G. JARISEV
(idézet: A bolsevik párt a mezőgazdaság kollektivizálásáért – Szikra )
Az első sztálini ötéves terv teljesítése megkövetelte, hogy népgazdaságunk minden ágát az új, modern technika alapján szervezzük át. E feladat megoldásának a Bolsevik Párt óriási jelentőséget tulajdonított és úgy tekintette az ipar, a közlekedés és a mezőgazdaság új technikával való ellátását, mint elengedhetetlen feltételt a szocializmus győzelméhez.
Lenin többször hangsúlyozta, hogy a szocialista társadalomban a munka magas termelékenységének anyagi alapját a kapitalizmusénál fejlettebb termelési technika képzi.
„A munka termelékenysége, ez, végeredményben az új társadalmi rend győzelme szempontjából a legfontosabb, a legfőbb dolog — tanította Lenin. — A kapitalizmus a munka termelékenységének olyan fokát hozta létre, aminőt a feudalizmus nem ismert. A kapitalizmust az győzheti le véglegesen és az fogja is véglegesen legyőzni, hogy a szocializmus a munkának új, sokkal magasabb termelékenységét hozza létre.”* Lenin. Válogatott művek. 2. köt. Szikra 1949 583. old. *
Lenin már a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmét követő első években azt a feladatot tűzte a Párt és az egész szovjet nép elé, hogy a népgazdaságot az új technika alapján szervezzék át.
A Szovjetállam nemcsak a háború folytán erősen tönkretett és szétzilált, hanem a termelési technika szempontjából igen elmaradott gazdaságot kapott örökségül a régi Oroszországtól. Amint Lenin 1913-ban megjegyezte, Oroszország olyan ország volt, „mely négyszerte rosszabbul volt felszerelve modern termelési eszközökkel, mint Anglia, ötszörte rosszabbul, mint Németország és tízszerte rosszabbul, mint Amerika”.* Lenin Művei. 4. kiad. 19. köt. 261. old. (oroszul). *
Oroszország technikai és gazdasági elmaradottságának alapvető oka a feudális, önkényuralmi rendszer volt.
Az orosz nép soraiból olyan kiváló tudósok és feltalálók kerültek ki, mint Petrov, az elektromosív felfedezője; Jakobi, a galvanoplasztika megalapítója; Mendelejev, a nagy kémikus, az elemek periodikus rendszerének megalapítója, aki egész sor igen fontos felfedezést tett az ipari vegyészet területén, többek közt elsőnek dolgozta ki a szén földalatti gázosításának eljárását; Butlerov, a modern szerveskémia megalapozója; Popov, a rádió feltalálója; Csebisev, a mechanizmusok és gépek elméletének megteremtője; Visnyegradszkij, az automatika tudományos alapjainak kidolgozója; Zsukovszkij, a modern aerodinamika megalapozója; Ciolkovszkij, a lökhajtásos rakéta feltalálója. Az orosz tudósok találmányai és felfedezései a modern, élenjáró technika alapjait alkotják. Ennek ellenére, a kizsákmányoló osztályok uralma idején e találmányokat és felfedezéseket nem használták és nem is használhatták fel Oroszország iparában. A cári Oroszország uralkodó osztályai: a földbirtokosok és a kapitalisták, nemcsak hogy nem tudták felszámolni az ország elmaradottságát, de népellenes politikájukkal még fokozták, állandósították azt. A burzsoá Nyugat előtt megalázkodva, akadályozták az orosz tudomány és technika kifejlődését.
Az egyetlen erő, mely képes volt arra, hogy leszámoljon Oroszország elmaradottságával, a Bolsevik Párt vezette forradalmi proletariátus volt. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom, mely létrehozta a Szovjethatalmat és lerakta országunk szocialista építésének alapjait, megteremtette a történelmi feladat megoldásának feltételeit. A Lenin vezetésével kidolgozott GOELRO terv kijelölte a Szovjetállam első lépéseit az ország gazdaságának a villamosítás alapján történő átalakításában. A villamosításon Lenin nem egyes, elszigetelt villanyfejlesztőtelepek építését értette, hanem azt, hogy az ország gazdaságát, beleértve a földművelést is, fokozatosan új alapra, a villamosított modern nagyipar technikai alapjára kell helyezni.
A szocialista iparosítás sztálini politikájának megvalósításához olyan önálló nehézipart kellett teremteni, mely alkalmas volt a népgazdaság minden ágának technikai újjáépítésére. Sztálin elvtárs e politika lényegét jellemezve mondta a XIV. pártkongresszuson: „Országunkat agrárországból ipari országgá változtatni, amely a szükséges berendezést saját erejéből képes előállítani — ez vezérvonalunk lényege, alapja.”* A SzK(b)P története. Szikra 1950. 333. old. *
Sztálin elvtárs vezetésével a Szovjetunió népgazdaságának fejlesztésére kidolgozott első ötéves terv — iparunk, közlekedésünk és mezőgazdaságunk modern, élenjáró technika alapján történő átszerelésének grandiózus terve volt.
„Az ötéves terv fő feladata az volt — mondta Sztálin elvtárs — hogy országunkban olyan ipart teremtsen, amely képes nemcsak az egész ipart, hanem a közlekedést és mezőgazdaságot is átszerelni és átszervezni, mégpedig — a szocializmus alapján.”** Sztálin. A leninizmus kérdései. Szikra 1950. 442. old. *
A szovjet nép már az első sztálini ötéves terv kezdetén kiemelkedő sikereket ért el e feladat megoldásáért vívott harcban. A munkásosztály tömegeinek munkalendülete, a szocialista munkaverseny hatalmas fellendülése, biztosította az ország iparosításának bolsevik ütemét. 1929—30-ban a Szovjetunió ipara elérte a háborúelőtti színvonal 180 százalékát és az egész népgazdaság össztermelésének nem kevesebb mint 53 százalékát tette ki.
„… országunk agrárországból ipari országgá való átalakulásának küszöbére értünk”* Sztálin Művei, 12. köt, Szikra 1950. 286. old. * — mondta Sztálin elvtárs a SzK(b)P XVI. Kongresszusán (1930 június).
Az ötéves terv második évének eredményei a szocialista ipar újabb vívmányairól tanúskodtak. Az ipar két év alatt 30,5 milliárd rubel értékű terméket adott az országnak, holott terv szerint csak 29,3 milliárd értékűt kellett volna adnia.
Különösen jelentős volt a nehézipar fejlődése. Két év alatt 13,8 milliárd rubel terméket adott a tervezett 12,5 milliárd helyett. A leggyorsabb ütemben a gépgyártás fejlődött, mely ötéves tervét három éven belül teljesítette. A szovjet gépgyártás már ellátta a népgazdaságot új gépekkel, munkapadokkal, korszerű technikai felszereléssel.
A Párt az elért sikerekre támaszkodva, utasítást adott a népgazdaság minden ágának újjáalakítására. Ebben az időszakban a technika döntő jelentőségre tett szert. Mégis a gazdasági káderek — ipari vállalatok és gazdasági szervezetek vezetőinek nagy része — lekicsinylő magatartást tanúsított a technikával szemben. A technikát másodrendű dolognak tartották, mellyel „a burzsoá szakembereknek” kell foglalkozniok, saját feladatukat pedig abban látták, hogy az „általános” vezetést végezzék.
A kommunista gazdasági vezetők passzivitása az ipar technikájának kérdéseivel szemben a népgazdaság újjáalakításának meghiúsulására vezethetett volna. Ezért a Párt feladata az volt, hogy a funkcionáriusok figyelmét a technikának a szocialista építésben betöltött szerepére irányítsa. A technikának a bolsevikok szívügyévé kellett lennie, mert az új technika elsajátítása nélkül lehetetlen volt előrehaladni.
Óriási szerepet játszott a feladat megoldásában Sztálin elvtársnak a szocialista ipar funkcionáriusainak első országos értekezletén, 1931 február 4-én „A gazdasági vezetők feladatairól” mondott beszéde.
„Sztálin elvtárs beszéde történelmi jelentőségű volt, mert végetvetett a kommunista gazdasági vezetők technikát fitymáló magatartásának, a kommunista gazdasági vezetőket arccal a technika felé fordította, új harci szakaszt nyitott meg — megnyitotta a technika elsajátításáért, maguk a bolsevikok által való elsajátításért folyó harc szakaszát s ezzel megkönnyítette a népgazdaság újjáalakításának kibontakozását.”* A SzK(b)P története. Szikra 1950. 379. old. *
Sztálin elvtárs beszédében kiadta a jelszót: „Az újjáalakítás időszakában minden a technikától függ.”
Ez a jelszó szocialista építésünk bölcs sztálini vezetésének fényes példája. A bolsevik vezetés művészete megköveteli, hogy a Párt előtt álló, soronkövetkező feladatok közül ki tudjuk választani azt a főfeladatot, melynek megoldása biztosítja a Párt egész vezérvonalának sikeres megvalósítását. „A forradalmi mozgalom fordulópontjain — mondja Sztálin elvtárs — mindig valamilyen alapvető jelszót adunk ki, mint központi jelszót, azért, hogy azt megragadva, segítségével kezünkben tarthassuk az egész láncot. Lenin így tanított bennünket: keressétek meg munkánk láncolatában a fő láncszemet, ragadjátok meg és húzzátok, hogy segítségével magatok után vonhassátok az egész láncot és előre mehessetek.”** Lenin—Sztálin. Párt és pártépítés. Szikra 1950. 715. old. *
A szocialista építés ilyen fő láncszeme volt a népgazdaság újjáalakításának időszakában a technika. Az új technika fejlődése és bevezetése az iparba és a mezőgazdaságba döntő feltétel volt ahhoz, hogy országunkban továbbépíthessük a szocializmust.
Az 1931. esztendő az első sztálini ötéves terv harmadik, döntő éve volt. Ebben az esztendőben iparunknak 45 százalékkal több terméket kellett adnia. Ahhoz, hogy az ötéves tervet négy éven belül teljesítsük, az országnak fokoznia kelleti a népgazdaság fejlődési ütemét. Ezt nem érhettük volna el az ipari vállalatok újjáalakítása, új, magastermelékenységű technikával való felszerelése nélkül. A munkatermelékenység emelése az új technika bevezetésével lehetővé tette, hogy új gyárak és üzemek építéséhez szükséges további eszközökhöz jussunk.
A szocialista építés sikerei megjavították a dolgozók anyagi helyzetét. A néptömegek anyagi jólétének növekedésével évről-évre emelkedett a mezőgazdasági termékek és ipari készítmények iránti kereslet. Ahhoz, hogy ez a kereslet kielégítést nyerjen, a népgazdaság valamennyi ágának termelését két-háromszorosára kellett emelni. Ezt csak úgy érhettük el, ha a gyárakat és üzemeket, a szovhozokat és kolhozokat olyan új technikával szereljük fel, mely mind az iparban, mind a mezőgazdaságban képes felemelni a munka termelékenységét.
A népgazdaságnak az új technika alapján történő újjáalakítása elválaszthatatlan kapcsolatban volt a szocializmus minden fronton meginduló támadásával — a város és a falu tőkés elemei ellen. Sztálin elvtárs a XVI. pártkongresszuson tartott beszámolójában arról beszélt, hogy „… a népgazdaság újjáalakítása nálunk nem szorítkozik a népgazdaság technikai bázisának átépítésére, hanem ellenkezőleg, megköveteli egyszersmind a társadalmi-gazdasági viszonyok átalakítását is”.* Sztálin Művei. 12. köt. Szikra 1950. 323, old. *
A város és a falu tőkés elemeit nemcsak a munka és a tulajdon új szervezésével kell sújtani és végleg szétzúzni, hanem az új technikával, a szocialista gazdaság technikájának fölényével is.
Az új technika döntő szerepet játszott a szocializmusnak a tőkés elemek elleni támadásában az ipar területén, ahol a „ki kit győz le” kérdés már véglegesen és visszavonhatatlanul eldőlt a szocializmus javára. Az itt-ott épségben maradt egyes kapitalista vállalatok elkerülhetetlen pusztulásra voltak ítélve. Nem tudták felvenni a versenyt a magastermelékenységű technikai berendezéssel felszerelt szocialista iparral.
Igen fontos helyet töltött be az új technika a mezőgazdaság szocialista átalakításában is. Sztálin elvtárs rámutatott arra, hogy a parasztság tömegeinek a szocializmus felé vett fordulatát előkészítő tényezők közül fontos szerepet játszik az új technika, melyet a szocialista ipar adott a mezőgazdaságnak. A parasztok tömeges belépését a kolhozokba jelentős mértékben előkészítette „… az egész Szovjetunió területén szétszórt és új technikával felszerelt szovhozok hálózata, amely a parasztnak módot adott arra, hogy meggyőződjön az új technika erejéről és előnyeiről.
Hiba volna, ha szovhozainkat csupán a gabonatartalékok forrásának tekintenők. Valójában, a szovhoz volt az a vezető erő, amely új technikájával, a környékbeli parasztoknak nyújtott segítséggel, példátlan gazdasági lendületével megkönnyítette a paraszti tömegek fordulatát és a kollektivizálás útjára indította őket.”* Sztálin Művei. 12. köt. Szikra 1950. 302. old. *
A Szovjetunió a szocialista iparosítás első éveiben már komoly sikereket ért el a kapitalizmussal folytatott gazdasági versenyben. A XVI. pártkongresszuson Sztálin elvtárs megemlítette, hogy a Szovjetunió messze túlhaladta az élenjáró kapitalista országokat az ipái fejlődésének üteme tekintetében. Az 1926/27-től 1929/30-ig eltelt három év folyamán a szocialista ipar össztermelése több mint kétszeresére emelkedett. Ilyen fejlődési ütemet a világ egyetlen országa sem ismert.
Bár a Szovjetunió túlszárnyalta a kapitalista országokat ipara fejlődésének ütemében, iparának fejlettségi színvonala abban az időben még nem volt kielégítő.
A Párt és az egész szovjet nép soronkövetkező feladata volt: túlhaladni az élenjáró kapitalista országokat az ipar fejlettségi színvonala tekintetében is. E feladat megoldásához egész népgazdaságunkat új technikával kellett ellátnunk, a népgazdaság valamennyi ágát át kellett alakítani a korszerű, magastermelékenységű technika alapján. A sztálini jelszó — „Az újjáalakítás időszakában minden a technikától függ” — mozgósította a Pártot és az egész szovjet népet e nagy történelmi feladat sikeres megoldására.
A második ötéves terv végére a Szovjetunió nagy vonalakban befejezte a népgazdaság újjáalakítását és a technika fejlettségi színvonala terén maga mögött hagyta a legfejlettebb kapitalista országokat.
1937-ben a Szovjetunió egész ipari termelésének 80 százalékát olyan vállalatok állították elő, melyeket az első és második ötéves terv során újonnan építettek, vagy teljesen átalakítottak. Ezeket a vállalatokat új, korszerű technikai berendezéssel szerelték fel.
Az 1938 január 1-én üzemben lévő munkapadok 50 százaléka a második ötéves terv éveiben készült. Kiváló sikereket értünk el a mezőgazdaság szocialista átalakításában és technikai felszerelésében is. 1938-ban a kolhozokban és szovhozokban 483 500 traktor, 153 500 kombájn, 195 800 tehergépkocsi és egyéb gépek tömege működött.
A XVIII. pártkongresszuson (1939 március) Sztálin elvtárs ezt mondta: „Tény, hogy a termelés technikájának szempontjából, abból a szempontból, hogy az ipari termelés milyen mértékben van ellátva új technikával, a mi országunk az első helyen áll a világon.”* Sztálin. A leninizmus kérdései. Szikra 1950. 680. old. *
A további technikai fejlődés egyik legfontosabb feltétele annak, hogy országunk a kommunizmus felé haladjon. Ezért a népgazdaság helyreállítását és fejlesztését szolgáló háborúutáni ötéves tervről szóló törvény megköveteli, hogy a Szovjetunió népgazdaságának minden ágában biztosítsuk a további technikai haladást, mint a termelés nagyarányú fellendülésének és a munka termelékenysége emelkedésének feltételét. Az ötéves terv a termelés gépesítésének és automatizálásának óriási programját tartalmazza. Ezt a programot sikeresen valósítjuk meg a gyakorlatban. Az ország egész népgazdaságának technikai felszerelését előállító szovjet gépgyártás méretei már messze túlhaladták a háborúelőtti 1940-es színvonalat.
*
Országunk szocialista építése az ipar különösen gyors fejlődési ütemét követelte meg. Az ipar fejlődési ütemétől függött az egyik legnehezebb feladat megoldása: a kis árutermelő parasztgazdaságot a nagyüzemi, szocialista földművelés útjára vinni.
Az ipar gyors fejlődési ütemének kérdése, amint Sztálin elvtárs rámutatott, nem vetődött volna fel annyira élesen, ha országunknak legalább olyan fejlett ipara lett volna, mint a legélenjáróbb kapitalista országoknak. A Szovjetunió iparának fejlettségi színvonala azonban abban az időben még elmaradt a kapitalista országoktól. Ezt az elmaradást igen rövid idő alatt fel kellett számolni.
Sztálin elvtárs a szocialista ipar funkcionáriusainak első országos értekezletén, 1931 február 4-én, azt mondta: „Néha azt kérdezik, nem lehetne-e az ütemet valamivel lassítani, haladásunkat valamennyire fékezni? Nem, elvtársak, nem lehet! Az ütemet lassítani nem lehet! Ellenkezőleg, erőnktől telhetőleg és a lehetőségekhez képest gyorsítani kell …
A tempót fékezni annyit jelent, mint elmaradni. Aki elmarad, azt verik. Mi pedig nem akarjuk, hogy bennünket verjenek. Nem, mi nem akarjuk! …
Mi a gazdasági téren vezető országok mögött 50—100 évvel elmaradtunk. Ezt a távolságot be kell futnunk tíz év alatt. Vagy meg tudjuk ezt tenni, vagy agyonnyomnak bennünket.”* Sztálin. A leninizmus kérdései. Szikra 1950. 394—395. old. *
Az imperialisták részéről fenyegető katonai támadás veszélye azt követelte a Szovjetuniótól, hogy a legrövidebb időn belül hatalmas fegyveres erőt létesítsen a szocialista haza védelmére. Ez a körülmény is diktálta a szocialista ipar gyors fejlődésének szükségességét, olyan iparét, mely Szovjet Hadseregünket és Flottánkat megfelelő mennyiségű korszerű fegyverrel képes ellátni.
„Azt akarjuk talán, hogy szocialista hazánkat leverjék, hogy elveszítse függetlenségét? — mondta Sztálin elvtárs. — De ha ezt nem akarjuk, akkor a legrövidebb időn belül meg kell szüntetni elmaradottságát és valódi bolsevik tempóban fel kell építeni szocialista gazdaságát. Más út nincs.”** Ugyanott, 395. old. *
Országunkban megvolt minden az ipari fejlődés gyors ütemének biztosításához.
Az ipar gyors fejlődéséhez, mondta Sztálin elvtárs, a következő feltételek szükségesek:
1. Hogy az ország elegendő természeti kinccsel: vasérc, szén, olaj, gabona, gyapot stb. rendelkezzék. Országunknak több van ezekből, mint akármelyik más országnak.
2. Olyan hatalom, amely a nép javára használja fel ezt az óriási természeti gazdagságot. És a Szovjethatalom éppen ilyen hatalom. A szocialista Szovjet állam vezetése biztosítja az ország óriási természeti gazdagságának tervszerű és célszerű felkutatását és kihasználását.
3. A szocialista ipar fejlődésének gyorsításához elengedhetetlen, hogy a Szovjethatalmat a munkások és parasztok milliós tömegei támogassák. A szocialista Szovjetállam éppen az a hatalom, mely az egész szovjet nép tevékeny támogatására támaszkodik. Ennek a támogatásnak egyik legfényesebb bizonyítéka a Szovjetunió néptömegeinek egyre fokozódó munkalelkesedése.
4. Ahhoz, hogy a szocialista ipar gyorsabb ütemben fejlődhessék, mint a kapitalista, „kell még olyan rendszer, amely mentes a kapitalizmus gyógyíthatatlan betegségeitől és komoly előnyöket nyújt a kapitalizmussal szemben”.*Ugyanott, 391. old. * Éppen ilyen rendszer a szovjet szocialista társadalmi rend. Ez a rendszer nem ismeri a kapitalizmus rákfenéit: az elkerülhetetlen válságokat, a krónikus munkanélküliséget és a néptömegek növekvő nyomorát. A szovjet rendszer gazdasági alapját a termelési eszközök szocialista társadalmi tulajdona képezi, mely lehetetlenné teszi az embernek ember általi kizsákmányolását.
5. Az ipar és az egész mezőgazdaság gyors fejlődéséhez nélkülözhetetlen „olyan párt, amely eléggé összeforrott és egységes ahhoz, hogy a munkásosztály legjobbjainak erőfeszítéseit egy pontra irányítsa és amely eléggé tapasztalt ahhoz, hogy ne hátráljon meg a nehézségek elől és rendszeresen folytasson helyes, forradalmi, bolsevik politikát.”** Ugyanott, 392. old. * A szovjet nép élén éppen ilyen párt áll: Lenin és Sztálin pártja. A Bolsevik Párt vezetésével népünk megvalósította a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat, felépítette a szocializmust, világtörténelmi jelentőségű győzelmet aratott a Nagy Honvédő Háborúban és most, a háború után biztosan halad a kommunizmus felé vezető úton.
Következésképpen, a szocialista ipar fejlődésének olyan lehetőségei vannak, amilyenek a kapitalista országok iparának soha nem voltak és nem is lehetnek.
A szocialista ipar hatalmas fejlődési ütemét megítélhetjük a következő adatokból. Míg az 1921-től 1926-ig tartó helyreállítási időszakban az ipari termelés évenkénti emelkedése átlag 2049 millió rubelt tett ki, addig az első ötéves tervben 5478 millió rubel, a második ötéves tervben 10 438 millió rubel, a harmadik ötéves terv három éve alatt 14 316 millió rubel volt. Országunk népgazdaságának háborúutáni fejlődése még gyorsabb ütemben halad, mint a háború előtt. A háborúutáni ötéves terv szerint az ipari termelés átlagos évenkénti emelkedésének 15 600 millió rubelt kell kitennie.
*
Országunk ipari fejlődése és a szocialista építés sikerei új feladatokat helyeztek előtérbe és új módszereket követeltek a szocialista ipar vezetésében.
Óriási jelentősége volt Sztálin elvtárs beszédének „Új helyzet — új feladatok a gazdasági építőmunkában”, melyet 1931 június 23-án mondott el a gazdasági funkcionáriusok értekezletén. Ennek alapján alakítottuk át az új feltételeknek megfelelően egész gazdasági munkánkat.
Sztálin elvtárs ebben a beszédében felsorolta azt a hat ismert feltételt, amely a szocialista ipar bolsevik vezetésének alapelveit foglalja magába.
A szocialista ipar fejlődésének első feltétele megkövetelte a munkaerő szervezett toborzását és a munka gépesítését.
A munkaerő toborzásának kérdése igen nagy jelentőségű volt a szocialista ipar fejlődése szempontjából. Az újonnan épített gyáraknak és üzemeknek számos új káderre volt szükségük. A termelésben és az építőiparban foglalkoztatott munkások összlétszáma az első ötéves tervnek csupán a harmadik, döntő évében szaporodott kétmillióval.
A múltban, amikor a városban munkanélküliség volt, a faluban pedig a parasztok jelentős része az osztályrétegeződés következtében tönkrement és a városba özönlött, az iparnak munkaerővel való ellátása önmagától megoldódott. A munkások maguk jöttek a gyárakba és üzemekbe munkát keresni. A munkaerő felvételének ez a módja, mely természetes a kapitalizmusban, teljesen alkalmatlan a szocialista társadalom fejlődő ipara számára, ahol egyszersmindenkorra megszűnt a munkanélküliség és a dolgozó tömegek nyomora.
A szocialista ipar fejlődésének nélkülözhetetlen feltétele a munkaerő szervezett toborzása. Sztálin elvtárs rámutatott, hogy csak a munkaerő szervezett toborzása útján lehet a gyorsan növekvő szocialista ipar új káderszükségleteit kielégíteni. Sztálin elvtárs ezen útmutatása alapján országunkban rendszeresítették az új munkáskáderek tervszerű nevelését a szocialista ipar és közlekedés számára.
Ennek a rendszernek első alapköveit az első sztálini ötéves terv éveiben rakták le. A munkaerő szervezett toborzása akkor úgy folyt, hogy a gazdasági szervezetek szerződést kötöttek a kolhozokkal és kolhozparasztokkal. Később, amikor a szocialista ipar rohamos növekedése megkövetelte az ipari munkáskáderek nevelésének további kiszélesítését, Sztálin elvtárs utasítására állami munkaerőtartalékot létesítettek. A munkaerőtartalék igen fontos forrás, melynek révén országunk népgazdasága évről-évre kulturált, technikailag képzett káderekhez jut. A vasutas- és ipariskolák, valamint az üzemi ipariskolák csupán a háborúutáni ötéves terv két és fél éve alatt több ezer ifjú, szakképzett munkást bocsátottak ki. Ezenkívül a háborúutáni ötéves terv éveiben nagymértékben elterjedt az egyéni-, brigád- és tanfolyamoktatási forma.
Sztálin elvtárs a gazdasági funkcionáriusok értekezletén mondott beszédében (1931 június 23.) a munkaerő szervezett toborzásának követelménye mellé állította a munka gépesítésének követelményét.
„… a munkafolyamatok mechanizálása — mondta Sztálin elvtárs — az a számunkra új és döntő erő, mely nélkül az előirányzott ütemet és a termelés új méreteit betartanunk lehetetlen.”* Ugyanott, 400. old. * A termelés gépesítése lényegesen megkönnyíti a munkások munkáját, emeli annak termelékenységét és nagy munkaerőmegtakarítást eredményez.
A sztálini ötéves tervek során országunk óriási sikereket ért el e feladat megoldása terén.
A gépesítés méreteit és ütemét megítélhetjük a Donyecmedence széniparának példáján. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt a Donyecmedencében kézi munkával, csákánnyal végezték a szénfejtést. A bányász munkája kimerítő és alacsony termelékenységű volt. De már a második sztálini ötéves terv végére 94,6 százalékig gépesítve volt a szénfejtés a Donyecmedencében. A kőszénipar gépesítési színvonala terén a Szovjetunió már akkor jóval túlhaladta Európa kapitalista országait és az Amerikai Egyesült Államokat.
A háborúutáni sztálini ötéves terv a szocialista ipar gépesítésének további fejlesztését irányozta elő. A széniparban az ötéves terv végére háromszor-négyszer akkora gépparknak kell lennie, mint a háború előtt volt. Az erdőiparban a kitermelést és a kiközelítést a háborúutáni ötéves terv végére 75 százalékban gépesíteni kell, a fakiszállítást pedig 55 százalékban. Nagy munkálatokat irányoz elő a háborúutáni ötéves terv a kohászat, az építő- és tőzegipar, a közlekedés és a népgazdaság egyéb ágainak gépesítése terén is.
Sztálin elvtárs, amikor felvetette a szocialista ipar bolsevik vezetésének második feltételét, rámutatott arra, mennyire fontos a munkaerőhullámzás felszámolása, az egyenlősdi megsemmisítése, a munkabérkérdés helyes megszervezése, a munkások életviszonyainak megjavítása.
Az ipar általános újjáalakításának feladata megkövetelte, hogy a vállalatoknál állandó káderek legyenek. Azért volt erre szükség, hogy a dolgozók gyorsabban elsajátítsák a termelés új, bonyolult technikáját, rendszeresen emeljék szakképzettségüket és kulturális, technikai színvonalukat. Komoly akadálya volt e feladat megvalósításának a néhány gyárban és üzemben tapasztalt munkaerőhullámzás. E hullámzás oka a munkabérkérdés helytelen megszervezése volt, ugyanis nem tettek különbséget a szakképzett és nemszakképzett, a nehéz és könnyű munka között. Az ilyen „baloldalias” egyenlősdi merőben ellentmondott a munkabérkérdés szocialista megszervezésének, melynek alapjául a munka mennyisége és minősége szerinti termékelosztás elve szolgál. A szocialista állam azzal, hogy a szakképzett munkát jobban fizeti meg, arra sarkalja a munkásokat, hogy emeljék szakképzettségüket, bővítsék termeléstechnikai tudásukat.
Ahhoz tehát, hogy felszámoljuk a munkaerőhullámzást, és állandó, szakképzett munkásállományt létesítsünk az iparban, erélyesen véget kellett vetnünk az egyenlősdinek és következetesen érvényesítenünk kellett a munka bérezésének szocialista elvét.
Az állandó, szakképzett munkásállomány létesítését a vállalatokon belül elősegítette a munkások ellátásának és lakásviszonyainak további javulása is. „Meg kell érteni — mondta Sztálin elvtárs a gazdasági funkcionáriusokhoz fordulva — hogy a munkások életviszonyai nálunk gyökeresen megváltoztak. Ma a munkás nem az, aki azelőtt volt. A mai munkás, a mi szovjetmunkásunk, úgy akar élni, hogy minden anyagi és kulturális szükségletét kielégíthesse, az élelemmel való ellátás terén is, a lakás terén is, kulturális és minden egyéb különféle szükségletének biztosítása terén is. Neki joga van erre, mi pedig kötelesek vagyunk biztosítani számára ezeket a feltételeket. Igaz, a mi munkásunk nem szenved a munkanélküliségtől, szabad a kapitalizmus jármától, nem rabszolga többé, hanem a maga gazdája. De ez még kevés. A mi munkásunk összes anyagi és kulturális szükségletéinek biztosítását követeli és mi kötelesek vagyunk teljesíteni ezt a követelést.”* Ugyanott, 404. old. *
Nagy figyelmet fordított Sztálin elvtárs beszédében a munka megszervezésének kérdéseire.
Az új technika bőséges beáramlása az iparba a munka olyan megszervezését követelte meg, mely biztosítja a gépek és mechanizmusok helyes használatát, gondos ápolását és azt, hogy a munkások gyorsan megtanulják kezelésüket. Ezzel szemben sok gazdasági funkcionárius nem tartotta ezt szem előtt, nem szervezte át a munkát az új technika követelményeinek megfelelően. Több vállalatnál hiányzott az egyéni felelősség a gépek, munkapadok és szerszámok használatánál.
Az egyéni felelősség hiánya a szocialista ipar fejlődésének komoly akadálya volt. Megnehezítette az új technika gyors elsajátításáért folyó harcot, zavarta a munka termelékenységének emelkedését, s a termelési tervek teljesítését a meghiúsulás veszélyével fenyegette.
Sztálin elvtárs vázolta a gazdasági funkcionáriusok legközelebbi feladatát: az egyéni felelősség hiányának felszámolását, a munka megszervezésének megjavítását, az erők helyes elosztását a vállalaton belül.
Sztálin elvtárs beszédében központi helyet foglalt el a munkásosztály saját, üzemi műszaki értelmiségének kérdése. Egyetlen uralkodó osztály sem lehetett meg — mondta Sztálin elvtárs — a saját értelmisége nélkül. A Szovjetunió munkásosztályának szintén meg kell teremtenie saját értelmiségét.
A Bolsevik Párt a Szocialista Forradalom első napjaitól kezdve kiemelte a népből és gondosan nevelte a termelés szervező és vezető kádereit. A Szovjethatalom minden tanintézet kapuit szélesre tárta a munkások és parasztok előtt. A Szovjethatalom fennállásának már az első éveiben kifejlődtek a munkásosztály és a dolgozó parasztságból a szovjet értelmiség első csapatát képező új szakemberek. Ez a csapat azonban még kisszámú volt.
Az ország iparosításának végrehajtását megelőzően az ipar számára elegendő volt a mérnök és technikus erőknek az a minimuma, amely rendelkezésre állt. Az egész népgazdaság iparosításának és újjáalakításának időszakában azonban, amikor az ipari termelés terjedelme jelentősen kibővült, számos új mérnök- és technikuskáderre volt szükség.
„… országunk — mondta Sztálin elvtárs 1931-ben — a fejlődésnek abba a szakaszába lépett, amikor a munkásosztálynak meg kell teremtenie a maga számára a saját technikai értelmiségét …”* Ugyanott, 410. old. *
Sztálin elvtárs rámutatott, hogy „… a munkásosztály mérnöki és technikusi értelmisége nemcsak a főiskolát végzettekből fog kialakulni, hanem üzemeink gyakorlati munkásaiból is, képzett munkásainkból, a munkásosztálynak a gyárakban, bányákban dolgozó kulturált elemeiből. A szocialista verseny kezdeményezői, a rohambrigádok vezetői, a munkalendület gyakorlati serkentői, a munka szervezői az építőmunka egyik vagy másik frontján — ez a munkásosztálynak az az új rétege, mely a főiskolát végzett elvtársakkal együtt a munkásosztály értelmiségének, iparunk vezetőrétegének magvát kell hogy alkossa. A feladat az, hogy ne szorítsuk háttérbe ezeket a kezdeményező elvtársakat, merészebben léptessük őket elő vezető állásokba, adjunk nekik lehetőséget arra, hogy szervezőképességüket kifejtsék, hogy tudásukat gyarapítsák s teremtsük meg számukra a szükséges feltételeket, nem sajnálva erre a pénzt.”* Ugyanott, 410. old. *
Sztálin elvtárs tehát, jóval a Sztahanov-mozgalom keletkezése előtt, látta a munkásosztály soraiban később bekövetkezett, tömegméretű, kulturális és technikai fellendülésnek kezdetét, mely komoly lépés volt a szellemi és fizikai munka közötti ellentét megsemmisítésének útján.
Sztálin elvtárs beszédében nagy figyelmet szentelt az ipart és az egész népgazdaságot szolgáló akkumuláció új forrásainak létesítése és a régi források megerősítése kérdésének.
A szovjet nép külföldi hitelek és kölcsönök nélkül építette szocialista iparát. Az ország iparosítására szolgáló anyagi eszközök akkumulációjának fő forrása a könnyűipar, a mezőgazdaság és az állami költségvetés beruházási előirányzatai voltak.
Az iparban és a mezőgazdaságban folyó építkezések méreteinek kibővülésével ezek a források már elégtelenné váltak. Az ország népgazdaságának további fejlődése érdekében új, további forrásokra volt szükség.
Ilyen forrásokat teremthetünk — mondta Sztálin elvtárs — a takarékossági rendszer megerősítése, az improduktív kiadások csökkentése, a termelés észszerűsítése, az önköltség csökkentése útján. Erélyesen véget kellett vetni a rossz gazdálkodásnak és a pazarlásnak.
Ezért, ahogy Sztálin elvtárs rámutatott, a soronkövetkező feladat a gazdaságos számvetés bevezetése és megerősítése, az iparon belüli akkumuláció növelése volt.
Ez a feladat teljes mértékben megőrizte jelentőségét a mostani időkben is. Az iparon belüli akkumuláció növelése a belső tartalékok mozgósítása útján új lehetőségeket nyújt a háborúutáni sztálini ötéves terv időelőtti teljesítésére.
Moszkva és Moszkva-terület dolgozóinak harca a tervenfelüli akkumuláció növeléséért már 1948-ban 2 milliárd rubel többletösszeget eredményezett a népgazdaság fejlesztése számára.
A moszkvaiak felhívására más városok, területek és köztársaságok dolgozói is jelentősen hozzájárultak a tervenfelüli akkumulációhoz. Országos viszonylatban a tervenfelüli akkumuláció már 1948-ban 6 milliárd rubelt tett ki.
1949 elején, ugyancsak a fővárosi dolgozók kezdeményezésére, új, nagyszerű mozgalom bontakozott ki a forgóeszközök megtérülésének meggyorsítása érdekében. Ez a mozgalom további lehetőségeket teremtett a háborúutáni sztálini ötéves terv időelőtti teljesítéséhez.
Sztálin elvtárs beszédei a szocialista ipar funkcionáriusainak értekezletén és a gazdasági funkcionáriusok értekezletén megjelölték a népgazdaság újjáalakításának gyors befejezéséért folyó harc világos és pontos programját. A szovjet nép, e programot követve, idő előtt teljesítette a háborúelőtti ötéves terveket és elsőrendű, korszerű technikával felszerelt, hatalmas szocialista gazdaságot teremtett.
*
Sztálin elvtárs történelmi útmutatásai a technika szerepéről, országunk ipari fejlődésének üteméről, a szocialista ipar vezetésének módszeréről, napjainkban is megőrizték rendkívüli jelentőségüket.
A szovjet nép egyik legfontosabb feladata a kommunizmusért folytatott harcban — az új, élenjáró szovjet technika további, minden eszközzel való fejlesztése népgazdaságunk minden ágában.
Sztálin elvtárs a XVIII. pártkongresszuson mondott beszámolójában rámutatott arra, hogy a kommunizmus országunkban folyó építése szempontjából döntő feltétel a Szovjetunió gazdasági főfeladatának megoldása: túlhaladni a főbb kapitalista országokat gazdasági téren. „Csakis abban az esetben — mondta Sztálin elvtárs —, ha gazdaságilag túlhaladjuk a főbb kapitalista országokat, számíthatunk arra, hogy országunk teljes mértékben el lesz látva fogyasztási cikkekkel, hogy bőségesen lesznek termékeink és lehetőségünk nyílik arra, hogy áttérjünk a kommunizmus első szakaszáról a második szakaszra.”* Ugyanott, 682. old. *
Moszkva Sztálin-kerületének választói gyűlésén, 1946 február 9-én Sztálin elvtárs nagy, történelmi jelentőségű feladatot tűzött ki a szovjet nép elé: a következő három ötéves terv során ipari termelésünket a háborúelőtti színvonal háromszorosára kell emelni, az öntöttvastermelést 50 millió tonnára, az acéltermelést 60 millió tonnára, a széntermelést 500 millió tonnára, a kőolajtermelést 60 millió tonnára kell növelni. Ennek a sztálini programnak a teljesítése fokozza az ország biztonságát és megteremti az anyagi alapot a kommunizmus győzelméhez.
Ahhoz, hogy a gazdasági főfeladatot megoldjuk — mondja Sztálin elvtárs — mindenekelőtt a szovjet emberek komoly és törhetetlen haladniakarása, nagy áldozatkészsége és komoly tőkebefektetés szükséges a szocialista ipar további kibővítése érdekében. Ehhez még a termelés technikájának minden eszközzel való fejlesztése is nélkülözhetetlen „… mennél magasabb lesz nálunk a munka termelékenysége, mennél inkább tökéletesedik a termelés technikája, annál gyorsabban tudjuk majd végrehajtani ezt a legfontosabb gazdasági feladatot, annál jobban megrövidíthetjük a feladat végrehajtásának idejét.”* Ugyanott. 683. old. *
A szovjet technika fejlődése elősegíti, hogy országunk egyéb téren is közeledjék a kommunizmus felé. A kommunizmusban már teljesen megsemmisülnek a város és falu, a szellemi és fizikai munka közötti ellentétek, melyek a régi rendszerből maradtak ránk örökségül. Az új technika fejlődése sietteti ezeknek az ellentéteknek a felszámolását.
A szocialista földművelés gépesítése, villamosítása és kemizálása erősen emeli annak termelékenységét, megkönnyíti a kolhozparasztok munkáját. A mezőgazdaság 900 fontosabb munkaneméből 700 már gépesítve van. Nagy arányban folyik a kolhozfalvakban a villanyfejlesztő telepek építése, terjed a villamosság alkalmazása a mezőgazdasági termelésben. A mezőgazdasági munka az ipari munka egyik válfajává válik. A kultúrszínvonal és az életfeltételek tekintetében a szovjet falu egyre inkább közeledik a szocialista városhoz.
A szellemi és fizikai munka közötti különbség megsemmisítése érdekében a munkásosztály kulturális-technikai színvonalát fel kell emelni a mérnökök és technikusok színvonalára. A kulturális-technikai felemelkedés első csírái a Sztahanov-mozgalom születésével együtt jelentkeztek. Azóta az új technika elsajátításáért folyó harcban a sztahanovisták, újítók népes serege nőtt fel, akik a tudósokkal, mérnökökkel és technikusokkal szorosan együttműködve előreviszik a technikát, magasszínvonalú termelési kultúrát teremtenek.
Sztálin elvtárs útmutatása a szovjet technika minden eszközzel való fejlesztésének szükségességéről, testet öltött a népgazdaság helyreállítását és fejlesztését szolgáló háborúutáni ötéves tervben. A háborúutáni sztálini ötéves terv egyik főfeladata, hogy biztosítsuk a további technikai haladást, mint a termelés hatalmas fellendülésének és a munkatermelékenység emelésének feltételét.
E feladat megoldásában a szovjet nép már döntő sikereket ért el. Népgazdaságunkban nagymértékben valósul meg a munka teljes gépesítése, a termelés tömegméretű automatizálása, több iparág és a mezőgazdaság kemizálása, az ipari vállalatok, a közlekedés, a szovhozok és kolhozok villamosítása. A szovjet tudósok új, magastermelékenységű munkapadokat és gépeket alkottak, új termelési technológiát dolgoztak ki.
A modern szovjet technika fejlődésében egyre világosabban rajzolódnak ki a kommunista társadalom technikájának vonalai. Marx és Engels azt tanította, hogy a kommunizmusban nem lesz nehéz fizikai munka — a termelés egész folyamatát szakképzett munkások által ellenőrzött géprendszerek végzik. A tudományos kommunizmus megalapozóinak ez az előrelátása már kezd megvalósulni országunkban. A háborúutáni sztálini ötéves terv folyamán jelentősen emelkedett a népgazdaság gépesítési színvonala. Különösen gyorsan folyik a munkaigényes és nehéz munkák gépesítése (szénfejtés és kiszállítás a széniparban, a földmunkák, a betonkeverés és betonozás az építőiparban, a ki- és berakodás a közlekedésben, a fa termelése és szállítása az erdőiparban stb.).
Nagy sikereket értünk el a termelés automatizálása terén. Sok gyárban és üzemben automatikus gépkörök működnek, melyeken a készítmények feldolgozása során szükséges valamennyi, vagy csaknem valamennyi műveletet gépek végzik. A szén- és ércbányákban automatikusan irányítják a futószalagokat és a belső szállítóeszközöket. Évről-évre nő a személyzet nélkül működő automatikus vízierőművek száma. A vasúti közlekedésben több tízezer kilométer utat láttak el önműködő térközbiztosító berendezéssel, sok új gépesített gurítódombot építettek, nagy munkát végeztek a vonatok irányításának automatizálása terén. Jelentős sikereket értünk el népgazdaságunk egyéb ágainak automatizálásában is.
Népünk azzal, hogy sikeresen valósítja meg a szocialista ipar minden eszközzel való fejlesztéséről, az élenjáró szovjet tudomány és technika fejlesztéséről szóló sztálini útmutatásokat, megteremti a kommunizmus győzelméhez szükséges anyagi alapokat.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!