VARSÓ TRAGÉDIÁJA
(idézet: Antifasiszta népfelkelések – Szemirjaga)
A felkelés utolsó napjaiban a felkelők számára nagyon kedvezőtlenné vált a helyzet.
A túlerőben levő ellenség nyomására a felkelők szeptember 27-én elhagyták Mokotówot. Ugyanezen a napon a német parancsnokság ismét felszólította Zoliborz védőit, hogy tegyék le a fegyvert, a felkelők azonban visszautasították az ajánlatot. Szeptember 30-án a németek heves rohammal bevették Zoliborzt. A felkelők kezén egyetlen terület maradt — a város központja.
Amikor a felkelők helyzete reménytelenné vált, a Lengyel Hadsereg és a szovjet parancsnokság meg akarta menteni Varsó hős védőit. Azt javasolták a Honi Hadsereg parancsnokságának, hogy a szovjet tüzérség és légierő tüzének fedezete alatt törjenek át a Visztula jobb partjára. A szovjet katonák előkészítették az átkeléshez a megfelelő eszközöket, és kitűzték az átkelés időpontját. Bór-Komorowski tábornok először elfogadta ezt a javaslatot, később azonban visszautasította, arra hivatkozva, hogy a németek állítólag lehallgatták a rádióüzenetet, és a Visztulához vezető valamennyi utat aláaknázták.
Valójában Bór-Komorowski azért utasította vissza a szovjet javaslatot, mert szeptember végén újra tárgyalni kezdett Bach-Zelewskivel a fegyverletételről. Rhode tábornok, Bach-Zelewski törzskarának főnöke, a nürnbergi perben elmondotta, hogy a német parancsnokság akkor úgy látta, hogy „Bór nagyobb ellensége az oroszoknak, mint a németeknek, s ezért inkább a németek hadifoglya akar lenni. Könnyen átmehetett volna az oroszokhoz, mert szabad volt az út a Visztulához, de ő a németeknél maradt.”
Valóban, a Honi Hadsereg katonái közül sokan, akik nem akartak kapitulálni a németek előtt, éltek a szovjet parancsnokság nyújtotta lehetőséggel. A szovjet tüzérség fedezete alatt, amely tüzével elhallgattatta a Testnevelési Főiskolánál és a citadellában levő német lövegeket, kitörtek a Visztulához, és többségükben átjutottak a túlsó partra. Ezután beléptek a Lengyel Hadseregbe, és tovább harcoltak hazájuk felszabadításáért.
A Bach-Zelewski és Bór-Komorowski megbízottja között lefolyt tárgyalásokon a német fél megígérte, hogy a kapituláció után a Honi Hadsereg katonáit hadifoglyoknak tekintik, a békés lakossággal szemben pedig nem alkalmaznak megtorlást sem a felkelésben való részvételért, sem a felkelés előtt a németek ellen elkövetett akciókért. Ez azonban hazugság volt, mert Himmler még szeptember 8-i táviratában megparancsolta Franknak, hogy valamennyi felkelőt küldje koncentrációs táborba.
Október 2-án Bach-Zelewski törzsében Bór-Komorowski tábornoknak, a Honi Hadsereg parancsnokának megbízottai aláírták a fegyverletételről szóló okmányt. Az aláírás után a házigazda (és most már egész Varsó gazdája) ebédet adott a „tiszteletbeli hadifoglyok” tiszteletére.
A következő három nap alatt letette a fegyvert körülbelül 15 000 katona (köztük több mint 3000 nő), 1600 tiszt és 6 tábornok. A kórházakban levő sebesülteket később szállították el.
Így ért véget a hatvanhárom napig tartó felkelés. Bór-Komorowski megparancsolta valamennyi egységének, hogy adják meg magukat, és adják át egész fegyverzetüket, bele értve a Vörös Hadseregtől kapott fegyvereket, hadianyagot, rádiókat.
Másként járt el a Népi Hadsereg parancsnoksága. Szeptember 28-án, amikor már nyilvánvaló volt, hogy fegyverletétel készül, a törzs értekezletén úgy döntöttek, hogy a csapatok semmi esetre sem adják meg magukat, hanem a polgári lakossággal együtt Varsó környékére vonulnak, és folytatják a harcot.
A fegyveres felkelés vereséget szenvedett, de ezzel nem ért véget a lengyel hazafiak harca a hitlerista megszállók ellen.
Hogyan lehetséges, hogy a német parancsnokságnak két hónapon keresztül nem sikerült legyőznie a csaknem fegyvertelen felkelőket? Kétségtelen, hogy ebben nagy szerepe volt a varsói védők példátlan hősiességének. Ámde csak hősiességgel nem tarthatták volna magukat több mint hatvan napig.
A fő ok az volt, hogy a hitleristákat lekötötték a szovjet csapatokkal Varsótól keletre, elsősorban Magnuszew térségében folytatott súlyos harcok, s így nem tudtak elegendő erőt biztosítani a felkelés gyors leveréséhez.
A varsói felkelés fontos helyet foglal el abban a harcban, amelyet a lengyel nép az elmúlt háború alatt hazája felszabadításáért vívott. A népi Lengyelország dolgozói minden évben megemlékeznek augusztus 1-ről, első napjáról annak az időszaknak, amelynek folyamán Varsó lakosai csodálatos hőstetteket hajtottak végre a német fasiszta hódítók elleni harcban. Egyszersmind a varsói felkelés a lengyel nép legújabb kori történelmének egyik legtragikusabb eseménye.
Wladislaw Gomulka 1945 júliusában, az Országos Népi Tanács VIII. ülésszakán mondott beszédében hangsúlyozta: ,,Az elesettek ezreinek emléke arra kötelez bennünket, hogy elmondjuk az igazságot a varsói eseményekről.” Varsó lakosainak hősiessége — folytatta Gomulka — a német fasiszta megszállók elleni gyűlöletüket fejezte ki. A felkelés azonban eredetileg nem azért indult, hogy demonstrálja a lakosság hősiességét.
A reakciós vezetés arra használta fel a nép lelkesedését, hogy elérje céljait: visszaállítsa a régi burzsoá rendszert és a reakciós klikk kezébe adja a hatalmat, kiélezze a szovjet—lengyel viszonyt, gyengítse a Hitler-ellenes koalíciót, a felkelés sikertelenségét pedig — amit a Honi Hadsereg parancsnoksága nagyon is lehetségesnek tartott — nemzetközi téren felhasználja a lengyelországi demokratikus erők és a Szovjetunió elleni harcra.
A fegyveres felkelés kirobbantása nem lehetett a Honi Hadsereg egyes vezetőinek véletlen hibája vagy meggondolatlan tette. Ez a londoni reakciós emigráns körök és lengyelországi delegatúrájuk politikai aktusa volt, amely logikusan következett egész korábbi politikájukból és tevékenységükből. Ez a politika pedig az egész háború alatt, eltekintve a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatok rövid ideig tartó normalizálásától, szovjetellenes és antidemokratikus volt.
A felkelés reakciós vezetői arra törekedtek, hogy gyengítsék a lengyel illegális mozgalomban azokat a demokratikus erőket, amelyek a Szovjetuniót tényleges szövetségesnek és a lengyel nép felszabadítójának tartották, és amelyek partizánharcukkal elősegítették a Vörös Hadsereg sikereit. Ezek az erők elsősorban a Népi Hadseregben, a Lengyel Néphadseregben, a Biztonsági Hadtestben és más demokratikus harci szervezetekben összpontosultak. Természetesen a Honi Hadsereg harcosai és tisztjei között is voltak demokratikus érzelmű emberek.
A varsói felkelés sugalmazói és szervezői úgy gondolták, hogy a felkelés révén az emigráns kormány a Vörös Hadsereg bevonulása előtt magához ragadja a hatalmat a fővárosban. Ezért a felkelés vezetői a harcosok és egyes tisztek követelése ellenére gátolták a kapcsolatok felvételét a szovjet parancsnoksággal.
„Az a tény, hogy a lengyel reakciós politikusok megpróbálták megállítani a történelem kerekét, és ezért feláldozták Varsót, az igazság egyik oldala a varsói felkeléssel kapcsolatban — állapította meg helyesen Zenon Kliszko, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának titkára. — Az igazság másik oldala a varsóiak példa nélkül álló hősiessége és önfeláldozása, akik mérhetetlen áldozatokat hoztak szeretett hazájukért.”
A varsói felkelés túlnőtt felelőtlen sugalmazóin, és hazafias tömegmegmozdulásává vált a város lakosságának, amely azt a célt tűzte maga elé, hogy segíti a támadó Vörös Hadsereget a gyűlölt hitlerista megszállók kiűzésében. Ez a felkelés így marad meg a lengyel nép emlékezetében.
A varsói felkelés hőseit, akik bátran szembeszálltak az ellenséggel, a szovjet emberek bajtársaiknak tekintik. A Vörös Hadsereg és az igazi lengyel hazafiak fegyverbarátsága a varsói felkelés idején az egyik legszebb lapja a két testvéri szláv nép által vívott felszabadító harc történetének. A varsói felkelés történetét elferdítőknek nem sikerül ellenségeskedést szítaniuk a két nép között!
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!