a júliusi eseményekről is és így nyugodtan feltételezhettem, hogy ez csak egy megnyugtató kijelentés volt részéről felém.
Elnök: Kifejezetten nem közölt ön Winckelmannal egyebet is? Hogy szükségessé válik Magyarországnak a német szövetségből való kiválása?
Szálasi: Kérném felolvasni a napló megfelelő részeit. (Derültség.)
Nagy Vince politikai ügyész: És ha elpusztult volna a naplója?
Szálasi: Akkor még súlyosabb helyzetben lettem volna.
A bíróság a tárgyalást félbeszakította.
A február 6-i tárgyaláson az elnök folytatta Szálasi kihallgatását.
Elnök: Tegnapi vallomása szerint Ön minden bizonnyal augusztus 31-e táján lépett érintkezésbe először Winckelmann Ottóval. Ki hozta létre ezt a találkozást?
Szálasi: Már nem emlékszem rá.
Elnök: Az általános tájékoztatáson kívül, mi volt a közvetlen célja ennek a beszélgetésnek?
Szálasi: A kölcsönös megismerkedés és a belső helyzet tisztázása, mert a kormányzó a legmesszebbmenően el volt szánva arra, hogy külön utakon fogja megoldani Magyarország belső kérdéseit.
Elnök: Egyszerre de kényes lett az alkotmányellenesség terén. Ha ezt megtartotta volna végig, mindenféle vonatkozásban …
Szálasi: Ez meg is történt a hungarista mozgalom részéről (Zaj a hallgatóság körében).
Elnök: Konkrét értesülése a fegyverszüneti tárgyalásokról nem volt augusztus 31-én?
Szálasi: Voltak ilyen értesüléseim.
Elnök: Közölte ezt Winckelmannal? Winckelmannal minden bizonnyal beszélt erről.
Szálasi: Nem!, nem emlékszem rá, hogy erről beszéltünk volna.
Elnök: Egyszóval tagadja, hogy Winckelmannal konkrét közlést tett volna abban az irányban, hogy a kormányzó fegyverszüneti kérést készít elő.
Szálasi: Nem emlékszem rá. Általános megbeszélés volt a (belső helyzetről, úgy ítélem meg, hogy bizonyos hivatalos és nemhivatalos körök készítik elő Magyarországnak kiállását a háromhatalmi szövetségből, azonban konkrét formában nem merült fel, hogy kik azok a személyek, akik a fegyverszünetet előkészítik.
Elnök: Tehát augusztus 31-e után, a megtörtént megbeszélés után hogyan fejlődtek a dolgok?
A vádlott ezután általános formában elmondja, hogy a hungarista mozgalom mindenkor a nemzet és az államfő közös elhatározásából akarta megvalósítani a hatalom átvételét és ennek megfelelően szervezkedett. A lényeges az volt, hogy a magyar nemzet akarata nyilvánuljon meg a hatalom átvételénél és ne jussunk bárki másnak, idegen hatalomnak a segítségével hatalomra. Éppen ennek a szervezési előkészületnek a következtében igen súlyos akadályt jelentett számukra az, hogy német hivatalos részről kijelentették, bármiképpen is szervezkednek a kormány ellen, a német szuronyokkal fogják magukat szemben találni. Ezt német hivatalos részről közölték velük még akkor mikor az első disszidálás történt a hungarista pártból. Ekkor közölték vele, hogy menjen ki Berlinibe és ott részletesen beszéljék át a belpolitikai helyzetet.
Azzal számoltunk: — folytatta Szálasi — hogy éppen olyan sorsra fognak juttatni a németek, mint ahogyan a vasgárdát Romániában elintézték, amikor a hatalom átvételét szervezték meg. Winckelmannak megmondtam, hagy a kormányzónak lépésével sem a magyar nemzet, sem a nyilaskeresztes párt hungarista mozgalom semmiesetre sem tud egyetérteni, ha Magyarországon egy ilyen lépés a kormányzó részéről vagy a szociáldemokrata párt, vagy akár a független kisgazda párt részéről történne. Megmondtam neki azt is, hogy a mi szempontunkból kérünk garanciát, hogy a németek semmi körülmények között sem fogják a nyilaskeresztes- párt hungarista mozgalom kezdeményezéseit a romániai Vasgárda sorsára juttatni, mert nem vagyok hajlandó arra, hogy egy évtizedes mozgalom emiatt tönkremenjen.
Elnök: Látja, megint elhallgat nagyon lényeges dolgokat. Ön a vasgárdával kapcsolatban egészen mást mondott. Azt a konkrétumot mondotta, hogy nem hajlandó német katonai és rendőri támogatás nélkül hozzákezdeni akciójához, mert enélkül látja azt a veszélyt, hogy a vasgárda sorsára jut.
Szálasi: Ez nincs ellentétben, ez éppen ezt támasztja alá.
Elnök: A feljegyzés szerint itt megbeszélték volna „a kibontakozás politikai rendészeti szelvényének tervezéseit”. Mit értett ön politikai rendészeti szelvény alatt?
Szálasi: Ennek a kibontakozásnak a biztosítását.
Elnök: Kinek a részéről? A németek részéről?
Szálasi: Minden tekintetben.
Elnök: Már megint tagad. Mindent tagad, de majd elébe fogom tárni szavait.
Szálasi: Nem tagadok én semmit.
Elnök: De ezt tagadja, mert — amint elébe fogom tárni — ott van Kemény jelentése, amelyben kifejezetten az foglaltatik, hogy feltétlenül szükséges a német politikai rendészet közreműködése, mert vannak dolgok, amik az Ön részéről egyenesen foganatosíthatatlanok, például a miniszterelnök letartóztatása.
Szálasi: Ez valószínűleg Kemény külügyminiszter úrnak a magánvéleménye lehetett. (Derültség).
Elnök: De olyan magánvélemény, amelyet Ön mindenesetre osztott azon keresztül, hogy a naplójába felvette ezt a jelentést.
Szálasi: Én irányelvként rögzítettem, azt, amit tennem kell a németek együttműködésével azért, hogy ne jussunk a Vasgárda sorsára.
Elnök: Ne beszéljen megint mellé!
Szálasi: Nem mellébeszélek.
Elnök: Arról van szó, helyeselte-e Ön Keménynek, az Ön külügyi jobbkezének azt az álláspontját, hogy feltétlenül szükség van a német politikai rendészet -közreműködésére, mert különben bizonyos intézkedéseket, így például a miniszterelnök letartóztatását, foganatosítani képtelenek.
Szálasi: Nem helyeseltem.
Elnök: Kíváncsi vagyok mit fog szólni Kemény ahhoz, hogy vezére őt megtagadja.
Szálasi: Ez egyáltalában nem jelent megtagadást. Igaz, hogy Kemény jelentését, amit írásban beadott, elolvastam, de nem helyeseltem és most sem helyeslem.
Elnök: Miért nem fűzött megjegyzést hozzá? Vannak jelentései Keménynek, amelyekre Ön megjegyzéseket írt. Elébe tárom például Kemény augtus 29-i jelentését, amelyben Kemény arra hivatkozik, hogy a jövőben a németekkel szemben önérzetesebb eljárás lesz követendő. Erre Ön indignálódva ráírta, hogy ezt nem osztja, mert a hungarista mozgalom mindig önérzetes volt, lojalitásról pedig így szó sem lehet, első a hungarista mozgalom szempontjainak diadalra juttatása. Ez példa arra, hogy valamennyiben Ön nem helyeselte Kemény jelentésének tartalmát, megjegyzést írt rá.
Szálasi: Nem mindegyikre.
Elnök: Tehát Ön itt az azonosság vállalását Kemény jelentésével megtagadja. Akkor mi szükség volt a németek bevonására egyáltalán ennél a 13-i tanácskozásnál, ha Önök a német segítségre egyáltalán nem reflektáltak?
Szálasi: Amint már kifejtettem, nem akartam a mozgalmat a Vasgárda sorsára juttatni, mert tudtam, hogy a németek el fognak járni velünk szemben, ha mi nélkülük kezdeményezünk valamit.
Elnök: Szóval csak azt a negatívumot igyekezett biztosítani, hogy a németek ne foglaljanak önökkel szemben állást?
Szálasi: Arra a legrosszabb esetre állítottam be az egész hatalomátvételt, amely érhette volna a Hungarista Mozgalmat.
Elnök: Ne beszéljen megint mellé! Azt kérdeztem, hogyan akarta elkerülni, hogy a Vasgárda sorsára jussanak. Azt akarta biztosítani, hogy az Önök fellépésével szemben ne történjék német ellenintézkedés, vagy pedig pozitív német közreműködést kívánt?
Szálasi: Azt kívántam, hogy a németek részéről ne induljon akció ellenünk.
Elnök: A napló jegyzetei, amelyeket elébe fogok önnek tárni, ebben a lényeges pontban élesen cáfolják az Ön vallomását. Ez megint mutatja, hogy mennyiben áll Ön helyt.
— Szeptember 16-án volt önnek egy megbeszélése Greifenberg tábornokkal. Ekkor ön azt mondotta Greifenbergnek, hogy az Ön felfogása szerint a totális háborúba való bevetés céljaira Magyarországnak 800.000—1.000.000 főnyi hadsereg áll rendelkezésére, csupán felszerelni kell a német hadiiparnak, mert a magyar ipar felszerelni képtelen.
Szálasi: Igen.
Elnök: Szóval ezt Ön kétségtelenül mondotta?
Szálasi: Igen, természetesen.
Elnök: Szóval felajánlotta nyolcszázezer-egymillió embernek a vágóhídra vitelét egy reménytelen háborúban. Most nem is beszélek a háború erkölcstelen céljáról, csak reménytelenségéről.
Szálasi: A háborúnak nem volt erkölcstelen célja.
Elnök: Csend legyen! Erkölcstelen célja volt. Ezzel szemben Ön ne vitázzék, akinek nincs meg az erkölcsi érzéke, hogy ennek a háborúnak erkölcstelen voltát felfoghassa. (Taps). Ha még egyszer merészel visszafeleselni, sötét zárkát kap. Megértette?
— Szeptember 19-én folyt le egy beszélgetés Kemény Gábor jelenlétében Ön és Kurt Haller között. Ön arra hivatkozott, hogy a kormányzó megszegte az alkotmányt a pártok feloszlatásakor, a Lakatos-kormány kinevezésekor és a fegyverszünet mellett való állásfoglaláskor. A pártok feloszlatásával kapcsolatban Haller is osztotta a maga meg nem értését, de nem értette, hogy a Lakatos-kormány kinevezésében és a fegyverszünet mellett való állásfoglalásban miért lát Ön alkotmányellenességet. A Lakatos-kormány kinevezésével kapcsolatban Ön már megmondotta, hogy az állítólagos alkotmányos eljárásnak a be nem tartása fájt Önnek, az, hogy nem kérdezték meg az akkori vezető pártpolitikai tényezőket. A fegyverszünetre nézve pedig Haller is azt mondja, hogy a fegyverszünettel szemben a minisztertanács is elutasító álláspontot foglalt el. Erre Ön azt felelte, hogy Lakatos a kormányzónál összehívott tanácskozáson a fegyverszünet mellett szavazott. Itt kapcsolódik be közvetve a szeptember 10-i kormányzótanácsnak a ténye. Emlékszik Ön erre?
— Elébe tárom Önnek naplójából Keménynek a Hallerral folytatott beszélgetésről szóló jelentését. Kemény szeptemjber 11-én kijelenti: Kijelentettem Hallernak, ha a kormányzótanács a fegyverszünet mellett dönt, Szálasi ezt alkotmányellenesnek minősíti és saját elhatározásából átveszi a hatalmat. Ennek egyetlen előfeltétele volna, hogy a politikai rendőri intézkedéseket a németek kezdeményezzék, mert például a miniszterelnököt letartóztatni Szálasiék nem tudják. Ez áll Kemény jelentésében
Szálasi: Ezt én megkaptam és a napló mellé odatettem.
Elnök: De Ön nem osztja az ebben a jelentésben foglaltakat?
Szálasi: Nem.
Elnök: Az ön álláspontja szerint nem volt szükség a német politikai rendészeti közreműködésre?
Szálasi: Nem.
Elnök: Menjünk tovább. Ebből megállapítható, hogy Önök már szeptember 10-én tudtak a kormányzótanácsról, de hogy mi volt az eredmény, azt még nem tudták. A szeptember 19-i beszélgetésnél Ön már tudott az eredményről. Mi volt ez az eredmény, hogy a kormány ugyan ellenkező álláspontot foglalt el, de Lakatos javasolta a fegyverszünetet? A kormányzó milyen állásponton volt?
Szálasi: Kimondottan amellett volt, hogy meg kell tenni ezt a kezdeményezést.
Elnök: Tehát a kormányzó és Lakatos kisebbségben maradt a kormánnyal szemben?
Szálasi: Ez volt az értesülésem.
Elnök: Ennek dacára Ön mégis úgy képzelte megoldani a helyzetet, hogy a kormányzót kihívják a főhadiszállásra, mint március 19-én is történt és azalatt itthon végrehajtják a teljes és radikális rendszerváltozást. Tehát Ön ilyen kényelmes módon óhajtotta megoldani a hatalom-átvételt. A kormányzót ki akarta csalni mint március l9-én. Szintén nagy hősre valló megoldási módozat.
Szálasi: Ezzel kapcsolatosan annyit akarok előterjeszteni, hogy ugyancsak megmondtam a németeknek, hogy akkor én is kinn akarok lenni a főhadiszálláson.
Frank népügyész: Erről szó sincs a naplójában.
Szálasi: Világos, hogy az ember azt ír bele a naplójába, amit akar.
Elnök: Ön aggályának adott kifejezést, hogy memorandumaira még nem kapott választ. Erre Haller közölte, hogy a válasz elvi megadását az a tény fogja jelenteni, hogy ön a hatalmat átveszi. Két memorandumot intézett Hitlerhez, az elsőt június 6-án, a másodikat júliusban. Mi volt az első memorandum tartalma, mert nincs értelme, hogy felolvassam.
Szálasi: Kérem az ismertetését.
Elnök: Az volt a tartalma, hogy ön felajánlotta közreműködését a Hitler által elgondolt Európa rendezésére?
Szálasi: Természetesen.
Elnök: Helyeselte ön március 19-ét?
Szálasi: Egyáltalán nem.
Elnök: Tehát lényegében az Ön szolgálatainak a Hitler által elgondolt vonalon való felajánlása volt az első memorandum főtárgya.
Szálasi: A lényege nem a hitleri vonal alátámasztása volt, hanem az új világnézet győzelemre juttatása.
Elnök: Ön fölajánlotta közreműködését.
Szálasi: Igen.
Elnök: Miről szól a második memorandum?
Szálasi: Úgy emlékszem, az Európa-közösség megszervezéséről a teljes háború vitele érdekében.
Elnök: Szóbakerült-e önnek az az óhaja, hogy mielőtt a hatalmat átveszi, Hitlerrel megbeszélést lát szükségesnek?
Szálasi: Igen.
Elnök: A németek bizonyos aggályokat hangoztattak, hogy esetleg nem lesz erre idő, végül ön megnyugodott és a következő kijelentéseket tette: „Amennyiben nem volna lehetőség a találkozásra, úgy a hatalom átvételében politikai, valamint katonai magatartásában minden erővel és eszközzel rendelkezésre áll, de ha a kérdések a nacionalista és szocialista Európa-közösséget érintik, kénytelen ragaszkodni a találkozáshoz.” Így volt ez?
Szálasi: Igen.
Elnök: Ön Hallert figyelmeztette, hogy a harc az időnyeréshez szükséges, de félő, hogy Németországnak ezzel a magatartásával Magyarországon politikai pánik kap lábra, mert lassan nem ismerik ki magukat az emberek. Hivatkozott ön, arra, hogy Lakatos ki meri mondani, hogy az ellenség nyomasztó fölényben van, burkoltan vagy nyíltan ajánlatokat tesz az ellenségnek és ezzel határozottan destruál. A németek a március 19-én letartóztatott politikai foglyokat visszaadják a magyar kormánynak és mindenki joggal kérdezheti, miért volt egyáltalán szükség akkor március19-re. Így volt?
Szálasi: Igen.
Elnök: Tehát ön németebb volt a németeknél.
Szálasi: Dehogyis
Elnök: A németek szabadon engedték azokat a politikai foglyokat, akiket az ország örök gyalázatára az itteni pártok segítsége mellett egy állítólagos szövetséges hatalom lefogott és akkor ön óvást emelt szabadonbocsátásuk ellen.
Szálasi: Nem emeltem óvást.
Elnök: Ön azt mondotta, hogy ez helytelen.
Szálasi: Március 19-e után is mondottam, hogy teljesen felesleges volt március 19-e megtétele.
Elnök: Megint mellébeszél. Egyáltalán nem hősi póz. Miért nem meri megmondani, hogy helytelenítette, hogy azokat az embereket, akik az ön által elképzelt irányvonallal szembehelyezkedtek, szabadon bocsátották. Miért nem mondja meg ezt?
Szálasi: Én mindent megmondok, amit lelkiismeretem parancsol. A németeknél ezek a foglyok őrizetben voltak, azután szabadonbocsátották őket, én a nyilaskeresztes párttal együtt tiltakoztam az ellen, hogy nem magyar bíróság elé kerülnek. Megmondottam a németeknek, nem fogjuk megengedni, hogy a németek bármiképpen is eljárjanak velük szemben. Ez összefüggésben van azzal, miért engedik őket szabadon, tartsák őket tovább őrizetben, a magyar kormány majd intézkedik.
Elnök: Micsoda beszéd ez? Ön azt mondotta, hogy azért kifogásolta szabadonbocsátásukat, mert akkor esetleg nem magyar, hanem német bíróság elé kerülhetnek. Ha szabadonbocsátják, akkor fenyegeti őket ez a veszély?
Szálasi: Az elvről magáról van szó.
Elnök: Egészen egyszerű dologról van szó. Az ön gyávasága odáig megy, hogy saját feljegyzéseit megtagadja. Az volt a beállítás, hogy az emberek lassan nem ismerik ki magukat az érthetetlen német beállítással szemben és mit gondoljon a nyilaskeresztes „magyar”, ha a március 19-én letartóztatott politikai foglyokat szabadlábra helyezik?
Szálasi: Természetesen.
Elnök: Tehát ön azt tartotta volna helyesnek, ha továbbra is fogvatartották volna őket?
Szálasi: Nem. Én kimondottan a németek szempontjából néztem, hogy miért tartóztatták le őket, ha szabadon engedték.
Elnök: Ezért önt még a saját párthívei is ki fogják nevetni.
Szálasi: Mindenesetre nem vagyok gyáva.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!