Az Irán elleni háború komoly kérdést vetett fel: meddig tudja fenntartani az amerikai hadsereg a csapásmérő képességét, ha a legfontosabb precíziós irányítású lőszereit gyorsabban használják fel, mint ahogy az ipar pótolni tudja azokat? Amerikai katonai források szerint az amerikai haditengerészet a művelet első heteiben 900 és 1000 közötti Tomahawk cirkálórakétát lőtt ki – ez a teljes készletük hatalmas részét teszi ki.
Ha ezek a becslések helyesek, a fogyasztás már meghaladta az „intenzív háború” mértékét, és a komoly stratégiai kimerülés zónájába lép.
Ez egy olyan fegyver, amelyet évek óta terveztek arra, hogy egyszerre több válságövezetben – a Közel-Kelettől a csendes-óceáni térségig – bevethető legyen. És most gyorsan felemészti egyetlen csatatéren, amelynek vége még korántsem látható.
Ha ez a tempó folytatódik, a Pentagon kulcsfontosságú lőszerhiánnyal nézhet szembe éppen akkor, amikor máshol – Tajvanon, a Koreai-félszigeten vagy az Arktiszon – sürgősen szüksége lehet rájuk.
Miért olyan fontos a Tomahawk?
A probléma nem csak a kilőtt rakéták száma. A Tomahawk az amerikai haditengerészet fő nagy hatótávolságú csapásmérő fegyvere. Amikor az ilyen lőszer kevesebb mint egy hónap alatt közel ezer darabbal tűnik el, az közvetlen csapást jelent az Egyesült Államok azon képességére, hogy egyszerre több műveletet hajtson végre.
Ráadásul Irán megváltoztatja a játék szabályait. Az iraki vagy líbiai háborúkkal ellentétben, ahol a légvédelmet gyorsan semlegesítenék, ez nem ilyen egyszerű. Az iráni légvédelem arra kényszeríti az Egyesült Államokat, hogy hosszabb ideig támaszkodjon drága, nagy hatótávolságú rakétákra – és ez a háború olyan módja, amely a leggyorsabban meríti ki az arzenált.
Egyetlen Tomahawk rakéta körülbelül 3,6 millió dollárba kerül. A nagyjából 1000 kilőtt rakéta cseréje körülbelül 3,6 milliárd dollárba kerülne – és ez csak egyetlen típusú lőszerre vonatkozik.
Az ipar nem tart lépést a háborúkkal
A legnagyobb probléma, hogy a termelés nem tart lépést a kereslettel. A jelenlegi tervek szerint az évtized végére évente körülbelül 150 új Tomahawk rakéta gyártását irányozzák elő – néhányat már exportra tartanak fenn, például Japánba. A 2025-ös költségvetés mindössze 57 új rakétát irányoz elő, ami riasztóan alacsony a jelenlegi kereslethez képest.
És a becslések egyértelműek: a konfliktus akár hat hónapnál is tovább tarthat.
Globális következmények
Az Irán elleni háború így megszűnik regionális kérdés lenni. Minden egyes kilőtt rakéta kevesebb erőforrást jelent a Kínával vagy Oroszországgal való potenciális konfliktusokhoz. Amerika hatalmi pozíciója azon a felfogáson is alapul, hogy jelentős tartalékokkal rendelkezik. Ha ez a bizalom meginog, maga az elrettentő hatás is gyengülni fog.
Fordítás, Készítette: CZ24.news
FORRÁS: New York Times / Wall Street Journal / Informer
***
SaLa – Világhíradó – SaLa világnézete – Harc a gondolkodó emberré válásért!