A népi demokrácia emberséges átmeneti forma a kapitalizmusból a szocializmusba!
A kapitalizmusból a szocializmusba való átmeneti társadalomban, a népi demokráciában, a demokratikus erők összefogásával a fasiszta diktatúra, a kapitalista osztály-önkényuralom megakadályozása és a szocializmus lehetőségeinek megteremtése, majd megvalósítása a cél. Ez azonban csak a következetesen marxista-leninista kommunista párt vezetésével valósítható meg eredményesen. A kapitalizmusban lehetetlen a népi demokrácia megvalósítása, mert képtelen elfogadni a következetesen objektív tudományos világnézetet.
A kapitalizmus képtelen eljutni a szocialista demokráciába és nem is akar. A kapitalizmusban nem lehetséges a valódi, a gazdasági-politikai-társadalmi egyenlőségen alapuló, az egész dolgozó nép, az egész társadalom számára számára a valódi demokráciát megvalósítani. A fasizmusra éppen ezért van szüksége a kapitalizmusnak, hogy megakadályozza a valódi, a gazdasági-politikai-társadalmi egyenlőségen alapuló demokráciát, a szocialista demokráciát.
Az emberiség legnagyobb gondolkodói az emberré válásért valójában a kommunizmusért harcoltak!
A szabadságért, az emberi jogokért, a (valódi) demokráciáért, a polgári demokratikus szabadságjogokért, a következetesen objektív tudományos világnézetért az emberiség legnagyobbjai küzdöttek, a fejlődés nagyon sok áldozattal járt, a reakció a történelem folyamán végig tombolt és most is ezt teszi. Ez végül is teljességében a szocializmusban, majd a kommunizmusban valósulhat meg, mert ezek a szocializmus értékei közé tartoznak, ezt a kapitalizmus következetesen nem valósíthatja meg, mert bérrabszolgatartó társadalom.
A kapitalizmus lényege röviden!
A kapitalista termelési mód lényege az, hogy a saját érdekben szabadon lehet vállalkozni, ehhez szükségszerűen az emberben megtalálható munkaerőt, a bérrabszolgát és egyéb termelési tényezőt is lehet vásárolni. A megvásárolt munkaerő által termelt áru a saját haszonra értékesíthető, ezáltal kizsákmányolással értéktöbblethez és ez alapján a profithoz lehet jutni.
A kapitalizmusban az általános értékmérő a pénz, szinte minden érték, tulajdonság a pénzzel mérhető, ami a vállalkozás szabadságával nagyon megkönnyíti a gyors fejlődést. Ez egy nagyon egyszerű és átlátható modell, ami az individualista erkölccsel az egyéni érdek alapján, a vállalkozás szabadságával létrehozta a modern gazdaságot.
„A tőkés kizsákmányolás a kizsákmányolás előző formáitól: a rabszolgatartó és a hűbéri kizsákmányolástól eltérően, burkolt jellegű. Amikor a bérmunkás eladja munkaerejét a kapitalistának, első pillantásra ez az ügylet árutulajdonosok közötti szokásos ügyletnek tűnik, árunak pénzre való szokásos kicserélésének, amely az értéktörvénnyel összhangban megy végbe. Ám a munkaerő adásvétele csupán külső forma, amely mögött az rejtőzik, hogy a kapitalista kizsákmányolja a munkást, hogy a vállalkozó ellenérték nélkül elsajátítja a munkás meg nem fizetett munkáját. … A kapitalizmus csak akkor engedi dolgozni, tehát élni a bérmunkást, ha az bizonyos ideig ingyen dolgozik a tőkésnek. Ha a munkás otthagyja az egyik tőkés vállalatot, legjobb esetben is csak egy másik tőkés vállalathoz kerülhet, ahol ugyanúgy kizsákmányolják. Marx a bérmunka-rendszernek mint a bérrabszolgaság rendszerének leleplezése során azt mondotta, hogy a római rabszolgát láncok, a bérmunkást láthatatlan szálak kötik tulajdonosához. Ez a tulajdonos a tőkésosztály a maga egészében.” – Politikai gazdaságtan
„Tulajdon: az anyagi javak elsajátításának történelmileg meghatározott formája, amelynek az emberek között a társadalmi termelés folyamatában kialakult viszony fejeződik ki. A tulajdon különféle formáiban az osztályoknak, csoportoknak a termelési eszközökhöz való viszonya nyilvánul meg. A tulajdon fejlődését a termelőerők fejlődése határozza meg. A termelési mód változása a tulajdon formáinak megváltozásához vezet. A tulajdon különböző formái ugyanakkor a munkamegosztás fejlődésének a fokozatai.
A társadalom történetében két alapvető tulajdon-formát ismerünk: a társadalmi és a magántulajdont. Az ősközösségi rendben és a szocializmusban a társadalmi tulajdon uralma jellemző. A magántulajdon a rabszolgatartó rendben, a feudalizmusban és a kapitalizmusban áll fenn. A magántulajdon jellege a három társadalmi formában más és más. A magántulajdonnal függ össze a társadalom osztályokra tagozódása, az osztály- és nemzeti ellentétek megjelenése.
Az uralkodó tulajdon-forma megalapozza egy bizonyos osztály uralmát. A magántulajdon megsemmisítése, a társadalomnak a társadalmi tulajdon alapján való megszervezése az antagonisztikus ellentétek felszámolásához, az osztálykülönbségek megszüntetéséhez vezet.” – Marxista fogalomlexikon
A kapitalizmus a szabadság, az élősködés és a bérrabszolgaság ellentmondásos világa
A profit azonban – a jelentősebb tőkés vállalkozásokban alapvetően, általában nem a vállalkozó munkájának az eredménye, hanem zömmel a proletárok kizsákmányolásával törvényesen jön létre, ez is hozzátartozik a kapitalizmus szabadságához, sőt ez az élősködés erkölcsös a kapitalizmusban. Az individualista vállalkozói szabadsággal azonban szükségszerűen az élősködés, a felsőbbrendűség is megvalósul, ami kevesek érdekében, a többség emberi jogainak, szabadságának, demokráciájának, az emberi méltóságának a kárára történik. Bár az is igaz, hogy enélkül nem fejlődhetett volna ki a szocializmushoz szükséges modern gazdaság.
A szocializmusban megszűnik a munkaerő vásárlásának a szabadsága, így válnak teljessé az emberi jogok, a valódi demokrácia, a valódi szabadság, az emberi méltóság megvalósulása, az ember már nem lehet szolga és nem lehet rabszolga sem. De ez csak a kapitalizmusnak köszönheti a lehetőségét, nélküle ez nem jöhetne létre, enélkül a termelőerők nem fejlődhetnek ki a szocializmushoz szükséges szintre.
A vállalkozások a népi és a szocialista demokráciában
A szocializmusban a vállalkozások alapvetően a társadalom szükségleteinek a kielégítése érdekében jöhetnek létre, de bérrabszolgaság nélkül, a termelőeszközök és az erőforrások közösségi, kollektív birtoklásával, népgazdasági, sőt világméretű tervszerű szervezésével és működésével. Valójában ez a szocializmus világméretű megvalósulásával fog valósággá és érthetővé válni. Ha addig ki nem pusztul az emberiség!
A szocializmusban a termelőeszközök közös kollektív tulajdona és kollektív működtetése ront az egyéni érdekeltségen, az egyéni jövedelmezőségen, mert szükségszerűen romlik a verseny lehetősége, motiváló ereje, így ezen az alapon az egyéni érdek és a jövedelmezőség hajtóereje.
De csak ezen a módon lehet elkerülni a szélsőségesen megosztott emberiség embertelenségét, csak ezen a módon lehet a következetesen objektív tudományos világnézetre alapozottan szervezni a világgazdaságot, az emberséges tudatos társadalmat, csak így lehet elkerülni a pusztulást, a fasizmust, csak így lehet gondolkodó emberré válni.
A fejlett világméretűvé váló szocializmusban azonban már nem is kell a létfeltételekért kíméletlenül versenyezni, ezért nem kell harcolni már, bár alapvetően még a munka szerinti a jövedelmezőség, ami versenyre késztet, motivál. A kommunizmusban a fejlett termelőerőkre alapozottan a létfeltételekért folyó verseny teljesen értelmetlenné feleslegessé válik, mert mindenkinek alanyi jogon jár a létfeltételeinek a kielégítése.
A szocializmusban a fejlődés mértékében már a megvalósulás irányába halad a szükségletek szerinti elosztás, egyre több szolgáltatás, termék válik ingyenessé, támogatottá, de csak a kommunizmusban válhat ez teljessé, a termelőerőknek ehhez fejlődnie kell és megfelelően magas szintet kell elérnie.
Amíg kevés a létfeltételhez szükséges javak mennyisége, mert nem eléggé fejlettek a termelőerők, addig a verseny a domináló és ez a gazdaság fejlődésének a motorja, így az egyéni vállalkozó szellemű verseny a meghatározó. Ez azonban nem kedvez a szocializmus közösségi szellemének. A szocializmusban ez jelentős probléma a fejlődésben, de kedvez a valódi demokráciának. A szocializmusnak ezt a problémát is humánusan kell megoldania, ez nem kis feladat, azonban a fejlődéshez a versenyszellemre (az individualizmusra) feltétlenül szükség van.
Ezért a népi demokrácia „kapitalizmusa” a szocialista típusú tudatos kollektív gazdasággal együtt kedvezőbb lehet a fejlődésre, mint a tiszta szocialista modell, amíg a kapitalizmus gazdasági modell fejlődőképes, működőképes és még fejletlen a népgazdaság és a társadalmi tudat. De ez csak a marxista-leninista kommunista párt vezetésével lehet működőképes, mert következetesen felhasználja a dialektikus és történelmi materializmus társadalomtudományát és a többségben lévő dolgozók, de valójában az egész nép, az egész társadalom érdekét képviseli.
Amíg a kapitalizmus hívei nem hajlandók a következetesen objektív világnézet elfogadására és ez alapján cselekedni, addig a társadalmi katasztrófák a termelőerők fejlődésével, a szocializmus megvalósításának az elmulasztásával egyre hatalmasabbakká válnak, mert a társadalom dolgaiban a vak véletlennek a hatása egyre jelentősebb. Ez a világnézet váltás nagyon nehéz, mert a kapitalizmus jobboldali felsőbbrendű erkölcse, az egyéni érdeke, a hatalom osztály-önkényuralmi szinten való megvalósulása és ennek a felismerése ezt nagyon gátolja, lehetetlenné teszi.
A kapitalista modell individualizmusa erre nem képes, nem alkalmas, mert alapvetően a vállalkozó tőkésosztály egyéni önző érdekeit valósítja meg, ami a dolgozó proletárok, az emberiség kárára a minél nagyobb profit kizsákmányolással történő megszerzése. Bár ezt a szociális demagógiával, a társadalmi tudat manipulálásával igyekszik elfedni. Ez azonban egyenes út a katasztrófába, a pusztulásba!
„A szocialista gazdaságirányítás alapelve a demokratikus centralizmus, ami azt jelenti, hogy a szocialista gazdaság csak a társadalom központi irányítása mellett működhet, de a helyi szerveknek, gazdasági egységeknek, a társadalom tagjainak lehetőségük van gazdasági döntésre, illetve maguk is részt vesznek a döntések meghozatalában. Ennek megfelelő a gazdaságirányítás szervezete. Alapegység a vállalat, amely mind gazdaságilag, mind szervezetileg önálló. … A gazdasági verseny az árutermelés természetéből következik. A kapitalizmusban a másik fél kiszorítására, tönkretételére irányuló konkurenciaharcban testesül meg. A szocialista gazdaságban is van gazdasági verseny, ennek körülményeit a szocialista állam a tervgazdaság feltételének megfelelően szabályozza.” – Marxista fogalomlexikon
Ösztönösség és Tudatosság: a történelmi materializmus kategóriái, amelyek az objektív történelmi törvényszerűség és az emberek céltudatos tevékenysége közötti viszonyt jellemzik. Ösztönös a társadalmi fejlődés akkor, amikor az objektív törvények nem tudatosodnak, nincsenek az emberek ellenőrzése alatt és gyakran a természeti elemek romboló erejével hatnak, az emberek tudatos cselekedetei pedig nem a kitűzött célok megvalósításához vezetnek, hanem teljesen váratlan következményeket idéznek elő. Tudatosságról akkor beszélünk a történelmi tevékenységben, amikor az emberek a társadalmi fejlődés általuk felismert törvényeire támaszkodva cselekednek, és tervszerűen irányítják a fejlődést céljaik megvalósítása érdekében.
A szocializmust megelőző társadalmi alakulatok többnyire ösztönösen fejlődtek. A kommunista párt vezette munkásosztály hatalomra jutásával, a termelési eszközök társadalmasításával a történelemben új korszak kezdődik: a tudatos történelmi alkotás korszaka. De ez a különbség emberek történelmi tevékenysége között nem abszolút. Az emberek a szocializmust megelőző társadalmi alakulatokban is támaszkodtak – természetesen különböző mértékben – a történelem objektív törvényeire, fokozatosan felismerték a történelmi szükségszerűség megnyilvánulásait. Ugyanakkor a szocializmusban is megmaradnak az ösztönösség elemei, a társadalomtudomány egyik-másik kérdésének kidolgozatlanságából, az objektív törvényeknek még nem teljes mértékű felhasználásából, továbbá a társadalmi tudatnak a társadalmi léttől való elmaradásából következően.” – Marxista fogalomlexikon
„A szocialista vállalatok közötti viszony nem a konkurencia viszonya, mint a kapitalizmusban, hanem az országos feladatok teljesítése érdekében létrejött együttműködés. … Az egyszemélyi vezetés az állami szocialista vállalatok és intézmények igazgatásának módszere, s azon alapul, hogy a dolgozók tevékenységét a munkafolyamat vezetőjének akarata irányítja.” – Politikai gazdaságtan
„A szocialista vállalatlétrejötte sohasem magánakció, hanem mindig társadalmi jellegű elhatározás eredménye. … A vállalkozás nem magánbefektetésből, hanem társadalmi (állami vagy vállalati) forrásokból fedezik azokat az alapokat, amelyek akár valamely új vállalat létesítéséhez, akár a meglevők bővítéséhez szükségesek. … a szocialista vállalat élén álló vezető egy személyben a társadalmi érdek érvényesítésére hivatott állam megbízottja, de ugyanakkor a vállalati kollektíva érdekeinek képviselője is. … A szocialista vállalat nyeresége nem profit, hanem azoknak közvetlen kollektív jövedelme, akik azt saját termelőmunkájukkal létrehozták; nem az értéktöbblet felszíni jelensége, hanem az új érték egy része, illetve annak az a megjelenési formája, amelyhez előállítóik nem mint munkaerő-tulajdonosok jutnak hozzá bérként, hanem amit termelésieszköz-tulajdonosi minőségükben sajátítanák el. A nyereséget részint közvetlenül (vállalatuk útján) használják fel, részint pedig közvetve, úgy, hogy annak egy hányadát közérdekből államuk eltartására, annak rendelkezésére bocsátják. … a tőkés profit megszerzésének és növelésének belső hajtóereje az a törekvés, hogy a magánvagyont általában mint értéket szülő értéktömeget mások rovására gyarapítsák” – A szocializmus politikai gazdaságtana
„az értéktöbblettörvény, melyet a kapitalista termelési mód alaptörvényének is szokás nevezni. Ez a tőkés tulajdon viszonyok és a termelés hajtóereje, célja közötti objektív összefüggést fogalmazza meg. Azt mondja ki, hogy amennyiben a termelési eszközök tőkés tulajdonban vannak, a termelésnek közvetlen célja a profitszerzés. A tőkés azért fektet tőkét a termelésbe, és azért fejleszti a termelés technikáját, mert profitot akar szerezni. Sőt a minél nagyobb profitra való törekvés a konkurencia következtében létkérdés a számára. … A minél nagyobb profit elérése érdekében ugyanis a tőkések nemcsak a termelés növelésére, hanem a munkásosztály kizsákmányolásának fokozására is törekednek. … A kapitalizmus alapvető ellentmondásának talaján tendencia érvényesül a termelés igen gyors ütemű növelésére, s ezzel szemben a személyes fogyasztás színvonalának viszonylag lassú ütemű emelkedésére. A kapitalizmusban ezért szükségképpen aránytalanság jön létre a termelés és a fogyasztás között.” – A kapitalizmus politikai gazdaságtana
Kádár János Marxista Elektronikus Könyvtár
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!