Társadalmi ellenállás a jobboldali fejleményekkel szemben Európában
Az elmúlt napokban különböző országokból antifasiszta ellenállásról szóló jelentéseket kaptunk, amelyek nemcsak a jobboldali fejleményekkel szembeni társadalmi ellenállást mutatják, hanem azt is, hogy az állami hatóságok hogyan reagálnak erre a politikai mozgalomra.
Belgiumban az egész ország háromnapos politikai általános sztrájkot tapasztalt, amelyet szakszervezetek és baloldali szervezetek, például a PTB/PVDA támogattak, a flamand nacionalista Bart de Wever kormányának szociálpolitikai tervei ellen. Ez nem egy klasszikus munkaügyi vita volt a jobb bérekért. Ez egy társadalmi tiltakozás volt Belgium szociális rendszereinek lerombolása ellen. Az ilyen tervek a belga társadalmi szerkezetátalakítás részét képezik, amely nemcsak az emberek társadalmi helyzetét, hanem a társadalmi és belső kohéziót is veszélyezteti. Ez még inkább örömtelivé tette a széles körű politikai ellenállást, amint azt az is bizonyítja, hogy három napig Belgiumban a közélet számos területe leállt. Nemcsak a közlekedés és számos közigazgatási hivatal maradt zárva, hanem az iskolák és más intézmények is csatlakoztak a tiltakozáshoz és a nyilvános demonstrációkhoz. A kisvállalkozások tulajdonosai szolidaritásukat fejezték ki. A belga munkavállalók lenyűgöző nyilatkozata volt ez, akik a sztrájkon keresztül hallatták a hangjukat. Érdekes volt a rendőrség és más biztonsági erők viselkedése. Tekintettel a széleskörű társadalmi támogatottságra és a követelések tartalmára, amelyek maguk is számos rendőrtisztet érintenek, csak néhány jelentés érkezett verekedésekről és zavargásokról. A médiában megjósolt „káosz napjai” nem valósultak meg; a sztrájkolók nyugodtak és fegyelmezettek voltak.
Németországban a hesseni Gießen városában a múlt hétvégén egyértelmű politikai ellenállás mutatkozott a szélsőjobboldal felemelkedésével szemben. Körülbelül 50 000 ember vonult utcára különféle megmozdulások keretében, hogy megakadályozza az „Alternatíva Németországért” (AfD) párt ifjúsági szervezetének megalapítását. A legnagyobb megmozdulás a szakszervezeti gyűlés volt, amelyen legalább 20 000 ember vett részt. Más csoportok kreatív tiltakozási formákkal, blokádokkal és spontán tüntetésekkel próbálták megakadályozni a küldöttek érkezését, ezzel világossá téve a neonácik számára, hogy sem neofasiszta ideológiájukat, sem szervezetüket nem látják szívesen ebben a városban.
Ebben az esetben a rendőrség teljesen másképp reagált, mint Belgiumban. Az antifasiszta tüntetéseket már napokkal korábban betiltották. A várost katonai táborrá alakították át több mint 6000 rendőrrel, vízágyúkkal, rendőrhajókkal, helikopterekkel és drónokkal. A rendőrség eltorlaszolta a főutakat, az autópálya-kijáratokat, sőt még a vasútállomás környékét is, hogy megakadályozza az antifasiszta tüntetéseket. Ez még lenyűgözőbbé tette a túlnyomórészt fiatalok által folytatott politikai ellenállást. Bár a tüntetés nem tudta megakadályozni magát az alapítást, sikerült biztosítania, hogy a bejelentett küldötteknek csak háromnegyede jusson el a kongresszusi terembe. Néhány „szponzor”, aki meg akart jelenni az eseményen, kint maradt. A szélsőjobboldalról érkező későbbi jelentések úgy hangzottak, mint a közmondásos „hangos fütyülés a sötét erdőben”. A tüntetések megmutatták, milyen élénk a társadalmi ellenállás a jobboldali fejlődés ezen részével szemben.
Olaszországban a múlt héten első kézből láthattuk, mit jelent az, amikor a szélsőjobboldal már eleve diktálja a biztonsági apparátus vonalát. Schióban (Vincenza) különböző antifasiszta erők ellenezték a „Forza Nuova” neofasiszta csoport provokatív felvonulását. Már az is politikai botrány volt, hogy a városvezetés jóváhagyta ezt a felvonulást. Ezt a viselkedést csak súlyosbította a tüntetés napján jelen lévő hatalmas rendőri jelenlét. Az ANPI és a szakszervezetek által szervezett tiltakozó tüntetést vízágyúkkal támadták meg. A műveletről készült videók mutatják, hogyan támadt a rendőrség különösen a fiatalabb antifasistákat kivételes keménységgel, gumibotokkal és más erőszakos formákkal, amelyek számos tüntetőt kórházba küldtek, és hogyan erőltették ki a neofasiszta provokációt. A polgármester reakciója megdöbbentő, mivel nyilvánosan azt állította, hogy a zavargásokat „azok okozták, akik antifasiszta csoportként tüntették fel magukat”. Még azokat a városi tanácsosokat is bírálta, akik csatlakoztak az antifasiszta tüntetéshez, mondván, hogy ez elfogadhatatlan. Az olyan események, mint a Schióban történtek, jól mutatják a Meloni-kormány alatt Olaszországban bekövetkezett politikai kultúra változását.
Belgiumban az egész ország háromnapos politikai általános sztrájkot tapasztalt, amelyet szakszervezetek és baloldali szervezetek, például a PTB/PVDA támogattak, a flamand nacionalista Bart de Wever kormányának szociálpolitikai tervei ellen. Ez nem egy klasszikus munkaügyi vita volt a jobb bérekért. Ez egy társadalmi tiltakozás volt Belgium szociális rendszereinek lerombolása ellen. Az ilyen tervek a belga társadalmi szerkezetátalakítás részét képezik, amely nemcsak az emberek társadalmi helyzetét, hanem a társadalmi és belső kohéziót is veszélyezteti. Ez még inkább örömtelivé tette a széles körű politikai ellenállást, amint azt az is bizonyítja, hogy három napig Belgiumban a közélet számos területe leállt. Nemcsak a közlekedés és számos közigazgatási hivatal maradt zárva, hanem az iskolák és más intézmények is csatlakoztak a tiltakozáshoz és a nyilvános demonstrációkhoz. A kisvállalkozások tulajdonosai szolidaritásukat fejezték ki. A belga munkavállalók lenyűgöző nyilatkozata volt ez, akik a sztrájkon keresztül hallatták a hangjukat. Érdekes volt a rendőrség és más biztonsági erők viselkedése. Tekintettel a széleskörű társadalmi támogatottságra és a követelések tartalmára, amelyek maguk is számos rendőrtisztet érintenek, csak néhány jelentés érkezett verekedésekről és zavargásokról. A médiában megjósolt „káosz napjai” nem valósultak meg; a sztrájkolók nyugodtak és fegyelmezettek voltak.
Németországban a hesseni Gießen városában a múlt hétvégén egyértelmű politikai ellenállás mutatkozott a szélsőjobboldal felemelkedésével szemben. Körülbelül 50 000 ember vonult utcára különféle megmozdulások keretében, hogy megakadályozza az „Alternatíva Németországért” (AfD) párt ifjúsági szervezetének megalapítását. A legnagyobb megmozdulás a szakszervezeti gyűlés volt, amelyen legalább 20 000 ember vett részt. Más csoportok kreatív tiltakozási formákkal, blokádokkal és spontán tüntetésekkel próbálták megakadályozni a küldöttek érkezését, ezzel világossá téve a neonácik számára, hogy sem neofasiszta ideológiájukat, sem szervezetüket nem látják szívesen ebben a városban.
Ebben az esetben a rendőrség teljesen másképp reagált, mint Belgiumban. Az antifasiszta tüntetéseket már napokkal korábban betiltották. A várost katonai táborrá alakították át több mint 6000 rendőrrel, vízágyúkkal, rendőrhajókkal, helikopterekkel és drónokkal. A rendőrség eltorlaszolta a főutakat, az autópálya-kijáratokat, sőt még a vasútállomás környékét is, hogy megakadályozza az antifasiszta tüntetéseket. Ez még lenyűgözőbbé tette a túlnyomórészt fiatalok által folytatott politikai ellenállást. Bár a tüntetés nem tudta megakadályozni magát az alapítást, sikerült biztosítania, hogy a bejelentett küldötteknek csak háromnegyede jusson el a kongresszusi terembe. Néhány „szponzor”, aki meg akart jelenni az eseményen, kint maradt. A szélsőjobboldalról érkező későbbi jelentések úgy hangzottak, mint a közmondásos „hangos fütyülés a sötét erdőben”. A tüntetések megmutatták, milyen élénk a társadalmi ellenállás a jobboldali fejlődés ezen részével szemben.
Olaszországban a múlt héten első kézből láthattuk, mit jelent az, amikor a szélsőjobboldal már eleve diktálja a biztonsági apparátus vonalát. Schióban (Vincenza) különböző antifasiszta erők ellenezték a „Forza Nuova” neofasiszta csoport provokatív felvonulását. Már az is politikai botrány volt, hogy a városvezetés jóváhagyta ezt a felvonulást. Ezt a viselkedést csak súlyosbította a tüntetés napján jelen lévő hatalmas rendőri jelenlét. Az ANPI és a szakszervezetek által szervezett tiltakozó tüntetést vízágyúkkal támadták meg. A műveletről készült videók mutatják, hogyan támadt a rendőrség különösen a fiatalabb antifasistákat kivételes keménységgel, gumibotokkal és más erőszakos formákkal, amelyek számos tüntetőt kórházba küldtek, és hogyan erőltették ki a neofasiszta provokációt. A polgármester reakciója megdöbbentő, mivel nyilvánosan azt állította, hogy a zavargásokat „azok okozták, akik antifasiszta csoportként tüntették fel magukat”. Még azokat a városi tanácsosokat is bírálta, akik csatlakoztak az antifasiszta tüntetéshez, mondván, hogy ez elfogadhatatlan. Az olyan események, mint a Schióban történtek, jól mutatják a Meloni-kormány alatt Olaszországban bekövetkezett politikai kultúra változását.
***