1972. FEBRUÁR 17.
(idézet: Apró Antal – A szocializmus építésének útján – 1975)
A múlt év decemberében megtartott országos értekezletünkön már összegeztük a Magyar-Szovjet Baráti Társaság munkáját, az utóbbi évek tevékenységét. Az új elnökség jól gyarapított örökséget vett át, és így ennek további gazdagítására törekedve az addigi munkát akarjuk folytatni, javítani. Ez az elhatározás késztet bennünket arra, hogy örömmel üdvözöljük ez alkalommal is sorainkban a Magyar-Szovjet Baráti Társaság számos nagy tekintélyű aktivistáját, veteránját, akik évtizedek óta fáradságot nem ismerve munkálkodnak a magyar-szovjet barátság erősítésén.
Társaságunk ez évi munkatervének összeállításában azok az elvi útmutatások vezéreltek bennünket, amelyeket az MSZMP X. kongresszusa úgy fogalmazott meg, hogy következetesen fejleszteni kell országunk szövetségét a Szovjetunióval, a világ haladó erőinek fő támaszával.
A Magyar-Szovjet Baráti Társaság munkatervének előkészítéséhez nagyon jól hasznosítható tanácsokat kaptunk a decemberi országos értekezlettől. Tennivalóink felvázolásánál igyekeztünk ezeket a javaslatokat is messzemenően figyelembe venni.
Mint ahogy az a jelenlevők előtt is köztudott, Magyarország és a Szovjetunió közötti kapcsolatok társadalmi, gazdasági, kulturális életünk minden fontos területére kiterjednek. Nincs olyan nap, hogy a sajtóban, a rádióban, a televízióban ne kapnánk újabb és újabb híreket a szovjet-magyar együttműködés fejlődéséről, eredményeiről, új egyezmények, szerződések aláírásáról vagy megkötéséről.
Elnöki megnyitómban – ha csak röviden is – ezért szeretnék kitérni ezekre a kapcsolatokra, amelyek az elmúlt hónapokban tartott különböző tárgyalásokon alakultak ki Magyarország és a Szovjetunió között.
Mielőtt azonban rátérnék ezek ismertetésére, engedje meg a tisztelt elnökség, hogy megemlékezzek egy számunkra feledhetetlenül fontos dátumról, a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió között létrejött barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírásáról. Ugyanis holnap, február 18-án lesz e szerződés ratifikálásának 24. évfordulója.
1948 februárjában Magyarország és a Szovjetunió barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést kötött. Ezzel a szerződéssel a második világháború után új korszak kezdődött Magyarország történetében. A szerződés megkötésével hazánk is tagja lett a szocializmust építő államok szövetségének, és a Szovjetunió oldalán, a haladásért küzdő népek tisztelet övezte közösségének. Az 1948-ban megkötött szerződéssel Magyarország nemzetközi helyzete is gyökeresen megváltozott. A legyőzött, háborút vesztett országból a testvéri szocialista államok közösségének egyenrangú tagja lett, és mind szélesebb körű tevékenységével bekapcsolódott az államok közötti együttműködésbe.
A Szovjetunió és Magyarország között létrejött szerződést az országgyűlés 1948 márciusában iktatta törvénybe. Az egyezmény egyben az új, demokratikus Magyarország elismerését is jelentette. És nemcsak ezt, ennél többet: védelmet és biztonságot nyújtott népi demokratikus államunknak. Így lett – 24 évvel ezelőtt – a magyar-szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés a magyar nép szabadságának, függetlenségének első törvényes és nemzetközi érvényű dokumentuma. Önbizalmat, biztonságot adott a háborútól sokat szenvedett és bizonytalanságban élő népünknek.
A népünk tragédiáját előidéző ellenforradalmi kormányok mindig nemzeti nosztalgiát hirdettek. Arra hivatkoztak, hogy a magyarságnak nincsenek rokonai a környező népek között, nyelvünk nem hasonlít a többi népek nyelvéhez, vagyis egyedül vagyunk. A Horthy-rendszer ebből a nemzeti bánatból soviniszta politikát kovácsolt a körülöttünk élő népekkel szemben.
A horthysta, ellenforradalmi uralkodó osztály számára elképzelhetetlen volt, hogy egy olyan kis állam, mint Magyarország, a nemzeti szuverenitás tiszteletben tartása alapján szövetségi viszonyba kerülhet egy, az egész emberiség tiszteletével és elismerésével övezett nagyhatalommal.
Ez a nagy jelentőségű okmány, amely nemzeti életünknek, függetlenségünknek dokumentuma lett, egyben egy új államok közötti szövetség, a szocialista államok szövetsége kialakulásának kezdete volt Európában. Mindez azt bizonyítja, hogy a második világháború után felszabadult államok oldalán már 25 évvel ezelőtt – mint ahogy ma is – egyenrangú félként állt a hatalmas Szovjetunió. Örökre megszűnt Magyarországnak az a függő viszonya, szolgai kapcsolata, amely a monarchia alatt, az első világháború előtt Ausztriával, később pedig a hitleri Németországgal kötötte össze.
Emlékezzünk arra, hogy még a háború alatt, 1944. december 21-én, amikor még a fél ország és fővárosunk is a német megszállók kezében volt, a Szovjetunió kormánya lehetővé tette, hogy a felszabadult területen megalakuljon az Ideiglenes Nemzetgyűlés, amely a magyar állami szuverenitás kizárólagos képviselőjének nyilvánította magát. Másnap, december 22-én megalakult az új kormány, és néhány nap múlva megkezdődtek a fegyverszüneti tárgyalások.
Mindez ma már természetesen történelem. De emlékeznünk kell arra is, hogy a Szovjetunió már akkor is bízott népünkben. Lehetővé tette, hogy a magyar nép önállóan hozzákezdhessen hazája új politikai, társadalmi, gazdasági berendezkedése megalapozásához, felépítéséhez.
Mindez negyedszázaddal ezelőtt történt. Az egyezmény aláírása, és a hazánkban végbement nagy társadalmi átalakulás lehetővé tette, hogy az 1948-ban megkötött szerződést 1967. szeptember 7-én újabb 20 évre meghosszabbíthassuk. Országgyűlésünk ezúttal is törvényerőre emelte a barátsági szerződést.
Az elmúlt negyedszázad során a magyar nép életéből, a mindennapi munkájából fakadó tapasztalatok tanúsítják, hogy országunk függetlensége és szocialista fejlődése szempontjából szinte felmérhetetlen jelentőségű ez a szerződés, amelynek évfordulóját most ünnepeljük.
Mi magyarok büszkék vagyunk a szovjet néphez fűződő testvéri barátságunkra és arra az őszinte viszonzásra, amelyet az élet minden terén tapasztalunk a Szovjetunió Kommunista Pártja, a Szovjetunió kormánya és a szovjet nép részéről.
Együttműködésünk és azok a közös célok, amelyeket a szerződés tartalmaz, nem irányulnak más népek ellen. Ellenkezőleg, nemzeti ügyünk mellett jól szolgálják a közös ügyet: a szocialista világrendszer országainak, valamint a demokrácia, az egyetemes társadalmi haladás érdekeit.
Szerződésünk minden tekintetben összhangban van a nemzetközi joggal, az ENSZ Alapokmányával. Gyakorlati megvalósítását garantálja az a tény, hogy magyar és szovjet oldalon egyaránt a dolgozók széles tömegei tevékenykednek az elhatározások valóra váltásán. Munkások, parasztok, értelmiségiek életükben, munkájukban tapasztalhatják, hogy a magyar-szovjet barátság és együttműködés hozzájárulást, biztonságot jelent a fejlődéshez, ahhoz a nagy építőmunkához, amelyet a szocializmus megteremtéséért folytatunk.
Politikai kapcsolataink legfőbb jellemvonása a közvetlen barátság, kölcsönösen szívélyes testvéri, elvtársi szövetségi viszony, egyetértés a nemzetközi politikában, a nemzetközi munkásmozgalom minden lényeges kérdésében. Kádár és Brezsnyev elvtárs a február 11-14-én lezajlott tárgyaláson kölcsönösen tájékoztatták egymást pártjaink tevékenységéről, gazdasági építőmunkánkról, azokról a közös erőfeszítésekről, amelyeket a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja tesz a szocialista országok együttműködéséért, a nemzetközi munkásmozgalom egységének erősítéséért. A nyugati tőkésállamok képviselői ilyen tárgyalási hírek hallatára azon töprengenek, miként lehet az, hogy megint megegyeztek, mert náluk ilyen egyenrangú tárgyalások kis és nagy államok között szinte elképzelhetetlenek. Náluk az a természetes, hogy a nagy halak felfalják a kicsiket.
Ez utóbbi kapcsán szeretnék néhány szót szólni gazdasági együttműködésünkről, mivel közismert, hogy a gazdasági kérdések érintik legközvetlenebbül a dolgozókat.
A magyar-szovjet gazdasági kapcsolatok hazánk felszabadításától kezdve mindjobban kiszélesedtek, és ma már kiterjednek a magyar népgazdaság minden fontos ágazatára. Ezek a kapcsolatok eddig is és a jövőben is szocialista fejlődésünk biztos alapját jelentik. Ezeket a kapcsolatokat mással pótolni nem lehet.
A Szovjetunió népgazdasági terveink reális és biztonságos megvalósításához sokféle nyersanyagot, gépeket, berendezéseket szállít. Cserébe Magyarország ipari termékeket, gépeket, műszereket, elektrotechnikai termékeket, gyógyszereket, konzervipari termékeket szállít. Ugyanakkor számos iparágunk rekonstrukciójához, új gyárak, üzemek építéséhez is a Szovjetuniótól vásárolunk berendezéseket. Nemrég több ilyen hosszú évekre szóló együttműködési egyezményt kötöttünk a Szovjetunióval.
A megállapodás jelentőségének érzékeltetésére hadd említsek néhány adatot is. Az egyezmények szerint 5 év alatt külkereskedelmi forgalmunk a Szovjetunióval további 60 százalékkal nő. A múlt évben 1 milliárd 647 millió rubel volt a szovjet-magyar külkereskedelmi forgalom értéke.
Az 1948-ban megkötött barátsági egyezmény aláírása óta a magyar szovjet kereskedelmi forgalom több mint 50-szeresére emelkedett. Mint ahogy már említettem, a jövőben tovább bővülnek a Szovjetunióval termelési kapcsolataink. Mind nagyobb a hosszú évekre megkötött kooperációs egyezmények száma.
Néhány napja írtuk alá a vasúti szállítási egyezményt, amelynek értelmében ez évben 12 millió tonna áru szállításában állapodtunk meg. Ez mintegy harmincszorosa az 1948-ban szállított árumennyiségnek. És folytathatnám tovább a példákat.
Pártunk Központi Bizottsága, kormányunk nagy figyelmet fordít arra, hogy ezeket az egyezményeket, a szerződésben vállalt kötelezettségeinket hiánytalanul teljesítsük.
A magyar-szovjet barátság és együttműködés nemcsak a nemzetközi politikában, a gazdasági életben nyilvánul meg, hanem a tudományos, kulturális kapcsolatokban is.
A Magyar Tudományos Akadémia mind eredményesebben működik együtt a szovjet rokon intézményekkel. Az akadémiák között is mind intenzívebb munkamegosztás alakul ki.
És ha már itt tartunk, hadd emlékeztessem az elvtársakat arra, hogy nemrég értesülhettek a sajtóból a Magyar-Szovjet Kulturális Kormányközi Bizottság budapesti üléséről. Itt is számos, a kölcsönösség jegyében megoldható kérdés került napirendre, egyebek között az, hogy növekszik a kulturális érdeklődés mindkét ország dolgozói részéről. Ezt az igényt igyekszik kielégíteni a Kormányközi Bizottság. Gazdag programot dolgozott ki: neves szovjet színházak, zenekarok, táncegyüttesek lépnek fel nálunk, egymás után mutatják be a régi és az új képzőművészeti alkotásokat. Mind szervezettebb az együttműködés filmgyáraink és a könyvkiadók között is.
A közoktatásban és a felsőoktatásban is jelentős a fejlődés. 1972-ben és 1973-ban is 250-250 magyar ösztöndíjas hallgató kezdi meg 4-5 éves tanulmányait a Szovjetunióban. A nyári termelési gyakorlatokon 1200 egyetemi és főiskolai hallgató cseréjét valósítja meg a két szakminisztérium. Így például tőlünk 400 orosz szakos egyetemi, főiskolai diákot féléves szovjetunióbeli kiképzésre és közös táborozásra küld a Művelődésügyi Minisztérium. De hosszan lehetne még sorolni azokat a megállapodásokat és eredményeket, amelyeket a tudomány, a kultúra és a közoktatás, felsőoktatás tekintetében elértünk.
Ezek után – ha csak néhány utalással is – meg kell említenem szervezetünk helyét, szerepét is az együttműködésben. A magyar-szovjet barátság és egymás kölcsönös megismerésének társadalmi szervezete a mi társaságunk. A Szovjetunióban is sok ezer tagja van a Szovjet-Magyar Baráti Társaságnak. Egész üzemek, iskolák, intézmények kollektívan lépnek be a Társaság soraiba, hogy megismerhessék a szocializmust építő magyar nép életét.
Fontos kötelessége a Magyar-Szovjet Baráti Társaság magyar tagozatának, nekünk mindannyiunknak, hogy hatékonyan közreműködjünk abban, hogy a hatalmas Szovjetunió népei mindjobban megismerjék a szocializmust építő Magyarország eredményeit.
Ez a követelmény önmagában is igazolja, hogy a Magyar-Szovjet Baráti Társaság fontos szerepet tölt be a két ország kulturális és gazdasági kapcsolataiban. Sokirányú tevékenységével kielégíti a dolgozók között azt a széles körű érdeklődést, amely a Szovjetunió iránt megnyilvánul.
Nagy örömünkre szolgál, hogy az 1972-1973-as évekre kötött megállapodások újabb lehetőséget adnak Társaságunknak mindkét országban arra, hogy kölcsönösen megismerjük egymást.
Biztató ígéret erre az is, hogy a Magyar-Szovjet Baráti Társaság közelmúltban szervezett rendezvényeinek nagy sikere volt országunkban. Ezek közé tartoztak a felszabadulásunkhoz kapcsolódó szovjet-magyar kulturális rendezvények, a Lenin-centenárium jegyében végzett közös akciók, a hős szovjet városokról való megemlékezések, a szovjet űrkutatás bemutatása és azok a kiállítások, amelyeken a Szovjetunió eredményeit, a szovjet emberek életét, munkáját ismertetjük meg a magyar dolgozókkal.
Nagyon hasznos formája kapcsolataink erősítésének a testvérvárosok között kialakult mozgalom, amikor is magyar és szovjet városok vezetői, intézményei, vállalatai munka- és személyi kapcsolatba lépnek egymással. A szocializmus építése mellett összeköt bennünket az a közös szándék, hogy vívmányainkat megoltalmazzuk. Nagyon örülünk annak, hogy a magyar és a szovjet fegyveres erők mind szorosabban együttműködnek, hogy a magyar és a szovjet katonák között mind szorosabb a barátság, akik nemcsak a fegyveres kiképzésben tesznek közös erőfeszítéseket, hanem olyan természeti csapások kivédésében is, amilyen a nagy árvízveszedelem volt.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!