8
A formák kialakulásának dialektikus vizsgálata
A létező, a kialakult formák tulajdonságainak reális, az objektív valóságnak megfelelő megértését a keletkezésének a körülményei és a tulajdonságai, a külső környezetének tulajdonságai, a kölcsönhatások, a külső, belső ellentmondásai, a fejlődéstörténete alapján az állandó változásaiban dialektikusan, a következetesen objektív tudományos módszerrel kell vizsgálni. A dialektikus és történelmi materializmus így vizsgálja a következetesen objektív tudományos módszerrel a világot, a természetet, az embert, a társadalom jelenségeit.
A kialakult emberi formák tulajdonságainak a reális, az objektív valóságnak megfelelő megértését is dialektikusan, a keletkezésük körülményeiben, a társadalmi- (helyzet, lehetőség, akarat, forma), a földrajzi helyzet, a külső hatások, a külső, belső lehetőségek, stb. alapján kell vizsgálni. Ehhez a fejlődésüket, változásukat történeti, sőt történelmi távlatokban kell vizsgálni, hogy a megfelelő, a valóságot legjobban tükröző legyen a létrejött emberi forma értékelése. Mert csak így lehet (lehetne) a jó tulajdonságok érvényesülésének megfelelő kedvező környezetet kialakítani.
Minden élőlény, így az ember is erősen környezetfüggő, ami az elérhető képességeit, jellemzőit, tulajdonságait alapvetően meghatározza. A történelmi távlatokban történő változások, kölcsönhatások nagyon jelentősek az aktuális emberi forma megítélésénél. Nem lebecsülendő, de nem az emberi akarat a legfontosabb, a meghatározó szempont a kifejlődött ember képességeinek, tulajdonságainak, jellemének kialakulásában, bár ez az illúzió. A nővények is a rossz talajban, a nem megfelelő éghajlati körülményekben, stb. nem tudják megvalósítani a bennük lévő lehetőségeket. Ez az emberre, az emberiségre is igaz. A megfelelő társadalmi környezet hatása az elsődleges az emberiség minőségi színvonalának kialakításában, fejlődésében. Bár egyáltalán nem mellékes a föld állapota az életlehetőség szempontjából.
Ahhoz, hogy az ember valamivé akarjon változni, ehhez a megfelelő környezeti hatás alapvetően szükséges, mert akarni valamit, előbb meg kell ismerni, meg kell érezni, „vérré kell válnia”, csak akkor indul be az akarat a megvalósítására, amit a társadalmi, családi környezet segíthet, vagy gátolhat. Ennek kedvező megvalósításához szükséges a megfelelő társadalmi akarat, a társadalom lehetősége, alapvetően a társadalmi forma, a megfelelő világnézet, erkölcs. A kommunizmus a legmegfelelőbb környezet kialakítására törekszik, a következetesen objektív tudományos világnézetével, a valódi demokrácia megszervezésével, a társadalom szükségleteinek megfelelő gazdaság működtetésével.
Az ember társadalmi lény, a társadalom szerkezete, működési módja alapvetően, általánosságban meghatározó az elérhető emberi képességekre, jellemzőkre. De ehhez a meghatározó tényező a termelőerők fejlettsége, a lehetőség a valódi, a gazdasági-politikai-társadalmi egyenlőségre, ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. Amíg harc van a létszükségletekért, addig a társadalom, az emberiség szükségszerűen megosztott lesz, a valódi demokrácia megvalósíthatatlan, a kommunizmus még csak álom lehet.
A nem kellően tudatosan, a nem a következetesen objektív társadalomtudományos módszerrel szervezett társadalmakban, ahol a verseny a létért a domináló, az emberek elérhető képességei szélsőségesen megoszlanak, mert az ember-állatban szükségszerűen a gondolkodó, versengő, harcoló állat a domináló. Az ember-állat gondolkodása azonban ekkor alapvetően még csak fegyver, amit a létfeltételei érdekében a többi ember-állat ellen is használ, ettől válik még csak a gondolkodó állattá.
Ha nem dialektikusan vizsgáljuk, értékeljük az embereket, akkor csak a kialakult rossz gyűlölete vagy a kedvező tulajdonság szeretete marad, de valójában mégsem tudunk semmit sem az emberről, hogy miért lett ilyen vagy olyan, vagy milyen lehetne a megfelelő környezetben.
Azokban a társadalmi formákban, ahol az ember-állat még alapvetően szükségszerűen a gondolkodó állat, ez a jellemző. Persze nem a rosszat, hanem a jót kell szeretni, de ezen változtatni tudatosan, alapvetően nem nagyon lehet, amíg harc van, harcnak kell lennie az elsőségért, addig a kedvező körülmények döntik el, ki lesz a győztes, úgy (hasonlóan), mint az állatvilágban.
Ezért a kapitalizmusban, ahol még a harc, a versengés a hajtóerő, az élősködés lehetősége lesz a fejlődés motorja. Persze ez a fejlődés szempontjából nagyon hasznos!
A kapitalizmusnak nem érdeke a dialektikus és történelmi materializmus, ezért nem képes a társadalmi törvényeket, a társadalom fejlődését (következetesen) tudományosan kezelni, így alapvetően megreked az idealizmus, a vallás szintjén, mert ez az érdeke. Bár használja, kénytelen használni a dialektikát és a materializmust, de nem következetes, mert az így levonható tudományos eredmények nem támogatják a vélt vagy valós érdekeit.
A kapitalizmusban alapvetően még a gondolkodó állat felszínes embertelen erkölcse, a következetesen objektív tudományos világnézet helyett az idealista képzelgés, gyakran az érzelmek állati színvonalú túltengése a domináló. A kapitalizmusban alapvetően az emberiség túlnyomó többsége még nem képes következetesen humánusan gondolkodó emberként élni, mert hiányoznak hozzá a megfelelő feltételek. Alapvetően a harc a domináló! De már érik a szocializmus, a gondolkodó emberek világa, a valódi demokrácia lehetősége is.
„A dialektikus és történelmi materializmus igazán tudományos filozófia, szerves egységet alkot benne a materializmus és a dialektika, a természet és a társadalom materialista értelmezése, a létről és megismerésről szóló tanítás, az elmélet és a gyakorlat. … Dialektikus Materializmus: tudományos filozófiai világnézet, a marxizmus egyik alkotórésze, filozófiai alapja. A dialektikus materializmust Marx és Engels alkotta meg, s Lenin és más marxisták fejlesztették tovább.” – Marxista fogalomlexikon
„dialektika: általános filozófiai elmélet és módszer, amely modern, materialista formájában a dialektikus materializmus szerves része. A dialektika a „külső világ és az emberi gondolkodás mozgásának általános törvényeiről szóló tudomány” (Marx). A dialektika alapgondolata, hogy „a világot nem mint kész dolgok összességét, hanem mint folyamatok összességét kell felfogni, amelyben a látszólag stabil dolgok … a levés és elmúlás szakadatlan változásán mennek át”… (Engels).” – Filozófiai kislexikon
„A dialektika alaptörvényei a következők: a mennyiségi változások minőségi változásokba való átcsapásának törvénye, az ellentétek egységének és harcának törvénye, a tagadás tagadásának törvénye. Mindegyik törvény az objektív fejlődés egy-egy lényegi oldalát, területét, formáját, mozzanatát tükrözi vissza. … A dialektika törvényei és kategóriái nem kiagyalt, hanem a természetből és a társadalmi életből leszűrt törvények és kategóriák, amelyek az emberek tudatától függetlenül létező, objektív törvényeket tükrözik vissza. A marxista dialektika éppen ennek következtében teszi lehetővé, hogy mélyebben tárjuk fel, behatóbban értsük meg a lét és a megismerés bonyolult és sokrétű folyamatait. … A dialektika törvényei minden területen érvényesülnek: a szervetlen természetben is meg a szerves természetben is; a szerves természeten belül a növény- és állatvilágban egyaránt; a társadalomban, minden történelmi időszakban ugyancsak hatnak; egyben a gondolkodásnak is törvényei a megismerés minden területén; a matematikában, a filozófiában, a kémiában, a biológiában, a politikai gazdaságtanban, az esztétikában stb.. Nyilvánvaló, hogy a dialektika törvényei, amelyek ennyire különböző jelenségek és folyamatok fejlődésének közös törvényei, az egyes területeken, sajátosan más- és másképpen jelennek meg. … a dialektika egyik legfontosabb elve így hangzik: nincs elvont igazság, az igazság mindig konkrét.” – A marxista filozófia alapjai
A kommunista társadalomban az emberben lévő lehetőségek megvalósulhatnak!
Az embernek ahhoz, hogy a saját és a társadalom igényeinek megfelelő képességeket, tulajdonságokat, jellemet, erkölcsöt, tudományos világnézetet, szociális magatartást megszerezze a megfelelő anyagi és szellemi környezet szükséges. A civilizált társadalom feladata (lenne) ennek a lehetőségnek a megteremtése és főleg a megszervezése. A kapitalizmus individualizmusa erre csak a megosztott világ létrejöttének színvonalán képes, alkalmas. A kommunizmus kollektivizmusának azonban ez a célja és ezt valósítja meg.
A kapitalista erkölcs és világnézet kedvez a fasizmusnak és ez már meg is valósult!
A megosztott világ körülményeiben kialakult állapotában vizsgálva az embereket nagyon téves és embertelen következtetéseket vonnak, vonhatnak le azok, akik nem értik a dialektikus és történelmi materializmust, mert nem látják, nem keresik dialektikusan a körülményekben rejlő összefüggéseket, ezáltal nagyon könnyen a reakció, a fasizmus útjára tévednek. A kapitalizmus erkölcse erre nagyon alkalmas, mert szélsőségesen megosztott a világ és érdeke ennek a fenntartása, mert másként nem működik. A kapitalizmus harca a megosztott világ fenntartására kedvező a fasizmus számára.
Bár a fasizmus is emberségesnek tartja magát, miközben alapvetően embertelen módon harcol a bérrabszolgaság, a nemzeti, faji, osztály felsőbbrendűség fenntartásáért.
Bár a polgári demokráciában működő kapitalizmus a szociális demagógiával a szegénység felszámolását fecsegi, de nem a megosztott világ megszüntetését valósítja meg, hanem éppen az ellenkezőjét, a mérhetetlenül gazdag élősködők és az őket kiszolgáló dolgozó proletárok világát építi.
Kádár János Marxista Elektronikus Könyvtár
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!