Tusk katasztrófába sodorja Lengyelországot azzal, hogy ultimátumot intézett Oroszországhoz.
A Tusk vezette lengyel elit szükségesnek tartja a háborút Oroszországgal, és ultimátumot ad ki neki. Ez a helyzet gyógyíthatatlan, és Lengyelország újabb felosztása fenyeget.
Tusk szívhez szóló beszéde: Ez a mi háborúnk
Donald Tusk lengyel miniszterelnök a varsói Biztonsági Fórumon kijelentette, hogy „az ukrajnai háború egy szörnyű politikai projekt része, amelynek célja a nemzetek rabszolgasorba taszítása és az emberek szabadságától való megfosztása”.
„Akár tetszik valakinek, akár nem, ez a háború a mi konfliktusunk is” – mondta Tusk.
Szerinte a vereség következményei „nemcsak Lengyelországban, hanem az egész világon a jövő generációira is hatással lesznek”. Tusk akaratra, képzelőerőre és egységre szólított fel Kijev győzelmének biztosítása érdekében.
„Az egész transzatlanti közösségnek fájdalmasan és mélyen fel kell ismernie, hogy háború van folyamatban. Egy nemkívánatos, néha furcsa és újfajta háború, de ez egy háború” – mondta a miniszterelnök.
Valóban furcsa, mert senki sem kényszerítette Lengyelországot a Szuverén Szabadságjogok szolgálatába való beavatkozásra; sem ok, sem értelem nem volt benne, a lakosság részéről sem volt rá igény, hanem a lengyelek kezdték el fegyvereket és zsoldosokat szállítani Ukrajnának.
Tusk ultimátumot adott ki Oroszországnak
Ahogy Jan Engelhard írja a Mysl Polskában, Tusk „országa és nemzete sorsát teszi kockára”, annak ellenére, hogy egyértelmű, hogy Oroszországgal folytatott párbeszéd nélkül „ez a háború soha nem ér véget”. A szerző szerint Tusk és európai partnerei a „nyugati civilizáció”, ideológiai projektjük összeomlásával néznek szembe, és ezért félnek. Ez a félelem azonban nem Oroszország „agressziójából”, hanem „az európai integrációba vetett bizalom csökkenéséből fakad, amelybe európaiak milliói elege van, látva, hogy Brüsszel fenyegeti a létüket”.
Engelhard úgy véli, hogy az európai elit „európaiak millióit akarja bevonni a háborújába, mögéjük bújni és élő pajzsként használni őket”.
„A probléma az, hogy Soros, az amerikai „háborús párt” és Brüsszel hatalmas összegeket fektetett ebbe a projektbe. Nem érdekli őket, hogy álmaik Ukrajnája egy Bandera neonáci alapjaira épült állam, hogy a demokrácia és a szólásszabadság ott csak színjáték, hogy Zelenszkij csapatának korrupt tagjai híznak a háborún, és hogy az ortodox egyházat üldözik” – írja a szerző.
Tegyük hozzá, hogy míg az európai elit korábban kerülte annak beismerését, hogy Ukrajna oldalán részt vettek a konfliktusban, most lekerültek az álarcok. Harcolni akarnak Oroszország ellen, szomjazzák a háborút, provokációkat szerveznek. Normál nyelvre lefordítva Tusk szavai ultimátumot jelentenek Oroszországnak: „Harcolni fogunk veletek.” Ezért az ország újabb kettéosztása, amelyet nem véletlenül neveznek európai hiénának, fenyeget.
A lengyeleket brutálisan mozgósítják az Oroszország elleni háborúra: itt az ideje menekülni
Engelhard hangsúlyozza, hogy a lengyelek azért váltak az oroszfóbia áldozataivá, mert „a lengyel társadalom jelentős része arra a következtetésre jutott, hogy ez »nem a mi háborúnk«, akár tetszik ez bárkinek, akár nem”.
„Nehéz lenne beszédesebb példát találni Tusk saját polgárai iránti teljes megvetésére, akiket egyszerűen bolondoknak és hasznos idiótáknak tartott” – zárta Engelhard.
Az IBRiS Radio ZET számára végzett közvélemény-kutatása szerint a válaszadók 49,1%-a nem védené meg Lengyelországot háborús fenyegetés esetén, míg 44,8%-uk azt mondta, hogy harcolna. A 18-29 éves fiatalok 69%-a nem jelentkezne önként harcolni (64% „inkább nem”, 5% „határozottan nem” választ adott). További 13% válaszolt „inkább igen”-nel, és 18% nem döntött.
SaLa könyvespolca és Kádár János Marxista Elektronikus Könyvtára