A roham megszervezése 7
(idézet: A polgárháború évei a Szovjetunióban 1917-1922
Az ellenforradalom Szibériában gyűjtötte erőit. A nemzetközi imperializmus Szibérián keresztül szabadon hatolhatott be az országba, az oroszországi burzsoázia és földbirtokosok segítségére. Szibéria szállította a gabonát az ország központjába. A bolsevikok Központi Bizottságának számításában Szibéria ezért nagy szerepet játszott.
Nem volt könnyű a munka Szibériában. A legjobb bolsevik erőket, akiket ide száműzött a cárizmus, a forradalom után visszahívták Petrográdba és más központokba. A helyi erőkre kellett támaszkodni, azokat kellett megszilárdítani, tömöríteni a bolsevikok Központi Bizottságának vonala körül.
Szverdlov, aki 1917 március 20-án a jeniszejszki száműzetésből tért vissza európai Oroszországba, Krasznojárszkban azt javasolta, hogy egyesítsék az egész kerület és utána egész Szibéria bolsevik erőit. Elhatározták, hogy megalakítják a bolsevik vezető központot, az OSzD(b)MP kerületi irodáját.
Április elején Krasznojarszk, Acsinszk, Kanszk, Jeniszejszk bolsevik csoportjai értekezletet tartottak. Az értekezlet a krasznojárszki kerületi iroda elé azt a feladatot tűzte, hogy lépjen kapcsolatba a szibériai bolsevikokkal, és üdvözletet küldött a párt Központi Bizottságának. Április 13-án J. D. Sztászova aláírásával válasz érkezett a Központi Bizottságtól:
„Üdvözöljük kezdeményezésteket, az iroda szervezését megerősítjük…”
Májusban a krasznojarszki bolsevikok kiléptek az egyesült szociáldemokrata szervezetből. Júliusban kiléptek a szervezetből az internacionalista szociáldemokraták is és a bolsevikokhoz csatlakoztak.
A krasznojárszki proletariátus soraiban a bolsevikoknak igen nagy befolyásuk volt. Krasznojárszk városában jelent meg a vidék egyetlen bolsevik újságja a „Szibirszkaja Právda” („Szibériai Igazság”). A szovjet lapja, a „Krasznojárszkij Rabócsij” („Krasznojarszki Munkás”) bolsevik befolyás alatt állt. A szovjetben 180 bolsevik, 2—3 mensevik és körülbelül 40 eszer volt.
Augusztusban Krasznojárszkban megnyílt a középszibériai területi pártkonferencia, melyen mintegy 5000 bolsevik volt képviselve. A konferencia üdvözletet küldött a párt VI. kongresszusának.
A párt összmunkájának vezetésére megalakították a középszibériai területi irodát. A Központi Bizottság felszólította az irodát, hogy sürgősen járjon el a következő direktíva alapján: a bolsevikoknak ki kell lépniök Tomszk, Barnaul, Novo-Nikolájevszk és Omszk egyesült szociáldemokrata szervezeteiből.
A középszibériai területi pártkonferencia befejezése után a krasznojárszki bolsevikok beutazták Szibériát. Előadásokat, referátumokat tartottak a munkás- és párttaggyűléseken, új pártszervezeteket létesítettek.
A krasznojarszki szervezet egyik aktív tagja, a bolsevik J. J. Bográd, Nyugat-Szibéria munkáskerületeibe utazott.
Tomszk Nyugat-Szibéria első városai közé tartozott, ahol az egyesült szervezetben szakadásra került a sor. Szeptember 1-én, mihelyt a Kornyilov-lázadás részleteiről tudomást szereztek, Tomszkban gyűlésre hívták össze a szociáldemokrata szervezet összes tagjait. A gyűlés azt határozta, hogy a szovjeteknek azonnal át kell venniök a hatalmat.
Másnap a munkás- és katonatanács és a központi szakszervezeti tanács közös ülésén követelték, hogy a hatalom menjen át a forradalmi demokrácia kezébe, amelyet a szovjetek képviselnek.
A nagyszámú tomszki helyőrség katonái gyűléseket tartottak, amelyeken bolsevikok és velük rokonszenvező szónokok szólaltak fel. És a katonák majdnem mindenütt határozatokat hoztak, amelyekben azt követelték, hogy „minden hatalmat adjanak át a katona-, munkás- és paraszttanácsok központi kongresszusának”.
Szeptember 6-án a szociáldemokrata szervezet gyűlésén jelentést tettek a krasznojárszki területi konferenciáról. Viharos vita után (58 a határozatra szavazott, 9 ellene, 9 tartózkodott a szavazástól) elhatározták, hogy:
„A gyűlés magáévá teszi a középszibériai konferencia határozatát, belép az OSzD(bolsevik)MP soraiba és kijelenti, hogy a pártkongresszusok és a vezető intézmények határozatai kötelezőek azokra nézve, akik a jelen határozat meghozatala után megmaradtak a szervezet tagjainak”.
Szeptember 9-én Tomszkban összeült a bolsevikok kormányzósági konferenciája.
A szudzsenkai és anzserkai tárnák, Kemerovo és Tajga állomás delegátusai elmondották, hogy a munkástömegek között erősödött a bolsevikok befolyása. A munkások teljes egészében magukévá teszik a „Minden hatalmat a szovjeteknek!” jelszót.
A konferencia a bolsevikok Központi Bizottságának és a párt központi lapjának a következő táviratot küldte:
„A tomszki kormányzósági konferencia a pártszervezetek két és félezer munkástagja nevében elhatározta, hogy pártközpontjaként a Központi Bizottságot ismeri el és direktíváit magára nézve kötelezőeknek tekinti. Hisszük, hogy a győzelmes proletariátus rövidesen visszakapja becsületes és hű vezéreit — Lenin elvtársat és a többieket.”
Néhány nappal a kormányzósági konferencia után szakadás állt be a novo-nikolajevszki pártszervezetben. A többség — 85 szavazattal 22 ellen — elhatározta, hogy a bolsevikok platformjához csatlakozik.
A mensevik egységpártiakkal való szakítás emelte a tomszki kormányzóságban a bolsevikok tekintélyét. Ezt világosan megmutatta a paraszttanácsok kormányzósági kongresszusa, amely szeptember közepén Tomszkban nyílt meg. A kongresszuson körülbelül 200 küldött volt jelen. A jobboldali eszerek vezettek. De a vezetés a kongresszus folyamán átment az internacionalista eszerek és a bolsevikok kezébe.
A politikai helyzetről Liszijenko internacionalista eszer referált. Utána a bolsevik N.N. Jakovlev, a proletárdiktatúra szibériai harcosainak egyik legkiválóbbja szólalt fel.
Jakovlev 1905-ben lépett be a bolsevikok pártjába, amikor a moszkvai egyetemen tanult. Munkáját időközönként letartóztatás, börtön, sarkvidéki száműzetés és emigráció szakította félbe. A száműzetésből többször megszökött. Külföldön egy egész éven át dolgozott egy rézöntődében és megtanulta az öntést.
1916-ban Jakovlevet besorozták.
A forradalom alatt a tomszki katonatanács elnökségébe választották. 1918-ban agyonlőtték a kolcsakisták.
A paraszttanácsok tomszki kongresszusán Jakovlev beszédének nagy sikere volt. Hosszantartó, viharos taps követte felszólalását.
A bolsevikok és az internacionalista eszerek határozatai közt egy pontban volt eltérés: a földkérdésben. Az eszerek határozati javaslatát fogadták ugyan el, de a bolsevikok határozatára is 60-an szavaztak.
A tomszki bolsevikok új győzelmet arattak a munkás- és a katonatanács közös ülésén. A politikai helyzetről ismét Jakovlev tett jelentést. Elhatározták, hogy a munkástanácsot egyesítik a katonatanáccsal.
A szovjet határozatot hozott, amelyben követelte hogy „a munkás-, katona- és paraszttanácsok kongresszusát azonnal összehívják, hogy az új központi végrehajtó bizottságot válasszon és kidolgozza a forradalmi taktikát…”
Október 7-én megalakították az egyesült munkás- és katonaküldöttek tanácselnökségét. Az elnök N.N. Jakovlev lett. Ugyanezen az ülésen két bolsevik delegátust választottak a II. összoroszországi szovjetkongresszusra.
Az október 1-i tomszki városi dumaválasztások megmutatták, mennyire megnőtt a bolsevikok befolyása, akik a városi duma legerősebb frakciójává lettek. A bolsevik frakciónak 34 tagja volt, míg az eszereket 24, a mensevikeket pedig mindössze 6 küldött képviselte.
Omszkban makacsabbul és hosszabb ideig tartották magukat az egyesült szervezetek, mint bárhol másutt Szibériában. Az omszki bolsevikok főképpen a vasutasok, vasmunkások és a helyőrségi katonák között dolgoztak. Az agitátorok között kivált a 19 éves Lobkov.
Z. Lobkov rövid és tartalmas életét 1919 májusában fejezte be. Cseljábinszkban, mint az illegális bolsevik szervezet tagját letartóztatták és Kolcsák titkos rendőrsége halálra kínozta.
Lobkovnak igen nagy befolyása volt a munkás- és katonatömegekre. Ez az omszki szovjet munkájában is érezhető volt.
Szeptember 16-án az omszki szovjet határozatot hozott, amelyben követelte a II. összoroszországi szovjetkongresszus azonnali összehívását. Ugyanekkor megalakították a Vörös Munkásgárdát.
A bolsevikok már májusban, a szociáldemokrata szervezet közgyűlésén felvetették az omszki munkások felfegyverzésének kérdését. A mensevikek akkor a bolsevikok javaslata ellen léptek fel, melyet a ”leninista-blanquista áramlat visszhangjá”-nak neveztek. A bolsevikok azonban, minden ellenállás ellenére, hozzáfogtak a fegyveres alakulatok szervezéséhez.
Omszkban munkásokból és parasztokból álló osztagok létesültek, melyeket a frontról hazajött katonák képeztek ki. Ezeknek az osztagoknak egyik szervezője volt Lobkov.
Október 12-én folyt le az omszki egyesült szociáldemokrata szervezet ülése. 366 küldött gyűlt össze. Egy internacionalista mensevik elnökölt. Napirenden az alkotmányozó nemzetgyűlési választások kérdése volt. De ez a kérdés teljes egészében összefüggött azzal a kérdéssel, hogy az omszki szervezet melyik pártközpontnak — a bolsevik vagy a mensevik pártközpontnak — veti alá magát.
A bolsevikok azt javasolták, hogy az omszki szervezet vezető központjaként a bolsevik párt Központi Bizottságát ismerje el. 256-an szavaztak erre a javaslatra. Szakadásra került a sor.
Az elnök letette mandátumát, távozott és magával vitte az internacionalista mensevikeket. Az új, most már tisztán bolsevik gyűlés elnökéül Lobkovot választották. A gyűlés elhatározta, hogy a szervezet az alkotmányozó nemzetgyűlési választásokon önálló listával fog fellépni.
Majdnem ugyanabban az időben kiléptek az egyesült szervezetből a keletszibériai központ, Irkutszk bolsevikjai. Az egyesült szervezetekben nem tudták befolyásuk alatt tartani a nagyszámú helyőrséget. Külön munkástanács és külön katonatanács volt. Proletárbefolyás híján a katonák magukra voltak hagyva.
A bolsevikok Központi Bizottsága elküldte képviselőjét Irkutszkba azzal a külön megbízással, hogy segítségére legyen az irkutszki bolsevikoknak az önálló szervezet létesítése és a munkás- és a katonatanács egyesítése körül.
Irkutszkban, mint Omszkban is, a szociáldemokrata szervezet szakadása attól a perctől kezdődött, amikor az alkotmányozó nemzetgyűlési választásokra való jelöléseket vitatták. N.A. Gavrilov javaslatára a bolsevikok elhatározták, hogy önálló listával lépnek fel.
Nikoláj Andréjevics Gavrilov paraszti környezetből került ki és hivatására nézve falusi tanító volt. Először 1906-ban tartóztatták le egy csomag forradalmi írás szállítása közben. Börtön, kényszermunka, később pedig életfogytiglani száműzetés az irkutszki kormányzóságba — ez volt Gavrilov életének útja.
A forradalom után Gavrilov belépett az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt irkutszki egyesült szervezetébe. Gavrilovot 1919-ben az ellenforradalmárok halálra kínozták.
Október 4-én a szociáldemokrata szervezet kormányzósági bizottságának ülésén Gavrilov elvtárs azt követelte, hogy szaporítsák az alkotmányozó nemzetgyűlés listáján a bolsevik jelöltek számát, mert a városban a bolsevikoknak volt a legnagyobb befolyásuk.
A kormányzósági bizottság erre nem volt hajlandó. „Dezorganizálónak és önkényesnek” bélyegezte Gavrilov és a többi bolsevik fellépését.
Ez a konfliktus szolgált alapul az irkutszki szociáldemokrata szervezet szakadására. A bolsevikok kiléptek az egyesült szervezetből.
Éppen akkor, amikor a szakadás történt, Krasznojárszkból egy csoport bolsevik érkezett Irkutszkba.
Október 19-én megjelent a „Rabócsaja Szibir” („Munkás Szibéria”) c. bolsevik folyóirat I. száma.
A bolsevikok városi bizottsága, az újonnan érkezett krasznojárszkiakkal együtt, kidolgozta a katonai szervezet alakításának és az új szovjetválasztásoknak tervét.
Ugyane napokban közgyűlést rendeztek a bolsevikok. Mintegy ezer munkás és katona jelent meg. A vasutas iskola helyisége zsúfolva volt. A politikai helyzetről az irkutszki pártbizottság tagjai és a szovjetkongresszus delegátusai referáltak. A gyűlésen megállapították a bolsevikok feladatait és taktikáját az Irkutszk és a környező kerületek tömegeinek meghódításáért való harcban.
Október 15-én az irkutszki bolsevikok kezdeményezésére 3000 főből álló katonatömeg gyűlt össze a Tihvinszki téren.
A gyűlésen az össz-szibériai kongresszus bolsevik delegátusai szólaltak fel. Őket támogatta Ada Lebegyeva, a maximalisták női küldötte. Érdekes volt hallgatni ennek az életvidám és fiús kis asszonynak erélyes és erőteljes beszédét. Ada Lebegyeva szenvedélyesen és egyszerű szavakkal magyarázta a katonáknak a jelszavakat, melyeket Lenin dobott a tömegekbe.
Ada Lebegyeva helyi lakos volt, egy száműzött lengyel és egy szibériai asszony leánya, aki már gyerekkorában magába szívta a cárizmus elleni gyűlöletet. Eleinte eszer volt, később csatlakozott a bolsevikokhoz. 1917 májusában Krasznojárszkban megalapította a jobboldali eszerektől független, különálló „baloldali” eszer csoportot, melyet rajta kívül N. Mazurin és Szergej Lázó vezettek; az utóbbi rövid idő múlva a bolsevikokhoz csatlakozott.
Ada Lebegyeva felszólalt az eszerek petrográdi kongresszusán és a jobboldali eszerek elleni bátor fellépésével bámulatba ejtette Bresko-Breskovszkáját, az öreg narodnyiknőt.
Ada Lebegyeva a fehérgárdista kozákok áldozata lett. 1918-ban Krasznojárszk közelében meggyilkolták.
A gyűlésen felszólaltak a bolsevikok irkutszki katonai szervezetének képviselői is.
A gyűlés tapsvihar közepette fogadta el a bolsevikok határozati javaslatát. Az irkutszki helyőrség katonái követelték, hogy minden hatalom a szovjetek kezébe menjen át és fegyveres támogatásukat ígérték.
A mensevikek és eszerek teljes kudarcot vallottak az ideiglenes kormányt támogató javaslatukkal.
Ezután a gyűlés után az egész városban egymást követték a munkások, katonák tömeggyűlései, amelyeken a tömegeknél népszerű bolsevikok szólaltak fel.
Az összes gyűléseken határozatokat fogadtak el, melyekben azt követelték, hogy a hatalmat a szovjetek vegyék kezükbe, és bizalmatlanságukat fejezték ki a Kerenszkij-kormánnyal szemben.
A helyi megalkuvó újságok kampányt indítottak a „krasznojárszki vendégszereplők” ellen, de a sajtórágalomnak nem volt semmi hatása. A munkások és katonák tömege mindjobban balra tolódott.
Irkutszkban október 10-én megnyílt a keletszibériai szovjetkongresszus. Itt még mindég az eszerek és mensevikek voltak többségben, 115 delegátus között csak 32 volt bolsevik és 15 „baloldali” eszer.
Krasznojárszk, Kanszk és más keletszibériai városokban a bolsevik szervezetek elhatározták, hogy résztvesznek a kongresszuson azért, hogy a kongresszust, a szovjetek össz-szibériai kongresszusa előtt, mint szervező központot és mint szószéket használják fel, a megalkuvók leleplezésére.
Már a kongresszus megnyitása után érezhető volt a rendkívül feszült hangulat. Az összecsapás elkerülhetetlen volt és be is következett, amikor a szovjetek körzeti irodájának beszámolójáról folyt a vita.
A bolsevikok kijelentették, hogy a körzeti iroda nem volt a forradalmi hatalom szerve, hogy az ideiglenes kormány pórázán haladt. Az ellenséges politikai vonalat szigorúan elítélő határozatot javasoltak. Ezzel ellentétben a kongresszus megalkuvó többsége bizalmát fejezte ki az irodával szemben.
Még viharosabb vitákra került a sor, amikor a politikai helyzetet vitatták. A bolsevik frakció nevében Valentin Jakovlev, a krasznojarszki szovjet delegátusa, nagy beszédet mondott. Könnyen elintézte a jobboldali eszer Timoféjevet, aki kijelentette, hogy a hatalom nem mehet át a szovjetek kezébe, mert azoknak nincs elég művelt emberük.
Jakovlev azzal vádolta a jobboldali eszereket, hogy a burzsoáziával léptek szövetségre és rámutatva arra, hogy hova vezet ez a szövetség, élesen odavetette:
— Kornyilov mögött Szavinkov rejtőzik.
Beszédét ezzel a váddal fejezte be:
— Eláruljátok a forradalmat!
A politikai helyzetről szóló határozatot már a bolsevikok és a „baloldali” eszerek részvétele nélkül fogadták el, akik a jobboldali eszerek bolsevikellenes sértő kirohanásai után kivonultak a kongresszusról.
Néhány nappal a keletszibériai szovjetkongresszus után kellett megnyílnia a szibériai szovjetek első kongresszusának.
A bolsevik delegátusok tanácskozásán, melyet még a kongresszus megnyitása előtt hívtak össze, előzetesen meghallgatták a jelentéseket. A kongresszus napirendjén álló összes kérdésekben megerősítették a téziseket és határozati javaslatokat. A delegátusok elhatározták, hogy megszervezik a szibériai szovjetek központi végrehajtó bizottságát és megegyeztek a jelöltekben.
Az I. össz-szibériai szovjetkongresszus október 16-án este 7 órakor nyílt meg a katonai térképintézet termében. A delegátusok már október 12—13-tól fogva gyülekeztek Irkutszkban. 69 szibériai szovjet képviselői érkeztek be: Vladivosztok, Tjumen, Harbin (a kínai-keleti vasút körzete), a Jakut terület, Habarovszk, Tajga küldöttei. Összesen 184 delegátus gyűlt össze, köztük 65 bolsevik. A „baloldali” eszerek 35-en voltak. Tehát 100 delegátus állt szovjetalapon.
A mensevikek és eszerek már jóval a kongresszus előtt tudták, hogy a szibériai szovjetek túlnyomó része amellett foglalt állást, hogy a szovjetek ragadják meg a hatalmat, és hogy a kongresszuson a bolsevikok pártja győzhet.
A megalkuvók sürgölődtek, erősítést kerestek. Irkutszkból csak úgy repültek a kérések Kirenszk, Bodajbo és Jakutszk szervezeteihez, hogy az „övéiknek”, a megalkuvóknak adják a mandátumot a kongresszusra.
Az eszerek azt tűzték ki feladatukul, hogy meghiúsítják a kongresszus munkáját. Az első ürügy erre az volt, hogy a kongresszus elnökéül egy bolsevikot jelöltek.
Nagy vita támadt, végül szavazásra tették fel a kérdést. A szibériai szovjetek I. kongresszusának elnökéül mégis bolsevikot választottak, 86 szavazattal 32 ellen; 9-en tartózkodtak a szavazástól.
Megkezdődött a vita a napirend első pontjáról: a politikai helyzetről, a szovjetek taktikájáról, a forradalom és az ország védelméről.
A jobboldali eszerek kijelentették, hogy az összes kérdéseket felfüggesztik az alkotmányozó nemzetgyűlésig, a mensevikek pedig szokás szerint a forradalmi demokrácia egyesítéséről kezdtek fecsegni. A bolsevikok és a „baloldali” eszerek követelték, hogy minden hatalom a szovjetek kezébe menjen át.
Kitűnő beszédet mondott Szergej Lázó, a proletárdiktatúra egyik legjobb harcosa Távolkeleten. Szergej Georgijevics Lázó a polgárháború alatt a keletszibériai tajgában tanyázó partizánok vezére volt s a bátorság, találékonyság és a forradalmi önfeláldozás csodáit művelte. Lázó borzalmas halállal halt meg. 1920 áprilisában elfogták a japánok és egy gőzkazánban elevenen elégették.
A kongresszuson Lázó lángolóan és meggyőzően beszélt:
— A szervezetlen tömegeket csak akkor irányíthatjuk egy mederbe, ha minden hatalom a szovjetek kezében van. Mi egyáltalán nem állítjuk szembe a szovjetek hatalmát az alkotmányozó nemzetgyűléssel, de nem vagyunk meggyőződve arról, hogy elérünk-e az alkotmányozó nemzetgyűlésig, ha a szovjetek előzetesen nem ragadják meg a hatalmat.
A kongresszus kétnapi vita után határozat hozatalára tért át, melynek a szibériai szovjetek politikai és taktikai vonalát kellett megállapítania. A határozati javaslatot a bolsevikok terjesztették be a „baloldali” eszerek támogatásával.
„A burzsoáziával való bárminő alkut — mondotta a határozat — a leghatározottabban el kell vetni, az összoroszországi szovjetkongresszusnak pedig meg kell ragadnia a hatalmat. A hatalomért való harcban a szibériai szovjetek az összoroszországi kongresszust tettekkel fogják támogatni”.
A javaslatot 93 szavazattal 68 ellen elfogadták alapul.
A jobboldali eszerek újra kísérletet tesznek a kongresszus meghiúsítására. Tiltakoznak a határozat egyik része ellen. Véleményük szerint az összehívandó kongresszus nem nevezhető a munkás-, katona- és paraszttanácsok összoroszországi kongresszusának; el kell hagyni a „paraszt” szót, mert a parasztküldöttek szovjetje, amelyet Avkszentyev vezet, nem hajlandó részt venni az összoroszországi szovjetkongresszus munkálataiban.
De a jobboldali eszerek javaslata megbukik és a határozatot helyesbítés nélkül fogadják el. A padokban nagy a lárma. Felugrálnak az úgynevezett „parasztok” képviselői — akiknek nagyobb részéről első pillantásra kiderül, hogy helyi lakos.
— Elhagyjuk a termet — jelentik ki a „parasztok”, nem vagyunk hajlandók a paraszttanácsok központi végrehajtó bizottságának határozata ellen cselekedni.
És a jobboldali eszerek már vetik fel a kérdést: nevezheti-e magát a jelen kongresszus parasztküldöttek kongresszusának is?
A mandátum-ellenőrző bizottság megállapítja, hogy a kongresszusnak minden joga megvan arra, hogy munkás-, katona- és paraszttanácsok kongresszusának nevezze magát, mert hiszen a kongresszuson éppúgy képviselve vannak a külön paraszttanácsok, mint az egyesült munkás-, katona- és paraszttanácsok.
De az eszerek nem nyugodnak meg. Demagóg módra kijelentik, hogy a kongresszus összetétele meg van hamisítva. Túlsók a munkásküldött, míg a parasztságot nagyrészt a helyi helyőrségek katonái képviselik. De a kongresszus nem fogadja el ezt a nyilatkozatot. Az eszerek nagy lármával elhagyják helyeiket, az elnökség asztalára dobják mandátumaikat és távoznak a teremből. Az ülés nélkülük folyik tovább.
A delegátusok sürgetik a tanácskozás befejezését, hogy minél gyorsabban hazatérhessenek és folytathassák a harcot a szovjethatalomért.
Október 23-án megválasztották a szibériai szovjetek I. központi végrehajtó bizottságát (Centroszibir).
Szibéria a II. összoroszországi szovjetkongresszusra 14 delegátust küldött, köztük 6 bolsevikot, 1 „baloldali” eszert és 1 internacionalista szociáldemokratát.
Szibéria mind a hét városának képviselői, Omszk kivételével, a szovjethatalom mellett foglaltak állást. Csak az omszki szovjet volt amellett, hogy a hatalom „a demokrácia kezébe menjen át”.
Szibériában a felkelés szervezésének időszaka, a többi területhez képest, visszamaradt. Ott még erős volt a megalkuvók befolyása. A bolsevikok nem szakítottak egycsapásra a mensevik egységpártiakkal.
De a bolsevikok a Központi Bizottság vezetése alatt itt is jóvátették a soraikban elkövetett hibákat, szétverték a megalkuvókat és októberre megteremtették a nagy proletárforradalom hatalmas tartalékhadseregét.
Kádár János Marxista Elektronikus Könyvtár
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!