(idézet: Apró Antal – A szocializmus építésének útján – 1975)
Amióta végleg elhallgattak a második világháború fegyverei, immár ez a 27. békés karácsony Európában. Ez a béke a világ fejlődésének új korszakát hozta.
A marxizmus-leninizmus, korunk forradalmi elmélete és társadalmi gyakorlata az elmúlt 27 esztendő során tovább gazdagodott. Éveink a szocialista világrendszer létrejöttének, erősödésének jegyében teltek el. Barát és ellenség számára egyaránt bebizonyosodott, hogy világrendszerünk életereje, fejlődőképessége tartós és a történelem formálója lett igen bonyolult nemzetközi viszonyok között.
A Szovjetunió és a szocialista országok népei együttes erővel teremtették meg a szocialista építéshez szükséges békés körülményeket, a kedvező nemzetközi feltételeket. A Szovjetunió külpolitikájának legfőbb célja, hogy a többi szocialista országgal együtt a jövőben is biztosítsa a szocializmus és a kommunizmus felépítéséhez szükséges nemzetközi feltételeket, s hogy ennek során szüntelenül erősödjék a szocialista országok egysége és erősödjenek a szocialista világrendszer pozíciói nemzetközi méretekben.
Hazánk a szocialista világrendszer létrejötte óta tagja e történelemformáló testvéri közösségnek. Nemzetközi tevékenységünk fő célja – mondotta Kádár János elvtárs a Központi Bizottság beszámolójában pártunk X. kongresszusán -, hogy biztosítsuk népünk számára a szocialista munka külső feltételeit, valamint, hogy erőnktől telhetően védjük és szilárdítsuk a nemzetközi küzdőtéren a történelmi haladás, a nemzeti függetlenség és a béke pozícióit.
Éppen azért a Magyar Népköztársaság fejlődő és bővülő politikai, diplomáciai, gazdasági és kulturális kapcsolatban áll valamennyi szocialista országgal. Hazánkat szoros szövetségi kapcsolat fűzi a szocializmust, a békét védelmező Varsói Szerződés Szervezetének tagállamaihoz, továbbá az idén elfogadott Komplex Program alapján fejlődő KGST tagországaihoz.
Az elmúlt negyedszázadban felgyorsult a történelmi fejlődés, a szocialista világrendszer a haladás döntő tényezőjévé vált. Világrendszerünk léte, növekvő tekintélye ma már kihat a tőkésországok belső és egymás közötti viszonyára, az imperializmus politikájára is. A szocialista országok példája a gyakorlatban bizonyítja az új társadalmi rend magasabbrendűségét. Ugyanakkor szemmel látható távlatként tárja az egész világ elé az emberiség szocialista jövőjét.
Szocialista világrendszerünk fő ereje a Szovjetunió. Éppen ezért a szocialista Magyarország építésének, hazánk fejlődésének valóságos életeleme a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolataink állandó fejlesztése. A Szovjetunió felszabadításunk pillanatától kezdve segítette fiatal, demokratikus államunkat politikailag és gazdaságilag talpra állítani. Az új forint megteremtése annak idején szovjet segítséggel vált lehetővé, a Szovjetunió nyújtott támogatást a szocialista iparosítás és a tervszerű gazdálkodás megvalósításához. És bármikor, ha népünk erejét meghaladó nehézségekkel küzdött, a Szovjetunió testvéri támogatását élvezhettük, így a magyarországi ellenforradalom leverésekor is. Népünk a legnehezebb helyzetekben érezhette és látta, mit jelent számára a szovjet nép barátsága.
Közismert hazánk népgazdaságának nyílt jellege. Éppen azért eddig is fontos volt, a jövőben pedig mindinkább növekszik a magyar-szovjet kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok jelentősége. Az elmúlt öt esztendőben a Szovjetunióból származó importunk kétharmadát nyersanyagok tették ki. Összes anyagbehozatalunknak több mint 40 százaléka a Szovjetunióból származik. A hazánkban felhasznált vasérc 84, a fenyő fűrészáru 75, a kőolaj 64, a nyersfoszfát, és a bányafa 100 százalékát a Szovjetunióból importáltuk.
Különösen örvendetes számunkra, hogy külkereskedelmi kapcsolatainkon túlmenően a kooperáció, a szakosodás és a műszaki-tudományos együttműködés terén is jelentős az előrehaladás. Ennek eredményeként fejlődhetett gyors ütemben alumíniumiparunk. Most pedig bővülő kooperációt valósítunk meg a közúti jármű-, az olefin- és a számítástechnikai program keretében is.
A szocialista országok gazdasági együttműködésének fejlődésével párhuzamosan lehetőség, kínálkozik arra, hogy a Szovjetunióval és a többi baráti országgal mind változatosabb együttműködési formákat alakítsunk ki. Ez a folyamat politikai és gazdasági szempontból egyaránt rendkívül fontos. Hiszen a szocialista országok fokozatosan olyan gazdasági integrációt képesek megvalósítani, amely valamennyiüknek nagy anyagi előnyöket, a műszaki-tudományos haladásban pedig tekintélyes időnyerést biztosít. Éppen ezért támogatjuk a KGST-ben folyó együttes munkát, hogy mielőbb és minél sokoldalúbban valósuljon meg országaink önálló nemzeti gazdaságainak szocialista integrációja.
Országaink között az együttműködés – a gyors ütemű gazdasági fejlődés mellett – elősegítette a dolgozó tömegek élet- és munkakörülményeinek állandó javulását, a reálbérek emelkedését. A szocialista országokban gyorsult – a nemzetközileg is a legmagasabbak közé tartozó – lakásépítkezés üteme, javultak a táplálkozási viszonyok. Tömegesen használják az olyan tartós fogyasztási cikkeket, mint a háztartási mosógép, a hűtőszekrény, a rádió, a televízió stb.
Közös érdekünk, hogy a testvérpártok és a szocializmus világrendszerét alkotó államok folyamatosan és hatékonyan egybehangolják külpolitikai tevékenységüket. Ahogyan együtt haladunk az új gazdasági és társadalmi rend, valamint egész világrendszerünk építésében, erősítésében, ugyanúgy együtt kell haladnunk az építést lehetővé tevő nemzetközi feltételek megteremtésében is. Ez az összehangolás valójában valamennyi szocializmust építő ország népeinek és a nemzetközi munkásmozgalomnak együttes érdeke.
A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Magyar Népköztársaság Kormánya ezt az internacionalista utat járja. Pártunknak és kormányunknak korunk alapvető nemzetközi kérdéseiben képviselt állásfoglalásait az határozza meg teljesen egyértelműen, hogy szocialista ország, a Szovjetunió szövetségese, a Varsói Szerződés tagországa vagyunk – állapította meg pártunk X. kongresszusa.
Külpolitikai együttműködésünk fontos kerete az ENSZ, valamint más nemzetközi szervezetek, ahol a szocialista országok együttesen szállnak síkra a béke és a biztonság megerősítéséért.
Amióta a szocialista országok felvetették az összeurópai biztonsági értekezlet gondolatát, gyökeresen megváltozott a helyzet kontinensünkön. Ma már nincs ellenzéke az európai biztonsági és együttműködési konferenciának. Azok az imperialista körök, amelyek változatlanul félnek az európai értekezlettől, már csak az időhúzás taktikájával kísérleteznek. Az európai biztonsági értekezlet gondolatát magáévá tette a kontinens egész közvéleménye, az európai államok nagy többsége, köztük a NATO-országok, az Egyesült Államoktól erősen függő kormányok egész sora.
Milyen tényezőknek köszönhető ez a viszonylag rövid idő alatt elért gyökeres változás? Mindenekelőtt annak, hogy a szocialista külpolitika helyes álláspontot képviselt, célul tűzve ki a néptömegek és az államok biztonság iránti igényének kielégítését. Hiszen Európa ma még nem a béke és a biztonság bázisa, amint ezt a konferencia ellenfelei állították. A második világháború utáni Európán súlyos nyomokat hagytak a hidegháborús évek. Az a tény, hogy vezető imperialista körök vonakodnak elismerni az európai határokat, s ma még Európában farkasszemet néz egymással a világ két legerősebb katonai csoportosulása, a Varsói Szerződés és a NATO, bizonytalanná tette a kontinens helyzetét. S mindezen túl: Európa megkülönböztetett világpolitikai szerepe is szükségessé teszi, hogy éppen itt törekedjünk az elérhető legnagyobb stabilitásra, biztonságra. Nem szorul bizonyításra, milyen katasztrofális következményekkel járna mindenfajta fegyveres konfliktus Európa területén.
A szocialista külpolitika igazsága azonban nem spontán érvényesült. Az elért eredményekben döntő szerepet játszott a szocialista országok, a Varsói Szerződés tagjainak hosszú évek óta folytatott összehangolt, sokirányú együttműködése, diplomáciai akciója. Nyilvánvaló, hogy mindebben a Szovjetunió különlegesen fontos szerepet töltött be. Ámde a Szovjetunió megkülönböztetett jelentősége a legkevésbé sem szorítja háttérbe a szocialista országok együttműködését. Ellenkezőleg! Éppen a Szovjetunió nemzetközi tekintélye, gazdasági és katonai hatalma teszi lehetővé, hogy a szocialista közösség tagjai eredményesen és megfelelő súllyal szólhassanak bele a világ dolgainak alakításába. Ismeretes, hogy az európai biztonsági értekezlet összehívásának egyik első okmánya Budapesti Felhívás néven vonult be a történelembe.
Az európai helyzet kedvező alakulását azonban nemcsak a biztonsági értekezlet gondolatának térhódítása jelzi. A szocialista országok együttes fellépése szerencsésen találkozott egyes tőkésországok vezető köreinek növekvő józanságával, realitásérzékével. Ez lehetővé tette, hogy a békés egymás mellett élés elvei alapján valamelyest csökkenjen a szembenállás a szocialista és a tőkés világ között.
De még ennél is többről van most szó. Megkülönböztetett fontosságú hozzájárulás az európai feszültség csökkenéséhez az az egyezménysorozat, amely a második világháború legnyomasztóbb örökségének, a német problémának a rendezését segíti elő. A Szovjetunió és Lengyelország szerződései Nyugat-Németországgal a szerződéskötő országok egymás közötti kapcsolatait illetően rögzítik az erőszakról való lemondás elvét, valamint a második világháború után létrejött európai határok sérthetetlenségét. A moszkvai és a varsói szerződés így alappillére lehet az európai biztonsági rendszernek, és döntő csapást mérhet mindazokra az európai és tengerentúli körökre, amelyek ma is fennen hirdetik, hogy az adott európai helyzet, a status quo elfogadhatatlan és ilyen vagy amolyan módosításra szorul.
Ezt a szerződésrendszert egészítette ki a Nyugat-Berlinről kötött négyoldalú megállapodás, amelyet viszonylag rövid időn belül követett a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság, illetve a Német Demokratikus Köztársaság és a nyugat-berlini szenátus közötti egyezmény. E megállapodások megmutatták, mennyire igaza van a szocialista külpolitikának, a budapesti felhívásnak, amikor hangoztatja, hogy nincs olyan bonyolult és ellentétes érdeket érintő kérdés, amelyet ne lehetne tárgyalások útján megnyugtató módon rendezni, ha megvan a felek erre irányuló szándéka.
Nyugodtan mondhatjuk, most a 27. békés karácsony ünneplése alkalmából, hogy Európában nemcsak általánosságban javult a politikai légkör, de lényegében közelebb kerültünk a nagy fontosságú politikai kérdések megoldásához is. Mindez nem jelenti azt, hogy a feszültség fenntartásában érdekelt körök máris letették a fegyvert. További együttes erőfeszítésekre lesz szükség 1972-ben is, de optimisták lehetünk. Az európai biztonsági értekezlet gondolatát magáévá tette kontinensünk közvéleménye, és óriási tábora van annak az elgondolásnak, hogy a vitás kérdéseket kizárólag békés eszközökkel kell megoldani, és mindenkinek tartózkodni kell a fenyegetőzéstől vagy az erőszak alkalmazásától.
Magyar Nemzet, 1971. december 25.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!