(idézet: Apró Antal – A szocializmus építésének útján – 1975)
Vlagyimir Iljics Lenin születésének 100. évfordulóját 1970. április 22-én ünnepli az egész haladó emberiség. E centenárium csaknem egybeesik a szocializmus fennállásának fél évszázados és a szocializmus útjára lépett demokratikus országok megszületésének negyedszázados évfordulójával, így egybeesik hazánk 25 éves felszabadulási ünnepségével is.
Ezekben a napokban a földkerekség minden pontján, így hazánkban is mély tisztelettel hajtjuk meg az emlékezés vörös lobogóját a forradalmi munkásmozgalom nagy vezéralakjának emléke előtt. Leninre, a szocialista forradalom vezetőjére, az első szocialista állam megalapítójára és a marxizmus elméletének alkotó továbbfejlesztőjére, a nagy teoretikusra emlékezik a világ.
Lehetetlen felsorolni mindazokat a tetteket, amelyekben kifejeződik a dolgozók legszélesebb tömegeinek Lenin iránti határtalan szeretete és mélységes hálája mindazért, amit tett a szocializmus győzelme, a kizsákmányolás felszámolása, a béke és a haladás ügyében. Lenin nemcsak a múlté, hanem még inkább a máé és a jövőé. Lenin műveit milliók olvassák és tanulmányozzák, több mint 50 országban 117 nyelven adják ki könyveit, elméleti munkáit. Lenin eszméi öltenek testet a kommunizmust építő Szovjetunió és a szocializmust megvalósító népi demokratikus országok gyakorlatában, de egyben az egész világ forradalmi munkásmozgalmában.
Lenin elméleti és gyakorlati tevékenysége ma már egyet jelent a szocializmus világméretű mozgalmával, a kizsákmányolás ellen harcoló százmilliók felszabadításának ügyével. Lenin tanítása alapján tudjuk megválaszolni mindazokat a bonyolult történelmi és társadalmi eseményeket, amelyeket égető kérdésként napjaink osztályharca vet fel.
Századunk minden eseménye, az elmúlt évtizedek egész forradalmi tapasztalata a legszorosabban összefügg a lenini eszmékkel, azzal a felmérhetetlen munkával, amelyet a tudományos szocializmus továbbfejlesztése és a szocializmus győzelme érdekében kifejtett. Lenin élete és gyakorlati tevékenysége pedig reális, egyedüli irányvonala minden kommunista és munkáspártnak. Ez abból következik, hogy a leninizmus nemzetközi tanítás és egységes marxista tudomány, amelyet alkotóan kell alkalmazni minden pártnak saját országa sajátos feltételeihez. Ugyanakkor a leninizmushoz való hűség a kommunista mozgalom további sikereinek záloga is.
A lenini eszmék mindenkor magukban hordták a megmerevedett szemlélet és gyakorlat elvetését. A marxizmus-leninizmus nem dogma, ha pedig nem vesszük figyelembe a marxizmusnak ezt az oldalát – mondta Lenin akkor egyoldalúvá tesszük, eltorzítjuk, holt tanná tesszük a marxizmust, megfosztjuk belső tartalmától, aláássuk legmélyebb elméleti alapját, a dialektikát. Lenin soha nem indult ki előre gyártott sémákból a szocializmus, különösen annak gazdasági kérdései megítélésénél. A társadalmi és gazdasági cselekvés gyakorlatából való kiindulás, a téves nézetek revideálása iránti bátorság, az elméleti tételek helyességének állandó kontrollja – ebben van a nagy titka annak, hogy miért bizonyultak Lenin eszméi maradandónak és miért lesznek iránymutatók a jövőre vonatkozóan is. Vagyis napjainkra még inkább érvényes az a megállapítás, hogy a marxizmus-leninizmus a szocialista építőmunkában a gyakorlati tevékenység vezérfonala, amely engesztelhetetlen minden maradiság és dogmatizmus, minden opportunizmus és liberalizmus ellen egyaránt.
Lenin a leghatározottabban fellépett minden olyan kísérlet ellen, hogy a bolsevikok tapasztalatait egyértelműen csak orosz jelenségnek tekintsék, de az olyan nézetek és törekvések ellen is, amelyek mindenben mechanikusan másolni akarták Szovjet-Oroszország tapasztalatait. Több ízben nagyon határozottan rámutatott arra: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom nemzetközi jelentőségű, de végzetes hiba volna egyszerűen utánozni a bolsevik párt gyakorlatát. Lenin felbecsülhetetlen érdeme, hogy az egyedüli helyes választ tudta megadni az élet legégetőbb kérdéseire, ezen belül is a gazdasági élet problémáira, éppen annak alapján, hogy mindent a maga összefüggésében, a körülmények állandó változásában vizsgált.
Ugyanakkor Lenin eszméje egyet jelent az internacionalizmussal, a közös összefogással, a proletariátus erejének egyesítésével. Lenin feladatul tűzte ki, hogy valamennyi nemzetiség proletariátusának legszorosabb egyesítésére kell törekedni. A munkás-nemzetköziség elvei és módszerei nélkül nem beszélhetünk leninizmusról és nem is hivatkozhatunk a lenini hagyatékra a gazdasági építőmunkában sem. A proletariátus azt támogatja – fejtette ki Lenin -, ami elősegíti a nemzeti különbségek elmosódását, a nemzeti válaszfalak leomlását, ami egyre szorosabbra fűzi a nemzetek közötti kapcsolatokat, ami a nemzetek egybeolvadását eredményezi. Ez napjaink egyik legfontosabb tanulsága. A szocialista államok érdekei – a gazdasági építésben is – egyaránt nemzetiek és nemzetköziek.
A forradalmi munkásmozgalom győzelme a munkásosztály nemzetközi összefogása nélkül éppúgy elképzelhetetlen, egy kommunista párt éppúgy nem vívhatja a maga osztályharcát elszigetelten a többi kommunista párt küzdelmeitől, mint ahogy egyetlen szocialista ország sem oldhatja meg jól a szocialista építés nagy és bonyolult feladatait a szocialista közösségtől elzárkózva. Csakis a gazdasági téren való szoros összefogás gyorsíthatja meg a múltból örökölt elmaradottság felszámolását, és csak az segítheti a gazdasági fejlődést, ami a kapitalizmussal folytatott békés versenyben való győzelemhez elengedhetetlen. Mindezek helyességét az elmúlt évek és a jelenkor tapasztalatai igazolták.
Lenin eszméi megvalósítását bizonyítja az elmúlt fél évszázad egész történelme, a szocialista országok példátlanul gyors gazdasági előretörése. Bizonyítja az a történelmi tény, hogy létrejött a szocialista gazdasági világrendszer, amellyel ma már a földkerekségen minden vonatkozásban, mindenkinek számolnia kell. A szocialista országok adják a világ ipari termelésének 38 százalékát. A szocialista országok, különösen a KGST-ben tömörült államok, nemcsak az ipari termelés volumenét tekintve értek el kimagasló eredményeket, hanem fejlődésük dinamizmusa egyben bizonyítéka a szocialista gazdaság életerejének is. Az 1950-1968. évek közötti időszakban a nemzeti jövedelem növekedése a KGST-országokban, összevetve a tőkésországok fejlődésével, a következőképp alakult:
-
A nemzeti jövedelem növekedése 1950-1968 között
Megnevezés
1950
1968
Világ összesen
100
258
KGST-országok
100
423
Tőkésországok
100
224
Közös Piac országai
100
267
A KGST-országok gyors fejlődését bizonyítja a következő táblázat is.
-
A KGST-országok és a Közös Piac országainak részesedése
néhány fontosabb termék termelésébenMegnevezés
KGST-országok
Közös Piacországai
Villamosenergia-termelés
20,5
11,7
Széntermelés
38,1
9,4
Kőolajtermelés
17,1
0,8
Acéltermelés
27,3
18,9
Kénsavgyártás
19,9
17,9
Műtrágyagyártás
29,0
22,2
Műszáltermelés
14,1
19,8
Cementtermelés
23,4
19,3
Fűrészáru-termelés
34,7
5,6
Búzatermelés
35,1
9,9
Rozstermelés
79,1
12,1
Cukorrépa-termelés
56,6
22,2
Burgonyatermelés
56,4
12,8
A szocialista országok emellett élen járnak a legfontosabb tudományágak fejlesztésében, kimagasló technikai sikereket érnek el, és a legtöbbet tesznek a dolgozó tömegek élet- és munkakörülményei megjavításáért.
A szocializmus világrendszerré válása mellett hazánk és népünk egész története igazolja Lenin tanításának helyességét. A magyar kommunista párt megalakulása óta szakadatlan harcot vív mind a baloldali álforradalmi törekvések, a dogmatizmus, mind az opportunizmus ellen. Sok áldozatot követelő tapasztalata fényesen bizonyítja a leninizmus igazságát. Vonatkozik ez a magyar Tanácsköztársaság létrejöttére, amely 1919-ben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után először a világon hazánkban döntötte meg a burzsoázia hatalmát, de igazolja az a negyedszázad is, amely felszabadulásunk óta telt el.
Külön szeretném kihangsúlyozni: pártunk forradalmi harcának minden periódusában érezte a Szovjetunió Kommunista Pártja sokoldalú, testvéri támogatását és segítségét. Már a Tanácsköztársaság első napjaiban Lenin táviratban fordult a magyar kommunistákhoz. Ebben kifejezte azt a reményét, hogy nincs messze az az idő, amikor a kommunizmus az egész világon győzedelmeskedik.
Pártunk mindenkor figyelembe vette a lenini tanításokat, a Szovjetunió Kommunista Pártja gazdag tapasztalatait, és tevékenységében érvényesítette azokat. Mindez jelentős mértékben hozzásegítette pártunkat ahhoz, hogy
– alkotóan alkalmazza a munkásosztály forradalmi elméletét és győzelemre vigye a szocializmus ügyét;
– a nemzetközi harc legbonyolultabb és legfeszültebb időszakaiban is mindenkor megtalálja a megoldáshoz, a győzelemhez vezető utat.
Pártunk eddigi egész tapasztalata igazolja a lenini tanítások helyességét. Éppen ezért pártunk joggal értett egyet a kommunista és munkáspártok 1969. évi moszkvai nemzetközi tanácskozásán Lenin születése 100. évfordulójával kapcsolatban kibocsátott felhívással, amely – többek között – Lenin műveinek tanulmányozására szólított fel. Lenin műveinek megismerése segítséget nyújt a fiatal nemzedéknek, hogy jobban lássa korunk forradalmi távlatát.
A szocializmus eszméje világméretekben mind népszerűbb, amely szorosan összefügg a szocialista országok előrehaladásával, gazdasági fejlődésével. Lenin már fél évszázaddal ezelőtt, a szocializmus kezdeti időszakában kifejtette, hogy gazdaságpolitikánkkal gyakoroljuk a legnagyobb befolyást a nemzetközi forradalomra. Ha megoldjuk gazdasági feladatainkat, akkor nemzetközi méretekben biztosan és véglegesen győztünk. Ezért a gazdasági építőmunka kérdései rendkívül nagy jelentőségre tesznek szert.
Lenin tanításai napjainkban különösen időszerűek. Ha Lenin hagyatékát valóban aktuálissá akarjuk tenni, akkor ugyanúgy kell viszonyulnunk hozzá, ahogy ő viszonyult Marxhoz: tudnunk kell a lenini módszert alkalmazva önállóan elemezni a világ új jelenségeit. Miért van erre szükség? Azért, mert Lenin nem nézhetett szembe azokkal a konkrét történelmi, társadalmi körülményekkel, illetve tényezőkkel, amelyek közepette nekünk tevékenykednünk kell. Egyszerűen azért nem, mert ezek a körülmények az ő életében még nem állottak fenn és jórészt nem is voltak előreláthatóak. Ezért nem is adhatott kész megoldást konkrét problémáinkra. Mire vonatkoztatható ez elsősorban?
a) Napjaink rendkívül gyors tudományos-műszaki fejlődésére, valóságos forradalmára. A ma társadalmát áthatja a technika gyors előretörése minden területen, ami csak egy gyorsuló folyamatként fogható fel.
b) A másik tényező: a szükségletek rendkívül gyors növekedése, az igények állandó változása, a szocialista építőmunka gyakorlatában felmerülő igen bonyolult és sokszor ellentmondásos folyamatok léte.
c) Miután a szocializmus világrendszerré vált, létrejött a szocialista országok közötti nemzetközi munkamegosztás, amely új típusú kapcsolatokat hozott létre ezen országok között. Gazdasági sikereinknek egyik alapvető forrása az volt, hogy az internacionalizmus elvei alapján összesítettük erőinket. Enélkül nem érhettük volna el azokat az eredményeket, amelyekre az előzőkben utaltam.
A szocialista országok közötti nemzetközi munkamegosztás elmélyítése, egy, a jelenleginél minőségileg magasabb fokú integráció létrehozása történelmileg szükséges és objektív folyamat. Ennek alapvető elemei, hogy a jövőben az integrációban részt vevő érdekelt országok egyeztessék gazdaságpolitikájukat, tartalmában továbbfejlesszék a népgazdasági tervek koordinációját, új útjait találják meg a műszaki-tudományos együttműködésnek, kimunkálják az egymás közötti hatékonyabb pénz- és hitelmechanizmust, a kereskedelmi kapcsolatok továbbfejlesztésének lehetőségeit és kialakítsák az eddiginél sokkal hatékonyabb formában az ipari együttműködést, a gyártásszakosítást és kooperációt, valamint a közös beruházások rendszerét.
d) Mindezen tényezők jelentkezésével egyidőben végbemegy az egyes szocialista országok nemzeti gazdasági mechanizmusának tökéletesedése is. A gazdaságilag megalapozott tudományos fejlesztési tervek iránti igény, az egész gazdálkodás hatékonyságáért viselt felelősség megnövekedése, a rentabilitásra, a minőségre való fokozott törekvés és a gazdálkodó egységeknek az eddiginél sokkal nagyobb hatásköre és önállósága: ezek azok az elemek, amelyek irányában a fejlődés felmérhető.
e) Vannak olyan tényezők is, amelyeket előre nem lehetett látni és amelyek megoldása csakis Lenin tanítása alapján, a marxizmus-leninizmus szellemében képzelhető el. Ezek természetszerűen jelentkeznek, mivel
– eltérő az egyes szocialista országok fejlettsége, különbözőek adottságaik, szükségleteik és lehetőségeik;
– napjainkban két egymással ellentétesnek látszó tendencia érvényesül, amely kifejeződik egyfelől a termelési erők nemzetközi összefonódásában, internacionalizálódásában, másfelől abban a tényben, hogy az egyes szocialista országok ma önálló nemzeti gazdasági egységet, egymástól elkülönült termelési szférát jelentenek. Tehát a termelés jelentős mértékű internacionalizálódásával és a termelési eszközök nemzeti jellegével kell számolnunk nemcsak a jelenben, hanem még a következő időszakban, hosszabb távon is.
A szocialista országok – így hazánk is – eddigi fejlődésük során figyelembe vették Lenin útmutatásait a szocialista gazdaság építésére vonatkozóan, és igyekeznek a konkrét történelmi és gazdasági körülmények közepette azokat alkotó módon továbbfejleszteni. Vonatkozik ez a szocialista iparosítás végrehajtására éppúgy, mint a szocialista országok gazdasági összefogására. Az elmúlt negyedszázad folyamán e téren is rendkívül sok történt. Létrejöttek annak feltételei, hogy a következő években az eddiginél magasabb szinten, a jelenleginél sokkal szorosabb gazdasági integrációt valósítsunk meg, amely hozzájárul mind az egyes szocialista országok, mind az egész közösség gazdasági tevékenysége hatékonyságának emeléséhez.
A magyar népgazdaság eddigi fejlődése, de különösen az utóbbi években bekövetkezett átalakulása – amely különben napjainkban is tart – szintén bizonyítéka a szocialista gazdaságirányítás alkotó továbbfejlesztésének, a közgazdasági ösztönzők megfelelő alkalmazásának. A tervgazdálkodáson Lenin mindig a társadalom tudatosságának a gazdasági fejlődésben való érvényesülését értette. Ez pedig még inkább megköveteli, hogy tudományos módszerekkel, a gazdasági adottságok és a fejlődés irányainak ismeretében hosszabb távú, központi programok alapján történjen a népgazdaság irányítása. A társadalmi tudatosság érvényesülése három egymással szorosan összefüggő folyamatot jelent:
– a társadalmi célok – a szocializmus teljes felépítése – kitűzésének folyamatát, vagyis a tervezést;
– a központi és az alsóbb gazdaságirányító intézmények céltudatosan összehangolt tevékenységét, amely megfelelően mozgósítja a társadalom anyagi erőforrásait, vagyis a kellő vezetést;
– végül a gazdasági élet tervszerű alakítását, a kitűzött célok megvalósításáért folytatott tevékenységet.
Mindez egy rendkívül komplex formában érvényesülő gazdaságirányítási rendszer keretén belül valósul meg a magyar népgazdaság jelenlegi gyakorlatában.
A tervgazdálkodás magasabb fokra való emelése nem áll ellentétben a tervszerű piacgazdálkodással. Lenin nem a piac megszüntetését hangsúlyozta ki, hanem a piac megfelelő állami szabályozását és annak felhasználását a szocializmus érdekében. A hazai és a nemzetközi tapasztalatok alapján állítható, hogy a szocialista társadalom mai fejlettségi fokán a terv – vagyis a tudományosan kidolgozott társadalmi fejlesztési program – eredményes megvalósítását csak az állami tervkészítés és a központi tervszerű irányítás talaján álló önálló gazdálkodó tevékenységet kifejtő vállalatok képesek biztosítani.
Lenin „A szovjethatalom soron levő feladatairól” című cikkében sokoldalúan világítja meg a gazdasági építés néhány alapelvét. Itt mutat rá – többek között – arra, hogy szükségszerűen előtérbe nyomul a kapitalizmusnál magasabb rendű társadalmi alakulat megteremtésének alapvető feladata, vagyis: a munka termelékenységének emelése, ezzel kapcsolatban pedig (és ennek érdekében) a munkának magasabb színvonalú megszervezése. Mindezt Lenin két dologgal hozza alapvetően összefüggésbe, egyrészt a tudományos tervezés megvalósulásával, másrészt a munka termelékenysége szakadatlan emelésével. Lenin a népgazdaság fejlesztésére vonatkozó tervek elkészítésében nagy tudományos feladatot látott, és ennek megfelelően szerepet szánt a tervek kidolgozásában a tudomány képviselőinek is. Nem véletlen, hogy már 1918 áprilisában a Népbiztosok Tanácsa Lenin elnökletével határozatot hozott arról, hogy a Tudományos Akadémiát meg kell bízni az ország gazdasági erői legracionálisabb felhasználása problémájának megoldásával.
A tudományos megalapozás fontosságát húzta alá Lenin. A szocializmus véleménye szerint elképzelhetetlen a modern tudomány legújabb vívmányai szerint felépített nagyipari technika nélkül, olyan tervszerű állami szervezet nélkül, amely az emberek tízmillióit kötelezi arra, hogy a legszigorúbban betartsanak egy egységes szabályt a termelésben és a termékelosztásban.
Lenin számtalan cikkében és felszólalásában aláhúzta a munkatermelékenység emelésének fontosságát és azt a tényt, hogy ezt elsősorban a termelési erők tervszerű elosztásával, a munka magas színvonalú megszervezésével és a legfejlettebb technika alkalmazásával kell biztosítani. Emellett Lenin arra törekedett, hogy mindenkivel megértesse: nem általában kell a tervezés folyamatát felfogni, hanem oly módon, hogy a népgazdaság erőforrásait a legdöntőbb területekre lehessen koncentrálni.
Ezeknek a lenini útmutatásoknak rendkívüli nagy jelentőségük van napjainkban is. Természetesen a formák és a körülmények mások, de nem nehéz megállapítani számos esetben az analógiát, a nálunk is felvetődő problémákat, napjaink szocialista építésének megoldására váró kérdéseit illetően. A szocializmus gazdaságtana egész gyakorlatában a felmerülő új folyamatok, összefüggések alkotó elemzése és új utak keresése, bátor alkalmazása a hatékonyabb gazdálkodási formáknak: ez felel meg valójában a lenini eszméknek. A gazdálkodás rendszere végső soron eszköz: a cél a szocializmus teljes felépítése, majd a kommunizmus megvalósítása.
A lenini centenárium nemcsak ünnep, hanem egyben mozgósító erő, az egész világ haladó közvéleménye, a kommunista és munkáspártok, a szocialista országok számára. A lenini eszmék alkotó alkalmazása új erőforrásokat jelent minden vonatkozásban, és ez forradalmi optimizmussal, lelkesedéssel kell hogy eltöltse a világ dolgozó tömegeit, az egyszerű embereket, a munkásokat, a dolgozó parasztokat éppúgy, mint a szellemi élet legkiválóbbjait. A lenini centenárium további erőt ad a szocializmus építéséhez éppúgy, mint a háborúra törekvő imperializmus és mindenféle visszahúzó, antimarxista-antileninista erő elleni harchoz.
A hatalomra került és a szocializmus felépítésén fáradozó kommunista és munkáspártok számára különösen aktuálisak a lenini tanítások. A szocialista rendszer óriási előnyöket rejt magában. Ha minden szocialista ország a proletár nemzetköziség elve szerint cselekszik a gazdasági együttműködésben – de természetesen az élet egyéb területén is -, és mindent megtesz nemzetközi összefogásunk, közös erőnk növekedéséért, akkor a szocialista országok népei rövid időn belül újabb sikereket érnek el a szocializmusért, a kommunizmusért folytatott harcukban.
Ekonomicseszkaja Gazeta, 1970. április 14.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!