Vadai György
3
(idézet: Ellenforradalom Magyarországon – 1956)
SEREGGYŰJTÉS A KALÓZLOBOGÓ ALÁ
A SZER a népi demokrácia elleni akciójához mindenekelőtt a volt kizsákmányoló osztályok maradványaiból és kiszolgálóiból toborzott sereget. Az imperialista propaganda, a ballonokról ledobott röpcédulák, a beküldött ügynökök stb. életre galvanizálták, csatasorba állították a volt kizsákmányoló osztályok, volt fasiszta és egyéb reakciós szervezetek tagjait, részvevőit. Ez a réteg nálunk sokkal szélesebb volt, mint a szomszédos népi demokráciákban. Erdélyből, a Felvidékről, a Délvidékről, Kárpát-Ukrajnából is idemenekültek a magyar tőkések, földesurak, volt tisztek, reakciós tisztviselők stb. A fasizmus gyökerei is mélyebbre nyúltak nálunk, mint szomszédainknál. Magyarország volt Európa első fasiszta állama és Hitler utolsó csatlósa. Mivel a munkáshatalom viszonylag békés úton jött létre, e rétegek átmenthették magukat, beilleszkedhettek az új viszonyokba, hivatalt, pozíciót vállaltak, sőt egyesek még felelős posztokra is jutottak. A fordulat éve után régi pártjaik szétestek ugyan, sajtójuk megszűnt, de a nyugati rádiók betöltötték körükben a kollektív propagandista, agitátor és szervező szerepét. Megtanították őket, hogyan kell a proletárdiktatúrát, intézményeit, politikáját „szocialista alapon állva” aláásni, lejáratni.
A SZER természetesen nemcsak a volt kizsákmányolókat akarta megnyerni. Ezért nem is tűzte nyíltan napirendre ezek követeléseit: a nagybirtokok, a gyárak, a bankok visszaadását. Jól tudták, ezzel nem érnének el sok sikert. Az új imperialista taktika lényeges vonása éppen az, hogy a dolgozó rétegek, elsősorban a kispolgárság megnyerésére törekszik. A kapitalista restauráció nem egyezik a kispolgárság túlnyomó többségének érdekeivel, mivel anyagi tönkretételét eredményezné, mégis, igen széles kispolgári tömegek a SZER hatása alá kerültek. Elsősorban azért, mert e rádióadások felélesztették az összes kispolgári illúziókat a biztos megélhetést nyújtó családi vagyonkáról, az egyén korlátlan szabadságáról, az osztályharctól mentes „tiszta demokráciáról”, a nyugati típusú „szabad világról” stb.
A kispolgárság felé irányított hamis propagandát igen hatásossá tették a szektás hibák, melyeknek következtében ezer és ezer volt kisiparos, kiskereskedő egyik napról a másikra arra kényszerült, hogy feladja régi életformáját, a „maszek”-életet. Bár a népi demokrácia nekik is juttatott kenyeret, mégsem tudtak máról holnapra beilleszkedni az új életkörülményekbe. A pártvezetés a szocializmus túl gyors ütemű fejlesztésével elszigetelte és magára hagyta a gyökértelen, illúziókat kergető, elégedetlen, csodaváró kispolgárságot.
A kispolgári rétegek visszahúzó erejének ellensúlyozása még akkor is nehéz feladat, ha a szocializmus építésébe nem csúsznak be olyan jelentős hibák, mint nálunk. Lenin azt tanította, hogy a hatalom átvétele után a proletariátusnak nemcsak a burzsoázia ellenállásával kell megküzdenie, hanem a kispolgárság ingadozásával is. A baloldali szektás hibák sorozata nálunk a kispolgárság jelentékeny részét bántotta meg oktalanul. A jobboldali opportunista engedmények viszont erősítették a kispolgárság visszahúzó, tulajdonosi, reakciós törekvéseit. Mind a baloldali, mind a jobboldali hibák növelték a kispolgárság eltávolodását a munkásosztálytól, a munkáshatalomtól. Lehetővé tették, hogy a városi kispolgárság igen jelentős része a nyugati rádió és a hazai ellenforradalmi propaganda hatására a burzsoázia — a jól álcázott imperialista propaganda — politikai irányítása alá kerüljön, s ennek következtében kiéleződjék az ellentét a munkáshatalom és a maradi, sértett, bizalmatlan kispolgárság között. A városi kispolgárság egy része is nyíltan szembefordult a munkáshatalommal, és az ellenforradalom oldalára állt. Ezek a tömegek törtek utat az ellenforradalom, a burzsoázia számára.
A SZER nagy szerepet játszott egyes értelmiségi rétegek, tapasztalatlan fiatalok félrevezetésében is. Ez annál is könnyebb volt, mert az októbert megelőző idők gazdasági és politikai nehézségei, a szektás, dogmatikus hibák és az opportunista engedmények váltakozása Magyarországon különösen az értelmiség és a fiatalság soraiban okozott nagy eszmei és politikai zűrzavart. Az értelmiségi rétegek előtt a SZER mindenekelőtt a marxizmust, a munkásosztály tudományos világnézetét akarta lejáratni. „Európa legnagyobb elméi nem marxisták”, „a marxizmus lehetetlenné tesz minden kutatást” — hirdette a SZER.
Mi a követendő út? — vetette fel a kérdést 1956 április 16-i adásában a SZER, miután újra „bebizonyította (egy évszázad óta nem tudni hányadszor) a „marxizmus csődjét”. A kérdésre így felelt: „Írónak és művésznek magának kell kialakítania saját világát.” Ez a világ persze a SZER szerint csak akkor igazán „saját világ”, ha szemben áll a szocialista társadalommal, a marxizmussal.
Az értelmiség felé irányuló SZER-propagandából nem hiányzott az „aprómunka” sem. Újra és újra visszatérő motívum volt adásaiban a „szakemberek védelme”, az a követelés, hogy a „szelekciót” kell megvalósítani az „antiszelekció” helyett. Ez az álszent propaganda úgy állítja be a dolgot, mintha az imperialistáknak az fájna, hogy nem a legtehetségesebb és legbecsületesebb szakemberek ülnek a vezető funkciókban Magyarországon. Valójában ez a jelszó csak arra volt jó, hogy lejárassa a munkás- és parasztkádereket, és elhitesse a tömegekkel, hogy csak teljes őrségváltással lehet megoldani a magyar gazdasági és politikai élet problémáit. A SZER demagóg módon követelte, hogy minden szellemi termék szabadon jöhessen be az országba. Az 1956-ban megindult széleskörű, egészséges kultúrcsere Magyarország és a nyugati államok között nem elégítette ki őket, mert valójában nem a haladó tudomány és művészet eredményeit, hanem az imperialista propagandatermékeket kívánták szabadon exportálni hazánkba.
A SZER szinte nap mint nap támadta a párt értelmiségi politikáját. Célja az volt, hogy szembefordítsa az értelmiséget a népi demokrácia egész rendszerével. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a pártnak az értelmiségről hozott határozata ellen — amely arra volt hivatva, hogy irányt szabjon az elkövetett hibák kijavításához — a SZER koncentrált támadást indított.
Nem feledkezett meg a SZER a kisiparosokról és kiskereskedőkről sem. Annál kevésbé, mivel ezek a rétegek a régi gazdaságpolitika hibái következtében valóban bizonyos sérelmeket szenvedtek. Tulajdonosi beállítottságukra apellálva irreális követeléseket állított fel „érdekükben”, maximális anyagi elégtételt követelt részükre. Teljesen figyelmen kívül hagyva a népgazdaság érdekeit és teherbíróképességét, minden iparos és kereskedő részére gépeket, üzlethelyiséget, műhelyeket, házakat követelt, sőt még azoknak az ítéleteknek a felfüggesztését is, amelyeket a kontárok ellen hoztak a hatóságok. (A SZER 1956 szeptember 15-i adása.)
Az üzemekben a SZER elsősorban az ott megbújó deklasszált (volt nagybirtokos, nagytőkés, kulák, régi tiszt stb.) elemekre és azokra a paraszti és városi kispolgári rétegekből jött elemekre spekulált, akiknek tudatát még a régi életmódjuk szabta meg, akik átmeneti rossznak tekintették az üzemi munkát, akik a régi világ visszatérésétől remélték felszabadulásukat a munka kényszere alól. Néhány százezer ilyen új munkás dolgozik üzemeinkben, ezenkívül bűnöző, gyülevész elem is elég akad. Az ő körükben talált elsősorban talajra a bérdemagógia, az az „elmélet”, hogy a népi demokráciában az üzemi dolgozók kizsákmányoló államkapitalizmussal állnak szemben, amely ellen szükségük van a sztrájk fegyverére.
A munkásokhoz és alkalmazottakhoz szóló adásokban a SZER újból és újból béremelést követelt. Bár a kormány 1956 nyarán a bérrendezésre előirányzott 800 millió forinttal emelte a dolgozók bérét, a SZER mégis talált ürügyet a zavarkeltésre, a féktelen bérdemagógiára. Jellemző erre 1956 július 24-i adása, amikor 3—4000 forintos átlagos havi bért követelt a munkásoknak és az alkalmazottaknak.
Különösen gyakran támadta a SZER a szocialista munkaversenyt. 1956 július 23-án arra hívta fel híveit, hogy mozgósítsák a munkásokat a „normarendszer felszámolásáért”, a „szakszervezetek pártellenőrzésének megszüntetéséért” stb. Bátorította őket, hogy az idő alkalmas a fellépésre, mert — itt hivatkozott az „Irodalmi Újság”-ra — „a munkások bizalmatlanok a funkcionáriusokkal szemben”, „a pártvezetés nem egységes, a nép, de még a proletariátus sem áll egységesen a rendszer mögött”. (A SZER 1956 október 18-i adása.)
Az csak természetes, hogy a SZER nagy súlyt fektetett a falura, a parasztságra is. Minden nyugati rádiónak megvan a maga „faluszakértője”, Bálint gazdája, Péter gazdája. Ezek a „gazdák”, mondanunk sem kell, a régi földesurak, kulákok szekértolói voltak a múltban, őket szolgálják ma is. A SZER Bálint gazdája, mint említettük, Czupi Bálint, volt kisgazdapárti képviselő, aki a SZER-hez állott be parasztfogónak. Kortesbeszédeit ezúttal a rádió hullámain intézi a falu népéhez.
„Jugoszláviában, Lengyelországban fokozatosan eltérnek a szovjet mezőgazdaság példájától, és rátérnek a külön útra” — bátorította a SZER a falu szocialista fejlődésének ellenségeit, és javasolta, „a kolhozokat (értsd: termelőszövetkezeteket) támogató hitelek megszüntetését”. 1956-ban sok termelőszövetkezet termésátlaga meghaladta az egyéniek átlagát, de ez nem akadályozta a SZER „gazdáit” abban, hogy a nagyüzemi termelés hátrányairól tartsanak előadást. Azt híresztelték, hogy kombájnjaink rosszul működnek, a magot a kalászban hagyják, a gépeket (amelyekkel a gépállomás fele annyiért szánt, mint a bérelt fogat) „a kizsákmányolás eszközeinek” nevezték stb. Támadták az alacsonyabbrendű szövetkezeti formákat, „mert azok később magasabb formákká fejlődnek” stb. stb. A SZER Bálint gazdája 1956 szeptember 27-én tanácsokat osztogatott a tagosítással kapcsolatban. Javasolta, hogy azok a földigénylők, akik ilyen vagy olyan okból 1945-ben nem kaptak földet, most „követeljék jussukat”. (1945-ben nem követelte ezt Bálint gazda. Akkor a nagybirtokosok földjét igyekezett kivonni a földosztás alól.)
1956 szeptember 11-én a SZER külön adásban foglalkozott a zsellérséggel. Meg is mondta, hogy szövetséget ajánl fel nekik. És vajon mit kívánt adni a szövetség fejében Bálint gazda a zselléreknek? Az állami gazdaságok földjét. A SZER már 1956 július 2-án felvetette, hogy „miért nem osztották fel azt az 1,5 millió hold földet, ami most az állami gazdaságok birtokában van?” Majd szeptember 4-én így folytatja: „Kisemmizett, becsapott paraszt-testvéreink úgy nézzenek az állami gépállomásokra, hogy ott minden szög az övék, a rozsdás boronától kezdve a legmodernebb traktorig. — Az állami gazdaságok kezében levő föld ugyancsak azokat a paraszt-testvéreinket illeti meg, akiket a földigénylés során elütöttek ettől a földtől. Ugyanez áll az állami gépállomásokra is … A földdel vele jár minden élő és holt tartalék.” Ugyanakkor felszólította a zselléreket: „… emeljék fel szavukat az üldözöttek (kulákok) érdekében, és követeljék a bűnösök (értsd: a kulákok ellen fellépő dolgozó parasztok, tanácstagok stb.) megbüntetését.” Más szóval: álljon át a zsellérség a kulákok oldalára, forduljon szembe az államhatalommal, semmisítse meg a szocialista tulajdont.
A kulákokért a SZER parasztpolitikusai bőven ontották könnyeiket. „Erkölcstelenségnek tekinthető, amikor a kulákrendelettel vagyonokat koboznak el” — háborog június 1-én a Szabad Európa Rádió. Mikor pedig napirendre került a törvénytelenül kuláklistára vett középparasztok rehabilitálása, a SZER (1956 június 3-án) az „egész magyar parasztság” nevében lépett fel, s követelte, „hogy egyszer s mindenkorra töröljenek el minden olyan intézkedést, minden olyan határozatot, amely paraszt és paraszt között különbséget tesz”. Követelte továbbá, hogy „akik az elmúlt években a kuláklistákon szerepeltek, és akiket ennek következtében anyagi károsodás vagy egyéb hátrány ért — azoknak adjanak elégtételt. Az igazságtalanul elrabolt kulákföldeket adják vissza jogos tulajdonosaiknak. Végül állítsák bíróság elé mindazokat, akik bármilyen minőségben részt vettek az intézkedésekben.”
A SZER tehát a kulákságnak, a falu kizsákmányoló osztályának a gazdasági és politikai hatalmát akarta visszaállítani. Ezért követelte, hogy „legyen vége annak a politikának, mely különbséget tett paraszt és paraszt, magyar és magyar között”. A SZER, persze, a kulákok érdekében hajlandó lehazudni a kulák és a szegényparaszt közötti különbséget is. Az a hangzatos jelszó, hogy ne tegyenek magyar és magyar között különbséget, azt jelenti, hogy a munkásállam ne védje a falu szegényebbjét a kulákokkal szemben.
A SZER igyekezett a falun is összeverbuválni azokat az erőket, amelyek készek a rendszer ellen fellépni: a kulákokat, „az erkölcsi létbizonytalanságban” élőket, a „megbántottakat” és „meghurcoltakat” stb. A falu népét a tanács, a párt vezetői ellen akarta fordítani, a falusi tanács- és pártfunkcionáriusokat pedig megfélemlíteni. Mikor az ellenforradalmárok Pesten még csak gyűjtögették fegyvereiket, külföldi propagandagépezetük máris fenyegette a népi hatalom falusi képviselőit.
A SZER segített Nagy Imrének és híveinek a párton belüli csoportosulás szervezésében is. Állandó műsort rendszeresített „a párttagok részére”, és ennek vezetésével a volt trockista Körösi Sándort bízta meg, aki Gedeon Sándor néven a Nagy-frakció hangján szólt bele a párt ügyeibe. Ezt a taktikát a „müncheni emigránsok” eleinte nehezen értették meg. Őket nem érdekelték különösebben a párton belüli ügyek. Nagy Ferenc segített megmagyarázni ennek szükségességét. „Világra szóló jelentősége van annak” — írta a múlt év nyarán —, hogy akadnak olyan, „e pillanatban még kommunista párttagok”, akik „nagyobb szabadságot követelnek”, „szellemi szabadságmozgalmat vezetnek”. Elmaradottaknak nevezi azokat, akik azt hiszik, hogy ez „nem egyéb, mint a kommunisták egymás közötti harca”. Ő, Nagy Ferenc, messzebb látott. Látta és tudta, hogy itt a pártegység megbontása, a párt megbénítása van folyamatban. Tudta, hogy ez az ellenforradalom sikerének első feltétele. Ezért támogatta a Nagy Imre-csoportot, amelynek tevékenysége következtében félrevezetett párttagok is sereglettek az imperialisták által kibontott kalózlobogó alá.
AZ OKTÓBER 23 -I ROHAM ELŐKÉSZÍTÉSE
A SZER 1956 május 31-i adásában így beszélt: „Mivel nincs veszély és nem is lehet veszély (értsd: ellenforradalmi veszély), mert hiszen azok a társadalmi rétegek, amelyek felidézhetnék, eltűntek az enyészetben — mi szükség tehát az elnyomó szervezetek fenntartására, sőt növelésére?” Mindenesetre érdekes, hogy egy imperialista rádióállomás állapítja meg, hogy nem fenyeget veszély minket a kapitalista erők részéről. Sajnos, a népi demokrácia hívei közül is sokan elhitték ezt.
Ma már világosan látjuk, hogy a magyar népi demokrácia a múltban, de különösen az 1956 októbert megelőző hónapokban súlyos hibát követett el azzal, hogy nem sújtott le a szervezkedő, felkelésre készülő ellenforradalmárokra.
Pedig ugyanakkor, amikor a Szabad Európa Rádió azt sugározta, hogy nincs restaurációs veszély Magyarországon (s ezt terjesztették Nagy Imréék is) —, az imperialisták segítségével az ellenforradalom minden mozgósítható, felhasználható erejét igyekezett akcióképessé tenni.
1956 júniusában a SZER teljes erővel rákapcsolt az ellenforradalom előkészítésére. A cél világos volt: megindítani a döntő rohamot, még mielőtt a párt és a kormány a hibák kijavításával levezetheti a társadalmunk életében kialakult feszültséget. A nyugati propaganda, és benne a SZER, minden eszközzel azt igyekezett bizonygatni, hogy a párt és a kormány nem akarja őszintén orvosolni a sérelmeket. A SZER június 28-án így beszél: „A moszkvai pártkongresszus után tessék-lássék engedményekkel, hangulati könnyítésekkel iparkodnak csillapítani az ellenséges légkört, ki akarják fogni a szelet azoknak a vitorláiból, akik komolyan sürgetik a változást, a sztálinizmus felszámolását.”
„Fent nem akarják őszintén a sérelmek orvoslását — alulról kell kikényszeríteni a döntést.” Ez volt a vissza-visszatérő érvelés. „Kérdés azonban, van-e elég erejük, hogy a lejtőn lefelé megindult kocsit megfékezzék.” (A SZER 1956 július 17-i adása.) És a SZER mindent megtett, hogy a „lejtőn lefelé megindult kocsi” — a Magyar Népköztársaság — belezuhanjon a szakadékba. Ehhez elsősorban bátorítaniuk kellett azokat, akik Déryvel együtt hirdették a Petőfi-körben: „bajaink legfőbb oka a szabadság hiánya”, akik Tardos Tiborral együtt a „forradalom” szükségességét hirdették. A SZER 1956 július 2-án az Emigráns Szervezetek Közép- és Kelet-Európai Bizottságának üzenetét közvetítette Dérynék, Háynak és társaiknak. Az üzenet így hangzott: „Őszinte szerencsekívánatainkat küldjük azoknak, akiknek volt bátorságuk a magyar írók és újságírók június 26-án Budapesten megtartott ülésén a sajtószabadság helyreállítását, Magyarország függetlenségét és a sztálini politika végrehajtóinak távozását követelni.” Az aláírók egyike Auer Pál — Nagy Ferenc barátja és a nyugati emigráns ügynökségek egyik vezetője.
A SZER biztatta, bátorította az „ellenzéki” írókat. Nem győzte hangsúlyozni, hogy mennyire egyetért velük. Aczél Tamásnak a „Béke és Szabadság”-ban megjelent írásáról mondotta: „Úgy hangzott, mintha minden szavát tőlünk vette volna.” Az „ellenzéki” Írószövetséget az egekig dicsérte, mondván: „a valódi parlament szerepét az irodalom vette át Magyarországon”. (A SZER 1956 augusztus 1-i adása.) Népszerűsítette, ismertette a Petőfi-köri eseményeket, felszólalásokat: „Balmazújvároson vagy Keszthelyen a közvéleménynek ismét csak a nyugati rádióktól kellett megtudnia, hogy mi történt június végén a Petőfi-körben” — dicsekedett. A SZER a vele szolidáris nyugati rádiókkal együtt első lépésként követelte „Rákosinak és a körülötte levőknek a távozását, nagyobb hatáskört a Hazafias Népfrontnak, a Nagy Imre által kidolgozott tételek alapján”.
A Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége július 21-i ülésén leváltotta Rákosi Mátyást, és egy sor helyes határozatot hozott a hibák kijavítására. E határozatok alkalmasak voltak arra, hogy a magyar politikai élet feszültségét levezessék, a népi demokrácia alapvető kérdéseit megnyugtató módon megoldják.
De a SZER — természetesen — nem akarta, hogy a bizalom megszilárduljon. A KV júliusi helyes és fontos határozatait igyekezett látszatengedményeknek feltüntetni, s az „ébredő tömegeket” újra harcra tüzelni. Kihasználta ehhez a július utáni huzavonát, a helyes határozatok végrehajtásában mutatkozó lassúságot, bizonytalanságot. A SZER 1956 július 18-án így beszélt a júliusi határozatokról: „A megoldás már elkésett, az események már túlhaladtak a mostani pártvezetőségen is. A magyar rendszer válsága most bontakozik csak ki.” Majd július 21-én így folytatta: „Senki se higgye, hogy most valami megoldódott, csupán annyi történt, hogy valami elkezdődött.” Július 22-én pedig a SZER — Losonczy Gézának a „Tisztogatást” követelő cikkét megelőzve — kiadta az új jelszót: „Meg kell a pártot tisztítani a Tito-ügyben kompromittált elemektől.”
Ahogy közeledünk októberhez, úgy válik egyre nyilvánvalóbbá a nyugati propaganda hangjából, hogy a harc a népi hatalom ellen folyik, azok ellen az intézmények és elvek ellen, melyre a népi hatalom épül. A SZER szeptember 16-án az új választójogi törvénytervezetről szólva már követelte a „nyugati mintájú szabad választásokat”. Szeptemberben, amikor a magyar sajtó már lényegében átállt Nagy Imréék vonalára, a SZER nagy megnyugvással állapította meg: „A kritikák (a sajtóban megjelentekről van szó) elolvasása után arra kell gondolni, hogy a mai Magyarországon a marxizmus—leninizmusnak csak az árnyékával lehet találkozni. A kritikák szelleme hovatovább a burzsoá esprit-re emlékeztet. A marxizmus—leninizmus frázisai szinte csak megbújnak a cikkek végén, mint megriadt nyulak a bokorban. A hazai bírálatokban és követelésekben sokszor kísértetiesen azt a hangot kell hallani, amely a külföldi rádiók hangja volt, sokszor még a kifejezések is hasonlítanak. Beállt, legalábbis a szellem frontján, a kommunista ideológia teljes csődje.” Nem kétséges, hogy ez győzelmi jelentés volt. Az ellenforradalmárok győzelmi jelentése ..:
A SZER, a többi nyugati rádióval karöltve, ezután egyre nyíltabban támadta a pártot, az egész népi demokratikus rendszert. Az Amerika Hangja már felvetette: „Nemcsak a vezetők, Sztálin és Rákosi felelősek a hibákért, bűnökért, hanem maga a párt …”
Különös erővel agitált a fegyveres erők ellen. 1956 szeptember 29-i adásában a SZER még mindig sokallotta néphadseregünk létszámát, amelyet pedig évről évre csökkentettünk, jóllehet a nyugati imperialisták egyáltalán nem csökkentették hadseregüket, sőt elkezdték a nyugatnémet támadó hadsereg megszervezését. Név szerint is megfenyegette a hadsereg, a rendőrség, a határőrség, a közigazgatási szervek vezetőit. „Fekete hang” címmel rendszeresítette műsorában ezt a terrorakciót. A bosszú tüzét élesztgette, ideológiai érvekkel látta el, „lelkesítette” és toborozta a lincselő terrorlegényeket a készülő ellenforradalom számára. Ennek az uszító hadjáratnak és toborzásnak óriási szerepe volt a szenvedélyek felkorbácsolásában és az ellenforradalom gyalázatos fehérterrorjának kibontakozásában.
A SZER egyre sürgetőbben követelte a szovjet csapatok kivonását, mivel nyilvánvaló, hogy ez erősítette volna az imperialisták stratégiai és politikai pozícióit, és előmozdíthatta volna az ellenforradalom erőinek felülkerekedését az országon belül.* A SZER 1956 október 23. és november 4. között elhangzott „forradalmi” követelései mellesleg szinte kivétel nélkül megtalálhatók a nyugati rádióadók október 23-át megelőző beszámolóiban, felhívásaiban. *
Az imperialisták 1956 szeptemberében úgy vélték, hogy a „fellazítás” munkáját sikeresen elvégezték. Napirendre tűzték tehát az „átmeneti rendszer” megteremtését. Ennek végrehajtását Nagy Imrétől várták. Ekkor került propagandájuk középpontjába Nagy Imre „rehabilitálásának kérdése”.
Újból és újból követelték Nagy Imre visszavételét a pártba és a Központi Vezetőségbe, valamint a kormányba. Ezt a követelést az Amerika Hangja is, de a londoni rádió is felvetette. „Rákosi le akarta záratni Nagy Imrét négyszázad magával” — röppentette világgá a londoni rádió szeptember 24-én az akkori időben annyira terjesztett hírt — majd így folytatta: „Nagy Imre azzal vívott ki magának bizonyos tiszteletet, hogy többszöri felszólítás ellenére sem gyakorolt önkritikát — hiszen az idők őt igazolták.” Az imperialistáknak roppant nagy érdeke fűződött ahhoz, hogy Nagy Imre önkritika nélkül, a jobboldali opportunizmus elítélése nélkül kerüljön vissza a pártba. Nekik Nagy Imrére annak minden opportunizmusával és revizionizmusával együtt volt szükségük. Ebben látták győzelmük egyik legfontosabb feltételét. Minden alkalmat megragadtak, hogy támogassák Nagy Imrét. „Magyarországon és külföldön — jelenti be október 11-én a londoni rádió — hatalmas erők működnek annak érdekében, hogy Nagy Imre ismét hatalomra tegyen szert.” „Gerő és legszorosabb munkatársai már nem szabhatnak majd feltételeket Nagy Imrének, és Budapesten megcserélődnek a szerepek. Akkor majd Nagy Imre fogja megmondani, hogy milyen feltételek mellett lesz hajlandó átvenni a vezetést. Teljesen érthető lenne, ha kizárná a pártból és a kormányból azokat, akik hosszú időn át sülve-főve együtt voltak Rákosival, beleértve imagát Gerőt is.” Ilyen és ehhez hasonló tanáccsal, propagandával a nyugati rádiók tervszerűen törekedtek a párt megbontására, Nagy Imre későbbi akcióinak népszerűsítésére. Ezzel egyidejűleg uszít azok ellen, akik szemben állnak Nagy Imrével. A SZER például így beszél: „A legfontosabb pozíciókban változatlanul ott ülnek a sztálinisták, és minden eszközt felhasználva próbálják hatalmukat megtartani. — Ez a sztálini szellem azonban hiába próbálja feltartóztatni azt az erjedési folyamatot, amely kikerülhetetlenül végbe fog menni hazánkban is.”
Bár Nagy Imréék népszerűsítése van napirenden, az imperialista propaganda már szükségesnek látja, hogy az utánuk tervezett politikai garnitúrát is bemutassa hallgatóinak, és szóvátegye azt is, hogy Nagy Imréék revizionistáin túl terveik vannak mások szerepeltetésére is. Október 21-én — két nappal az ellenforradalmi felkelés előtt — a SZER „interpelláció” formájában követelt „rehabilitálást és elégtételt” mindazok számára, akik az elmúlt években a magyar népi demokrácia ellen összeesküvéseket szerveztek. Elsősorban Mindszentynek, továbbá a „Magyar Közösség” tagjainak, a Földművelésügyi Minisztérium összeesküvőinek stb. stb. Bátorította és harcra kész állapotba igyekezett helyezni mindazokat, akiket a népi demokrácia „megsértett”: a háborús és népellenes bűnösöket, a népi demokrácia elleni összeesküvőket, a kisajátítottakat, a kitelepítetteket. Agitációján ekkor már egy alapgondolat vonul végig — felhasználni a megindult „olvadást”, felkészülni az „özönvízre”.
Az ártatlanul elítéltek nyilvános rehabilitációját és a demonstratív temetéseket örömmel fogadták, hiszen nyilvánvaló volt, hogy ez zavart fog kelteni. De ugyanakkor nyíltan gyalázta Rajk elvtársat és társait: követelte a fasiszták és kémek rehabilitálását, akik ellen Rajkék és Pálffyék is harcoltak. „A magyar újságíróknak — mondja a SZER — mélyen meg kellene rendülniük Mindszenty hercegprímás ügye felett is …”
A SZER örömmel üdvözölte az Írószövetség új elnökségét, mellyel „az Írószövetség megtette az első lépést a kibontakozás felé”. Programot is adott az elnökségnek: „Nem csupán az irodalom szabadságáról van szó, hanem a teljes szabadságról. Egyet tudunk érteni abban, hogy alapvető reformokra van szükség, és sürgősen fel kell számolni a sztálinizmus minden maradványát.” De a SZER már akkor utalt arra, hogy a „minimális programon” túlmenő tervei is vannak. „Tudomásul kell vennünk, hogy ezek az írók többségükben kommunisták. Amit ők akarnak …, kommunizmus, de emberségesebb, türelmesebb formában. Hosszú távon mi ezt nem tudjuk elfogadni.” A SZER ugyanis tovább akar menni — a nyílt kapitalista restaurációig. Hangoztatnia kellett ezt azért is, hogy ne kompromittálja túlságosan revizionista szövetségeseit.
A SZER megelégedéssel és csodálkozva tapasztalta, hogy Magyarországon mi sem történik az „erjedési folyamat” megakadályozására. A hatóságok semmiféle intézkedést nem tettek a népi demokráciaellenes megnyilatkozások meggátlására. Ehelyett „a hamu-szórási mutatvány” — ahogyan ők a múltban elkövetett hibák dobraverését nevezték — tovább folyt. Nem titkolt örömmel állapította meg, hogy „a párt tehetetlen az írókkal szemben, lapja, a »Szabad Nép«, korábbi magatartását gyakran változtatva, úgy viselkedik, mint a tudathasadásos ember”. Ilyen viszonyok közepette várta a SZER októberben „a néptömegek elemi erejű megmozdulását”, majd a „New York Times”-szal egyetértően hirdette: „Amerika helyesen teszi, ha erősen figyelemmel kíséri a Kelet-Európában megindult küzdelmet, ha megértésének adja tanújelét.”
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!