12
Az élővilág, az ember, és a társadalom fejlődése
A szabadság a felismert szükségszerűség és az ember ezzel összhangban álló cselekvése!
A dialektikus materializmus kimutatja, hogy a világ anyagi jellegű!
Evolúció és Revolúció a fejlődés elválaszthatatlanul összetartozó oldalai!
Az ember (az ember-állat) élőlény az állatvilágba tartozik. A legerősebb fegyvere, lehetősége az életben maradásához a gondolkodóképessége, a társadalmi léte, a következetesen objektív tudományra alapozott világnézete.
„A gondolkodásaz elme azon cselekedete, aminek célja a megoldáskeresés különböző problémákra.” „Az ember társadalmi lény; közösen végzett munka, a tagolt beszéd és gondolkodás jellemzi. Mindezek révén képes a világ megismerésére és átalakítására. Rendszertani szempontból az emberi nem az állatok országába, a főemlősök rendjébe, a hominidák (Hominidae) közé tartozik. … Emberek és állatok: Az ember elsősorban abban különbözik az állatoktól, hogy nemcsak felhasználja a természet erőforrásait, hanem a termelés folyamatában a természetet a maga szükségletének megfelelően át is alakítja. A termelés, amely az ember létfeltétele, minden korban társadalmi, így az ember társadalmi lény. Ugyanakkor az ember hasonlít is az állatokhoz. Sokáig nevetségesnek tartották az ember állatvilágból való származását, és még ma is vannak, akik elutasítják ezt. Az ember biológiai késztetésein túllépve képes befolyást gyakorolni saját érzelemvilágára is. Fejlődésre törekszik, mert tökéletlen, és tökéletlenségét érzi is.”
Az ember-állat csak a gondolkodásával, a társadalmi létével, a következetesen objektív tudományos világnézetével képes a világ megismerésére, felfedezni a természet és a társadalom törvényeit, ezen tudás birtokában felhasználni azt a létfeltételeinek minél magasabb színvonalú kialakítására, biztonsága védelmére.
Az emberiség a megismert természeti és társadalmi törvények segítségével, a társadalmi forma fejlődésével, a társadalom tudatosabb szervezésével egyre-másra már nem a vak véletlen szerint, hanem a megismert természeti és társadalmi törvényeknek megfelelően cselekedve, csak azok tudatos felhasználásával védheti meg a létérdekeit.
Ehhez azonban már elkerülhetetlen a következetesen objektív tudományos világnézet, a marxizmus-leninizmus-
A kapitalizmus túlfejlődött, a védelmében fasizmussá vált, nem a következetesen objektív tudományos a világnézete, éppen hogy nem, így a társadalmi katasztrófák egyre súlyosabban jelentkeznek, ez azonban fokozottan igényli a társadalmi forma változását.
A szabadság a felismert szükségszerűség!
Cselekedni a felismert törvényszerűség alapján célszerű, mert különben előbb-utóbb a katasztrófa lesz a vége. Azonban a természet törvényei ellen cselekedni nem lehet, bár a dolgok – főleg a társadalomban – összetetten jelentkeznek, így sokszor nehéz ezt észrevenni, felismerni, azonban ez idővel mindenképpen kiderül.
Az emberi társadalomban azonban mivel önállóan gondolkodó és cselevő emberek közössége, a természet törvényeinek a megvalósulása a társadalmi törvények alapján történik, akár tudnak róla, akár nem, akár felismerik ezt akár nem. A felismerés és annak megfelelő cselevéssel azonban a hibák, a válságok, a katasztrófák csökkenthetők, akár elkerülhetőkké válhatnak.
„A társadalmi törvényszerűség tendenciaként való megnyilvánulása azt jelenti, hogy a törvények a társadalmi fejlődés alapvonalát határozzák meg, de nem ölelik fel és nem szabják meg eleve a véletlenek és eltérések sokaságát; a szükségszerűség éppen ezeken a véletleneken és eltéréseken keresztül tör magának utat mint törvény.”
„kollektivizmus (lat. collectivus — összegyűjtött): a társadalmi élet és az emberi tevékenység elve, az individualizmus elletete.” – Filozófiai kislexikon
A szocialista-kommunista modell vagy a pusztulás!
A társadalomban – kapitalizmusban is -, az individualizmus mellett szükségszerűen a kollektivizmus is hat, az ember társas lény, közös erővel, kollektívában alakítja a sorsát, közösségben, kollektívákban, munkamegosztással dolgozik, él.
A termelőerők működése a fejlődéssel egyre inkább világméretekben kollektív formában, munkamegosztásban történik. A kapitalizmus kezdetétől azonban a termelőerők dominánsan az individualista egyéni érdekeltség alapján fejlődtek világméretűvé, utat teremtve a kollektivizmusnak.
A termelőeszközök mára már világméretekben munkamegosztással, így valójában kollektív formában működnek, de individualista érdekeltségben, ami az ellentmondásaival lassan szétfeszíti, rothasztja a termelőerőket, a társadalmat. Az emberiség létérdeke ellenére a rothadó kapitalista individualista gazdasági-társadalmi modellt világméretekben a kapitalista osztály-önkényuralommal a fasizmus védi.
Ezért a termelőerők fejlődésével, az egyensúly helyreállításához, a kibékíthetetlen ellentétet okozó individualizmus modellt fel kell váltania a kollektivizmus gazdasági-társadalmi modelljének, mert ez lehetőséggé sőt szükségszerűséggé is válik. Így a kapitalizmust a szocializmusnak kell követnie, ha fejlődőképes, ha életképes az emberiség, az alternatíva csak a katasztrófa, csak a pusztulás lehet.
A kapitalista modell lehetséges határa
A termelőerők fejlődésével az individualista kapitalista gazdasági modell előbb-utóbb a robotok térnyelésével, általánossá válásával értelmetlenné válik, mert a termelést alapvetően a robotok végzik csekély emberi beavatkozással. Így szükségtelenné, feleslegessé válnak a beszélőszerszámok, amit a kapitalista modellnek el kell takarítania az útjából. A felesleges profitot nem termelő beszélőszerszám emberekre nincs szüksége a kapitalizmusnak, elpusztítja őket. A kapitalista-fasizmus a végén összeroppan, mint egy szupernóva, minden ezzel járó pusztításával együtt. Ezt lehet, hogy a föld gondolkodó anyaga nem éli túl.
A robotok elterjedésével a világgazdaságban minden dolgozó emberi munkaerő szükséglete drasztikusan csökken, ezért az értékek létrehozásában a proletár bérrabszolga beszélőszerszám feleslegessé válik. Ha erre a fejlődésre egyáltalán képes lehet a kapitalizmus, mert a kapitalizmus bérrabszolgaság nélkül nem létezik és ennek megszűnése megfosztja a kapitalizmus életterét. Ezért a kapitalista modell a robotok általánossá válásával értelmetlenné válik.
Az emberiség többségére a robotok általánossá válásával a kapitalista világméretű önkényuralommá fejlődött hatalomnak nem lesz szüksége, mert nem hoznak hasznot, így nem lehet felettük élősködni sem, feleslegesek lesznek a tőke számára, ez azonban a fasizmussal az ember milliárdok kiirtásra vezethet. A bőség lehetőségét a kapitalizmus a fasizmussal a pusztulásba viszi, így azonban az emberiség visszafejlődik a gondolkodásra sem képes állatvilágba.
Ez a kapitalizmus határa, az emberi civilizáció vége!?
De van kiút! Csak gondolkodni kell, gondolkodó emberré kell válnia az emberiségnek!
Az emberiség a kollektivizmus, a szocializmus-kommunizmus nélkül elpusztul!
Az ember csak a társadalomban, az embertársaival munkamegosztásban kollektíven együttműködve képes egyre magasabb színvonalon a létfeltételek megteremtéshez szükséges termelőeszközöket fejleszteni és azt a működésben, a termelésben, a létfeltételek megteremtésében felhasználni.
A kapitalizmus elkerülhetetlenül a fasizmusba fejlődik!
A magasan fejlett termelőerők, majd a robotok feletti uralmat azonban már csak a valódi demokráciában (világméretekben) kollektív formában lehet megvalósítani, mert az individualizmus világában, a kapitalista osztály-önkényuralomban az egyéni érdekek harca az erőforrások, a hatalom feletti uralomért előbb-utóbb a katasztrófába, sőt a pusztulásba vezet. A válságok, a háborúk és a világháborúk, a fajelmélet, a népirtások, a holokauszt, az imperializmus, a fasizmus is az individualizmus megjelenési formái.
Az emberi társadalomban a magas szintű együttműködésre a leghatékonyabb, így a legfejlettebb a legemberségesebb a kollektív forma, de ehhez a termelőeszközök fejlődésével, a társadalom evolúciójával meg kell érnie a feltételeknek, addig sajnos az egyéni érdek, az individualizmus a meghatározó. A kapitalizmusban ez a termelési eszközök magántulajdona alapján, az ehhez szükséges hatalmi viszonyokban, a beszélőszerszám, a bérrabszolgaság embertelenségében valósul meg.
A társadalom törvényei
A természet törvényei az anyag minden formájára, az élőlényekre, a gondolkodó anyagra, a társadalomra, a társadalomban élő emberekre is érvényesek, az emberiség is csak ennek megfelelően cselekedhet, csak ennek van értelme, mert minden más előbb-utóbb a katasztrófába vezet.
A természeti és a társadalmi törvények következetesen objektív tudományán alapuló világnézetét a marxizmus-leninizmus-
A társadalomban élő gondolkodó anyagra, az emberre, a társadalomra, ami a legfejlettebb ismert anyagi forma, a természet törvényeinek a társadalomra – mint anyagi formára -, érvényes törvényei hatnak. Ezek a természet társadalmi törvényei, ami a történelmi materializmus, a társadalom anyag tudománya.
Az élőlények meghatározó érdeke a saját léte, így az ember számára is ez a legfontosabb. Az ember azonban csak a társadalomban lehet valóban ember, ezért a társadalom szerkezete, működési módja, formája alapvetően meghatározza az emberek minőségét, méltóságát. Ezt leghatékonyabban a tudományos világnézettel, a marxizmus-leninizmus-
A létfeltételeket az emberiség társadalmi munkamegosztásban a termeléssel, kollektív formában hozza létre. A termeléshez azonban termelőeszközökre van szükség, így aki birtokolja ezeket az meghatározza a létfeltételeket, alapvetően a saját érdekét előtérbe helyezve. Ez meghatározóan igaz az individualizmus egyéni érdekeltségére alapozott gazdasági-politikai modelljére, a kapitalizmusra, ahol a gazdaság célja a kizsákmányolók profitja, így a társadalom érdeke is csak a kisebbség érdek, mert ez csak mások, a többség rovására valósulhat meg.
A termelőeszközök alacsony színvonala a létfeltételek alacsony színvonalát teszi lehetővé, de mivel az embernek a saját léte a számára a meghatározó, így az ehhez szükséges megszerzéséért küzd, harcol. Az ember individualizmusa, az egyéni érdek ehhez nagyon megfelelő, ami a termelőerők elégtelen fejlettsége idején a kapitalista termelési modellben a leghatékonyabb. De ez még csak a gondolkodó állat, a beszélőszerszámok korszaka lehet.
A termelőerők fejlődésével azonban az individualizmusra alapuló modell már egyre inkább nem képes uralni a gazdasági-politikai-társadalmi erőket, a kapitalizmus rothadni kezd, így a katasztrófa katasztrófát követ, szenved és pusztul az emberiség. Válság válságot, háború háborút, világháború világháborút, népirtás népirtást követ a rothadó fasizmussá váló kapitalizmusban. A kiút ebből csak a kollektivizmus lehet a valódi a gazdasági-politikai-társadalmi egyenjogúságra alapuló demokrácia megszervezésével, ami a szocializmusban válik lehetővé.
Az emberré válás a termelőeszközök fejlődésével a gondolkodó állat segítségével, az individualizmussal lehetséges, ami azonban még csak az emberiség beszélőszerszám korszaka. Továbblépni az emberré válás irányába azonban a kollektivizmussal a gondolkodó emberrel, a valódi demokráciában a szocializmuson keresztül a kommunizmus megvalósításával lehetséges.
„szabadság: a felismert szükségszerűség és az ember ezzel összhangban álló cselekvése, a választás lehetősége és képessége az ember cselekvésében. Az objektív törvények megismerésén és felhasználásán alapul az emberek szabadsága a természet vonatkozásában is, amely együtt növekszik a tudományos és technikai haladással. A szabadság problémáját hagyományosan arra a kérdésre redukálták, hogy van-e az embernek szabad akarata. A marxizmus abból indul ki, hogy a történelmi szükségszerűség, amely végső soron az emberek társadalmi tevékenységének eredménye, magában foglalja — az emberek objektív létfeltételei által megengedett szélesebb vagy szűkebb határok között — mind céljaik, mind azok elérésere szolgáló eszközök megválasztásának szabadságát. … A szabadság annál nagyobb, minél inkább felismerik az emberek reális lehetőségeiket, minél több eszköz áll rendelkezésükre a kitűzött cél eléréséhez, minél inkább esnek egybe érdekeik az emberek nagy tömegei, a társadalmi osztályok érdekeivel és a társadalmi haladás objektív tendenciáival.” Filozófiai kislexikon
„Evolúció és Revolúció: a fejlődés elválaszthatatlanul összetartozó oldalait jelölő filozófiai kategóriák. Az evolúció a mennyiségi változások lassú, fokozatos növekedésének felel meg a jelenségek fejlődésében, a revolúció pedig a többé-kevésbé gyors minőségi változásnak. Az evolúció és a revolúció dialektikus materialista felfogása leküzdötte a lapos evolucionizmus (Spencer) metafizikus egyoldalúságát, amely a fejlődést a fokozatos mennyiségi változásokra korlátozta és lehetetlenné tette az anyag mozgásának megértését, de leküzdötte a katasztrófaelméletet is, amely tagadta a revolúció előkészítéséül szolgáló mennyiségi változások folyamatát, és vagy egy nagy személyiség akaratára (voluntarizmus), vagy a véletlenre, vagy a világ teremtőjére építette világmagyarázatát. A mozgás magába foglalja mind a mennyiségi fokozatosságot (evolúció), mind annak megszakadását (revolúció). A revolúció nem valamilyen önkényes elhatározás következménye, hanem objektív folyamat, amelyben „a feszültség legmagasabb fokára jutott” régi ellentmondások feloldódnak, s ezen a talajon keletkező jelenségek új ellentmondások harcának és megoldódásának következtében fejlődnek tovább. Ezért tarthatatlan a felületes evolúció elmélete, amely szavakban elismeri ugyan az új minőség megjelenését a fejlődési folyamatban, de végső soron tagadja a dialektikus önfejlődést, nem látja, hogy a revolúció feltételeit a megelőző evolúció magában rejti. Az evolúció és a revolúció lényegét más mai polgári ideológusok és revizionisták is kiforgatják, akik tagadják a társadalmi forradalom (revolúció) elkerülhetetlenségét. Az előbbiekben tárgyalt összefüggésen kívül az evolúció fogalmát a szó tágabb értelmében is használják, a fejlődés általában vett jellemzésére (pl. a szerves világ evolúciója); ebben az esetben az evolúció olyan mozgást jelent, amely a mennyiségi és minőségi változásokat egyaránt magában foglalja.” – Marxista fogalomlexikon
„Az evolúció az a folyamat, amelyben a biológiai populációk örökölhető tulajdonságai megváltoznak az egymást követő generációk során. Az evolúció folyamatának működése következtében az élővilág összetétele folyamatosan változik, a fajok folyamatosan átalakulnak, új fajok keletkeznek és halnak ki.”
„társadalmi törvényszerűség: a társadalmi élet jelenségeinek objektíve létező, szükségszerű, lényegi, ismétlődő összefüggése. … Mint a marxizmus megállapította, a törvények működése a társadalmi életben nem „tisztán” és közvetlenül nyilvánul meg, hanem többnyire tendencia alakjában, különböző erők ellentmondásos hatása következtében. A törvényeknek általában a „realitása csak a megközelítésben, a tendenciában, az átlagban van”. (Marx—Engels Válogatott levelek.) A társadalmi törvényszerűség tendenciaként való megnyilvánulása azt jelenti, hogy a törvények a társadalmi fejlődés alapvonalát határozzák meg, de nem ölelik fel és nem szabják meg eleve a véletlenek és eltérések sokaságát; a szükségszerűség éppen ezeken a véletleneken és eltéréseken keresztül tör magának utat mint törvény. A társadalmi élet egy-egy jelenségének megismerése során nagyon fontos, hogy ne csak egyedi vonásait állapítsuk meg, hanem azt az általánost is, amely a hasonló jelenségek egész sorának alapját képezi. A társadalmi fejlődésben ezen általános kiválasztásának kritériuma elsősorban a társadalmi-gazdasági alakulat fogalma, amely rögzíti a történelmi fejlődés azonos fokán álló különböző országok ismétlődő, közös vonásait. A társadalmi fejlődés törvényei sok tekintetben különböznek a természeti törvényektől. A társadalom törvényei kevésbé hosszú életűek, és mint az anyag legmagasabb rendű mozgásformájának törvényei, bonyolultságukban is különböznek a természeti törvényektől. A társadalmi törvények objektív jellege abban áll, hogy a törvényeket nem az emberek alkotják és nem is szüntethetik meg őket; érvényesülésük független attól, hogy kívánatosak-e az emberek számára vagy sem, megismerték-e őket az emberek vagy sem. A társadalmi viszonyok rendszerének objektív összefüggéseit, a társadalmi fejlődés objektív logikáját jelentik. A történelemben akarattal és tudattal bíró emberek cselekednek, akik maguk alkotják történelmüket. Minden ember tudatosan cselekszik, meghatározott célokat tűzve maga elé. Az a társadalmi eredmény azonban, amely az összes egyéni cselekvések, célok stb.” – Filozófiai kislexikon
„Marx és Engels … legyőzte az idealizmust, mert a dialektikus materializmust a társadalmi életre alkalmazva, megalkotta a történelmi materializmus elméletét. A történelmi materializmus elméletének alapvető jelentősége az, hogy a társadalomról és a társadalmi törvényekről szóló tanítást tudománnyá tette, amely a többi tudományhoz hasonlóan egzakt ismereteket nyújt, és képes előre látni az események menetét, a társadalmi fejlődés irányait. A történelmi materializmus elméletének kidolgozásában fontos szerepet játszott a kapitalista társadalom vizsgálata. A kapitalizmus, valamint a proletariátus és a burzsoázia osztályharca minden más alakulatnál jobban felfedte azokat az ellentétes anyagi érdekeket, amelyeken valamennyi osztálytársadalom antagonizmusa nyugszik. A burzsoázia kora, írta Marx és Engels a „Kommunista Kiáltványában, „egyszerűsítette az osztályellentéteket”; „a vallási és politikai illúziókba burkolt kizsákmányolást, a nyílt, szemérmetlen, közvetlen, szívós kizsákmányolással váltotta fel”. A tőkés rend beható, objektív elemzése megdöntötte az idealista történelemfelfogást, s arra a megcáfolhatatlan következtetésre vezetett, hogy a társadalmi fejlődés fő mozgató erői nem az ész és nem az eszmék, hanem az anyagi szükségletek és az anyagi javak termelése. A kapitalista társadalom mozgatóerőinek vizsgálata az egész múltbeli történelemre is fényt derített. A burzsoá rend anatómiája bizonyos mértékig az egész előző társadalmi fejlődés anatómiájának nyitja lett. Marx és Engels kimutatta, hogy a természethez hasonlóan, a társadalom fejlődésében is objektív, az emberek tudatától és akaratától független törvények hatnak. Feltárták mindenfajta társadalmi folyamat általános törvényeit, amelyek a történelmi materializmus tartalmát alkotják. A marxizmus a dialektikus materializmus létrehozásával megváltoztatta a filozófia jellegét és tárgyát. Egyszer s mindenkorra véget vetett annak az igénynek, hogy a filozófia a „tudományok tudománya’’ legyen, azaz, hogy magába foglalja az összes tudományokat, az ismeretek valamennyi területét. A dialektikus materializmus kimutatja, hogy a világ anyagi jellegű, kifejti a természet, a társadalom és a gondolkodás legáltalánosabb fejlődéstörvényeit, az ismeretelméletet és a módszert, s ezzel a valóság helyes megközelítésének és a kapitalista társadalom szocialista társadalommá való forradalmi-gyakorlati átalakításának fegyverét adja kezünkbe.” – A marxista filozófia alapjai
Kádár János Marxista Elektronikus Könyvtár
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!