4
A mindörökké létező mozgó változó anyag
Az anyag érzeteinktől függetlenül létező objektív valóság!
A megmaradási törvény szerint az energia, az anyag nem vész el és nem teremtődik!
A dialektikus materializmus szerint az anyag és a mozgás egymástól elválaszthatatlan.
Anyag mozgás nélkül éppoly elgondolhatatlan, mint mozgás anyag nélkül!
Minden ami létezik a világegyetemben az anyag, mert a következetesen objektív tudományos módszerrel megfigyelhetően, érzékelhetően az anyagon kívül más létező nincs. Az anyag a végtelen világegyetemben mindörökké mozgásban létezik, ez a következetesen objektív tudomány következtetése, ez a materializmus világnézete.
Az idealizmus alapvetően megmarad a képzelet, a tudománytalan hit világában, mert a világnézetét, állításait, magyarázatait nem következetesen vagy egyáltalán nem az objektív valóságra építi, nem a tudományos módszerrel vizsgálja a világot, ezért világnézete tudománytalan, így a materializmus következetesen objektív tudományos világnézetét érdemben nem bírálhatja felül.
A világegyetem keletkezése, határai, méretei, és még sok egyéb ismeretlenek, de ami itt van, bármi is az, az mind anyag, más nincs és csak a természet törvényei szerint mozog, változik, fejlődik, ez a következetesen objektív materialista világnézet. Erre épül a marxizmus tudományos világnézete.
Spekulálni képzelegni a világ ismeretlenjeiről persze lehet és kell is, de az legfeljebb csak egy szép érdekes fantázia, esetleg hipotézis lehet addig, amíg az a következetesen objektív tudományos módszerrel vagy a tudományos következtetéssel nincs bebizonyítva, nem érzékelhető, nem található, nem valósítható meg az objektív valóságban, addig az még csak szubjektív vélemény, valójában idealizmus, ami azonban lehet igaz, de lehet hamis is.
Az objektív tudományos megfigyelések, a tudomány elért eredményei alapján a következetesen objektív tudományos alapon megalapozottan lehet továbbgondolkodni, ami előreviszi a felfedezéseket, de végül is a valóságban az ilyen gondolatokat, spekulációkat, elméleteket, hipotéziseket, elképzeléseket ellenőrizni kell. Valójában a tudományos világ, az emberiség, ha eredményt akar elérni ezt teszi, mert csak a valóságban létező vagy megvalósítható az objektív valóság.
A mindörökké megállíthatatlanul mozgásban létező anyag
Létezést, mozgást anyag nélkül a következetesen objektív tudományos módszerrel bizonyítottan még nem figyeltek meg. Nincs anyag mozgás nélkül és nincs mozgás anyag nélkül. Minden a következetesen objektív tudományos módszerrel megfigyelhető vagy következtethető bármilyen jelenség, forma az maga a mindörökké létező állandó mozgásban lévő anyag vagy az anyag mozgásának – működésének -, az eredménye, mert ez az objektív igazság, így ez az objektív valóság is.
Az anyag csak a természet törvényei szerint mozog, változik, fejlődik.
A nem a következetesen az objektív tudományos módszerrel észlelt, vizsgált jelenségre adott magyarázat a szubjektív jellege miatt nem fogadható el az objektív igazságnak, legfeljebb csak egy hipotézis lehet, amit a következetesen objektív tudományos módszerrel kell vizsgálni, hogy elfogadható legyen az objektív valóságnak megfelelő magyarázata. Ez nem azt jelenti, hogy nem igaz, csak azt, hogy a rá adott magyarázat nincs tudományosan bizonyítva, így lehet igaz, de lehet hamis is.
A mindennapi életben általában az állításokat bizonyítani kell, hogy azt az értelmes, nem hiszékeny emberek elfogadják. Azonban a legtöbb tudománnyal kapcsolatos jelenségre, de elsősorban a világnézetre adott magyarázatot általában nem könnyű vagy nem lehet közvetlenül bizonyítani, így mégiscsak a hitre kell támaszkodni, a tudományos hitre, a tudományos módszerrel megállapított, bárki által ellenőrizhető állításokra.
A jelenségekre adott magyarázat elfogadása alapulhat a következetesen objektív tudomány eredményeire, ez a tudományos hit, ami azonban ellenőrizhető, de alakulhat a hiszékenységgel az idealizmus képzeletvilága által kreált kitalált magyarázatra is, de ez nem bizonyítható, sőt nem is tűri a következetesen objektív tudományos bizonyítást. Így sokszor nehéz a döntés, hogy mi az objektív valóság, mert az idealizmus is a képzelgéseit az objektív valóságnak tartja és felhasználja – bár következetlenül – a tudomány eredményeit a hite, a képzeletvilága bizonyítására.
Megkönnyíti a döntést az, hogy a következetesen objektív tudomány állításainak a valóságban bizonyíthatóan léteznie, működnie kell vagy az a következetesen objektív tudományra alapozott következtetés, míg az idealizmus világnézete ezt következetesen nem követeli meg, így végül is csak az objektivitást nélkülöző üres hit, a hiszékenység marad a képzelgéseinek a bizonyítására, amihez olykor fanatikusan, elvakultan ragaszkodik.
A következetesen objektív tudomány ismérve az, hogy állításait következetesen az objektív világból származó megfigyelésekből, tapasztalatokból, a tudomány felfedezéseiből a következetesen objektív tudományos módszerrel vonja le, ami a valóságban ellenőrizhető. A következetesen objektív tudományos módszer célja az objektív valóság megismerése, és az állításainak a valóságban ellenőrizhetően léteznie kell.
Az anyag – bármilyen formában is létezik -, nem teremthető és nem semmisíthető meg, amit a következetesen objektív tudomány bizonyít. Az anyag bármilyen formában létezve (az elemi részeinek a belső önmozgása és kölcsönhatásokban a külső kapcsolataiban) a következetesen objektív tudomány szerint mozgás, változás nélkül nem létezik, így az anyag az időben mindörökké mozgásban változásban van.
Az anyag átalakulhat, de a megmaradási törvények miatt – E = m x c2 – értéke változatlan, az anyag a világegyetemben valamilyen formában mindörökké mozgásban van. Ez a hatalmas energia/tömeg nem tud nem mozogni, nem tud eltűnni, megsemmisülni, nem tud nem létezni.
„Az abszolút nulla fok a termodinamikai hőmérsékleti skála legalsó határa, egy olyan állapot, ahol az ideális hűtött gáz entalpiája és entrópiája megközelíti a minimum értékét, ezt a minimum értéket 0-nak tekintjük. Nemzetközi megállapodás szerint a Celsius-skálán a −273,15° az abszolút nulla. A Kelvin- (abszolút hőmérsékleti skála) illetve Rankine hőmérsékleti skálák az abszolút nulla értéket feleltették meg a skála kezdőpontjának.
Az abszolút nulla fok az a hőmérséklet, amelynél a testből nem nyerhető ki hőenergia. Ezen a szinten az atomok és molekulák mozgása megszűnik, csupán kvantummechanikai, nullponti energiával indukált részecskemozgást tartanak fenn.
A termodinamika törvényei értelmében az abszolút nulla fok a valóságban elérhetetlen, mivel a hűtendő anyag hőmérséklete aszimptotikusan tart a hűtőközeg hőmérsékletéhez, azonban tetszőleges mértékben megközelíthető. Tudósoknak, mérnököknek különleges kísérleti körülmények között milliárdod kelvin közelébe is sikerült elérniük. Ezen a hőmérsékleten már az atomok kvantummechanikai mozgása válik meghatározóvá, az anyag különleges, kvantumos tulajdonságokat mutat, mint például a szupravezetés és a szuperfolyékonyság.”
„Az energiamegmaradás azt állítja, hogy egy izolált rendszer teljes energiája állandó marad. Más szavakkal az energia átalakítható egyik formájából a másikba, de nem lehet létrehozni, vagy megsemmisíteni. A modern fizikában minden energia tömeget is kifejez, és minden tömeg az energia egyik fajtája … Tömeg-energia ekvivalencia: a speciális relativitáselmélet következménye, mely szerint a test nyugalmi energiája megegyezik a tömeg és a fénysebesség szorzatával: E=m*c2. Tehát a tömeg és az energia arányosak egymással.”
„A tömeg/anyagmegmaradás törvénye (a Lomonoszov−Lavoisier-törvény) kimondja, hogy egy zárt anyagi rendszer tömege állandó marad, függetlenül a rendszeren belül lejátszódó folyamatoktól. Ekvivalens állítás, hogy az anyag megváltoztathatja a megjelenési formáját, de nem teremthető és nem tüntethető el. Ebből következik, hogy egy kémiai folyamatban a reagensek tömegösszege egyenlő a termékek tömegösszegével. A tömegmegmaradás nem mindig teljesül, és ez függ az anyag és a tömeg definíciójától. A modern fizikában a tömeg és az anyag ekvivalensek az energiával és így az energiamegmaradás – ami mindig teljesül – magában foglalja az anyagot és energiáját.”
„Energia Megmaradásának Törvénye: az egyik legfontosabb megmaradási törvény, amely szerint az energia, miközben az egyik formából a másikba alakul, nem vész el és nem teremtődik. Amikor az anyagi rendszer egyik állapotából a másikba megy át, energiaváltozása szigorúan megfelel a rendszerrel kölcsönhatásban levő testek energianövekedésének vagy – csökkenésének. Az energia egyik formájából a másikba való átalakulásának folyamatait szigorúan meghatározott számszerű ekvivalensek szabályozzák.” – Marxista fogalomlexikon
Az anyag sok formában létezik, létezhet, átalakulhat, de ha valami bármilyen formában észlelhető, vizsgálható, a tudományos módszerrel következtethető, megvalósítható, akkor az maga az anyag vagy az anyag mozgásának a eredménye. Talán az anyagnak van olyan formája is, amit az emberiség még nem ismer és lehet, hogy soha sem ismerhet meg.
Minden észlelhető jelenség, forma mozog, keletkezik, változik, fejlődik vagy pusztul, mert az anyag nem létezik mozgás, változás nélkül, így a mozgás, a változás, az ennek alapján történő összetettebb formába fejlődése az anyag alapvető tulajdonsága. A világegyetemben a mindörökké létező anyag mindörökké mozgásban van, ami a tudomány eredményei alapján következtethető. A formák kialakulnak az anyag elemi részeiből a véletlen kölcsönhatásokban és egyre bonyolultabb, összetettebb formákba fejlődnek.
Mi az idő?
Az idő annak a változásnak az érzékelése, hogy az anyag egyik állapotból a másikba jutott, ezt a változást az ember különféle szerkezetek felhasználásával méri meg. A változások egy-irányban egymást követik a múltból a jelenen át a jövőbe. Azonban a reverzibilis folyamat is időben egyirányú állapotváltozás, így az idő ok okozati sorrendnek megfelelően megfordíthatatlan. Mivel az anyag mindörökké mozgásban, változásban van, így szükségszerűen az idő is a mindörökké létező valóság.
Az eddigi ismeretek szerint az idő egyirányú – irreverzibilis – folyamat, a múltból a jelenen át a jövő felé tart, az anyag örökké egymásutáni, egymást ok okozati sorrendben követő változásában, ami az anyag egyik formájából, állapotából a következőbe történik. Így a mozgás, a változás, a fejlődés, az idő alapvető tulajdonsága a mindörökké létező anyagnak. Még a reverzibilis folyamat is időben egyirányú változással az ok okozati sorrendben történik.
„Az idő tehát a változás mérésére szolgáló fogalom, melyről az idők során különböző nézetek alakultak ki: Az egyik nézet szerint az idő a világmindenség alapvető szerkezetének része, egy kiterjedés, melyben események egymásutáni sorrendben történnek és az idő maga is mérhető.”
„Mindennapi életünkben az idő az események látszólag folyamatos sorrendjének érzékelésére utal. … A modern fizikai időfogalom teljesen elszakadt a hétköznapi tapasztalattól és az erre épített filozófiai gondolkodástól. Fizikailag az időt a megfigyelt rendszer entrópiájának (Entrópia egy rendszer rendezetlenségi fokát jellemzi) növekedéseként értelmezhetjük. Nevezetesen, a rendszer állapotának két egymást követő megfigyelése két eseményt szolgáltat, melyek a múltból a jelenen keresztül a jövőbe való haladást írják le.”
„A téridő a fizikában egy matematikai modell, ami egy sokaságban egyesíti a teret és az időt, a Világegyetem szerkezetét leírva. A téridő általában egy négydimenziós koordináta-rendszer, három tér- és egy idődimenzióval; a rendszer pontjai egy-egy eseménynek felelnek meg. … a speciális relativitáselmélet szerint azonban a téridő Minkowski-geometriával írható le, és a benne egymáshoz képest mozgó megfigyelők mást-mást érzékelnek térnek és időnek; a pontos összefüggést a Lorentz-transzformáció adja meg.”
„Okság: filozófiai kategória olyan jelenségek szükségszerű összefüggésének megjelölésére, melyek közül az egyik (az ok) kiváltja a másikat (az okozatot). … A materializmus az időt és a teret objektív jellegűnek tartja, tagadja az időn és téren kívüli létet. Az idő és tér elválaszthatatlan az anyagtól. Ebben nyilvánul meg egyetemes jellegük. A térnek három dimenziója van, az időnek pedig csak egy; a tér az egyidejűleg létező objektumok elhelyezkedésének rendjét fejezi ki, az idő pedig az egymást követő jelenségek egymásutániságát. Az idő visszafordíthatatlan, vagyis minden anyagi folyamat egyetlen irányban fejlődik: a múltból a jövő felé. … A dialektikus materializmus nem az időnek és a térnek a mozgó anyaggal való egyszerű kapcsolatából indul ki, hanem abból, hogy az anyagi mozgás az idő és tér lényege, tartalma, s hogy következésképpen az anyag, a mozgás, az idő és a tér elválaszthatatlan egymástól. Ezt az eszmét megerősítette a modern fizika.” – Marxista fogalomlexikon
Az anyag összetett formába fejlődése
Az emberiség által megfigyelhető világegyetemben az anyag általában összetett, bonyolult formákban létezik, az elemi részecskéktől egészen a galaxisokig, az univerzumig, benne az élővilág és az ember, de végül is minden létrejövő forma az anyag legkisebb részéből alakul, épül, fejlődik ki, bármilyen is az. Ez a változás, fejlődés a következetesen objektív tudomány szerint csak a természet törvényei szerint történik és csak így történhet és ez a szükséges és elégséges feltétel is. Az anyag képes minden külső tudatos hatás nélkül is összetett formákba változni, de nem minden forma jöhet létre tudatosság nélkül.
A természet törvényeit befolyásoló, azt megváltoztató külső öntörvényű tudatos valamit a következetesen objektív tudomány még nyomokban sem fedezte fel. A gondolkodó anyag az ember a természet törvényeit megismeri és felhasználja a saját létérdekében, de a természet törvényei ellenére nem tehet semmit.
A következetesen objektív tudományos világnézet szerint nincs természetfeletti erő, a természet törvényei ellenére cselekvés nem lehetséges, a természet törvényeibe nem lehet beavatkozni, nem lehet megváltoztatni, csak megismerni és tudatosan felhasználni azt – a szabadság a felismert szükségszerűség. A természetfeletti erő létének a bizonyításra a következetesen objektív tudományos módszert nélkülöző spekuláció, a képzelgés vagy a hit egyenlő a semmivel.
Az anyag változása mozgása, a fejlődése az összetett bonyolultabb formákba a világegyetemben a vak kölcsönhatásokkal a természet törvényei szerint történik, ezt a létező világ bizonyítja. A csillagok, a galaxisok, az élővilág, a gondolkodó anyag létrejötte változása a vak véletlen kölcsönhatásokban történt, ebben sehol sem észlelhető tudatos valaminek a jelenléte. Bár az univerzumban feltételezhetően létező gondolkodó anyagok befolyásolhatják, módosíthatják egymás fejlődését.
Nem észlelhető az élővilág létrejöttében sem valami tudatos természetfeletti léte, így ezek is a vak véletlen kölcsönhatásokban fejlődtek ki (talán fejlettebb gondolkodó anyag némi közreműködésével). Így jött létre a gondolkodó anyag az ember is, aki azonban már képes tudatosan a természet törvényeit megismerni és annak megfelelően cselekedni.
Az élővilág, a gondolkodó anyag kialakulásának ismeretében még sok az ismeretlen, de a következetesen objektív tudomány már sok mindent feltárt, ezt azonban nem a idealista képzelgéssel, hanem az objektív valóság vizsgálatával érte el. Az anyag alapvető tulajdonsága, hogy a véletlen kölcsönhatásokkal képes bonyolult összetett formákba alakulni, de még így sem jöhet létre minden forma, amivé az anyag válhat.
Azonban a gondolkodó anyag mégis képes olyan formákat létrehozni, ami a vak véletlenben nem alakulhat ki. De a gondolkodó anyag is csak anyag, így viszont mégis létrejöhetnek olyan formák, amelyeket a vak véletlenben nem lehetségesek. Bár maga a gondolkodó anyag a vak véletlen műve.
Semmilyen természetfeletti erő léte objektíven a következetesen tudományos módszerrel nem mutatható ki, így erről csak spekulálni, képzelegni lehet minden valós objektív eredmény nélkül. Csak hinni lehet ilyen természetfeletti valaminek a létében, mert a valóságban ilyen nem található meg.
Egyedül a gondolkodó anyag az ember képes ebbe a természetátalakító folyamatba, változásba, fejlődésbe beavatkozni, de csak a természet törvényeinek a megfejtésével és alkalmazásával. Másra nincs következetesen objektív tudományos bizonyíték, magyarázat, tehát ez az objektív igazság.
Az anyag nem teremthető és nem semmisíthető meg, mindörökké létezik és megállíthatatlanul állandó mozgásban változásban van. A világegyetemben lévő anyagnak ehhez semmilyen külső hatásra nincs szüksége, minden ok nélkül mindörökké létezik mozog, változik, fejlődik és kész, mert a semmiből nem lehet valami, a semmiből nem lehet az anyagot teremteni, tehát az anyag a mindörökké létező. A következetesen objektív tudomány szerint ez az objektív igazság, még akkor is, ha sok még az ismeretlen. Csak ez lehet a világ megismerésének kiindulópontja.
A következetesen objektív tudományos módszerrel csak ezt lehet megállapítani, ezért ezt kell elfogadni a valóságnak. A természeti törvények felett uralkodó hatalom léte minden következetesen objektív tudományos bizonyítékot nélkülöző spekuláció, ennek bizonyítására a hit semmit sem ér, ez csak képzelgés, csak fecsegés, csak hiszékenység, csak butaság.
A természet törvényei felett nem lehet uralkodni, csak a megismert természeti törvényeket felhasználni és e szerint cselekedni. Csak a természet káros, kedvezőtlen hatásai felett lehetséges uralkodni a felfedezett természeti törvények alkalmazásával. Ez a szabadság, a felismert szükségszerűség. A tudományos világnézet ezen az úton jár.
Az anyag alkotórészei: „Az atommagot alkotó proton és a neutron nem elemi részecskék, hanem még kisebb részecskékből állnak. Ezek a kvarkok. Ezen kívül elemi részecskék még a leptonok, amelyek közé az elektron és a neutrínók is tartoznak. Az összes anyag kvarkokból és leptonokból áll, közöttük négyféle kölcsönhatás léphet fel, melyeket szintén részecskék közvetítenek. … Minden részecskének (az összes leptonnak, kvarknak és a kvarkokból felépülő részecskéknek) van olyan párja, amelynek az összes töltés jellegű kvantumszáma (például elektromos töltése, barionszáma és leptonszáma) ellentétes, de a tömege azonos a részecskéével. Ezeket hívjuk antirészecskéknek. … Az elemi részecskék fizikájának jelenlegi legjobb leírását a részecskefizika standard modellje nyújtja. Eszerint az alapvető kölcsönhatásokat (erős, elektromágneses és gyenge; a gravitáció nincs a modellben) bozonok közvetítik, az úgynevezett „mértékbozonok”: foton, W-, W+, Z bozonok és a 8-féle gluon. Ezen kívül 12 alapvető, ún. anyagi részecske építi fel az anyagot (az antirészecskék és a kvarkok színeinek figyelembevétele nélkül). Végül az elmélet jósol egy még fel nem fedezett részecskét, a Higgs-bozont, ami tömeget ad a modell többi részecskéjének. … A Higgs-bozon vagy Higgs-részecske egy olyan részecske, amelyet a részecskefizika standard modellje jósolt meg. Ez a részecske a közvetítője a Higgs-térnek és ez felelős a többi részecske tömegéért. A Higgs-mező klasszikusan (tehát nem kvantáltan) is felírható a speciális relativitáselméletben, ekkor mint egy négyes skalár mező jelenik meg, és befolyásolja a részecskék nyugalmi tömegét.”
„Az energiamegmaradás azt állítja, hogy egy izolált rendszer teljes energiája állandó marad. Más szavakkal az energia átalakítható egyik formájából a másikba, de nem lehet létrehozni, vagy megsemmisíteni. … A tömeg/anyagmegmaradás törvénye (a Lomonoszov−Lavoisier-törvény) kimondja, hogy egy zárt anyagi rendszer tömege állandó marad, függetlenül a rendszeren belül lejátszódó folyamatoktól. Ekvivalens állítás, hogy az anyag megváltoztathatja a megjelenési formáját, de nem teremthető és nem tüntethető el.”
„A különféle megmaradási törvényeket A. Einstein (1879-1955) módosította és általánosította a tömeg és az energia egyenértékűségének törvényében: minden energiához tömeg, minden tömeghez energia tartozik; a tömeg energiává, az energia tömeggé alakulhat az E = mc2 összefüggés szerint. … A megmaradási törvények az elemi részek fizikájában is érvényesnek bizonyultak. Részecskék keletkezhetnek más részecskékből, és ezek ismét más részecskékké alakulhatnak. … A megmaradási törvények azt mondják ki, hogy zárt rendszerben az anyag, az energia, a tömeg, az impulzus stb. nem vész el, nem növekszik és nem csökken, hanem átalakul.”
„Engels az »Anti-Dühring«-ben – melyet Marx még kéziratban olvasott – a következőket írta: »… A világ egysége nem létében van… A világ valóságos egysége anyagiságában van, ezt pedig… a filozófia és a természettudomány hosszas és hosszadalmas fejlődése bizonyítja…A mozgás az anyag létezési módja. Soha és sehol anyag mozgás nélkül nem volt és nem lehet… Anyag mozgás nélkül éppoly elgondolhatatlan, mint mozgás anyag nélkül… Ha… azt kérdezzük, mi hát a gondolkodás és a tudat, és honnan származnak, azt találjuk, hogy az emberi agy termékei, és hogy maga az ember természeti termék, amely környezetében és környezetével fejlődött; amikor is aztán magától értetődik, hogy az emberi agy termékei, amelyek hát végső fokon szintén természeti termékek, az egyéb természeti összefüggésnek nem ellentmondanak, hanem megfelelnek.«”
„Engels: Ezt írja: „Az anyag örök körforgásban mozog… Ebben a körforgásban az anyag minden véges létezési formája, akár nap vagy ködfolt, akár egyes állat vagy állatfaj, vegyi kapcsolat vagy szétválás, egyaránt mulandó és semmi sem örök, semmi, csak az örökké változó, örökké mozgó anyag és a törvények, melyek szerint az anyag mozog és változik.” ”
„Energia Megmaradásának Törvénye: az egyik legfontosabb megmaradási törvény, amely szerint az energia, miközben az egyik formából a másikba alakul, nem vész el és nem teremtődik. Amikor az anyagi rendszer egyik állapotából a másikba megy át, energiaváltozása szigorúan megfelel a rendszerrel kölcsönhatásban levő testek energianövekedésének vagy – csökkenésének. Az energia egyik formájából a másikba való átalakulásának folyamatait szigorúan meghatározott számszerű ekvivalensek szabályozzák. … Engels szavai szerint „a természetben előforduló minden mozgás egysége nem filozófiai állítás, hanem természettudományi tény”. A modern fizika mind szilárdabban és sokoldalúbban támasztja alá az energia megmaradásának törvényét és megcáfolására tett kísérletek tarthatatlanságát.” – Marxista fogalomlexikon
„anyag: materialista filozófia alapkategóriája, az emberi tudattól függetlenül létező objektív valóság megjelölésére szolgáló filozófiai absztrakció. Mint alapkategória-, mindig kulcsfontosságú szerepet játszott a filozófia alapkérdésének adekvát megfogalmazásában s általában a materialista filozófiák egységes koncepciójának kidolgozásában. … A marxizmus klasszikusai — a társadalom sajátos anyagi létezési módjának és törvényszerűségeinek feltárásával — megteremtették az alapot az anyag korszerű tudományos fogalmának kialakításához. … Engels levonta azt a következtetést, hogy az anyagfogalom a legmagasabb szintű filozófiai absztrakció: „Az anyag, a matéria nem egyéb, mint az anyagok összessége, amelyből ezt a fogalmat elvonatkoztatták az olyan szavak, mint anyag és mozgás nem egyebek, mint rövidítések, amelyekbe sok különböző érzékileg észlelhető dolgot összefoglalunk közös tulajdonságaik szerint.” (Marx—Engels Művei 20. köt. 508. old.) … Az anyag lenini meghatározása a következő „Az anyag filozófiai kategória, amely az érzeteinkben feltáruló, érzeteinkkel lemásolt, lefényképezett, visszatükrözött, érzeteinktől függetlenül létező, objektív valóság megjelölésére szolgál.” (Lenin összes Művei. 18. köt. 116. old.) Lenin tehát az objektivitást, a szubjektum érzeteitől, gondolataitól, egyáltalán, tudatától független létet emeli ki mint a végtelen anyagi világ már megismert vagy még ismeretlen jelenségei leglényegesebb és legegyetemesebb tulajdonságát. Az anyag fogalomnak ez az ismérve olyan kulcskritérium, amelynek elismerésével függ össze közvetlenül és szükségszerűen a materializmus. … Az „objektív létezésnek” mint az anyag leglényegesebb sajátosságának kiemelésével a lenini anyag fogalom kiállja a tudományos ismeretek gyorsuló iramú fejlődésével való egybevetést.” – Filozófiai kislexikon
idézet: Nagyné Krajkó Erzsébet: KÖLCSÖNHATÁSI TÍPUSOK ÉS AZ ANYAG MOZGÁSFORMÁI
„Anyag, kölcsönhatás, mozgás: A mozgásformák rendszerezését általános filozófiai és speciális szaktudományos megfontolásokból kiindulva is elvégezhetjük. Jelen esetben a kétféle megközelítési módot együttesen fogjuk alkalmazni: — egyrészt a dialektikus materializmusnak az anyag és a mozgás egységére, elválaszthatatlanságára vonatkozó tételére, valamint a kölcsönhatás és mozgás engelsi értelmezésére támaszkodva vizsgáljuk a közöttük levő összefüggéseket. — másrészt a kémiai kölcsönhatások sajátosságaiból, a kémiai folyamatok dialektikus tartalmából kiindulva vizsgáljuk a kémiai mozgás összefüggését a különböző fizikai mozgásokkal. A marxista filozófia központi és egyik legáltalánosabb kategóriája az anyag filozófiai fogalma, ahogy azt Lenin definiálta. Az anyag létezési módja a mozgás. A dialektikus materializmus szerint tehát az anyag és a mozgás egymástól elválaszthatatlan. Ahol anyagi objektum van az mindig úgy létezik, hogy szüntelen változásban van, ahol valamilyen változás lép fel, ott minden esetben valamilyen anyagi objektum változása megy végbe. Ugyanúgy, mint ahogy az objektív létezők összességét jelenti az anyag filozófiai fogalma, a konkrét változások összességét a mozgás filozófiai fogalma jelöli. Az anyag és a mozgás filozófiai fogalma tehát az általánosítás azonos szintjét jelentik, mindkettő ugyanis filozófiai kategória. Ha mindezekhez hozzávesszük még Engels fejtegetését hogy: „Az egész számunkra hozzáférhető természet testek rendszere, egyetemes összefüggése: testen itt minden anyagi létezőt értünk a csillagtól az atomig, sőt az éterrészecskéig, ha ennek létezését elfogadjuk. Abban, hogy ezek a testek összefüggésben állnak, már benne foglaltatik az, hogy egymásra hatnak és éppen ez az egymásra való hatásuk a mozgás.” nyilvánvalóvá válik, hogy az anyagi objektumok egymásra gyakorolt hatása (kölcsönhatása) — a mozgás. A kölcsönhatás — és a mozgás filozófiai fogalmai éppen ezért szintén azonos absztrakciós szintet képviselnek.”
„A dialektikus és történelmi materializmus anyagfogalma: A marxizmus a társadalom sajátos anyagi létezési módjának vizsgálatával teremtette meg a korszerű anyagfogalom meghatározásának lehetőségét. Engels a fogalom korábbi fejlődéséből vonta le azt a következtetést, hogy az anyagfogalom a legmagasabb szintű filozófiai absztrakció: „Az anyag, a matéria nem más, mint az anyagok összessége, amelyből ezt a fogalmat elvonatkoztatták… az olyan szavak, mint anyag és mozgás, nem egyebek, mint rövidítések, amelyekbe sok különböző érzékileg észlelhető dolgot összefoglalunk közös tulajdonságaik szerint.”
Lenin rámutatott arra, hogy az anyagfogalom esetében nem járható az a formál logikai út, miszerint egy általánosabb fogalom, egy „legközelebbi nem”, alá rendelve lehetne azt meghatározni. Ezért a meghatározás egyetlen lehetséges útja, hogy szembeállítjuk ellentétével, az emberi szubjektummal, tudattal. Ez az ellentét azonban természetesen csakis ismeretelméleti jellegű, hiszen ontológiailag a materializmus álláspontja szerint a tudat is az anyagi világ terméke.
A fentiekből kiindulva Lenin az anyag fogalmát 1909-ben, a Materializmus és empíriokriticizmus című művében a következőképpen határozta meg: „Az anyag filozófiai kategória, amely az érzeteinkben feltáruló, érzeteinkkel lemásolt, lefényképezett, visszatükrözött, érzeteinktől függetlenül létező objektív valóság megjelölésére szolgál.” ”
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!