BULGÁRIA LERÁZZA
A FASIZMUS BILINCSEIT
(idézet: Antifasiszta népfelkelések – Szemirjaga)
Szófia dolgozó népe ezen az éjszakán nem aludt. Pontosan 24 órakor a fővárosban és környékén összevont partizánosztagok és harci csoportok kiinduló állásaikba vonultak. Egy részük elfoglalta a városból kivezető utakat és külső védelmi övezetet alkotott. A városban gyors ütemben fegyverkeztek a munkások, akik a partizánosztagokkal és a forradalmi katonai egységekkel együtt körülzárták a hadügyminisztériumot és a belügyminisztériumot, a postát, a távírdát és több más fontos objektumot.
A felkelési tervnek megfelelően konkrét feladatokkal bízták meg a partizánosztagokat. Az egyik osztagnak a legfontosabb objektumot, a hadügyminisztérium épületét kellett elfoglalnia, ahol az összes fasiszta főkolompos tartózkodott: az épületben szinte szakadatlanul ülésezett a minisztertanács, s a kormány tagjai, a hadsereg és a rendőrség magas rangú vezetői ott is laktak. Ezenkívül a hadügyminisztériumnak jó összeköttetése volt az egész országgal; ebben az épületben volt a légelhárítás központja is. A másik osztag azt a feladatot kapta, hogy tartóztassa le a minisztereket és foglalja el a rendőrőrszobákat. A harmadik osztag ellenőrizte a sorompókat a Knyazsevóba vezető úton, a papneveldénél és a város más pontjain.
A szófiai hadműveleti körlethez tartozó valamennyi osztag — a Sopi-osztag és a Csavdar-dandár egy részének kivételével, amelyek magában a városban működtek — azt a feladatot kapta, hogy bénítsa meg a város környékén levő rendőrséget és katonaságot, akadályozza meg, hogy ezeket átdobják a fővárosba. Fontos feladatok hárultak a munkások harci csoportjaira. Ezek alkották a népi milícia magvát. A harci csoportok vezérkara már a felkelés alatt átalakult a népi milícia vezérkarává, amelynek vezetője Todor Zsivkov lett.
1944. szeptember 9-én hajnali 2 óra 15 perckor a felkelők megindították a támadást, és fél óra alatt elfoglalták a hadügyminisztérium épületét. Abban, hogy a feladatot ilyen gyorsan végrehajtották, nagy szerepe volt a hazafias érzelmű tisztek egy csoportjának, amelyet P. Iliev (ma altábornagy) vezetett. A tisztek az előzetes megállapodás szerint zajtalanul kinyitották az udvari kaput és beengedték a felkelőket. A sikert az is elősegítette, hogy ezen az éjszakán a hadügyminisztérium őrségének ügyeletes parancsnoka a Hazafias Front híve volt. A hadügyminisztérium elfoglalásában részt vettek a partizánok, a fényszórós csoport katonái és az 1. műszaki ezred egy része.
A híradóközpont vezetője és a katonai hírszerzés főnöke először ellenállásra gondolt, ám mindketten hamar megértették, hogy ez hiábavaló lenne és megadták magukat. A felkelők letartóztatták a hadügyminisztert, a vezérkari főnököt, a rendőrfőnököt s több más vezető embert. Marinov hadügyminiszter hajlandó volt átállni az új hatalom oldalára, s ennek megfelelő parancsot adott a hadseregnek. Ezzel egyidejűleg a katonai iskola gyakorló századának katonái elfoglalták a postát és a telefonközpontot. A Központi pályaudvart, a Podujana és a cukorgyári pályaudvart reggelre a felkelő műszaki zászlóalj foglalta el. A légvédelmi üteg közreműködött a hadügyminisztérium épületének elfoglalásában. A hadügyminisztérium és a monarcho-fasiszta hadsereg főparancsnoksága között, amely a fővárostól néhány kilométernyire, Govedarci faluban tartózkodott, megszakadt a telefonösszeköttetés.
A fővárosban a felkelési tervnek megfelelően fejlődtek az események. Ebben nagy érdemük volt a hadsereg hazafias érzelmű katonáinak és tisztjeinek, akiknek nagy része a nép oldalára állt. Csupán a harckocsiezred akciói adtak okot aggodalomra. Ez az ezred a Plovdiv útnál (ma Lenin út) levő kaszárnyákban állomásozott, és a felkelés megindulása után negyed órával megindult a városközpont felé. A Nemzetgyűlés téren az ezred előretolt osztagának útját állta a katonai iskola válogatott gyakorló százada. Lövöldözés kezdődött. A tisztiiskolások megsegítésére a helyszínre érkezett a főparancsnokság légvédelmi ütege. A harckocsiezred előretolt osztagának demokratikus érzelmű tisztjei ekkor letartóztatták parancsnokukat, és az egész osztag átállt a felkelők oldalára. Majd együttes erővel elfoglalták a város szélén levő fegyverraktárakat, s a fegyvereket szétosztották a textilgyári munkások között.
Nem lehetett tudni, milyen magatartást fognak tanúsítani a harckocsiezred többi alegységei. A vérontás elkerülése végett P. Iliev és T. Tosev századosok megszervezték az ezredparancsnok és a hadügyminiszter találkozóját. Az utóbbi azt tanácsolta, hogy az ezred ne tanúsítson ellenállást. Az éjszaka folyamán valamennyi alegység átállt a felkelők mellé; ennek igen nagy szerepe volt a felkelés gyors győzelmében. Hajnali 4 órakor, amikor már az összes fontos objektum a felkelők kezén volt, a harci csoportok megérkeztek a hadügyminisztériumba, hogy teljesítsék az új kormány utasításait.
A monarcho-fasiszta hatóságok nem tudtak erősítést küldeni Szófiába, mert a partizánok az egész országban támadásba lendültek. Az I. Népi Felszabadító Szófiai Hadosztály, amelyhez csatlakozott a 25. gyalogezred egyik zászlóalja, szeptember 9-én elfoglalta Trin várost. A Csavdar-dandár alegységei, útban Szófiába, mindenütt megteremtették a Hazafias Front hatalmát.
Szeptember 9-én reggelre a fővárosban győzött a felkelés. A régenstanács és a kormány tagjai, valamint az egyéb fasiszta főkolomposok őrizetben voltak. Megalakult a Hazafias Front forradalmi kormánya, amelynek Kimon Georgiev, a „Zveno”-csoport képviselője lett az elnöke.
A Hazafias Front Nemzeti Bizottsága még a felkelés előtt meghatározta a kormány összetételét. Tagjai négy politikai párt képviselői voltak: a Bolgár Munkáspárt képviselői (Dobri Terpesev, Anton Jugov, Mincso Nejcsev és Racso Angelov), a Bolgár Földműves Népi Szövetség (Nikola Petkov, Angel Derzsanszki, Borisz Bumbarov, Aszen Pavlov), a „Zveno” képviselői (a miniszterelnökön kívül Sztancso Csolakov, Damjan Velcsev, Petko Sztajnov), valamint két ember a Szociáldemokrata Párt balszárnyáról (Grigor Csesmedzsiev és Dimitr Nejkov) és néhányan a függetlenektől.
A miniszteri tárcák elosztása nem volt arányban a pártok tömegbefolyásával, valamint a fegyveres felkelés előkészítésében és végrehajtásában játszott politikai szerepükkel. A Bolgár Munkáspárt sokkal több tárcára tarthatott volna igényt; mégsem tette, mert fenn akarta tartani és tovább akarta erősíteni a Hazafias Front nemzeti erőinek egységét, és szem előtt tartotta a forradalom továbbfejlesztését és elmélyítését. Egyébként is a kormány politikáját gyakorlatilag a kommunisták határozták meg.
Szeptember 9-én 6 órakor az új kormány összegyűlt a hadügyminisztérium épületében. Innen, a légelhárítás központjából a kormányfő rádióbeszédet intézett a néphez, amelyben bejelentette a fasiszta hatalom megdöntését, és megígérte, hogy az új kormány haladéktalanul hozzálát a Hazafias Front programjának végrehajtásához.
A Muraviev-kormány megdöntése nem egyszerű kabinetcserét jelentett. Ez a tény azt bizonyította, hogy a munkásosztálynak és élcsapatának, a Bolgár Munkáspártnak aktív közreműködésével és vezetésével a nép óriási többségének kezébe került a hatalom.
Reggel Szófia terein és utcáin spontán tömeggyűléseket tartottak. Ezek voltak a dolgozók első szabad gyűlései — rendőrség, letartóztatások és lövöldözés nélkül. A nép köszöntötte az új kormányt, gratulált a partizánoknak és a forradalmár katonáknak a nagy győzelemhez. A szónokok felhívták a résztvevőket, hogy méltóképpen fogadják a felszabadító Vörös Hadsereget. Az Orosz sétányon megkezdték a nagy diadalkapu építését, amelynek feliratára minden bolgár emlékszik: „Dobre dosli, oszvobogyityeli!”
Bulgária fővárosában megkezdődött az új, szabad élet. A Hazafias Front helyi bizottságai az ország más városaiban és falvaiban is kezükbe vették a hatalmat. A Hazafias Front Nemzeti Bizottságához, a Bolgár Munkáspárt Központi Bizottságához és a kormányhoz özönlöttek a hírek arról, hogy a helyi bizottságok mindenütt a helyzet uraivá válnak.
A Hazafias Front első kormányában és a központi államapparátusban a kommunisták kisebbségben voltak, a helyi bizottságokban azonban, amelyek a tényleges hatalmat gyakorolták, döntő befolyással rendelkeztek. Ezt bizonyítja többek között a Hazafias Front sok helyi bizottságának pártok szerinti összetétele. Rusze kerületben például, ahol a partizánmozgalom viszonylag gyenge volt, a 213 helyi bizottság 1358 tagjából kommunista volt 832, „földműves” 400, szociáldemokrata 49, „Zveno”-tag 6 és pártonkívüli 71. Szófia, Plovdiv, Burgasz, Pleven kerületi bizottságaiban pedig a kommunisták aránya még nagyobb volt.
Noha a Bolgár Munkáspárt Központi Bizottsága világosan leszögezte, hogy a Hazafias Front kormánya népi hatalmat testesít meg, vidéken egyes kommunisták kiadták a „kettőshatalom” jelszavát. Ez azt jelentette, hogy a Hazafias Front központi kormányának hatalmával párhuzamosan lehetségesnek tartották olyan helyi hatalom létezését, amely teljesen a Bolgár Munkáspárt kezében van. Ezek a kommunisták a konkrét bolgár viszonyokat gépiesen azonosították az 1917-es februári forradalom után Oroszországban kialakult helyzettel, amikor létezett egyfelől a burzsoá ideiglenes kormány, másfelől léteztek a szovjetek mint a proletariátus és a parasztság forradalmi demokratikus diktatúrájának szervei.
Márpedig nyilvánvaló volt, hogy Bulgáriában, ahol a Hazafias Frontban a kommunisták játszották a döntő szerepet, a forradalom pedig kezdettől fogva szocialista jelleget öltött, a kettőshatalomnak nem volt és nem lehetett talaja. A kettőshatalom mesterséges képződmény lett volna, amely csak akadályozta volna a forradalom továbbfejlődését.
A forradalom alapvető kérdése, a hatalom kérdése már eldőlt: mind a központban, mind pedig vidéken a nép javára.
Ezekben a viharos napokban nagyon aktívak voltak a munkások. A gyárakban és az üzemekben népes gyűléseket tartottak, amelyeken megválasztották a vállalatokat irányító üzemi bizottságokat.
Sikeresen tört előre a forradalom a falvakban is. A parasztok a partizánokkal és a harci csoportok tagjaival együttműködve letartóztatták a falusi bírókat és a fasisztákat, s megteremtették a népi hatalmat.
A katonai egységek vezetését választott katonabizottságok vették a kezükbe, amelyek a forradalmi kormány szervei lettek. E bizottságok irányítói a Bolgár Munkáspárt és az Ifjúmunkás Szövetség sejtjei voltak, amelyek több katonai egységnél már a felkelés előtt megszerveződtek. A katonabizottságokat általában a századoknál, a zászlóaljaknál és az ezredeknél választották. 3—8 tagból álltak, a tagok elsősorban a katonák közül, ritkábban az altisztek vagy a tisztek közül kerültek ki. A felkelés napjaiban a katonabizottságok irányították az alegységek és egységek harci cselekményeit, letartóztatták a reakciós tiszteket, helyettük a Bolgár Munkáspárthoz és a Hazafias Fronthoz hű parancsnokokat jelöltek ki, segítettek az új parancsnokoknak a rend és a fegyelem megszilárdításában, tartózkodási helyükön közreműködtek a Hazafias Front hatalmának megteremtésében.
A katonai alakulatok túlnyomó többsége feltétel nélkül a kormány mellé állt. A fasiszta tiszteknek csak egyes elszigetelt esetekben sikerült vérontást provokálniuk. Trnovo város helyőrségének parancsnoka például a városba érkezett parasztok közé lövetett. 30 ember meghalt, illetve megsebesült. A trnovói fasiszta tisztek ellenállását csak szeptember 13-án törték meg. Plovdivban a 2. hadsereg parancsnoka nem volt hajlandó engedelmeskedni az új kormánynak. Szeptember 9-én este bevonultak a városba a partizánok, másnap pedig fellázadt a helyőrség. A katonák letartóztatták a fasiszta tiszteket, és vörös zászlókkal kivonultak az utcára.
A felkelés napján feszült helyzet alakult ki Pazardzsik-ban. Itt állomásozott a 27. gyalogezred Jelenkov ezredes parancsnoksága alatt. Jelenkov reakciós tiszt volt, tevékenyen részt vett a partizánmozgalom ellen indított akciókban, és személyesen agyonlőtt több partizánt. Néhány nappal a felkelés előtt ezrede még harcban állt a partizánosztagokkal. Ebben a harcban elesett a híres partizánvezér, Metodij Satorov, a 2. hadműveleti körzet parancsnoka. Jelenkov ezredes nem volt hajlandó elismerni az új hatalmat, és a német fasiszta alegységekkel tárgyalt a Hazafias Front kormánya elleni közös akciókról. Másnap a katonák a partizánok segítségével letartóztatták az ezredparancsnokot és vele együtt az összes fasiszta tisztet. Mindannyiukat átadták a népi igazságszolgáltatásnak.
Haszkovo városban Marinov ezredes helyőrségparancsnok szintén nem volt hajlandó elismerni a Hazafias Front hatalmát, és parancsot adott, hogy nyissanak tüzet a partizánokra. A harcban, amely szeptember 12-ig tartott, elesett nyolc fasiszta tiszt, köztük maga a helyőrségparancsnok is. Várnában a munkások és a tengerészek megakadályozták, hogy a reakciós tisztek ellenállást szervezzenek a szovjet csapatokkal szemben. A felkelt hazafiak megölték Hrisztov tábornokot, a 3. hadsereg parancsnokát, továbbá az 5. hadosztály parancsnokát, és megöltek a nép által gyűlölt több más tisztet.
Mindez azt bizonyítja, hogy a katonatömegek forradalmi tevékenysége fontos része volt a bolgár nép fegyveres felkelésének. A felkelés napjaiban a régi hadsereg voltaképpen megszűnt létezni, noha hivatalosan nem oszlatták fel. A katonai alakulatok, új parancsnokokkal, a Hazafias Front kormányának fegyveres támaszai lettek. Köztudomású, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után Szovjet-Oroszországban az új hadsereg megteremtésekor fel kellett oszlatni a régi hadsereget. Bulgáriában másként alakult a helyzet. A második világháború még tartott, s a német fasiszta csapatok a nyugati határtól bármely pillanatban betörhettek Bulgáriába (nem egészen 100 kilométernyire álltak Szófiától, a szovjet csapatok viszont körülbelül 500 kilométerre voltak a fővárostól). Ilyen körülmények között a régi hadsereg feloszlatása nemcsak helytelen lett volna, hanem nagyon veszélyes is a forradalom számára. Figyelembe kell vennünk továbbá Bulgária ígéretét, hogy haladéktalanul és aktívan bekapcsolódik a Hitler-ellenes háborúba, s így részben jóváteszi a Németország oldalán más népek ellen elkövetett bűnét. Az akkori katonai-politikai helyzet megkövetelte a bolgár hadsereg gyökeres átszervezését, de feloszlatás nélkül. A népi Bulgária hadserege a régi hadsereg egységeire épült úgy, hogy elszigetelték és likvidálták a parancsnoki kar reakciós részét.
A bolgár nép a kommunisták vezetésével nagy győzelmet aratott a monarcho-fasisztákkal és a hitleristákkal vívott több éves nehéz harcban. Az 1944-es szeptemberi felkelés a belső forradalmi erők vívmánya volt, és egy szó sem igaz abból, amit a burzsoá propaganda állít, tudniillik, hogy „a szovjet csapatok exportálták a forradalmat”.
Bulgária népe fél évszázad alatt két nemzeti katasztrófát élt át, két nagy vereséget szenvedett: 1913-ban a második Balkán-háborúban, 1918-ban pedig az első világháborúban. A hitleristák és a monarcho-fasiszták egy harmadik, az eddigieknél is nagyobb katasztrófa szélére sodorták az országot: ha Bulgária 1944 szeptembere után is Németország csatlósa marad, ugyanolyan sors éri, mint a hitleri birodalmat.
Az 1944-es szeptemberi forradalom biztosította a bolgár népnek a társadalmi szabadságot és a nemzeti függetlenséget. A közép- és délkelet-európai szocialista országokban lezajlott forradalmaktól eltérően a bulgáriai forradalomnak nem volt két szakasza. Ez a formájában népi demokratikus forradalom jellegében és feladatait tekintve szocialista forradalom volt. A Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának a VII. kongresszuson elhangzott beszámolója szerint „kezdettől fogva, legfontosabb mozzanataiban megismételte a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat, folytatta az októberi forradalmat a mi viszonyaink között, része és megnyilvánulása volt a kapitalizmusból a szocializmusba való világméretű átmenetnek…”3 Szegymoj szjezd Bolgarszkoj kommunyisztyicseszkoj partyii. Dokladi, resenyija, recsi. Szófia 1958. 134. old. *
A szeptemberi forradalom, amely menet közben megoldott sok polgári demokratikus feladatot, egyben megvalósított jó néhány tipikusan szocialista feladatot is, és — G. Dimitrov kifejezésével élve — „alapjaiban rendítette meg a bolgár kapitalizmust”.
A bulgáriai szeptemberi forradalom legfontosabb eredménye az, hogy a hitlerista ügynököktől megtisztított és a fasiszta rendszertől megszabadított országban a hatalom a munkásosztály kezébe került, amely szövetségben volt a dolgozó parasztsággal, s élvezte a Hazafias Frontba tömörült összes demokratikus és hazafias erők támogatását. Ez a forradalmi hatalom a proletárdiktatúra sajátos formájaként szilárdult meg. Az 1944. szeptember 9-i felkelés gyökeres társadalmi, gazdasági és politikai változásokat eredményezett, s megnyitotta a szocializmus építésének útját.
A bolgár nép azért ért el viszonylag gyors győzelmet szeptember 9-én, mert a felkelés rendkívül kedvező nemzetközi helyzetben robbant ki. A hitlerista csapatok menekültek a Vörös Hadsereg elől. Miután a szovjet csapatok a keleti fronton szétzúzták a német fasiszták fő erőit, az angolok és az amerikaiak megindították a hadműveleteket Franciaországban. Európa népei egyre erőteljesebben folytatták antifasiszta harcukat.
A fegyveres felkelés ihletője és szervezője a Bolgár Munkáspárt volt, amely szeptember 9-e után felvette a Bolgár (kommunista) Munkáspárt nevet. A kommunisták a Hazafias Frontba tömörítették az ország demokratikus és hazafias erőit, és egy cél felé — a társadalmi és nemzeti felszabadulás, a szocializmus felépítése felé — vezették őket.
1944. szeptember 9-e a testvéri bolgár nép nagy nemzeti ünnepe. Ez a történelmi dátum ott látható a Bolgár Népköztársaság állami címerén. „A szeptember 9-i felkelés győzelmével — állapította meg a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága — gyökeres fordulat következett be Bulgária történelmi fejlődésében. Örökre véget ért a sötét fasiszta rabság, és megnyílt előttünk a szocializmus felépítéséhez vezető út.”4 Rabotnyicseszko gyelo, 1964. március 12. *
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!