A „felsőbbrendű“ kapitalisták
A bér-rabszolgatartó kapitalisták felsőbbrendűen, az emberi jogaikat megsértve viszonyulnak a proletár bérrabszolgákhoz, a marxizmus-leninizmus ennek az embertelenségnek a megszüntetéséért harcol. Bár az emberek jelentősen különböznek egymástól, azonban ez a különbség a környezeti, történelmi tényezőktől függ elsősorban, az osztály nélküli társadalmi forma ezt a különbséget megszünteti a kollektív berendezkedéssel, a tudományos világnézettel, az erre alapuló cselekedettel.
A termelőeszközök magántulajdona, a kapitalizmus működése és erkölcse miatti környezet hatása polarizálja, szélsőségesen megosztja az emberiséget, a jobbat, a kedvezőbb helyzetben lévőket indokolatlanul előnyösebb helyzetbe hozza és a többség fölé kizsákmányolóvá élősködővé teszi, ez embertelen, így ez még csak a gondolkodó állat kora. Az emberi genetika nem ilyen, nem tükrözi ezt a szélsőséges különbséget. Ennél a gondolkodó álltai színvonalnál az emberiség sokkal több. Az emberiséget azonban ez a megosztottság, a kapitalizmus a fasizmussal a pusztulásába vezeti.
A gondolkodó állatként élő emberiség nem képes az általa kifejlesztett termelőerőket kordában tartani. A gondolkodó ember kifejlesztette a termelőeszközöket, de még az ember az ember farkasa, így még az állatvilághoz hasonlatos módon él, mindenki harcol mindenki ellen, az emberiség közös létérdekében nem lehet összefogni. Ez a megosztottság a kapitalizmusban csúcsosodik ki, elenyészően kevés „ember“ érdekében létezik az emberiség. Ilyen körülmények között demokráciáról csak szélhámosan fecsegni lehet, ez valójában önkényuralom, fasizmus, a fasiszta-kapitalizmus.
A gondolkodó állat korában élő emberiség tudata elfogadja a bér-rabszolgaságot, a kizsákmányolást, az élősködést, a felsőbbrendű kapitalisták embertelen, az emberi jogokat sértő uralmát, a kapitalizmus barbárságát. Gondolkodó emberré válni csak a kapitalizmus meghaladásával, az osztály nélküli kommunizmusban lehet, ez az egyetlen lehetősége az emberiség megmaradásának.
termelési viszonyok: … alapját a termelési eszközök tulajdona terén fennálló viszonyok alkotják. Ahol a termelési eszközök társadalmi, kollektív tulajdonban vannak, a társadalom tagjai egyenlőek a termelési eszközökhöz való viszonyukat illetően, és a termelési folyamatban az együttműködés és kölcsönös segítés viszonyai alakulnak ki köztük. A magántulajdon alapján az emberek között uralmi és alávetettségi viszonyok jönnek létre. – Filozófiai kislexikon
fajelmélet: (rasszizmus) (fr. Racisme a race faj) az emberfajok értékbeli egyenlőtlenségét, főlé- és alárendeltségét, a fajkeveredések káros voltát, az un. „tiszta faj” kitenyésztésének szükségességét hirdető antihumanista, reakciós, áltudományos elmélet. Az emberi fajok fiziológiai különbségéből azt a hamis következtetést vonja le, hogy az emberi fajok pszichológiailag, szellemileg nem egyenértékűek; egyesek jellegüknél, tulajdonságaiknál fogva eleve uralomra, mások ezek kiszolgálására hivatottak. A fajelmélet a faj, illetve a fajta biológiai kategóriáját minden más társadalmi kategória elé helyezi; ezzel különösen az osztálykülönbségek elsődleges szerepét tagadja vagy halványítja el. … összefüggő elméletet először az eredeti tőkefelhalmozás, a gyarmatrendszer kialakulása idején dolgozták ki, azt hirdetve, hogy a felsőbbrendű „fehér faj” uralma jogos és törvényszerű az értéktelenebb színes bőrűek fölött. – Filozófiai kislexikon
osztályharc: az összeegyeztethetetlen, ill. egymásnak ellentmondó érdekű osztályok között folyó harc. Az osztályharc valamennyi antagonisztikus osztálytársadalom történelmének alapvető tartalma és hajtóereje – Filozófiai kislexikon
SaLa